Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 4. szám
PROVAZNÍK ,.±- Ide! - kurjantotta Friö, és a hokibotot markoló kezével félrelökte ellenfelét. Vany- sek elterült. Fric megkapta a teniszlabdát és elegáns mozdulattal belőtte a kis srác mögé, aki az aszfaltpályán a kapuban állva vívta ki jogát a játékra. Vanysek megütötte ugyan a térdét, de nem tiltakozott a lökés miatt. Hiszen Friő soha nem durváskodik. Egyedül ö az, aki egyesületben játszik, ezért ha valakit meg is lök, az biztosan szabályos. Csak neki van védősisakja és hokikesztyűje, csak ö tud végigmenni a ház előtt épített szlalompályán, csak ő merte átugrani az önkiszolgáló előtti árkot, és a szemközti háztömbben lakó nagyfiúk csak öt veszik be a röplabdacsapatba. Meg aztán barát a barátot nem verheti át, márpedig Vanysek az egyetlen igazi barátja.- Vége, befejeztük! - határozott Fric, és valamennyien szófogadóan megálltak.-Tulajdonképpen ki nyert, hogy végződött a meccS? - kérdezte úgy félvállról, miközben leült a beton virágtartóra, amelyik az imént még kapuként szolgált.- Tíz kettő a javatokra - válaszolta Vanysek. Még soha nem fordult elő, hogy az a csapat vesztett volna, amelyikben Fric játszott, és Vanysek még soha nem játszott egy csapatban a legjobb barátjával. Vanysek rossz játékos volt, és Friő soha nem engedte volna meg, hogy olyasvalaki játszón vele, aki veszélyeztetheti az eredményt. Még akkor sem, ha a legjobb barátjáról, Vanysekröl volt szó. Elégedetten felnevetett, levette fejéről a védősisakot, kezéről a kesztyűt.- Rettentő meleg van. Dzsekijét, miután lehúzta a cipzárt, hanyag mozdulattal ledobta magáról. Akik az előbb még a teniszlabdát kergették, és azok is, akik csak nézők voltak, most körülállták Pavel Friőet: az új pólóját csodálták. A háta tiszta fehér volt, elején teljes szélességben egy motorkerékpár rajza díszelgett a következő felirattal: HARLEY DAVIDSON - MORE THAN A MACHINE. Valamennyiü- "ket lenyűgözte a váratlan látvány, olyannyira, hogy egy darabig csend volt, mígnem Dvorák vette a bátorságot és megkérdezte, honnan szerezte ezt a gyönyörűséget. Fric vállat vont.- Nem is tudom. Apám kapta valami svédtől vagy némettől, amikor megjavította az autóját. A póló olyan valószínütlenül szép volt, hogy csakis egy svéd vagy német varázslótól származhatott, és ilyesmije csakis Fric- nek lehet. Még az irigy Maxának is az arcára fagyott szokásos gúnyos mosolya. Pavel érezte, gyorsan tennie kell valamit, nehogy a tüzes tekintetektől füstölögni kezdjen az öltözéke.- Ha valamelyikötök szeretne ilyet, szerp7hptpk npki Egy ugyanilyen HARLEY DAVIDSON póló viselése már majdnem azt jelenti, hogy viselője ugyanolyan nagy, mint Friő. Érhet-e közönséges halandót ekkora szerencse? Ez egyszerűen nem lehet igaz, ez csak álom.- Én, ón, én szeretnék! - tért magához elsőként Duchon. Hisz akármilyen varázsló is az a svéd, nem szórhatja a zsebéből a pólókat, legfeljebb egy-kettő lehet még neki.- Én is akarok, én is - ocsúdtak fel sorra a többiek és kiléptek a Fric körül alkotott körből.- Én jelentkeztem elsőnek - tiltakozott Duchon -, az első nekem jár! Szavát azonban hallani sem lehetett, míg Fric le nem intette a többieket, hogy ne vitatkozzanak már.- Annyit szerzek, amennyit csak akartok.- A svédtől? - ámult el Duchon. Hát akkor mégis a kalapból varázsolja elő, mint bűvész a nyulakat?- Nem. Én fogom csinálni. Úgy látszik, se vége, se hossza a Fric körüli rejtélynek. A svédtől szerzett HARLEY DAVIDSON feliratú póló az csoda, de a Pavel Fric által saját kezűleg gyártott HARLEY DAVIDSON póló szinte már felfoghatatlan varázslat, a szerencse igazi megtestesülése.