Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 4. szám
Ködös, nyirkos a reggel, az utak is csúszósak. A munkába igyekvők félénken szedik a lábukat. Ilyen viszonyok között az ember nem szívesen ül gépkocsiba. Az autóiskola előtt azonban ott sorakoznak a tanjárművek, jelezvén, hogy a mai napon sem'szünetel az oktatás. A volán mögött már ott ülnek - kissé megszeppenve - a gépjárművezető jelöltek, és néhány perc múlva az oktatók is elfőglalják mellettük a helyüket. Beindulnak a motorok, aztán egymás után elindulnak a gépkocsik, hogy negyvenöt percen át róják a város utcáit. Az első simán elindul, a másik ugrik egyet, bedöglik a motor... Újra az önindító jut szóhoz, az oktató nyugodt hangon ismétli a tennivalókat...- Évente 1402 ember - ebből 726 személygépkocsira - szerzi meg nálunk a hajtási jogosítványt - mondja Fekete József, az autóiskola igazgatóhelyettese, majd így folytatja: - A várakozási idő jelenleg kilenc hónap. Tizenkét állandó, ugyanennyi extern oktatóval dolgozunk. De így is alig győzzük a munkát. Járásunkban a gépjárművezetői engedély megszerzése iránt még mindig nagy az érdeklődés. Oktatóink szükség szerint a hivatásos és az amatőr gépjárművezetők továbbképzéséből is kiveszik a részüket. A Honvédelmi Szövetség dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Autóiskolája szlová- • kiai viszonylatban a közepesek közé tartozik. A nehéz gazdasági és ellátottsági feltételek között is teljesítette múlt évi gazdasági tervét. Sőt, a tervezett üzemanyagnak csak a 98,3 százalékát használták fel és ezzel is - csökkentették a kiadásokat. Ezt elsősorban úgy érték el, hogy az oktatók szocialista gondozóba vették a járműveket. Két kihelyezett részlegük is van, Nagymegyeren (Öalovo) és Somorján (Samorín). Az utóbbiból nyit be az igazgatóhelyettes irodájába Sátor Tibor tanító. Pótalakatrészek iránt Farkas Sándor: - Várakozás közben is meg lehet válaszolni a kérdéseket (A szerző felvételei) Somodi Margit: - Rendszeresen tanulok érdeklődik, de a szükségesek közül egy sincs raktáron. Fekete József nem kis bosz- szúsággal jegyzi meg:- Szlovákiai viszonylatban vállalati igazgatóságunk van, de a pótalakatrészeket minden autóiskola maga szerzi be a kiskereskedelmi hálózatból és ez bizony sok utánjárással jár. Viszont nem engedhetjük meg, hogy a tanjárművek rossz műszaki állapotban vegyenek részt a közúti forgalomban. E téren több segítségre volna szükségünk, mivel az előírások szerint nekünk nem lehet raktárkészletünk. A tanítók, az oktatók megtartása sem kisebb probléma, elsősorban is az alacsony javadalmazás és a nagy kockázat miatt. Az utak a városban túlzsúfoltak, s az oktató csaknem nyolc órán át ott ül a tanjármúben. A stresszhelyzetek egész sorát éli át, nemegyszer a lélekjelenléte segíti ki. Ezt szóban ma már sokan elismerik, ám a változás érdekében nem sok történik. Az új oktatási irányelv évek óta készen van, de bevezetésére mindeddig nem került sor. Pedig a jelenlegi 12 órás vezetés a közutakon nem készít fel eléggé a gépjárművezetésre. Fente Ferenc, a dunaszerdahelyi részleg vezetője erről így vélekedik:- Azt szokták mondani, hogy más kárán tanul az okos. Sajnos, a helyzet, hogy az újdonsült gépjárművezető a maga kárán tanul meg lényegében autót vezetni. Ebbe mi oktatók nem nyugodhatunk bele. Szerintem más téren is lépni kellene. A mai gyakorlat az, hogy mindenkit, aki arra egészségileg megfelel, felvesznek a tanfolyamra. Az egyik jelölt fogékonyabb, a másik pedig