Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-03 / 5. szám

Vasárnap 1989. február 5. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.01, nyugszik 16.45, Közép-Szlovákia: 07.08, nyugszik 1652, Nyugat-Szlovákia: 07.14, nyugszik 16.58 órakor. A HOLD kel - Kelet-Sztová- kia: 06.48, nyugszik 15.35, Közép-Szlovákia. 06.55, nyugszik 15.42, Nyugat-Szlovákia: 07.01, nyugszik 15.48 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÁGOTA - AGÁTA nevű kedves olvasóinkat • 1804-ben született Jóban Ludwtg RUNEBERG finn köttó (fi877). AZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁRT PROGRAMJÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS A TÁRSADALOM* TUDOMÁNYOK írta: Vladimír Kunovjánek, a CSKP KB Marxizmus-Le- ninizmus Intézetének igazgatója VÁLTOZÁSOK A SZÁRAZFÖLDI KIKÖTŐBEN Katócs Gyula riportja NAGY PÉNZÉRT KEVÉS VIDEÓ Évien Stanék cikke REMÉNYKEDVE Deák Teréz riportja ÉLETEM AJÁNDÉKAI Péterfi Szonya írása egy nyugdíjas tanítónőről HOGYAN 0LVAS(S0N) A GYERMEK? Tőrök Zsuzsanna írása EGYIPTOMI MOZAIK I. M roslav Baranovié riportja A RÉZVERETŰ SÉTABOT Vincent Sikula novellája J Megkérdeztük Q Az év folyamán cseh nyelven is megjelenik a közismert divatlap, a Burda. Jelenleg 18 nyelven adják ki, tavaly óta oroszul és magyarul is. Közelebbi tájékoztatást a lap cseh nyelvű kiadásáról Bohumír Sédek mérnöktől, a Prágai Nyomdaipari Vállalat főigazgatójától kértünk. • Minek alapján döntöttek úgy, hogy nálunk is kiadják a Burdát?- Jelenleg Nyugat-Németországból német nyelven, Illetve a Szov­jetunióból orosz nyelven hozzuk be a Burdát. A kereslet sokkal nagyobb a kínálatnál és ezért úgy döntöttünk, hogy a Burdát cseh nyelven is kiadjuk. Évente négyszer jelenik majd meg, a tavaszi, nyári, őszi és téli divatot mutatja be. A folyóirat 64 oldalas lesz, 32 oldalas szabásminta melléklettel. Egy-egy szám tulajdonképpen három eredeti szám kivonata lesz. • Milyen példányszámot terveznek?- Hozzávetőleg 100 ezrest. Az árat egyelőre még nem határoztuk meg. A valutaköltségeket a Burda vállalatnak a külföldi vállalatok hirdetéseiből, mindenekelőtt azokébót térítjük meg, amelyek Cseh­szlovákiába exportálnak. A hirdetéseket a Burda vállalattal együttmű­ködve szerezzük majd be. Az egész ügylet deviza egyensúlyának megteremtése szempontjából a hirdetés kulcsfontosságú kérdés, ezért nem számolunk a kooperáció szokásos formájával, hanem egy közös vállalat létesítésével. • Hogyan jutnak majd az érdeklődök a Burdához?- A folyóiratot a prágai Svoboda vállalat nyomja majd, és a Postai Hídapszolgálat terjeszti. Hálózatában normális módon árulják majd. Előfizetéseket csak azután fogadnak el, ha a Burda rendszeresen és folyamatosan megjelenik. (R) Újabb vegyes tapasztalataim A vegytisztító, mint olyan, még a Magyar Értelmező Kézi­szótár hetedik, változatlan kia­dása szerint is„ ruha nemű vegy­szeres tisztításával foglalkozó (iparos, üzem)". De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! Utá­najártam: a fenti értelmezés újabban kiegészítésre szorul... A kisfiamnak vettem egy ka­bátot, s a használati utasításban az állt, hogy kizárólag vegyi úton tisztítandó. Az ilyen cédulákkal kapcsolatos vegyes tapasztala­taimból kiindulva, félénken feltet­tem a kérdést az elárusítónőnek, a kabátka nem mosható-e vélet­lenül házilag is, kézzel, mosópo­ros vízben? Azt felelte, nem, mert összemegy a bélése. S ha netán mégis rászánnám magam a veszélyes műveletre, feltétle­nül fejtsem ki a bélés alját - ta­nácsolta. A kabátka, uram bocsá egy­szer csak bepiszkolódott. A gye­rek az gyerek: szedegeti a kavi­csot az utcán, kislapáttal hordja a hónapok óta betemetlenül tá­tongó vízvezetékárokba, sőt, olyankor a homokozóban való hempergéstől sem riad vissza. Aznap este nem lett volna lelkierőm a kabátka bélését fel­fejteni, ezért inkább elvittem a legközelebbi vegytisztitóba. A pult