- Elég, ha holnap hoztok egy egyszerű fehér pólót, meg harminc, nem, negyven koronát és... - Friő körülnézett, hogy jól hallja-e mindenki, amit mond, de erre nem volt szükség -, ezenkívül mindenki hoz a szüleitől egy beleegyező aláírást és én spray-vel a pólóra fújatom a HARLEY-t. Valahogy így változik a víz borrá, a bor pedig vérré. Egy közönséges póló nyolc koronáért meg hozzá négy tizes, amely ugyebár nevetséges összeg azért, hogy az ember eljusson a mennyországba. így próbálták meggyőzni szüleiket a három lakótömb legifjabbjai, akik között Fric a király. A szülök legnagyobb meglepetésére, a gyerekek ezúttal nem a közeli iskolában rendezendő beszélgetésre szóló meghívót akartak aláíratni velük. Elővették minden meggyözóképességü- ket, könyörögtek, durcáskodtak, az egyetlen Vanysek kivételével. Ó ugyanis odalo- pózott apja szerszámosszekrényéhez, ahonnan szépen elemelte a piros- és kék festéket tartalmazó spray-t. Csakis Vany- seknek adatott meg, amiről barátai csupán álmodhattak, hogy egész közelről gyönyörködhet a betűkbe: MORE THAN A MA- CHINE és végigsimithatta a csodás motor- kerékpár. rajzát. Egészen odavolt a boldogságtól, hogy neki, Vanyseknek ilyen nagyszerű barátja van, mint Pavel Fric, hogy ő, a közönséges Vanysek bámulatos munkában együtt dolgozhat vele. Maxa csak hadd fecsegjen arról, hogy ő nagy barátjának a szolgája. Nevessen nyugodtan, úgyis csak irigykedik. Igenis irigyli. De csak hadd pukkadjon meg. Mert őhozzá jött el Pavel délután és neki mondta ezt: ’ - Jarda, haver vagy, szükségem lenne tőled valamire. Mi majd megmutatjuk nekik! Akad-e valaki, aki erre nem bólint bele- egyezöen? Vanysek pedig az asztali lámpa fényénél gondosan átrajzolta a felirat és a rajz minden részletét, minden vonalát. Utána még késő éjszakáig nyirkálta a kartonpapírra rajzolt sablont. Ugyan mivel érdemelte ki, hogy barátja lehet Fricnek, hogy vele járhat haza az iskolából, odaadhatja neki lemásolni a leckéjét és holnap, holnap pedig belekezdhet vele a nagy vállalkozásba? Vajon hányán hoznak majd pólót? És mennyit ad neki Pavel az együttműködésért? Lehet, hogy megfelezik a bevételt! Nem, annyit talán mégsem, biztosan az egyharmadát kapja, de neki elég lenne a negyede is... De nincs kizárva, hogy többet kap... Nem... Nem kell a sorsot kísérteni, gondolta és boldogan aludt el. A gyerekkocsi-megőrző előtt legalább húsz gyerek tolakodott, kezükben gyűrött bankók és a szülői beleegyezés. Friő rájuk szólt, hogy húzódjanak távolabb az ajtótól, különben nem lát munkához. Mindenki előtt felszólította Vanyseket, aki a hóna alatt szorongatta a kartonsémákat, hogy menjen be vele. így is történt. Mindenki irigykedve nézte Vanyseket. Még Maxa is, hiszen ó az egyetlen, aki jelen lehet a csoda megteremtésénél. Friő ezután becsukta az ajtót és gondosan eltakarta a kulcslyukat.- Van trikód? Vanysek bólintott.- Akkor hozzálátunk. Vedd elő! Vanysek gondosan ráillesztette trikójára a sablonok egy részét, befújatta az egyik színnel, azután levette a sablont és rátette a következőt, majd megnyomta a másik spray gombját.- Na, megnézzük - szólt Fric és ügyetlenül leemelte a sablont, úgy, hogy szétmázolta a piros színt.- Jaj, de kár!- Kár, de amúgy jó. Klassz! Megy ez! Ezután kinyitotta az ajtót és elvette az első trikót, a pénzt és a szülői beleegyezést. Becsukta az ajtót és odaadta Vanyseknek, aki nyomban munkához látott. A második trikó már nagyszerűen sikerült, a kocsimegörzö előtt egész szenzációt váltott ki. Igen, hiszen ott benn bűvészkedik Fric, a nagy varázsló, ezt most már senki sem vonhatja kétségbe. A HARLEY DAVID- SON új tulajdonosa pedig büszkén sétált fel és alá élete legszebb ruhadarabjában. Most már történhet bármi, a kocsimegörzö katasztrófa következtében akár el is süllyedhetne, tőle a trikót többé senki sem veheti el! Ha ez megtörténne, csak Pavelnak és neki lenne ilyen trikója. A kocsimegőrzőnek azonban esze ágában sem volt elsüllyedni, se a pokolban, se a pincébe, se máshova. Minden frissen elkészült trikó szabályos üdvrivalgást váltott ki. Friő beszedte a pénzt és a cédulákat, Vanysek dolgozott, a ház körül pedig mintha csak a HARLEY DAVID- SON szerelői ügyködtek volna. Az érdeklődők száma szinte alig fogyott.