Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 3. szám

évtizedekben épített családi házakat is meg akarjuk óvni. Ezért csak háromszintes, vagy alacsonyabb, tetős és padlásos házakat fogunk építeni. A városnegyed központi része tizenöt-húsz év múlva nem a kerületi nemzeti bizottság irodaházának magas épülete lesz, hanem a park és a temető- liget. Nem építjük be ezt a területet. Sőt, valamelyest megnagyobbítjuk. A jelenlegi­nél jóval nagyobb és szebb lesz a park. Az elképzelés megvalósításához az idén már hozzá is kezd a Stavoprojekt vállalat, s a többi vállalkozó, akiket egy-egy rész­feladat megoldásával, bővített jogkör sze­rint már nem a minisztérium, hanem a kerü­leti nemzeti bizottság tanácsa, illetékes szakosztálya bíz meg.- Nem kevés a gondunk - folytatja a terv előkészítője -, mert hangsúlyos a követel­mény, hogy ne külváros, hanem tetszetős kivitelezésű, modern városnegyed legyen az egykori faluból. Gond a raktárak kitelepítése és felszámolása, mert a városközpontban működő vállalatok, különféle igazgatóságok ragaszkodnak a közeli raktárakhoz. Gond az is, hogy a városnegyed szolgáltatásokkal foglalkozó műhelyeinek zöme a bontásra ítélt, régi és rossz állagú házakban üzemel. Ideje lenne már annak is, hogy a közműve­sítést olyan színvonalra emeljük, mint a Ga- garin út túlsó oldalán, de ennek több mű­szaki feltétele is van, s azok csak hosszas, évekig tartó munkával teremthetők meg. Marad tehát a bizakodás: az ezredfordu­lóra talán városnegyed lesz Főrévből. Idő, sok munka kell hozzá. Sok, sok, mert a ma­gas irodaház mögötti település, a révészek, a halászok és a földművelők egykori faluja már elvesztette falusi jellegét, s még ma sincs városi külseje. HAJDÚ ANDRÁS A felvételeket Hajdú Endre készítette Fórév rendezési tervrajza a kormányrendelet előírta a környezetvé­delmi szempontokat, s ugyanakkor figye­lembe kellett venni a jelentős mértékű köz­lekedési követelményeket is. Három válto­zatban készítették el a városnegyed rende­zési és fejlesztési tervét. Nem volt könnyű Trnávka nagy, 133,9 hektáros területének rendezését sem meg­tervezni, mert mértékadó szempont volt, hogy az épületek magasságának jelentő­sebb fokozása nélkül kell a lakosok számá­nak növekedésére számítani. És mint az előző esetben, a környezetvédelmi, közle­kedési követelményeket is figyelembe kell venni. Főrév rendezési és fejlesztési tervét Éva Hledíková mérnök készítette el. A főbb szempontokat szívesen elmagyarázza:- Fontos, hogy a városnegyed építészeti jellege az autóbusz-állomás és a Martano- vic utca térségében most épülő, modern városközponthoz igazodjék. Ám az utóbbi ■§ s :3' O) 'CO .8 ■O 1 5 c Q> ■S CO s •«t -c Közel két évtizede lakom a szlovák fővá­ros II. kerületében, ott ahol a második világháború után, az egykori Főrév (Prie- voz) község szántóján emeletes lakóháza­kat építettek. A dűlőnevek megmaradtak, manapság az utcák viselik. Büszke is va­gyok rá, hogy nálunk milyen szép virágne­veket - Rezeda, Muskátli, Tulipán, stb- kaptak az utcák. Nálunk...? Az építész, a Stavoprojekt vállalat dolgozója, Vojtech Zelina mérnök, a lakóhelyemet így határozza meg:-Abban az utcában, amely a második városkerületnek a most épülő D-61 -es mű- út és a vasútvonal közötti része. Ahol a va­lamikori faluból olyan városnegyedet épí­tünk, amelynek korántsem lesz külvárosi jellege, hanem Bratislava külső városöve­zetének fontos, építészeti szempontból is korszerű és tetszetős egysége. Kétségtelen szakszerű és pontos ez a meghatározás.- Csakhogy - mondom - ebből annyit látni, hogy a Gagarin út innenső oldalán, a volt dűlőutak mentén felépültek a korszerű lakóházak, míg szemközt velünk Főrév- a tavaly létesített, Béke utcán közlekedő trolibuszjáratot, meg a kerületi nemzeti bi­zottság új irodaházát nem számítva - szinte semmit sem változott, amióta 1946-ban a városhoz csatolták.