kevésbé, s mi nem szelektálunk. Ez pedig a felkészítés rovására megy. Vizsgára csak azokat engedjük, akik megfelelnek a követelményeknek. Ez azonban a tanító számára hátrány. Ezekkel az emberekkel akkor kell foglalkoznia, amikor már a következő tanfolyam köti le szinte minden idejét. A bukási arány 4,5 százalékos. Nem sok, de nem is kevés. Minden évben szép számban akadnak azonban olyanok is, akik a harmadik nekifutásra sem szerzik meg a hajtási jogosítványt. Őket alkalmassági pszichológiai vizágálatra küldik, de talán jobb lenne, ha ezzel kezdődhetne a tanfolyam. Van egy másik figyelemre méltó tényező is, amely a bukások arányát befolyásolhatná. Ez pedig ai anyagi érdekeltség, a szó jó és rossz értelmében. Ha a megengedettnél nagyobb arányú a bukások száma, az oktatónak ,,ugrik" a prémiuma. Ezért inkább vállalnak többletmunkát azokkal is, akikről tudják, sohasem lesz belőlük jó gépjárművezető. Bár kihelyezett részlegeik vannak, a trenazséron, a gyakorlópályán való oktatás és a vizsga is a járási székhelyen történik.-A visszajelzések alapján állíthatom, hogy a sorkötelesek felkészítése terén jó Kukucs Mátyásné: - A társadalmi munkából is kivesszük a részünket eredményeket érünk el- mondja az igazgatóhelyettes. - Főleg a nagymegyeri részleg oktatója, Nagy Ferenc ér el évek óta kiváló eredményeket. A legutóbbi tanfolyam résztvevői a tesztvizsgán maximális pontszámot értek el, és gyakorlati felkészítésük is megfelelő volt.- Pedig járásszerte a nyelvi nehézségek nem kis gondot okoznak. Szigorú, megköveteli a rendet, mégis szívesen járnak hozzá a fiatalok, mert tudják, aki nála szerzi meg a hajtási jogosítványt, az bárhova is kerül, nem vall szégyent. Talán innen származik az ötlet, hogy figyelik a jelölteket, azokat, akiknek középiskolájuk van, hogy ha majd leszerelnek, megnyerjék őket az oktatói munkára. így került ide nem egész egy évvel ezelőtt Fenes György. De van már más jelöltjük is. Egyszóval igyekeznek az oktatók utánpótlásáról gondoskodni. Erről a nemrég idekerült oktató így vélekedik. Fekete József: - A biztonságos közlekedésre való felkészítés az autóiskolában kezdödiik- Tetszik ez a munka, bár a feltételek nem a legjobbak. Ha szünetben bejövünk a tanáriba, mindnyájan le sem tudunk ülni. Aki az autóiskolában vállal munkát, az nem várhat a munkaadójától sem lakást, sem stabilizációs kölcsönt családi ház építésére. Sőt, ha netán bútort vásárolnék, azt sem vihetem haza az autóiskola járművével. A folyósón a trenazsértanterem előtt a sorkötelesek várakoznak, hogy rájuk kerüljön a sor. Köztük van az alistáli (Hrobo- novo) Farkas Sándor is. A falra kifüggesztett tesztkérdésekre keresi a megfelelő választ, s ha megtalálja, kígyúl a zöld lámpa. Bent a tanteremben Kukucs Mátyásné oktató igazítja el a három gyakorló járműben ülő fiatalokat. Számukra még nehéz az indulás. Kalmár Tibor sorköteles többször is „lefut az úttestről". Végre belejön. Az oktató így jellemzi a saját munkáját:- Ha nem itt tanítok, akkor a gyakorlópályán van a helyem. Szeretem a munkámat, noha nehéz. Az igazsághoz tartozik, hogy a mai fejlett világban már korszerűbb berendezésekre, segédeszközökre volna szükség. Ami a kollektívát illeti, a társadalmi munkából is kivesszük a részünket, az autóiskola környezetének rendbentartásában, s ha kell, a gokarpályán is. Besegítünk a különböző rendezvények szervezésbe. Amikor a szükség megkívánja, a mezőgazdasági idénymunkából is részt vállalunk. Az egyik tanteremben Somodi Margit próbatesztvizsgát tesz. A maximális pontsz- mot érte el. Azt mondja, rendszeresen tanul.