Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 3. szám
Lengyel számítógépek moszkvai bemutatkozása Kökké? H árom évvel ezelőtt a Csehszlovákiából érkezett földmérnökök az ukrajnai sztyeppén, Krivoj Rog közelében, Dolinszká járási székhely mellett beütötték az első kitűző karókat. Négy KGST- ország, az NDK, Csehszlovákia, Románia és Magyarország vezetői elhatározták, hogy ezen a helyen kompenzációs alapon egy nagy teljesítményű érckitermelő és dúsító kombinátot létesítenek. A tervek szerint a kombinátot 1990-ben kellett volna üzembe helyezni, hogy elindulhassanak a dúsított érc első szállítmányai az építkezésben résztvevő országok kohóipari üzemeibe. A jelek szerint azonban csak 1992- ben várható az építkezés első szakaszának a befejezése. A Krivoj Rog-i ércmező már régóta megbízható nyersanyagforrásként szolgál számos külföldi ország, köztük a szocialista államok számára. A háború utáni években csupán Csehszlovákiába 300 millió tonna ércet szállítottak innen. A Krivoj Rog-i érc aránylag csekély érctartalma miatt azonban az értéktelen meddóközet szállítása nagyon megnövelte a költségeket, ezért a szakemberek figyelme egy olyan kombinát megépítésére irányult, amely a kohászati alapanyag vastartalmát 60 százalékosra növeli. Az ilyen pelÁrtámogatás az NDK-ban Már csaknem két évtizede tart a Német Szocialista Egységpártnak az a politikája, amely az alapvető szükségleti cikkek árainak, a lakbéreknek és egyes tarifáknak a stabilizálására irányul. Amint azt a Neues Deut- schland napilap kommentátora megállapította, ezt az irányzatot Willi Stoph kormányelnök az NDK Nemzetgyűlésének elmúlt évi 7. ülésén újból megerősítette. A napilap arra a tényre is rámutat, hogy az alapvető szükségleti cikkek árai rendszerint nem érik el a termelési költségek színvonalát, a különbözetet ezért más áruk értékesítéséből származó nyereségből kell kiegyenlíteni, olyanokéból, amelyek ára viszont lényegesen meghaladja a termelési költségeket. Ebből a forrásból évente mintegy 50 milliárd márkát használnak fel ártámogatásra. A NSZEP Központi Bizottságának napilapja hangsúlyozza, hogy az NDK vezetése nem tervezi az alapvető szükségleti cikkek árainak emelését, mert ez lényeges mértékben mérsékelné az életszínvonalat, főleg a nyugdíjasok és a tanuló ifjúság körében. Az áremelés akkor is kedvezőtlen helyzetbe hozná a lakosság egyes rétegeit, ha ez a nyugdíjak emelésével járna. A Neues Deutschland befejezésül aláhúzza: inkább továbbra is „értelmetlen árakkal" fogunk élni, amelyek mély értelmét az adja meg, hogy nálunk még a legalacsonyabb jövedelmű embereknek sem kell éhezniük, mint a tőke országaiban. (ŐSTK) lett felhasználásával új technológiai eljárások vezethetők be magában a kohászatban is, s gazdaságosabbá válhat a termelés. Az indulás A kombinát megépítését így osztották el egymás között a partnerek: a kombinát szívét, a mágneses szeparálást végző üzemegységet Csehszlovákia építi fel, a szűrőmű felépítéséről az NDK gondoskodik, a romániai építők kiegészítő létesítményeket építenek, a magyarok pedig arra vállalkoztak, hogy az egész kombinátot automatizált vezérlőrendszerrel látják el. A társult országok azt is elvállalták, hogy egy több ezer lakosú városi települést építenek fel a kombinát dolgozói számára. A szovjet félnek az eredeti tervek szerint az lett volna a feladata, hogy megépítse az iparvágányt az érc belső szállításához, bevezessen egy gázvezetéket, s megépítse a Dnyeper-lngulec csatornát, mindezt 130 millió rubeles beruházási költséggel. A fő beruházónak, a Szovjetunió Vaskohászati