Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 31. szám
A Guszonát (Husiná) övező meredek dombok hátán néhány nappal később érik kasza alá a gabona, mint a Rima, vagy az Ipoly napsütötte völgyében, így aztán július első felében csupán a széna begyűjtése ad elfoglaltságot a falu népének. A csupánt akár idézőjelbe is tehetnénk, hiszen nem kevés munkával jár a „zöldaratás“ sem, mert amióta a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Törzs- tenyésztő Üzem állattartásra szakosodott, rengeteg szálastakarmányra van szükség. A nemesitett, több mint 1200 darabos tehén- állomány mellett ugyanis el kell látni a hízóbikákat és a húsáért, gyapjáért tenyésztett kanadai, új-zélandi és a Szovjetunióból származó juhállományt is. A gazdaság különösen a tejtermelésben ér el kiváló eredményeket, évek óta a kerületi ranglista élén állnak az egy tehénre jutó fejési átlagot illetően. Hasonlóan eredményes a hízómarha és sertéstenyészetük is. Tudják, persze hogy tudják mindezt a gazdaság gu- szonai részlegének dolgozói is, akikkel a telep közelében, délidében egy pohár üdítő mellett beszélgettünk a gazdaság, a falu dolgairól.- Az üzem kiváló termelési eredményeihez mi is hozzájárulunk, hiszen az év végi értékelés alkalmával arról értesülhettünk, hogy részlegünk tavaly néhány millió koronás nyereséget ért el. Ám a prémiumot különös módon nem nálunk osztották szét, hanenj egy másik gazdasági részlegen, amely veszteséges volt - mondja kissé zaklatottan Ko- hárik Róbert, fiatal traktoros, aki azt is szóvá tette, hogy a gazdaság nem áldoz túl sokat dolgozói szociális és életkörülményeinek javítására, hiszen annak idején, amikor családot alapított, a közeli pusztán ugyan lakáshoz juttatták, ám az ígért bekötőutat azóta sem építették meg, így az esős idő beálltával csak gyalogszerrel tudja megközelíteni lakóhelyét. A felnőttek még úgy-ahogy túlteszik magukat a beutazás kényelmetlenségein, ám a gyerekek óvodai, iskolai utaztatása szinte elképzelhetetlen lesz ilyen körülmények között.- Bizony, annak idején sok egyéb ígéret is elhangzott még - emlékszik a törzstenyésztö üzemhez való csatlakozás időszakára Nagy- ferenc Béla -, ám ezekből nem sok minden valósult meg. Őszintén szólva mi arra számítottunk, hogy a község sokat nyer majd a társulással, hogy mint az egyik legnagyobb gazdasági udvar székhelyét kellő módon fejleszteni fogják. Meg kell vallanom, hogy a történtekért, illetve a meg nem történtekért magam is felelősséget érzek, annak idején ugyanis pártelnök voltam, s tulajdonképpen választási lehetőségünk is volt, egyesülhettünk volna az osgyáni (Ozdany) szövetkezettel is...- A falu gazdátlanságának az lett a következménye - fogalmaz még keményebben Bodor Kálmán karbantartó hogy a fiatalok a környező városokban, Füleken (Fil'akovo), Losoncon (Luöenec) és Rimaszombatban (Rimavská Sobota) kerestek, s találtak munkát, később pedig lakóhelyet is. Azóta jóformán semmi sem épült a községben, még lakóházak sem, mert a hetvenes évek elején ezt is betiltották.- Az elmúlt két évtizedben fokozatosan elsorvadt a kulturális és a sportélét is - egészíti ki kollégáját Németh Sándor traktoros. - A hatvanas években még volt színjátszó, sőt éneklő csoport is, ma viszont hónapokon keresztül üresen tátong a művelődési ház, hacsak nem ülnek falai között lakodalmat. Ezután a közellátásra, a szolgáltatásokra terelődött a szó. Beszélgetőpartnereim elmondták, hogy az alapvető élelmiszereket meg lehet vásárolni a községben, gondot csupán a fagyasztott áru időnkénti hiánya okoz. A csirkét és egyéb mélyhűtött baromfit ugyanis nagyon rendszertelenül szállítja a losonci vállalat, s még ennél is rapszodikusabb a zöldség-gyümölcs szállítás. Az autóbuszközlekedés munkanapokon megteszi, vasárnap azonban csak egyetlen járat köti össze a