- Mondani lehet, hogy szinte semmit se változott - válaszolja -, de a látszat gyakran csal. Miként ebben az esetben is, mert azóta bizony közel ötven családi ház is felépült. Zömük kétszintes. Olyan pavilon­szerű iskolát is építettek, amelynek a tanter­mei két oldalról kapnak természetes megvi­lágítást. Csekély mértékben ugyan, de kor­szerűsítették a település csatorna- és köz- világítási rendszerét is. Nyomban pedig azt bizonyítja az 1961- es népszámlálás adataival, hogy az egykori falu lakossága milyen gyorsan alkalmazko­dott a megváltozott viszonyokhoz. Például abban az évben a munkaképes felnőttek 58 százaléka, tehát a többsége, már az építő­iparban dolgozott, pedig akkor még elég szép gazdasági sikerrel működött, a főleg üvegházi kertészettel foglalkozó földműves­szövetkezet.- Ennek, vagyis a lakosok megértésének, alkalmazkodó képességének köszönhető - fűzi hozzá -, hogy nincs különösebb akadálya a gyors ütemű városfejlesztésnek. Rendkívüli ütemről van szó, mert a szakértők kiszámították: ma a városrész nagysága több mint százszorosa az eredeti, közel 750 évvel ezelőtt városjogot nyert településnek, lakosainak száma pedig het­venszer annyi. A növekmény 64, illetve 71 százalékos arányban az utóbbi ötven év eredménye.- Az ezredfordulóig, mikorra jelentősebb területnövekedés nélkül, félmillió fővárosi la­kosra számítunk - fejezi be tájékoztatását -, más mérték szerint ugyan, de megint csak változik majd a városfejlesztés üteme. Elsősorban a külső övezet építése tekinte­tében. A távlati terveket már két évvel ezelőtt elkészítették az SZSZK kormányának 354/1983-as számú rendeletére. Úgy szá­mítva, hogy a megvalósítás részben a 8., de főleg a 9. és 10. ötéves tervidőszak feladata lesz. Az ezredfordulóra három városne­gyed, Zátisie, Trnávka és Főrév építészeti rendezésével, fejlesztésével fogják kialakí­tani Bratislava külső városövezetét. Zátisie, vagyis a Vajnori út és a vasútvo­nal közötti terület rendezési tervének elké­szítése volt a legnehezebb, mert a városne­gyedben üzemelő vegyipari vállalat miatt 1939-1945-ös háborús esztendők­ben a világon tizenhárom millió gyermek vesztette életét. Az áldozatok között kétmillióra tehető a lengyel gyerekek száma. A háború után szerte a világon a hősi halot­taknak emlékműveket emeltek, de a gyere­keknek nem készült emlékmű. Nem szoborra van szükség - döntötték el a kérdést Lengyel- országban hanem élő emlékműre. Olyanra, amely a gyerekeket szolgálja. Kórházra. A felhívás születésekor 1968-at mutatott a naptár, s ezt követően megmozdult a világ számos neves nagyvállalata, de természete­sen adakoztak magánszemélyek is. A len­gyelek is kitettek magukért, és a számlára gyűlni kezdett a pénz. A Gyermekegészség­ügyi Központ alapkövét 1973-ban tették le és négy év alatt felépült a rendelőintézet, hat évvel később átadták az anyák részére a szállodát, majd ugyanabban az esztendő­ben a 426 ágyas kórházi részleget is. A kór­házhoz 1984-ben új rehabilitációs szárnyat csatoltak. Jelenleg épül a nővérszálló korsze­rű épülete és az orvos-, illetve nővértovább­képző központ, amelyben saját maguknak képeznek szakembereket.- Jó, ha ezeket tudod - tájékoztatott len­gyel kartársnőm, Jolanta Lenartowicz, mielőtt elindultunk volna Varsó külkerületébe, ahol a „Centrum" található. - Országszerte étter­mekben, szállodákban, templomokban meg­találhatók az adományokat gyújtó urnák - mutatott a Fórum szálló halijában adakozó arab csoportra. A kórház előcsarnokában megtudtam azt is, hogy a kórház igazgatója, Maria Goncer- zewicz professzor-asszony kétezer dolgozót irányít, 350 orvost, 500-600 ápolót és több mint kétszáz technikust és szerelőt. - Figyeld meg - közölte velem -, itt mindazok akik a kis betegekkel találkoznak, nem viselnek fehér öltözéket. Az orvosok halványkék, az ápoló­nők rózsaszínű, a rehabilitációs dolgozók pe­dig drapp egyenruhát.- A rendelőintézetben és a kórházban na­gyon színvonalas a szakrendelés és a gyó­gyászat. A kivizsgálásokhoz nélkülözhetetlen műszerek is a legkorszerűbbek - fogott hozzá a Centrum bemutatásához Jolanta Ziol- kowska, a sajtóosztály dolgozója. - A rende­lőintézet tizennyolc szakosított tanácsadójá­ban 1987-ben 80 ezer esetet konzultáltak és több mint egymillió gyereket diagnosztáltak. Hozzánk akkor kerül a gyerek - 18 éves korig -, ha az ország más klinikáin nem tudják orvosolni baját és valamennyi lehetőség ki­merült már. Nem titok, hogy a kórházba naponta több száz segélykérő levél érkezik, mint ahogy az sem, hogy a felvételre a vára­kozási idő hat hét. Valamelyest javult a hely­zet a szálloda átadásával. A szállodában 250 kétágyas