Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 4. szám
• Az új irodaház segített. No meg az, hogy volt egy 15 tagú traktoros brigád. Ezekre a traktorosokra mindig számíthattam. Ha kellett szombaton, vasárnap is dolgoztak. De talán azzal találtam a legjobban célba, amikor az egyik gyűlésen azt mondtam: Emberek, miért kell nekünk az állam adományaira várnunk? Mi nem tudunk a saját erőnkből talpra állni? Hát csakugyan ennyire kiveszett belőlünk a föld- és a munka- szeretet? Természetesen azt is tudta az új elnök, a rend, a fegyelem nem születik csak úgy magától. Alapvetően fontos a szervezettség, hogy előre tudja mindenki, mit kell tennie. Ehhez meg kellett teremteni a jó munka anyagi és tárgyi feltételeit, Ez főleg az ágazati vezetőktől függött.- Üres pénztárcával senkinek sem ígérhettem nagyobb fizetést, csak több munkát és lehetőséget a bizonyításra. Igaz, azt megígértem, ha valóban becsületesen fogunk dolgozni, egész biztos, hogy meglesz a gyümölcse, és akkor már lehet szó a több pénzről, nagyobb fizetésről. Az eredmény? A vezetők éreztek magukban erőt, kitartást, hittek tehetségükben, ab- Ha lenne egy teljesíthető kívánsága, mit kérne?- Mit? 15 millió koronát. Ennyi kellene a valóban korszerű gazdálkodás feltételeinek a megteremtéséhez.- Őt év távlatából visszatekintve, újrakezdené? Némi habozás után.- Nem.- Miért?- Kevesebb lenne az ellenségem, több a jó barátom.- Csak ezért?- Nézze, ismeri a közmondást, mely szerint mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Csakhogy, így nem lehet ösztönözni a többet akarásra.- önökben mégis megvan a többre törekvés.- Nincs más választásunk, ha talpon akarunk maradni; már pedig ez eltökélt szándékunk.- Ez azt jelenti, hogy a nehezebbé vált gazdasági körülmények között is az élvonalban maradnak?- Álmokat persze, mi sem kergetünk. FelR égóta készülök írni Dőry Dénesről, a Vajáni (Vojany) Efsz 46 éves elnökéről. Ügyes ember - mondják róla, akik ismerik. Hogyne fenne ügyes az, aki két év alatt talpra tudott állítani egy mindig veszteséggel gazdálkodó szövetkezetét. Híre van a környéken, hogy eredményesen gazdálkodnak. A hír nem alaptalan, bizonyítja ezt az is, hogy Dőry Dénes a többi között megkapta a Példás Mezőgazdasági Dolgozó kitüntetést. Mint e tájról annyi szegény sorsú gyermek, ő sem az élet naposabb oldaláról indult.- A Laborc-parti, alig 500 lakosú Nagyrás- kán (Vel'ké Raskovce) születtem, 1942-ben. - Szülei?- Édesapám szagényparaszt volt, vagy inkább zsellérnek mondanám. Két tehénkével művelte kevéske földjét. Egyébként haláláig ő volt a falusi pártszervezet elnöke. * - ön mikor lépett a pártba?-Amikor leérettségiztem, 1961-ben, még húszéves se voltam. A bátyám is párttag, ő már nyugdíjas, útkaparó volt. Az idősebb fiam tavaly lépett a pártba, most katona, a fiatalabb másodikos gimnazista, kertészeti főiskolára készül.- Melyik iskolában érettségizett?- A Nagykaposi (Vel'ké Kapusany) Mező- gazdasági Technikumban.- Milyen tanuló volt?