községet a járási székhellyel, ami a kórházi látogatások miatt kevés. Elégedettek az emberek az osgyáni körzeti orvosi rendeléssel, ugyanakkor hiányolják a gyógyszertárat, mert a körzeti orvos által előírt gyógyszerek kiváltása újabb utazást, újabb munkanapot vesz igénybe. A postai szolgáltatások terén is akad probléma. A legközelebbi postai hivatal a losonci járáshoz tartozó Nagydaróc (Veiké Dravce) községben van, s onnan csak a központi lapokat és a losonci járási újságot kézbesítik Guszonára, Alsóhegymegre valamint a környező pusztákra - Lukvára, Csen- tére, Apátyira - a Rimaszombatban megjelenő Gömöri Hírlapot nem, márpedig odatarto- zásuk miatt elsősorban ez érdekelné az olvasókat. A telefonszolgálat sem megfelelő, hiszen a községben mindössze két állomás van, s volt már tűzeset, amikor éppen egyik sem működött. A lakosok hirtelenjében felvetett problémáit később tolmácsoltam Fodor Zoltánnak, a helyi nemzeti bizottság elnökének.- Egyik gond sem ismeretlen előttem, hiszen ezek többségével szinte rendszeresen foglalkozunk a tanácsüléseken és a nyilvános gyűléseken is. Nos, ami a legelső észrevételt illeti, nem vagyunk illetékesek megválaszolására. Az év végi osztalék körüli vitáról persze innen-onnan mi is értesültünk, ám úgy véljük, ezt a kérdést a dolgozóknak és a gazdaság vezetőinek kell tisztázniuk. Ami a továbbiakat illeti, el kell mondanom, hogy a gazdaság különböző társadalmi munkák idején nem zárkózik el a segítségnyújtástól, különösen gépek kölcsönzésére gondolok. Tény viszont, hogy a gazdaság egy szénaszárítón kívül nem épített mást a községben. A környező pusztákra vezető bekötőutak valóban nem a legjobb állapotban vannak, az utóbbi években azonban egy rendkívül nagy horderejű útépítési beruházás valósult meg községeinkben és ez a járás minden anyagi eszközét felemésztette. Felépült ugyanis a Rimaszom- bat-Alsóhegymeg-Guszona közötti 13,5 kiMindenkinek igyekszünk segíteni Zbynék Vokrouhlicky elnökhelyettese a Csehszlovák Nyilvánosság Emberi Jogi és Humanitárius Együttműködési Bizottságának, amely az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja ENSZ-beli elfogadásának 40. évfordulója alkalmából tavaly decemberben jött létre. A Tvorbának adott alábbi interjúban a bizottság munkájáról, céljairól adott átfogó képet.-Januártól több, mint 2000 levelet kaptunk, s ezen felül naponta 10-15 ember is felkeres minket - kezdi a beszélgetést Zbynék Vokrouhlicky. - Nemrég járt itt a nyugatnémet ZDF tévéstábja, nem akartákelhinni, hogy ennyi levelet kapnánk. Éppen akkor jött azonban a postás egy halom levéllel, így az operatőr meg is örökíthette...- Miről szólnak a levelek?- Többségükben kizárólag humanitárius kérdésről, például segítséget kérnek tőlünk, mert megtagadták tőlük a kiutazás lehetőségét a külföldre emigrált gyermekeik vagy szüleik után. Elárulhatom, hogy az esetek 57 százalékában sikerül kiutazáizi engedélyt szerezni számukra.- És a többiek?-A többiek többnyire államtitkok ismerői, mint ahogy azt a belügyminisztérium közli velünk. Nincs indokunk, hogy ne higgyünk ebben, bár érthetetlen esetek is adódnak; egy atomkutató intézet dolgozója szolgálatilag kiutazhat külföldre a nemzetközi konferenciákra, de nem kap engedélyt arra, hogy meglátogassa emigráns fiát. Gyakran a helyi útlevél- hatóságok értetlenségéről és a jóakarat, jó szándék hiányáról van szó. Az ilyen eseteket a felsőbb szerveknél intézzük.- Hogyan járnak el ilyenkor?