összkomfor­tos szoba található, s mindegyiknek tartozéka a kis konyha. Mint megtudtam, a szállodában azokat az anyákat és gyerekeket helyezik el, akiknek diagnosztálásához nélkülözhetetlen a rendelőintézeti szakvizsgálat. A járóbeteg­rendelés eltarthat egy-két hétig is, ám a kór­házi ágyat nem kell igénybe venni. Amikor az orvos úgy dönt, hogy a gyerek a továbbiak­ban kórházi kezelésre szorul, átmegy a kór­házi részlegre, s az édesanya hazautazhat. A gyermek szállodai tartózkodása és napi ötszöri étkeztetése ingyenes, a szülő jelképes összeget, csupán 300 zlotyt fizet naponta. Ewa Smaglewska nyolcéves kislányával már két hete él a szállóban, s nagyon elége­dett. - A kislányom betegségét otthon, Krak­kó mellett nem tudták diagnosztizálni, ezért beutaltak a Centrumba. A kompúteres tomo- gráf-kivizsgálás után azonnal rehabilitációt írtak elő az orvosok. A kislány élvezi a tornát, az úszást és örül annak is, hogy nem kell tőlem elszakadnia. Délutánjaink szabadok, de nem unatkozunk. Nagy játszótermek, mo­zi, könyvtár, tévé áll a gyerekek és a szülők rendelkezésére. Jó, hogy a szobához konyha is tartozik, naponta főzök magamnak, míg a gyerek a többiekkel étkezik. A gyógytornán én is részt veszek, megtanulom a gyakorlato­kat, így aztán odahaza könnyebb lesz min­den. A főorvos biztat...- Több ilyen kórházra volna szükség, szá­mos gyermekintézmény pedig új, korszerű felszerelésre vár. Tény, hogy ezt jelenleg gazdaságilag nem bírja az ország - közölte tárgyilagosan kísérőnk. Amíg visszatérünk a főépületbe, elmondta, a kórház alsó emele­tein a műtők és az intenzív osztályok kaptak helyet. Az öt műtőben reggeltől estig folyik a nagyüzem s a különlegesen berendezett szívsebészeti műtőben úgyszintén. S mivel egyre több kis páciens kénytelen várni a mű­tétekre, az elkövetkező időszakban bővítik ezt a részleget is. Ennek eredménye három új műtő üzembe helyezése lesz. Dr. Andrzej Gajewski főorvos büszkén mu­tatta be a 110 ágyas rehabilitációs osztályt. - Évente mintegy 11 ezer gyereket kezelünk 3-6 héten át. A szívműtéteken átesett gyere­kek rehabilitációja nem könnyű feladat, ám azon igyekszünk valamennyien, hogy a kicsik mielőbb visszatérhessenek otthonukba. A balesetek utáni gyógytorna is nagy türelmet igényel. Szerencsére valamennyien szeretjük és élvezzük a munkát. S mivel ezen a részle­gen megoldottuk azt is - hiszen az anyák számára felépült a szálloda -, hogy a gyere­kek a szülő jelenlétében gyógyuljanak, ered­ményeink még jobbak. A művese-állomásra megyünk, ahová az új készülékek érkeztek. A hat dializáló készü­lék éjjel-nappal üzemel, s mivel a Centrum orvosai már veseátültetést is végeznek, a gyerekek esélyei egyre jobbak. Á kis páciensek többségét elaltatta a ké­szülék egyhangú zümmögése, ám a figyel­mes ápolónők (minden gyerek mellé egyet osztanak be) egyéb teendőik mellett fél szemmel a szendergő gyerekeket lesték. - Rossz, ha a felnőtt beteg, de még rosszabb, ha egy gyerek betegszik meg - mondták szinte egyhangúan. Örömmel szóltak arról, hogy idővel osztályuk is bővülni fog, a Cent­rumban ugyanis előkészületek folynak a csontvelő-átültetésre is. Dr. Zbigniew Sagan kutatóorvos is erről beszélt, miközben kész­ségesen invitált a korszerűen berendezett laboratóriumba.- Kiváló számítógépet kaptunk az Egyesült Államokból. Jelenleg nagy probléma előtt ál­lunk, egyre több gyerek anyagcsere-zavarral kerül hozzánk. A számítógép memóriájába már 30 ezer esetet tápláltunk be, s ha össze akarunk hasonlítani egy-egy kóresetet, az adatot tíz másodperc alatt visszakeresi A ku­tatóorvosok csoportja foglalkozik a gyógysze­rek kutatásával is, amihez nagyon pontos, korszerű, ám nagyon drága műszerekre van szükségük. Sajnos - tette hozzá tárgyilago­san -, műszereink „életkora" lassan lejárt, újakra volna szükségünk. S ehhez pénz kelle­ne, sok pénz. Ami nincs. Szerencsénkre az adakozási kedv nem szűnt meg, s mi bízunk abban, hogy felszerelésünk mindig üzemké­pes lesz. A kollégák és persze jómagam is büszkék vagyunk arra, hogy a Centrumban dolgozhatunk. A C jelzés, melynek közepén ott a szív, a mi szívünket is ábrázolja. Na és persze mindazokét, akik szíve a gyerekekért dobban. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Thumbnails
Contents