mögött álló hölgy mindjárt az elején felvilágosított arról, hogy a vegytisztító a kosszal, sajnos, nem tud mit kezdeni. Azt nekem kell előbb otthon eltávolí­tani (mármint kimosni vizben), a vegyszeres kezelés pedig ez­után már szépen kiveszi a víz okozta foltokat! Hát ez itt is ilyen egyszerű? - (akadt ki belőlem a kétségbe­esés. Ennél csak az hökkentett meg jobban, egyszer, külföldön, hogy a tisztítóban a kezembe nyomták a tűt, cérnát, varrjam fel magamnak a nadrágra a tisztító- cédulát, de jó erősen, nehogy elvesszen! Szó se róla, ehhez képest' jelentősen magasabb szolgálta­tásaink színvonala, de talán elbír még egy szerény újítási javasla­tot: mindenki mossa ki szépen a holmiját otthon, azután menjen be a tisztítóba, fizesse meg ne­kik a saját munkáját. így minden­ki jól jár - nekik olcsóbb, nekünk gyorsabb, egyszerűbb. S ime a ,,vegytisztító" szó­cikkhez javasolt kiegészítés: ,, ruhanemű tisztításával foglal­kozó (1. pályakiegészités útján iparosi képesítést szerzett kun­csaft, 2. üzem, mely kizárólag tanácsadásból tartja fenn ma­gát)­Haraszti Ildikó Halló gazdi, itt Blöki beszél... Gágyor Aliz felvétele Bejelentés nélkül... A dolog úgy kezdődött, hogy az egyik kritikus hangvételű cik­künket követően nagy darab em­ber nyitotta rám az ajtót. Hogy köszönt-e vagy sem, arra már nem emlékezem, csak azt tudom kínálás nélkül is lehuppant az egyik székre. Okiét - amely sár­gadinnye nagyságúnak tűnt, az asztalom szélére tette. Aztán csak annyit mondott: „Elvtár­sam, a cikk miatt jöttem. Csak néztem rá, mint borjú az új kapura. Lassacskán aztán ó is megzabolázta indulatát. Nyelte a mérgét, hogy majd megfulladt, majd így folytatta: ,,Bírálgattok a nagyvilágba! Hát kik vagytok ti, az atyaúristen!... Mondom neki hogy álljon meg a menet, mert így aligha értünk szót. Sem atyaúristen, sem gondolatolvasók nem vagyunk. Legalább azt mondja meg, kittisz- telhetek a személyében! Mintha ö is érezné a helyzet fonákságát, próbálja megzabo­lázni indulatát. „Ha nem tudná, én vagyok annak a bizonyos üzemnek az igazgatója, amelyet úgy legorombítottak.... Abban a cikkben egy igaz szó sem volt!" Tudom már, honnan fúj a szél, veszem hát a lapot. A szeme közé nézve teszem fel a kérdést: ,,A kolléga tehát nem is járt ma­guknál? Az újjából szopta mind­azt, amit leírt? Amit irt - ez a cikkéből is kiderül - szóról szóra az üzem munkásainak a véleménye." Erre ö: „Tudják is azok, mit kell mondani az újságíróknak!" „Talán nem volt ott!" ,, Miért ne lettem volna! Ott vol­tam. Láttam, hogy ott bóklászott az udvaron. Mondtam is a titkár­nőmnek, tartsa tőlem távol a hí­vatlan vendéget. Gondoltam, majd csak elmegy! Nem törhet rám csak úgy ukkmukkfukk... Hol élünk? Nálam nélkül, tudtom nélkül, hogy írhatta meg ezt a för- medvényt?!'' - löki elém a gyűrött, agyonhajtogatott újságot. Most már jó sűrűn a szemébe néztem, és a szavakat is meg­nyomtam: „ Nem mondaná meg, miért tagadtatta le magát? A hangja újból megemelke­dett: „Hát ki vagyok én, hogy valaki csak úgy besétáljon hoz­zám? Kérdem én, be volt jelent­ve? Jelezte előre az érkezését? Hogy ott voltam, nem jelent sem­mit. Hol talál manapság olyan vezetőt, igazgatót, aki - ha ad valamit magára - bejelentés nél­kül fogadjon bárkit is?" Kezdem rosszul érezni maga­mat, mert lám, csak, mi mennyi­re nem haladunk a korral Hoz­zánk még mindig bejelentés nél­kül is bejuthat az ember fia. Szarka István Vélemények Kinek jó? A kisvárosi forgalmas élelmi­szerboltban jobbára csak a törzsvásárlók, nomeg a boltve­zető, a pénztáros és az eladó ismerőseinek kiváltsága, hogy tíz óra előtt is vásárolhatnak al­koholt. Az már csak rutin-elóvi- gyázatosság, hogy a kért italt az eladónő papírzacskóba rejtve te­szi a kedves vevő kosarába. A falusi vendéglőtől pár lépés­nyire van a buszmegálló. A me­netrendszerű buszjárat pontban fél hétkor érkezik a megállóba. S mintha csak a vendéglő forgal­mának fellendítését lenne hivat­va szolgálni, tíz percet várako­zik. A közeli kisüzembe utazó emberek egytől egyig kirajzanak az autóbuszból, és megszállják a vendéglő söntését.