Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 23. szám
NAPIRENDEN A JOGREND MEGVÁLTOZTATÁSA : ■ . ....................' ' ' ............................. .... ! : A végbemenő társadalmi változások elképzelhetetlenek az egész jogrend átalakítása nélkül. Erről beszélgettünk Marian halfával, a CSSZSZK kormányának miniszterével, jogalkotási tanácsának elnökével, aki egyúttal vezetője a CSKP és a Nemzeti Front azon munkabizottságának, amely az új alkotmányt készíti elő. Mennyi készült el a tervezetből, amelyet a közvélemény már türelmetlenül vár? A CSKP és a Nemzeti Front munkabizottsága nagyon intenzíven dolgozik. Az alkotmányos viszonyokat két részre osztottuk, ezek jogpolitikai alapelveit fokozatosan dolgozzuk ki. Egyes részek első változatát már megszövegeztük. A dolgok logikájának megfelelően az általánostól az egyedi felé haladunk: először a szocialista alkotmány általános alapelveit dolgoztuk ki. Mindenekelőtt a társadalmi rendszer politikai-jogi alapelveiről van szó, amelyek magukba foglalják a politikai és a gazdasági rendszer alapjait, valamint a szocialista állam politikájának elveit. Ennek a résznek a bevezetőjében a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot szocialista államként jellemezzük, kitérünk, társadalmi osztálystruktúrájára és kifejezzük azt is, hogy két egyenjogú testvéri nemzet, a csehek és szlovákok föderatív állama vagyunk. Szükség volt kifejezésre juttatni a nemzetiségi kisebbségek részesedését a közös államban. ■Hogyan tükrözi az alkotmánytervezet a Nemzeti Front helyzetét és feladatait? Mindenekelőtt el kell mondanunk, hogy az eddigi alkotmánymódosításokhoz viszo- • nyitva a tervezetben világosabban próbáljuk meghatározni a Nemzeti Front alapját, amelynek a munkások, a szövetkezeti parasztok és az egyéb dolgozók osztályszövetségét, a CSKP és a többi politikai párt, valamint társadalmi szervezet politikai szövetségét, végül pedig nemzeteink és nemzetiségi kisebbségeink internacionalista szövetségét tekintjük. A Nemzeti Frontot olyan platformként értelmezzük, amely széles teret biztosít a nézetek kinyilvánításához, olyan teret, amely kifejezi a szocialista pluralizmust és a legszélesebb értelmezésű érdekeket. ■Mi lesz a politikai pártokkal? Hogyan fejezik ki helyzetüket? Az alkotmányban új módon próbáljuk meghatározni a CSKP társadalmi vezető szerepét. Nemcsak a társadalomfejlesztés fő stratégiájának kidolgozásában rejlő politikai irányításának tartalmát akarjuk kifejezni, hanem azokat a politikai eszközöket is, amelyekkel megvalósítja ezt a tartalmat. Foglalkoztunk a többi politikai párt helyzetével is. Az előkészületek során az a nézet uralkodik, hogy ezeket a pártokat, mint politikai rendszerünk részét fel kell sorolni az alkotmányban, beleértve részvételüket a politika kimunkálásában, megvalósításában és ellenőrzésében. ■A gazdasági mechanizmus átalakítása új minőséget jelent gazdaságunkban. Ezt az alkotmány is tükrözi majd? Természetesen az alkotmánynak nemcsak tükröznie kell az átalakítás folyamatát, hanem meg kell teremtenie a keretet a további gazdasági fejlesztéshez. Mindenekelőtt arról van szó: nemcsak azt a tényt kell kifejeznünk, hogy gazdasági rendszerünk alapja a szocialista társadalmi tulajdon, hanem teret kell teremtenünk azon szubjektumok számára, amelyek ezzel a tulajdonnal valódi tulajdonosként gazdálkodnak, széles lehetőségük nyíljon a szocialista vállalkozásra, és tevékenységünkben érvényesüljenek a szocialista termelési önigazgatás elvei. Ezzel összefügg az állam szerepének új megfogalmazása, nem