- Megmondani nem tudom, mikor lesz saját gépkocsim, de van odahaza személy- gépkocsink. Igaz, nem hiszem, hogy az apukám szívesen enged majd a kormány. kerékhez... Kint az udvaron két teherautó vesztegel. Az igazgatóhelyettes szavai szerint ezeket az idén kellene kisejlejtezniük, de helyettük újat nem kapnak, és ez nehézséget okoz majd az autóiskolának.- Mindent megteszünk, hogy a nehézségekkel szembenézve, megfeleljünk a követelményeknek. Tudjuk, van még mit javítanunk. Abban bízunk, az oktatók anyagi feltételeinek javítása mellett végre eljutunk oda, hogy a jövőben az eddigieknél is jobban készíthetjük fel a jelölteket a jármű- vezetésre. Mert a biztonságos közlekedésre való felkészítés az autóiskolában kezdődik. NÉMETH JÁNOS önmagába véve ellentmondásos, hiszen az újítási javaslat vagy a találmány a beidegződésektől, a megszokástól elszakadó alkotó gondolkodás eredménye. Márpedig az alkotó gondolkodást lehet jutalmazni, ösztönözni vagy éppen elfojtani, állítja a pedagógia, ám tervezni aligha. Alkotásokat talán még a találmányokban ma is világcsúcsot tartó Edison sem tudott beütemezni, s még saját magának sem. De hagyjuk ezt - legyen a terv, amelyet viszont teljesíteni kell, hiszen a terv - törvény. Azt, ami „belefér" a tervbe, elfogadják, akár szükséges, akár nem, és természetesen ki is fizetik a jutalmat. A Találmányi Hivatal egyik dolgozója szerint ily módon fizettek ki az elmúlt évben legalább 5 millió koronát kihasználatlan, de betervezett műszaki megoldásokért. Nemigen örültek a vállalatok vezetői például a tervből „kilógó", megtakarítást eredményező új műszaki megoldásoknak sem. Több-kevesebb joggal tartottak attól, hogy a következő évre szinte automatikusan hasonló mértékű megtakarítást írnak elő számukra, márpedig hol a garancia arra, hogy a véletlen ötlet, amely az egyik évben bejött, megismétlődik a következő évben is?! Mérlegelni kell az új műszaki megoldások szociális következményeit is - hívja fel a figyelmet egy újabb szempontra az üzemi jogász. Még mielőtt megoldanám a kérdést, SZÚ kiszámítanám mennyivel szegényedik az orI szág, ha egy hatszámjegyű megtakarítást, nyereséget eredményező új megoldás alkalmazásával kapcsolatban a jogász a munkanélküliségnek, esetleg a kisebb rossznak, az átképzésnek rémlátomását vetíti elém. Három műveletet eggyel helyettesítettek, s így két ember valószínűleg fölöslegessé vált, átképzésre kényszerült, de nyilván tanulnia kellett annak is, aki maradhatott, merült fel bennem a három feltaláló és a nagy gépgyár pere. Ahol így gondolkodnak, írják ki a gyárkapura; ,,műszaki múzeum“ - dühöng az érvek hallatán egy mérnök, mert abból, amit valaki a 20. század második felében tanult az iskolában, nem élhet meg nyugdíjazásáig. Menjünk azonban tovább, amikor az új megoldást már alkalmazzák, s a szerző a jutalmára vár. Béremelésre vár azonban a vállalat többi dolgozója is. Márpedig mind a jutalmat, mind pedig a béremelést az előre megállapított bérkeretből kell(ene) fedezni. Vagyis, újabb konfliktushelyzet: egy ember kapjon sokezer koronát, vagy sok ember néhány százast. Ezen felül számolni kell mindig egy esetleges ellenőrzéssel is, amely fennakadhat azon, miért is fizetett ki a vállalat mondjuk 30 ezer koronát. Az ellenőrök „akadékoskodásától" való félelem nyilvánvaló szerepet játszik abban, hogy egyes vállalatok a fizetés helyett inkább a pereskedést