- A következőt!- Itt vagyok Pavel. Tessék, a trikó és a pénz.- No, és az aláírás?- Elvesztettem.- Akkor hozzál újat!- De nincsenek otthon a szüleim.- Nem érdekel. Miattad nem hagyom magam lecsukatni. Ki a következő? Hát ez gyönyörű, izgalmas, veszélyes! Még be is csukhatnák! így mondta Pavel, ábrándozott Vanysek és szorgalmasan nyomkodta a festékspray szórófejét. És ezzel a Pavellel csak ö egyedül lehet együtt a kocsimegőrzöben! Az igaz, hogy meg kellett ígérnie, hogy soha senkinek nem árulja el, ki csinálta a sablonokat és ki festette a trikókat, de azért mindenki tudja, hogy ő, Vanysek is ott volt készítésüknél. Végül is mindenki végzi a maga munkáját. Ó felrakja a sablonokat és szórja a festéket, Pavel pedig beszedi a pénzt. Ha pedig itt lesz az ideje, befejezik és aztán... aztán megkapja a maga részét. Erre viszont csak késő délután került sor. öt órakor ürült meg a kocsimegörzö előtti térség. Pavel összecsapta a noteszt, aztán a pléhdobozból kimarkolta az összes pénzt. Megszámolta, Vanysek pedig áhítatosan bámulta. Fric ezután félretette a tízkoronás-köteget és megszámolta a szülői aláírásokat.- Huszonkettőször negyven, az annyi mint...- Nyolcszáznyolcvan! - vágta rá Vanysek.- Igen, rendben van. Újra kezébe fogta a köteget és könnyedén megsuhintotta vele az asztalt.- Szép kis summa!- Szép - felelte Vanysek sietve és elbű- völten bámulta barátja kezét.-Tény! Szép összeg! Nincs véletlenül két ötösöd, hogy kikerekítsük? Vanyseknek volt. De minek kell kikerekíteni? Ha a negyedét akarja neki adni, akkor a nyolcszáznyolcvanat elosztja néggyel, és az épp kettőszázhúsz. Akkor meg mi a fenének kikerekíteni! Ha kilencszázat oszt négy felé, az már nem olyan kerek összeg, bár... bár ha három részre osztja, az már kerek háromszáz korona. Ha otthon szemrehányást kap, hogy befestette a nadrágját meg az ingét, akkor kihúzza a zsebéből a három százast és azt feleli, ezt ma Pavel Friőcsel kerestem. No és az elhasznált spray-k helyett is vehet újat.- No Jarda, eleget güriztél, haver vagy. Fogd ezt az első trikót megkapod féláron - mondotta Fric, a nagyszerű barát, akinek igazi hoki-védősisakja van, akin kívül senki sem tudott végigmenni a szlalompályán. Közben szépen kitessékelte Vanyseket az ajtó elé, és belülről kettőre zárta az ajtót, ugyanaz a Fric, aki tökéletesen tud görkorcsolyázni, és aki mindig az idősebb fiúkkal röplabdázik. Vanysek tanácstalanul állt a folyosón, és eleinte semmit sem értett. Később megpillantotta azt a sírdogáló kisfiút, akinek otthon nem adtak írásos beleegyezést. Amikor megértette, miért zokog, odaadta neki a saját trikóját, de akkor már neki is megeredtek a könnyei. A kisfiú pedig, aki boldogan kapott a trikó után, megrökönyödve bámulta, nem értette, hogyan bőghet az, aki egész délután együtt lehetett a nggy Pavellel a kocsimegőrzöben. Aztán a gyerek arra gondolt, hátha megbánta, hogy neki adta a trikóját, megijedt, hogy netán visszaveszi tőle a HARLEY-t, ezért jó erősen magához szorította. Vanysek azonban nem jött vissza érte. A kisfiú ezután letette a kocsimegörzö küszöbjére a negyven koronát, szemébe újra könny szökött, és könnyei függönyén át úgy tűnt neki, hogy a piros színű felirat, a „MORE THAN A MACHINE" mintha egy kicsit elmosódott volna. OREL ÉVA fordítása GARAI GÁBOR* Fölötted egy csillag Mert nem egyszerre járja át a boldogság a testet: előbb csak a tekinteted száll a tárgyakra vissza, s derengő emlékeidet kezded megint szeretni. Aztán a puszta levegőt zamatosabbnak érzed, s hosszan, türelmesen figyelsz mások nehéz szavára; utóbb, ha egymagad vagy is, nem csak