adminisztratív, hanem gazdasági szabályozókkal kell hatnia. Teret, képletesen játszóteret kell teremtenie a gazdaság számára az eredmények eléréséhez, de a partnereknek egyenjogúaknak kell lenniük, legyen szó állami vállalatokról vagy szövetkezetekről. Természetesen szükség van bíróra is, aki szavatolja a játék szabályosságát, az egyforma feltételeket és a társadalmi érdekek érvényesítését. Ez a bíró továbbra is az állam és szervei maradnak. ■Az új alkotmánynak meg kell alapoznia a jogrend tökéletesítését és a törvény tekintélyének megszilárdítását. Milyen módon szavatolják az alkotmányosság ellenőrzését? Az alkotmányosság ellenőrzése lényegében annak vizsgálata, hogy a végrehajtási rendeletek összhangban állnak-e a törvényekkel és az alkotmánnyal. Eddig az alkotmányosság ellenőrzésébe beletartozott a köztársaságok közötti, valamint a szövetség és a köztársaságok esetleges hatásköri vitái megoldásának lehetősége is. Az eredeti elképzelések szerint ezt az ellenőrzést alkotmánybíróság végezte volna, de ez nem valósul meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy szerkezetét tekintve legfelsőbb államhatalmi szervünk, a Szövetségi Gyűlés fölött állt volna. Úgy tűnik, jobb lesz, ha ezt az ellenőrzést a legfelső képviselőtestület alkotmányos ellenőrző szerve végzi majd. Az alkotmányos ellenőrző szervek legfontosabb feladata marad a jogrend és az alkotmány összhangjának felülbírálása. Természetesen a döntő szó ezen a téren az alkotmányozóé és a törvényhozóé, vagyis a Szövetségi Gyűlésé és a nemzeti tanácsoké. Az alkotmányos ellenőrző szervek megállapításait döntés végett a képviselőtestületek elé kell terjesztenie. Vagyis mechanizmust, szakmai hátteret kell kialakítani a törvényhozó testület szükségleteinek megfelelően és egyúttal meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy a törvényhozó testületek teljes mértékben gyakorolhassák alkotmányos funkcióikat. Ami a jogvédő szerveket, főleg a bíróságokat, ügyészségeket illeti, nem számolunk alapvető változásokkal. Javítani kell helyzetüket és megszilárdítani kapcsolatukat a képviselő-testületekkel. A múltban számos intézkedés született a bíróságok függetlenségének megerősítésére és ezt az irányzatot folytatni kívánjuk. Az alkotmánynak rögzítenie kell a gazdasági döntőbíróság helyzetét és funkcióját, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével jelentősége kétségtelenül tovább nő. Azt akarjuk, hogy az alkotmány az állami közjegyzóség szerepét is kifejezze, ugyanúgy mint az ügyvédség feladatát. ■Számítanak azzal, hogy a bíróságok felülvizsgálják az igazgatási szervek döntéseit? Egyes esetekben törvénysértések fordulnak elő, a nemzeti bizottságok néha az állampolgárok érdekeivel ellentétesen döntenek. Igen, ez előfordul, habár a nemzeti bizottság nem dönthet minden esetben az állampolgárok érdekeinek megfelelően. Azzal számolunk, hogy az állampolgárnak jogában álljon bírósághoz fordulni az igazgatási döntés felülvizsgálatát kérve. Foglalkozunk az államigazgatási folyamat megváltoztatásával s a bírósági és igazgatási döntés viszonyában az alternatívák lehetőségével. A bíróságnak jogában állhatna az igazgatási szerv döntésének hatálytalanítása s visz- szaadása az ismételt megtárgyalásra. Az alternatív megoldás abban rejtene, hogy a bíróság hatálytalanítaná a döntést és maga döntene a kérdésben. Ez azonban meghosszabbítaná az ügyintézést. Bármelyik lehetőséget választják, elmondhatjuk, hogy lényegesen bővül az igazgatási szervek döntéseinek bíróságok általi felülvizsgálása a