választják. így a legrosszabb esetben is pecsétes bírósági ítélettel fedezhetik magukat; a bíróság kötelezte őket a nagy összeg kifizetésére. Hiszen az színtiszta alibizmus, felelősségáthárítás, mondhatná bárki. Kényszerű felelősségáthárítás - teszi hozzá az üzemi jogász. A jutalmakat ugyanis a bérkeret terhére fizetik a vállalatok, s ha a jutalom kifizetésével túllépik ezt a bérkeretet, 100 százalékos elvonást kell fizetniük az állami költségvetésbe. Ilyen megfontolások nyomán alakult ki az a vállalatirányítási gondolkodásmód, hogy a jutalmak kifizetésének megtagadásával tulajdonképpen a társadalom érdekeit, a szocialista tulajdont védelmezik. Valójában pedig éppen ezzel kerülnek összeütközésbe á társadalom érdekeivel, a szocialista tulajdon gyarapításának követelményével. Mert ha az ötlet gazdáját megjutalmazzák, ezzel a valóban tehetséges, jelentékeny hasznot hozó gondolatokra képes embereket is fejtörésre késztetik. Ha viszont éppen a legjobb ötleteket szülő gondolkodóktól tagadják meg a jutalmat, azzal mindenkit, vagy legalábbis a legtehetségesebbeket tanácsolják el az újító gondolkodástól. Ennek megfelelően az újítási javaslatok és találmányok színvonala meglehetősen átlagos. Hallottam már olyan elképesztő, elfogadott és jutalmazott újítási javaslatokról is, amikor valaki - elnézést, a Nagy Újító - ötletének lényege az volt, hogy más típusúra cserélte az ajtókilincseket, és megfordította az ajtófélfát, hogy az ajtó ne befelé, hanem kifelé nyíljon. A talán egyedi eset helyett azonban inkább nézzük a számokat. A Találmányi Hivatal a beadott szabadalmi jelentkezéseknek 30-50 százalékát visz- szautasítja, márpedig évente mintegy tízezer jelentkezés fut be hozzájuk (Szlovákiából kétezer). Ebből a tízezerből a hivatal csupán 350-et talál érdemesnek arra, hogy külföldön is bejelentse, védelemben részesítse. Az újítók és feltalálók helyzete tehát rendkívül ellentmondásos. A társadalomnak szüksége van rájuk, mert a műszaki haladás társadalmi haladást jelent (és fordítva). A vállalatok vagy éppen saját munkatársaik azonban többé-kevésbé civilizált módszerekkel nehezítik helyzetüket. Van, akinek pereskednie kell a pénzéért, s távoznia munkahelyéről. Van, akinek akkor is távoznia kell, ha nem pereskedik. Nem kevés valószínűleg azok száma sem, akiknek újítaniuk sem kell, mégis kapnak pénzt. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldását, megszüntetését a szakemberek a jogrend átalakításától remélik. Nem alaptalanul. Néhány héttel ezelőtt egy jogszabály módosításával elérték, hogy a jutalmak immár ne a bérkeretet terheljék. Nagy reményeket fűznek a vállalati törvényhez, alkalmazása szemléletformáló hatásához, hiszen az új műszaki megoldások a vállalat versenyképességét növelik, s hasznukból a vállalat dolgozói a korábbinál nagyobb mértékben részesülnek. Ez talán valóban semlegesíthetné az irigységet. A legjelentősebb változások azonban a találmányokról és újítási javaslatokról szóló törvény merőben új szabályozással való helyettesítéséről várhatók. Az új tervezet például a találmányokat, az újítási javaslatokat adásvétel tárgyává tenné a vállalatok között. Végül is el kell ismernünk a tüdás értékét, ha komolyan akarjuk venni azt a már alapfokon tanított megállapodást, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé válik. FEKETE MARIAN I.27. 'ssssssssssssssss*fssssssssssssssssss/rsrssssrssssssssjrsssssssssssssssssssssssssssssssssArsssssyrsssssrssssssssssssssjrss^