Minisztériumának sikerült elérnie, hogy az építkezést besorolják a Szovjetunió 1986-1990. évekre szóló 12. ötéves tervébe. Rövidesen kiderült azonban, hogy indokolatlan volt ez a nagy sietség. Az építkezés kezdeténél nem voltak még kidolgozva és jóváhagyva a műszaki tervek, s a résztvevő országok pénzügyi hozzájárulása sem volt pontosan meghatározva. A folytatás Alkalmam volt rendszeresen ellátogatni a dolinszkái építkezésre, az első napoktól kezdve, amikor a csehszlovák építők megjelentek. Ezután az NDK-ból, majd valamivel később Romániából is érkeztek szakemberek. A magyarokról az a hír járta, hogy ők csak az építkezés befejező szakaszában kapcsolódnak be a munkába, amikor már a berendezések szerelésére kerül sor. Az építkezés folyamán a kombinát vezetősége és a tervirodák szakemberei részéről számos olyan kérdés merült fel, amelyekre senki sem tudott választ adni. Magában Dolinszkában sem volt minden teljesen világos. Az NDK dolgozói például hozzáláttak a felvonulási terep kiépítéséhez, de érthetetlen okokból nem akarták, hogy munkájukról közlemény jelenjen meg a sajtóban. A román építkezési részlegen sokáig üresen álltak az előkészített lakófülkék. Csak a csehszlovák építők dolgoztak nyíltan és az ütemterv szerint. A „titok" nagyon egyszerű dologban rejlett: habár hónapok teltek el az építkezés megkezdése óta, a kétoldalú szállítói-megrendelői szerződéseket még nem írták alá. Mindegyik államnak ugyanis joga volt arra, hogy önállóan határozza meg a munkák és a befektetett eszközök terjedelmét. így az történt, hogy amikor a szerződések érvénybe léptek, egészen más kép alakult ki az építkezésről: az NDK az eredetileg tervezett 167 millió rubel helyett csak 67 millió rubeles beruházási keretet vállalt, Románia a tervezett 400 milliós keretét kereken 100 millióval csökkentette, a magyarok pedig teljesen lemondták a 40 millió rubelre tervezett részvételüket. Az eredeti kötelezettségeket csupán Csehszlovákia erősítette meg. Mivel a 240 millió rubeles beruházási keret a levegőben lógott, a szovjet fél magára vállalta ezt a kötelezettséget, hogy valamilyen formában megmentse a helyzetet. Ekkor azonban már csak két és fél év volt hátra a kombinát tervezett beindításáig. Nagy kár, hogy a KGST-országok egyik legnagyobb közös építkezése nem vált az együttműködés új formájának példát mutató esetévé, sőt inkább azok a módszerek nyilvánultak meg benne, amelyek ellen az SZKP XXVII. kongresszusa is harcot indított.- A beruházási eszközök említett újraelosztása nem egy forró percet okozott számunkra - jegyzi meg V. Jelezov, a kombinát igazgatója. - A szűrőmű megépítése például az NDK építőinek a feladata lett volna. Most az építkezések egy részéről és a berendezések szállításáról nekünk kell gondoskodnunk. A Szovjetunióban sűrítőberendezéseket nem gyártunk, ezért licencet kellett vásárolnunk ezek legyártására. A gyártók megígérték, hogy a berendezést 1991 -ig lesszállítják, de mint később kiderült, ezek olyan nagy méretűek, hogy nem férnek be a megépített csarnokokba. Az építkezés folyamán a külföldi partnerek is számos jogos kifogást emeltek a beruházó, tehát a szovjet fél munkájával szemben. Elsősorban a feltételező létesítmények késedelmes átadásáról, s az átszállítok koordinálásában tapasztalt hiányosságokról volt szó. Mindez a voluntarista döntéshozatal, s az admi- nisztratív-direktív irányítási módszerek következménye. Ma már nehezen találnánk meg azokat a vezető dolgozókat, akik szemrebbenés nélkül írták alá az irreális döntéseket s személyes felelősséget viselnek a helyzetért. A