törvényesség megerősítése és az állampolgári jogok védelme szempontjából. Ezzel összefüggésben hangsúlyoznunk kell, hogy az előkészületben lévő alkotmányos alapelvek a bíróságoknak és az ügyészségeknek a helyi szervektől való függetlenségéből indulnak ki. ■Érzékeny és gyakran vitatott kérdés az állampolgárok jogai és kötelességei. Hogyan határozzák meg ezeket? Az alkotmány politikai és jogi alapelveinek előkészítése során megkülönböztetett figyelmet fordítunk az állampolgári jogokra. Ez nem divat kérdése. Tulajdonképpen azokról a célokról van szó, amelyeket a szocializmus el akar érni. Vagyis az ember szükségleteinek és érdekeinek kielégítéséről. Ezeket a célokat tűzte ki a CSKP XVII. kongresszusa is, amely feladatul adta az új alkotmány kidolgozását. Gondosan elemeztük saját alkotmányunk történetét, demokratikus, humanista és szocialista hagyományait. Általánosítjuk a többi szocialista állam tapasztalatait és gondosan ügyelünk arra, hogy eleget tegyünk nemzetközi kötelezettségeinknek. Az 1960. évi alkotmánytól eltérően, amelynek ezen a téren inkább deklaratív jellege van és teret biztosított a törvényerejű, s néha a törvényt végrehajtó szabályozás módosításához is, a tervezetben a reális jogokat akarjuk rögzíteni. Az állampolgárok alkotmányos jogai és kötelességei társadalmunk fejlettségéből és gazdasági lehetőségeiből indulnak ki. Azt akarjuk, hogy az alkotmány kifejezze ezeknek a jogoknak a jogi és anyagi szavatolását. ■Alátámasztaná ezt néhány példával? így az alkotmánynak magába kell foglalnia a lakáshoz való jogot. Nincs szó természetesen egy bizonyos konkrét lakásra való jogról, hanem arról, hogy ezzel az állami és társadalmi szerveket állampolgáraink lakásproblémáinak megoldására ösztönözzük. Nemcsak az állami és szövetkezeti lakásépítésre, hanem a magánépítkezések feltételeinek megteremtésére is gondolunk. Ugyanakkor ez a jog azt is jelenti, hogy annak az állampolgárnak, aki nem saját hibájából szükséghelyzetbe került, joga legyen lakásra, vagyis tető legyen a feje fölött. A valóságból kell kiindulnia az egészség- ügyi ellátásra való jognak is. Ingyenességét egészen természetesnek vesszük, ám ez például a gyógyszerekkel való pazarláshoz vezet. Ezért azzal számolunk, hogy az állampolgároknak alkotmányos kötelességük lesz vigyázni egészségükre. Aki tudatosan rongálja egészségét, az aligha várhatja el a társadalomtól, hogy fedezze gyógyításának költségeit. gAz állampolgárok jogai közé tartozik, a személyi tulajdon védelmének joga. Megfelelő ez a védelem? Az életszínvonal ma magasabb. Az állampolgárok személyi tulajdonának alapvető forrása a munkahelyi jövedelem. így tehát nincsen okunk arra, hogy amennyiben megszerzése törvényes volt, a személyi tulajdont ne részesítsük olyan védelemben, mint a szocialista tulajdont. Számolunk a személyi tulajdonba tartozó tárgyak felsorolásának kibővítésével. mSokat vitatkoznak napjainkban a gyülekezési, egyesülési jogról, és a vallásszabadságról, valamint a szabad kiutazás lehetőségeiről. Milyen szerepük lesz ezeknek a kérdéseknek az alkotmányban? Természetes, hogy az említett elvek kidolgozásának jelentős figyelmet szentelünk. Olyan alkotmányos teret kell biztosítani, amely hatékonyan szavatolná az említett jogok érvényesítését. Ez természetesen nem jelenti, hogy ezek a jogok korlátlanok. Általában elismerik az államnak azt a jogát, hogy gondoskodjon arról, az összejövetelek és egyesülések ne sértsék a többi állampolgár jogait, a közrendet, az erkölcsöt vagy az állam biztonságát. Célunk az, hogy ezeket a szükségszerű