- Jeles. Szerettem volna tovább tanulni, de errefelé azokban az években is a szegénység volt az úr. A szüleim már a szövetkezetben dolgoztak, ám a keresetük csak arra volt elég, hogy szűkösen megéljünk. így az érettségi után én is a mezőgazdaságban maradtam. Csoportvezetőként kezdtem és fögépesitő- ként folytattam. A fizetésem alig haladta meg az ezer koronát, mégis örültem, hogy helyben dolgozhatok. Ipar a mi vidékünkön akkor még nem volt. A kép jobb megértéséhez tudni kell, hogy a paraszti világ átalakulása az Ung-vidéken csak a hatvanas évek elején kezdődött a földműves-szövetkezetek szervezésével. A falusi emberek nagy tömegei előtt nyíltak meg teljesen új, sohasem taposott utak. örültek az emberek, hogy falujukban dolgozhattak, nem kellett messze vidékekre ingázniuk, helyben volt állandó munkájuk. Kivált a fiatal generációnak jelentett ez sokat, akiknek már nem a föld- és a vagyonszerzés volt a cél, mint hajdan apáiknak, hanem a biztos munka és a saját kereset, ami megfoghatóan az övék volt, és lehetővé tette az új célok kitűzését. Meg lehetett tervezni és elkezdeni az új ház építését vagy a régi átalakítását, majd a bebútorozását, s fokozatos felszerelését a nálunk beszerezhető, számukra addig ismeretlen elektrotechnikai csodákkal. Amikor megkérdeztem Dőry Dénestől, hogy miért a mezőgazdasági pályára esett a választása, döntését lényegében ő is ezzel magyarázta. Igaz, csak tíz évig dolgozott a szövetkezetben, de élete továbbra is a faluhoz kötődött.- Tíz év múltával búcsút kellett mondanom a szövetkezetnek, ugyanis a szülőfalumban a helyi nemzeti bizottság elnökévé választottak.- Mikor került a Vajáni Efsz élére?-öt éve, 1983-ban. Megvallom őszintén, sokat töprengtem azon, hogy elfogadjam-e ezt a tisztséget. Hiszen egy jól kiépített, közművesített községet és aránylag nyugodt állást hagytam ott. Nálunk szinte már megvolt minden. Új művelődési házat, kéttantermes iskolát, sportpályát, élelmiszerüzletet építettünk. Parkot létesítettünk, az utakat portalaní- tották. Olyan ma a falu, mint egy szép liget.- Szavaiból mintha a megbánás csengene ki, vagy inkább a nosztalgia?- Megbánásról szó sincs, tudtam, mire vállalkoztam. Nosztalgia? - tűnődik el. - Ebben van valami. Például nagyon szerettem halászni, sokszor kezdtem halászattal a napot és azzal is fejeztem be, hiszen a Laboré itt folyik a kertek alatt, öt éve viszont egyszer sem volt időm leülni a víz partjára horgászni. Reggel hatkor már a telepen vagyok, este általában nyolcra érek haza. Számomra a szabad szombat is ismeretlen fogalom, vasárnap meg a kertben babrálgatok.- Kanyarodjunk vissza a szövetkezethez.- Mit mondjak - néz rám. - Hetekig nem tudtam aludni, csak ültem az ágyban, s azon töprengtem, mit tegyek, hogyan kezdjem? A kifizetetlen számlák száma naponta meghaladta az ötvenet, pénz nem volt, a szövetkezet teljesen fizetésképtelen lett. Annak ellenére, hogy melléktermékeket is gyártottunk, mégis közel tízmillió korona ráfizetéssel zártuk a nyolcvanhármas évet. Dőry Dénes tehát egy rosszul gazdálkodó szövetkezet vezetését vette át aiig negyvenévesen. A sok töprengés után összehívta a szövetkezet tagjait. Ezen az első tagsági gyűlésen hangzott el ez a sokaknak nemigen tetsző mondat: Én a jövőben nem azt nézem majd, hogy ki milyen tisztséget tölt be, vezető-e vagy munkás, hanem azt, ki hogyan dolgozik a közösben és ki hogyan segít a szövetkezet talpraállitásában.- Ha most valaki tőlem megkérdezné, mit tartok én a legfontosabbnak a végbement változások között, habozás nélkül azt válaszolnám: a nyereséges gazdálkodást. Hogyan érték el?