- Elsősorban különféle rendelkezésekre hivatkozunk, például a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára, melyet Csehszlovákia 10 évvel később ratifikált. Az egyezségokmány 12. cikkelye úgy rendelkezik, hogy mindenkit megillet a mozgás és a költözködés szabadsága, az ember szabadon választhatja meg tartózkodása helyét és szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve a saját országát is. Kivételt képeznek azok a korlátozások, amelyeket törvény ír elő, s amelyek szükségesek a nemzetbiztonság, a közrend, a közegészség vagy erkölcs megvédelmezése, vagy mások jogainak és szabadságainak védelmezése végett és amelyek összhangban Vannak az említett egyezségokmányban elismert többi joggal.- De nyilván nem vonatkozik az összes kérvény ilyen esetekre?-A legkülönfélébb kérésekkel fordulnak hozzánk, de mindenkinek igyekszünk segíteni. Két jogász foglalkozik ezzel. Tanácsot adnak a kérdezőnek, milyen intézményhez kell fordulnia, hogyan kell megfogalmaznia a kérvényét stb. Szó van itt például az ötvenes években törvénytelenül elítéltek rehabilitálásáról, vagyonjogi vitákról és más kérdésekről. Éppen amikor itt járt a ZDF forgatócsoportja, egy üzemi balesetet szenvedett ember látogatott meg mindkét, mert a vállalat megtagadta a baleset kártalanítását. A jogászunk megírta neki a bírósági keresetlevelet. Másnak a köztársasági elnökhöz címzett kérvényt segítettünk megfogalmazni, melyben kegyelmet kért fia számára.- Saját apparátussal, alkalmazottakkal rendelkeznek, akik intézik ezeket az ügyeket?- A bizottság 72 tagja önkéntesen dolgozik, a lakosság legkülönfélébb szociális, politikai, nemzedéki és érdekcsoportjait képviselik. Van köztünk orvos (a bizottság elnöke), jogász, kulturális dolgozó, teológia-professzor, képviselve van az ifjúság, a környezetvédők ... A bizottság 19 tagú elnökséget választott, amely havonta egyszer találkozik. A szú- kebb elnökség, vagyis az elnök, a három helyettes és a titkár hetente tartanak megbeszélést. A bizottság tagjai különféle - pl. jogi, levelezési, hívók jogaival foglalkozó és más - bizottságokban, illetve szekciókban dolgoznak, ahol az egyes konkrét eseteket vizsgálják.- Miből fedezik a tevékenységükkel kapcsolatos kiadásaikat?-Nincs még bankszámlánk. így például a bútort a postabélyegek világkiállításának felszámolt titkárságától kaptuk kölcsön, a helyiséget a Nemzeti Fronttól kaptuk, amely három titkárnőt is rendelkezésünkre bocsátott. Az egyik jogászunk már nyugdíjas. A másik, egy volt ügyész egyelőre ideiglenesen van nálunk, míg nem lesz saját költségvetésünk, s ezzel együtt lehetőségünk arra, hogy néhány állandó alkalmazottat fizessünk.- Azt követően pedig majd térítésért szolgálnak tanácsokkal?- Semmiképpen sem. Ugyanakkor viszont szeretnénk megkeresni a tevékenységünkhöz szükséges pénzt is. A Melantrich kiadó gondozásában már megjelentettünk egy brosúrát, 150 ezres példányszámban, „Nemzetközi dokumentumok az emberi jogokról és humanitárius kérdésekről“ címen. Hét koronáért árusítják. A kiadvány néhány olyan dokumentumot is tartalmaz, melynek teljes lométeres aszfaltút, így a járási székhelyet szeptember elsejétől már nem Nagydarócon, Keresztúron (Nővé Hony) és Osgyánon keresztül kell megközelítenünk. A guszonaiak tíz, a társközség Alsóhegymeg lakosai tizenöt kilométert nyernek ezáltal. A nagybemházás két szakaszban valósult meg a Losonci Út- építóvállalat kivitelezésében, s összesen negyvenkilenc millió koronás ráfordítást igényelt. Csendes kis falvainkban várhatóan fellendül majd a közúti forgalom, hiszen a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat losonci üzeme autóbuszjárat indítását ten/ezi Rimaszombat és Fülek között. Ezért - közlekedés- biztonsági szempontból is - járda építésére lenne szükség. Az ügyben már tárgyaltunk a közlekedési szakosztály illetékeseivel, s a következő választási időszakban minden bizonnyal sor kerülhet a járdaépítésre. Községeink elnéptelenedésének egyébként több oka is volt. A már említetteken kívül például az építkezési tilalom, ami miatt valóban sok fiatal eltávozott. A tilalomnak immár vége, s fpi az igényeknek megfelelően máris tizennégy telket