korlátokat közvetlenül kifejezze az alkotmány. A védelem más módjaival is számolunk, így például azzal, hogy a bíróságok felülvizsgálhatják az igazgatási szervek döntéseit. Az állampolgári jogok katalógusa magába foglalja a szabad kiutazás jogát azzal a céllal, hogy a személyek ideiglenesen vagy tartósan külföldön tartózkodjanak, valamint a szabad visszatérés jogát. Természetesen ebben az esetben is figyelembe kell venni az állam biztonságát és védelmét, más állampolgárok vagy szervezetek jogait és igényeit, a büntetőeljárás lefolyását, az állampolgárok kötelezettségeit stb. Az említett esetekben a törvény korlátozza ennek a jognak a gyakorlását. Ki akarjuk fejezni a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság szavatolását is. Az alkotmánynak rögzítenie kell, hogy az állampolgár lehet felekezet nélküli, de bármelyik vallást is gyakorolhatja. A vallásgyakorlás nem sértheti a törvényt. Más szavakkal, a törvény korlátozhatja a vallásgyakorlást, de nem az állampolgárok vallásosságát. MEmütést tett a lelkiismereti szabadságról. Mit ért ez alatt? Azt akarjuk, az alkotmány szavatolja az állampolgároknak azt a jogát, hogy saját nézetük legyen a világról. Az embernek eltérő világnézete lehet, eltérően ítélkezhet a világról, sajátos értékrendje lehet, vallhat materialista, dialektikus vagy metafizikus nézeteket, vagy egyszerűen csak az igazságra törekedhet, miközben nem foglalkozik a filozófiai megközelítésekkel. Az eltérő nézetek nem lehetnek az állampolgár egyenjogúságának mércéi. Nem jelenti ez azonban, hogy a társadalom alapelveivel ne befolyásolja az embert. A hatalmi eszközök azonban csak akkor használhatók, ha megsértik más állampolgárok vagy a társadalom alkotmány által védett érdekeit. ■Az új alkotmány nyilván szükségessé teszi új jogszabályok elfogadását. Milyenek ezek és mennyiről van szó? Az alkotmány a jogrend átalakításának alapköve. Életbeléptetése során széles körű legiszlatív programot kell végrehajtani. Már ma felsorolhatunk néhány törvényt, amelyet közvetlenül az alkotmány jóváhagyása után kell elfogadni. Ilyen például a Prága helyzetéről, a gyülekezési jogról szóló törvény, a sajtótörvény, a petíciós jogot szabályozó törvény, a nemzetközi szerződésekről, az ifjúságról, az ügyészségről stb. szóló törvény. Újonnan kell szabályozni az állam és az egyház viszonyát, mivel a negyvenes évek végén született szabályozás csupán az egyházak gazdasági ellátására terjed ki. Számos további törvényt is felül kell vizsgálni és módosítani, ■Eddig az új alkotmány előkészítésével összefüggő jogalkotási feladatokról beszéltünk. A gazdasági mechanizmus átalakításával már néhány törvény, így például az állami vállalatról szóló törvény érvénybe lépett. Hogyan érvényesül ez a törvény a gyakorlatban? Sok tapasztalatot szereztünk. A törvény megteremti a feltételeket az önelszámolás új struktúrájához és a szocialista vállalkozáshoz. Napjainkban keressük annak lehetőségeit, hogy hogyan lehet az állami vállalatról szóló törvényt a lehető legjobban kihasználni. Ezt tanúsítja a szocialista önigazgatás példája is. Egyelőre keressük érvényesítésének lehetőségeit, vagyis egyes helyeken csak tanulnak, míg másutt már kihasználják az adott lehetőségeket. Személy szerint életképeseknek tartom az ön- igazgatási szerveket. Fontosabb azonban az a felismerés, hogy a gazdasági életben szükség lesz az önelszámolás különféle szervezési formáira, többre, mint amennyit az állami vállalatról szóló törvény lehetővé tesz. Ezért a jövőben a jogrendnek további szervezési formákat is