- Nem szeretnék annyi év után senkit megbántani, elmarasztalni, s legkevésbé magamból hőst csinálni. Ami volt, volt, ma már a múlté. Legfeljebb a tanulságot kell valamennyiünknek levonnunk, hogy többé meg ne ismétlődhessen a múlt. Tény, hogy a kezdet nagyon nehéz volt. De végül is sikerült közös nevezőre jutnunk.- Gondolt-e olykor arra, hogy feladja?- Többször is.- Mi adott erőt mégis a kitartáshoz?- Én ennek a földnek a szülöttje vagyok, s bíztam az emberekben, tudtam, hogy nem hagynak cserben. Elhallgat, tűnődve néz maga elé.- Nemegyszer kijelentettem, aki úgy érzi, hogy nem tud segíteni, s úgy dolgozni, mint a sajátjában, nyugodtan elmehet a szövetkezetből, nem lesz köztünk harag.- Elment-e valaki?- Miért ment volna, hiszen az 1984-es évet már egymillió korona nyereséggel zártuk. Azóta is nyereségesen gazdálkodunk. Növénytermesztésben kerületi viszonylatban is az elsők között vagyunk. Kis szünet után így folytatja:- Szerencsémre az első két évben az időjárás is nagyon kedvező volt, ez sokat „Bízom önmagunkban... bán, hogy képesek változtatni, feltornázni magukat az élvonalba.- Közben - folytatja az elnök -, 25 millió korona értékben vásároltunk új gépeket. Modern gépszínt, javítóműhelyt, új irodaházat építettünk, leaszfaltoztuk a vajáni udvart.- Akkor mégse véletlen, hogy ügyes és szigorú embernek tartják. Legyint, és mosolyog a minősítésen.-Tudja, nálunk már szinte hagyomány, hogy aki törekszik és jó eredményeket mutat fel, arra sandán néznek, és mindenféle jelzőket aggasztnak rá. Engem ez nem zavar, teszem továbbra is azt, amit véleményem szerint ebben az országban mindenkinek tennie kell: igyekszem becsületesen dolgozni. A munkába még senki se halt bele. mértük saját lehetőségeinket, s igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy jusson is maradjon is. Amikor osztunk, a jövőre is gondolunk.- Hányán dolgoznak a szövetkezetben?- Több mint 500 ember indul reggelente munkába, s mindenkinek tudunk megfelelő foglalkozást és tisztességes keresetet biztosítani. Egyre több fiatal marad a szövetkezetben, ők is megtalálják itt a számításukat. Ha nem így lenne, csomagolnának és elmennének az iparba. Mert ma már az is van az Ung és a Laboré vidékén.- A többre törő szándék mindenképpen tiszteletre méltó. Ám az anyagi források hiánya komoly gondokat is okozhat. Mi lesz, ha mégse sikerül megkapaszkodni az élvonalban?- Tisztában vagyunk azzal, hogy a fennmaradáshoz, a hatékony gazdálkodáshoz dj módszerek és erőforrások kellenek. Az irányítást illetően nekünk is át kell sok mindent értékelnünk és igazodni jobban a kor követel- * ményeihez. A mai divatos szóval élve, több dimenzióban kell gondolkosniuk, vállalva az ütközéseket is. A gazdasági, a termelési technológiák és a képzettség fejlesztéséhez persze elsősorban pénz kell. Ha több pénzünk lenne, könnyebben és biztosabban léphetnénk előre. Én mégis bízom önmagunkban, hiszem, hogy sikerül az élvonalban ma- 5 radnunk.- Ezt olyan meggyőződéssel mondja, mintha már kezében lenne a siker kulcsa.- Számomra a siker kulcsa továbbra is 1 a tagság szorgalma és bizalma, s nem utolsó- : sorban a vezetők szakmai felkészültsége. Ehhez legfeljebb már csak annyit tehetünk hozzá: legyen igaza, s kísérje siker törekvé- | süket. TÖRÖK ELEMÉR A nagyobb gépek is tető alatt vannak (Bogoly János felvételei) Nem elég a törekvés, MjTflTlITTT] Miért tartják ügyes embernek az elnököt?