adtunk az építkezőknek. Persze még nagyobb lendületet adna a falufejlesztésnek, ha a térítésmentes kölcsönök nemcsak a fiatal házasokra vonatkoznának. Mifelénk ugyanis az a szokás, hogy a szülők építik gyermekeik számára a családi házat, s ugye nem mindegy, hogy az állami támogatás csupán ötvenezer korona, vagy ennek többszöröse. Mindezt szóvá tettem a jnb legutóbbi plénumülésén is, s az elnök egyetértett velem, s nem elképzelhetetlen, hogy közös javaslatunkat illetve kérelmünket a felsőbb szervek elé terjesztjük. A postai szolgáltatások bírálata azt hiszem teljes mértékben megalapozott. A két járás postai hírlapszolgálatának végre rendeznie kellene már a kézbesítés kérdését, s a rima- szombati posta vezetőségének is teljesítenie kellene már ígéretét a telefonhálózat bővítésére. A legutóbb ez év májusát jelölték meg a munkálatok befejezésére, de már ez is elmúlt, s a szerelők nem is jártak még községeinkben. A két községből egyébként húszán kértek állomást, elképzelhető azonban, hogy több igénylő is akad még, hiszen a lehetőségről még nem is tájékoztattuk lakosainkat. A kulturális és szórakozási lehetőségek valóban nem kifejezetten kedvezőek. Tánccsoportja most már csak az 1-4 évfolyamos alapiskolának van, melyben 56 gyermek tanul. A fiatalok viszont nem is igénylik a helyi szórakozási, sportolási lehetőségeket, inkább eljárnak a közeli falvakba, városokba. Egyébként éppen a napokban állapodtam meg a Thália vezetőivel, s ennek értelmében a kassai (Koáice) művészek augusztus közepén ellátogatnak hozzánk. Labdarúgócsapatot működtetünk, de mivel kevés a fiatal, két községünk közösen tud csak csapatot fenntartani. Fodor Zoltán végezetül elmondta, hogy az új út átadásától az isten háta mögötti területként kezelt községek életének felpezsdülését várja, s maga a lakosság is reméli, hogy a városhoz nemcsak a kedvezőbb utazási lehetőség révén kerülnek közelebb. HACSI ATTILA szövege Csehszlovákiában most első ízben kerül nyilvánosságra; így az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációját, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, s az egyezségokmány jegyzőkönyvét, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, továbbá részleteket a helsinki, a madridi találkozó és a bécsi utótalálkozó dokumentumaiból. Továbbra is kiadunk majd ilyen brosúrákat és természetesen adományokkal is számolunk. Az emberek már manapság is pénzt kínálnak nekünk kérvényeik intézéséért. Ezt azonban elutasítjuk, s így tulajdonképpen a legnagyobb olyan szervezet vagyunk, amely ingyenesen nyújt jogsegélyt.- Említette az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációját, melyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el. Ez a Deklaráció azonban nem kötelező erejű nemzetközi jogi dokumentum, az ENSZ nyilatkozatainak csupán ajánló jellegük van, s ezért nem is ratifikálják őket.-Valóban, s Csehszlovákia akkoriban, a nyilatkozat elfogadásakor tartózkodott a szavazástól. Erre megvoltak az indokai, ám úgy véljük, a Deklaráció ajánlásait akkor is tiszteletben kell tartani. Ratifikáltuk viszont a következő két egyezségokmányt. A mi legfontosabb feladatunk tulajdonképpen nem is annyira az, hogy tanácsokkal szolgáljunk egyes konkrét esetekben, mint inkább az, hogy vizsgáljuk, mennyire van összhangban az érvényes csehszlovák jogrend az elfogadott nemzetközi kötelezettségekkel. Ha ellentmondásokra bukkanunk, kezdeményezési jogunk van, hogy felhívjuk a figyelmet a hiányosságokra, s új jogi szabályozásra tegyünk javaslatot. Először a gyülekezési és a társulási joggal kezdtünk foglalkozni. Ennek jogi szabályozása 1951-ből származik, elavult és főként ellentétben áll a nemzetközi dokumentumokkal. Levélben figyelmeztettük erre a szövetségi kormány elnökét és most egy saját (Nagy László felvétele)