meg kell határoznia. gA gazdasági reformmal kapcsolatban milyen további jogszabályokat készítenek elő? Már jogilag szabályoztuk az önelszámolási szférát és a központ szerepét. Szabályoznunk kell még a bankok tevékenységét és a gazdasági szervezetek egyes specifikus formáit. Ezért a CSSZSZK kormánya a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette a bankokról és takarékpénztárakról, a Csehszlovák Állami Bankról, valamint a Csehszlovák Állami Vasutakról szóló törvény alapelveinek tervezetét. Meg kell még említeni a költségvetés szabályairól szóló törvénytervezetet is, amelyet szintén a Szövetségi Gyűlés elé terjesztettek. A legnagyobb figyelmet a mostani szakaszban azok a normák érdemlik, melyek módosítják a központ rendelkezésére álló szabályozókat az önelszámolási szféra befolyásolásában. Elsősorban a népgazdasági tervezésről szóló törvényről és a devizatörvényről van szó. A második félévben elkészül a befizetésekről és a jövedelmi adóról szóló törvény tervezete is. Az említett törvényeknek még az év folyamán, legkésőbb 1990. január 1-jén hatályba kell lépniük, hogy megteremtsük a jogi feltételeket a gazdasági mechanizmus reformjához. Egyúttal számos végrehajtási rendelkezést is előkészítenek. így például az állami vállalatok pénzügyi gazdálkodásáról, a szállítóimegrendelői kapcsolatokról, a kollektív szerződésekről stb. ■A kormány azonban nemcsak a gazdasági mechanizmus reformjával foglalkozik, hanem az állam más funkcióinak gyakorlásával is. Hogyan nyilvánul ez meg a jogban? A büntetőjog területén a kormány a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette a büntető jogszabályok módosításának tervezeteit, amelyek egyértelműen a depenalizáció és dekriminalizáció gondolatából indulnak ki. Amennyiben a javaslatokat jóváhagyják, nem számítanak majd bűntettnek az ittasság egyes esetei, sem pedig a köztársaság elhagyása. Ezt szabálysértésként ítélik majd meg. A vétségek és csaknem 70 bűntett esetében a jövőben csak abban az esetben rónának ki jogerős szabadságvesztési büntetést, ha más hatékony büntetés nem jöhet számításba. A javaslatok más módosításokra is vonatkoznak, összességükben korlátozzák a büntetőrepressziót és megerősítik az állampolgárok jogait a büntető eljárásban. Az állami szervek tevékenységének nyíltságával kapcsolatban kidolgozták az állami, gazdasági és szolgálati titkok védelméről szóló törvény tervezetét. A kormány a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette már a lakások személyi tulajdonáról szóló törvény módosításának tervezetét. Ezenkívül más módosításokat is terveznek a lakás- gazdálkodásról, a polgári perrendtartásról szóló törvényre és a Polgári Törvénykönyvre vonatkozóan. A tervezeteket az év végéig a kormányok elé terjesztik. Törvénytervezetet dolgoznak ki a törvénytárról is, amely rendet teremt a törvényerejű rendeletek megjelentetésében és jelentősen korlátozza a fölösleges minisztériumi rendeletek kiadását. Számolunk a jogszabályok módosításával az oktatásügyben, a környezetvédelemben, az építésügyben is. Már csak a felsorolás alapján is nyilvánvaló, hogy nagyon széles körű jogalkotási tevékenység folyik és akkor még nem is említettük a köztársaságok szintjén előkészített szabályozásokat. A jogrend olyan alapvető átalakításáról van szó, amelyre eddig nem volt példa. A cél: a jogszabályok rugalmas, áttekinthető, közérthető rendszerének kialakítása, amely teret biztosítana az állampolgárok önmegvalósításához és a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. MICHAL PODZIMEK IGOR SIROTA