- A szokásost kérem! - Szin­tén a szokásosat!... - hangza­nak egymás után a rendelések. A söntés pultja mögött álló férfi derekasan állja a rohamot, hol a borókapálinkás -, hol a vodkásüveg után nyúl. S ez így megy napról napra, hétről hétre, zavartalanul. A téma, tudom már elcsépelt, de egy szerény megoldást java­solnék. Képtelenség minden reggel, minden élelmiszerboltba és vendéglőbe népi ellenőrt állí­tani. Valószínű, a kereskedelmi dolgozók sem lesznek öntudato- sabbak és következetesebbek (tisztelet a kivételnek) a szeszti­lalom megtartásában, hiszen a forgalom szerint kapják fizeté­süket. Továbbra is lesznek kivé­telt élvező törzsvendégek, isme­rősök. Egyik megoldási lehetőség, hogy a munkahelyeken megszi­gorítják a reggeli aikoholszondá- zást. Csakhogy hiánycikk a szondacső, takarékoskodni kell vele. A másik lehetőség, a délelőtti szesztilalom feloldása. Előnye: kevesebb munkájuk lenne a népi ellenőröknek, nem érné stresszhatás a kereskedel­mi dolgozókat, megszűnne a cselezés, a kiskapukeresés. A mértéktelen italozás, az alko­holizmus visszaszorítása nem ettől a rendelettől függ. A fenti két példához hasonlót százával lehetne felsorolni. Alig van tehát hatása e tiltó rendelke­zéseknek. így, ebben a formá­ban az egész szesztilalom sze­rintem csak egy nagy önámítás. S vajon ez kinek jó? Bodzsár Gyula, Nagykürtös (Vel'ky Krtis) Láthatár A Galántai (Galanta) Jnb kul­turális osztályának jóváhagyásá­val a közelmúltban jelent meg a Nagyfödémesi Láthatár című lap, amely a nagyfödémesi (Vei­ké Úl'any) falusi pártszervezet és a hnb lapja. A szerkesztőbizott­ság célja, mint az első szám vezércikkében dr. Kercfo Pál, a hnb elnöke írja: ...... hogy a lakossághoz eljuttassák a kellő információkat... és hogy nyílt fó­ruma legyen a lakosság nézetei­nek és véleményének*'. Az első számban a választási program teljesítéséről és a szol­gáltatások helyzetéről olvashat­tunk. Megismerkedhettünk né­hány tömegszervezet munkájá­val. Érdekes adatokat tudhattunk meg a falu történelméről. Ezen­kívül bepillanthattunk a helyi Bé­ke Efsz, valamint a Sládkovico- vói Magtermesztő Állami Gazda­ság helyi üzemegységének munkájába is. A terv szerint a lap évente kétszer jelenik majd meg, remél­hetőleg egyre színesebb és ér­dekesebb tartalommal. A két nyelven megjelenő lap minden családhoz díjmentesen jut el. Jó ötletnek tartjuk a kezdeménye­zést és bízunk abban, hogy a ki­advány nem lesz tiszavirág-éle­tű. Remélhetőleg a nagyfödéme- siek megkedvelik ezt a lapot, mert fórumot teremt ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek, véleményt cseréljenek a helyi közügyek­ről. Száraz Pál Nincs... Nyakamba vettem a várost azzal az elhatározással, hogy tömítögumit veszek a szifonba. Órákon át jártam Léva (Levice) utcáit, de hiába, a válasz minde­nütt ugyanaz volt nincs. Egy gyermekkori ismerősö­met fedeztem fel a pult mögött. Megnyertem a csatát, most már biztosan kapok tömítögumit - gondoltam. Megtudtam, hogy csak 1,50-be kerül. Rögtön tíz darabot kértem, de csak magya­rázatot kaptam.- Ez nem pult alatti áru, egy­szerűen nincs. Szifon van kétféle is, csakhát azokba nem kapsz tömítögumit. Tömítógumink van háromféle, de olyan szifon, ami­be jó lenne, nincs. Elfehéredtem. Vége. Két hó­napja vettem a szifont, hogy ne kelljen üvegeket cipelni, sorban állni, s megtakarítsam a drága időmet. Most pedig...- Van megoldás! - biztosított az eladó. Felragyogtak a szemeim: ha vein ismeretség, minden megol­dódik!- Tudok ajánlani olyan szifon­fejet, amilyen neked kell. de 65 koronába kerül. Megköszöntem szívességét, de inkább a cipelés mellett dön­töttem. Orbán Piroska 198£

Next

/
Thumbnails
Contents