magadra gondolsz, s rövidülnek bár napjaid - a jövővel beszélgetsz. S lassan otthon érzed magad szerveid vadonéban, felejted beteg csontjaid - életed végtelenség. Megállsz a földön, rengeted - nem fordul ki alólad; és egy jószóra fölrepülsz a villogó egekbe. Pedig nem történt semmi más, csak a rend helyrezökken: kerengtél árván, céltalan a gomolygó sötétben, s fölötted egy csillag kigyúlt - nyíló arany pupilla beragyogta a létezés megtestesült csodáit; lombokból lugast kerített a füstös városoknak, kicsalt egy röppenő mosolyt a csüggedt emberekből; elhívta tévelygő szived az úttalan utakról, testvéreire mutatott a vad testvértelennek; s mert másban lelsz magadra csak - értette ó a titkod -, most benned él s te benne élsz, egybe-szótt csillag-ábra; s tudod, már többé nem hagy el tündöklő tisztasága. ’ A költőre emlékezünk, születésének 60 évfordulója alkalmából „Igyekeznünk kell feleségünknek minden nap valamilyen örömet szerezni" - írja az ismert pszichológus. Elolvastam ezt, s mivel a tettek embere vagyok, rögtön cselekedtem is. Vásároltam a feleségemnek egy burgonyaszeletelőt. Egyrészt azért, mert olcsó, másrészt azért, mert a tévében reklámozták.- Minek vetted ezt? - kérdezte a nejem szigorúan.- Hát hogy örömet szerezzek neked! - magyaráztam.- Mondhatom szép kis öröm, kidobálni ^a pénzt ilyen haszontalan- ságra? Nem tudod, mire kellene nekem egy burgonyaszeletelő? Azt szerettem volna válaszolni, hogy burgonyára, de okulva sokéves tapasztalataimból, inkább nem szóltam semmit.- Ha igazán örömet akarnál szerezni nekem, befestenéd az ajtót! Hétfőn befestettem. Még aznap megvádolt engem, hogy szándékosan szaporítom a munkáját, néhány csepp festék ugyanis a küszöbre cseppent. Kedden, hogy megbékítsem őt (s hogy örömet szerezzek neki), vittem haza két mozijegyet.- Hát igen! - gurult méregbe. Egész éven át nem jársz velem sehová, most meg egyszeribe gyeRUDOLF CECHURA rünk a moziba - csak azért, mert uraságodnak kedve támadt a cicis Claudián legeltetni a szemeit! A moziból nem lett semmi, én meg töprengeni kezdtem. Szerdán szolgálati úton voltam, A bágyas; udvara i mintha munka Akinek nem vo a tűző napon, tartózkodott. M karú portás is kos kuckójába, resztrejtvényt, emeleti igazga melyest elvise elegáns bútoro ségben - ahovt hallatszott fel - gő fogadta a b fény is csak k jöhetett be a fü hiába volt a léc zés kitűnő, hiá félhomály megl Kis Márton - a fenntartott fotel hetetlennek tál a szeplök vöri elenyészően ki tek volna, hon meg, úgy éré: hangyák milliói Matuska Jei lékgyár igazgat vett tudomást r va, hogy az írói kát számba ve pótba helyezi nyugtázta, hog és ha kell, a rei gondosan kiv< ezüstszürke g rendben soraki és a jegyzetfi a szürkét nagy ben néha tréfái a toll nemcsak bele is kapaszk ben születő goi re a papíron.) hivatalossá vál nevezhető pilla zetője felé. Ám Kis Márt hogy a várva v észre. Asztmái ben egy, félig-r nak is beillő t peremének tál képpen úgy is f ült a fotelben, igazsághoz, hí diszharmóniájá inkább támas Szokásával ell csúsztatta bél testét az öblös hanem annak lyozott, azokra forduló hétközi keztetve, akik értékeiket - s< szerény térfogí alkalmatosság pontjaira.- Hát akkor - szólalt meg N ve a veszélyt, i bölcsességéve gyorsan álljt v szerette, ha vi megszokott re médiás rés ke magyarázatokt egy olyan átn amikor a sza még nem siker lódnia.- Kérlek, Mi sorjában. Mire képpen? csütörtökön térti Elvette tőlem, kidobta az ablal- Szép dolgc ha nekem virág Pénteken, n- megcsókoltan és azt mondha az asszonynak Nem szerzel hogy hátrált eg' nagyot és így s:- Te gyaláza Szombaton v felismerésig, he lami nagyszerű nék neki.- Kedvesem örömet szerző zésével -, köles ötezer koroná a Tranbantot!- Ugyan - Egyszeriben s tavasszal, mi? í kocsival mindéi gyen fel és hőre Ebből nem esze Szabó Ottó rajza