tanulságok Nem szívesen fejezném be ezt a beszámolót borús hangnemben, ezért mérjük fel a jelenlegi helyzetet az építkezésen. Pontosan a tervek szerint haladnak a mágneses szeparáló üzemegység csehszlovák építői, akik ezzel nemcsak igyekezetüket, hanem szakmai hozzáértésüket is bizonyítják. Az NDK-ból érkezett műszakiak és munkások szintén teljesítik az ígéreteiket. Napról napra egyre több román szót hallani az építkezésen. A feladatok elvégzésébe bolgárok is bekapcsolódtak. A munkák intenzív ütemben haladnak, s nem fér hozzá semmi kétség, hogy az első szállítmányokat 1992-ben útnak indíthatják. Talán vigasztalódhatnánk azzal, hogy ez a hatalmas építkezés hét év alatt mégiscsak elkészül, ami nem a legrosszabb eredmény. Csakhogy az iparilag fejlett tőkés országokban két év alatt is megbirkóznak egy ilyen építkezéssel. A két éves késés tetemes utólagos kiadásokat von maga után, aminek nem örülhetnek sem a Szovjetunióban, sem a többi érdekelt országban. Ebből mindenkinek le kell vonnia a szükséges következtetéseket. IGOR ZASEDA (Tyzdenník aktualít) Az Izvesztyija részletesen beszámolt mintegy 200 lengyel vállalat, köztük főleg az Agrotechnika és annak célszervezete, a Síkomat moszkvai bemutatkozásáról, egy nemrég rendezett kiállításon. Az Agrotechnika a Falusi Ifjúsági Szövetség vállalata. IBM-típusú személyi számítógépeik Lengyelországban a legolcsóbbak közé tartoznak. Czeslaw Sic, a Sicomat elnöke a kiállításon a számítógépek magas minőségi színvonala mellett a jótállás kedvező feltételeire, valamint a programok ingyenesen juttatott körére is felhívta a figyelmet. Nagyobb megrendelések esetén az árengedmény az ötven százalékot is elérheti. Az Agrotechnika termelési értéke az utóbbi két évben évente 743 százalékkal növekedett, s nyeresége A KGST-országok jelenleg 51 afrikai országgal vannak gazdasági kapcsolatban. Tekintettel a kontinens államainak gazdasági elmaradottságára, a hagyományos árucsere-forgalom fejlesztésén kívül a műszaki segítségnyújtásnak is fontos szerepe van. Eddig a KGST-országok segítségével mintegy 1800 különböző gazdasági létesítmény épült fel, elsősorban az afrikai országok állami tulajdonban levő kulcsfontosságú ágazataiban. A KGST-országok által nyújtott gazdasági és műszaki segítség 70 százaléka az ipari termelés fejlesztésére irányul. A felépített létesítmények között főleg erőmüvek, kohászati, gépipari és ércjövesztő üzemek szerepelnek. A KGST-országok jelentős segítséAz Agroinform, a magyarországi mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők központi információs intézménye, két éve vált nyereségérdekeit önálló vállalattá. Az új működési forma a jelek szerint előnyösnek bizonyult, hiszen azóta felavattak egy számítóközpontot, s a könyvtár iá új részleggel bővült. A Károlyi Mihály Könyvtár a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar területén a magyar szakirodalmat teljességgel, a külföldit a hazai igényeknek megfelelően szerzi be. Teljes állománya meghaladja a 450 000 kötetet, s az éves gyarapodása is figyelemreméltó: 17 000 darab. A gyűjtemény megoszlása: 45 százalék könyv, 25 százalék periodika, 30 százalék fordítás, szabkét év alatt 191-szeresére nőtt. Lengyelország számítástechnikai iparában jelenleg már 15 százalékos arányt képvisel, ami azt jelenti, hogy az ország legnagyobb számítógép- gyártó vállalatává vált. Az Izvesztyija szerint az Agrotechnika ésszerű, gyors és olcsó segítséget nyújthatna a Szovjetunió számítástechnikai problémáinak megoldásához. A napilap azonban felhívja a figyelmet a kereskedelmi szerződések megkötésének bonyolultságára is, a zloty és a rubel árfolyamának problémáira, valamint a lengyel szá- • mítógépek behozatalára kivetett 200 százalékos vámra. A megoldást egyelőre közös vállalatok létesítése, vagy az adott szakágazaton belüli kölcsönös árucsere jelenthetné. get nyújtanak a geológiai kutatásokhoz is, például Marokkóban, Angolában, Nigériában és Szenegálban. Természetesen a mezőgazdaság fejlesztése sem marad figyelmen kívül, hiszen a népesség jelentős mértékű növekedése az utóbbi években bekövetkezett szárazsággal együtt a földrész legnagyobb problémájává tette a lakosság élelmiszer-ellátását. A szocialista országok eddig több mint 260 mezőgazdasági fejlesztési célprogram megvalósításához nyújtottak segítséget. A hektárhozamok növelésében különösen fontos szerepük volt a meliorációs beruházásoknak, ami az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztését is lehetővé tette. .-jmvány, térkép, kutatási és útijelentés stb. Az évente beszerzett kül- és belföldi folyóiratok száma meghaladja a háromezret. Ugyancsak a nemzetközi információk beáramlását segítik a nagy információs központokkal létesített kapcsolatok. Folyamatos az információcsere az AGRIS-szal, a FAO szervezetével, a GABI-val, a Brit Nemzetközösség irodájával, az IFIS-szel, az NSZK szolgálatával, valamint a KGST hasonló intézményeivel. A szolgáltatások színvonalának további emelését célozza a számítástechnikai fejlesztés, az erre épülő magyar nyelvű szakirodalmi adatbázis kiépítése, valamint a nemrég átadott új könyvtárépüIpt (Delta Impulzus) Amikor a Szovjetunióban a Jamburg-Tula II. gázvezeték építésénél bevezették a brigádok önelszámolási rendszerét, lényegesen meggyorsult a munkák üteme. A felvétel a gázvezeték építésének rjazanyl szakaszán szeptemberben készült, amikor az építők elvállalták, hogy az év végéig elkészülnek a munkával. (ÖSTK-fel vétel) (ŐSTK) A Znanyije terve a tudományos ismeretek terjesztésére Amint arról a moszkvai Pravda beszámolt, a Znanyije össz- szövetségi társaság tervbe vette az Interznanyije egyesülés létrehozását, az egész világon tapasztalt új tudományos ismeretek kiválogatására, osztályozására és terjesztésére. Az egyesülésbe való lépés iránt már eddig is számos szovjet vállalat és külföldi cég érdeklődött. Az új egyesülés tevékenysége arra irányulna, hogy sokoldalúan támogassa a szervezetek, vállalatok és az egyes személyek kezdeményezését a különböző információs programok fejlesztésében és gyakorlati kihasználásában. Moszkvában egy Nemzetközi Ismeretterjesztési Központ kiépítését is tervezik, amely-az egyesülés agyközpontjává válna, s koordinálná az együttműködést az egyes feladatok megoldásában. Az Interznanyije szervezet keretében különböző szakterületi részlegek is működnének, például nemzetközi számítás- technikai klub, tudományos és technológiai park stb. Az élenjáró szovjet tudósok mostanában gyakran rámutatnak, hogy az egész társadalomban sürgősen meg kell oldani az információk terjesztésének a problémáját, s az informatikát korszerű tudományos-műszaki alapokra kell helyezni. A Pravda ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy a szovjet társadalom az eddigiek folyamán arra sem volt eléggé képes, hogy rugalmasan kihasználja a hazai ötleteket és elgondolásokat. Említést tesz egy japán vállalkozóról, aki már évek óta sikeresen kereskedik azokkal a megfelelően kidolgozott ötletekkel, amelyeket cége gondosan gyűjt össze a szovjet szakkiadványok gyakorlatilag teljes köréből. (ŐSTK) Együttműködés az afrikai országokkal Az Agroinform bővülő szolgáltatásai
