Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 23. szám

MNYHIMBEN, ■niONUlGBAN A régi piactér közelében szerényen húzódik meg két négyemeletes épület. Körülöttük üres telkek, teherautók szál­lítják el a bontás utáni anyagot. A pár méternyi bekötőút is göröngyös még. Nem sokan járnak errefelé, kevesen tud­ják még, hogy a két épület nyugdíjasház, amelyre Léván (Levice) már oly nagyon vártak. A fű körülöttük éppen hogy csak kizöldült, de a lakók már ültetik a virágo­kat, a díszcserjéket.- Az első lakók a múlt év októberében költöztek be - újságolja Daniela Uhrino- vá, a nyugdíjasház vezetője. - Az alkal­mazottak közül néhányan már régebben itt dolgoztak, hiszen a lakásokat be kel­lett rendezni, ami nem ment könnyen. Sokat kell talpalnunk, hogy a szükséges berendezést beszerezzük. A létesítmény százötven idős ember részére épült, jelenleg mintegy száztí­zen laknak itt. Főleg az egyszobás laká­sok voltak kelendőek. A vezető elmond­ja, hogy néhány felvételi kérvény a na­pokban is érkezett, így számítása szerint őszre telt ház lesz. Sajnos, a konyha és az étterem építése csak ősszel kezdődik meg. Mindkét épületben van ételkiadó arra az esetre, ha más konyhából sike­rülne beszerezni az ételt, de az eddigi tárgyalások nem vezettek eredményre. Sokat kellene fizetni, ezért a lakók in­kább maguk főznek.- Egy szoba havi bérlete száz kilenc­ven, a kétszobás lakásé kétszázhatvan korona - folytatja a vezető. - Ebben benne van a negyedévi nagytakarítás, a havi ágyneműmosás, a közös termek használata. Minden lakónknak van pin­céje. Az áramfogyasztást mindenki ma­ga téríti meg. A nyugdíját, sajátkezüleg veszi át a kézbesítőtől, a térítések befi­zetése után megmaradt összeggel pedig maga rendelkezik. Gajdosné a nővérekkel Olyan embereket vettek fel, akik még el tudják magukat látni. Naponta két órát helyben rendel dr. Marta Bartschová já­rási gerontológus. Hetente egyszer a fod­rász is felkeresi a nyugdíjasházat. Van mosodai részlegük, ahol a lakók fehér­neműjét is kimossák. Ha valaki úgy kí­vánja, a napi takarítást is elvégzik he­lyette.-A személyzet, hét egészségügyi nővér és két ápolónő, két műszakban dolgozik - tudjuk meg Anka Öurisová főnővértől. - Ót takarítónő, két mosónő és ugyanennyi karbantartó feladata, hogy gondoskodjon az idős emberek nyugalmáról. Minden épületben két sze­mély- és egy teherfelvonó van. emeleten­ként pedig egy társalgó. A meglévő három tévékészülék mellé hamarosan három színes tévét kapunk. A földszin­ten nyilvános telefon is van. Az építők jóvoltából minden lakásban telefonállo­mást is felszerelhetnek, de eddig csak hárman éltek ezzel a lehetőséggel. Faluról jöttek és városiak megértés­ben élnek együtt. Mindennapi gondjaik megoldásával egy háromtagú önkor­mányzat is foglalkozik. Jó együttműkö­dést sikerült kiépíteni a vnb polgári ügyek testületével. Megemlékeznek a lakók születésnapjáról, a jövőben pe­dig ezüst- és aranylakodalmakat is ünne­pelnek majd. Azt tervezik, hogy nyáron több társaskirándulást szerveznek.-Az idei nőnap emlékezetes marad a számomra - állítja a hetvenkét éves Mária Izoldová, a ház egyik lakója. - Ajándékot kaptunk, gyermekzenekar szórakoztatott bennünket és óvodások is jártak itt. A házat, amelyben korábban laktam, lebontották. Nem akartam a lá­nyom terhére lenni, aki itt él a városban és gyakran meglátogat, úgy, mint az unokám és a dédunokám is. A nyugdíjasházban a szemlét a kézi­munka-kiállítással kezdjük. A nem nagy helyiségben az asztalokon horgolások, hímzett térítők, párnák, subák. Az egyik szebb, mint a másik. A Vysné nad Hro- nomból jött Soltész Pálné több darabbal is képviselteti magát ezen a szemet gyönyörködtető kiállításon.- Kedvem lelem a kézimunkázásban s az idő is jobban telik. A semmittevésbe bele lehet betegedni - mondja. - Egy- egy jól sikerült darab mindig jó kedvre derít. Benézünk a hatvannégy éves Gajdos Istvánodhoz. Azt mondja, nemrég jött haza, délelőttönként egy kilencven éves, egyedül élő asszonyt gondoz. Ellátja, megfőz, aztán a saját ebédjét kell elké­szítenie, pedig a hét műtét után ráférne egy kis pihenés.- Sokáig éltem egyedül családi ház­ban, nem volt, aki törődjön velem. Nem­egyszer a ház előtt elhaladó embereket kellett megkérnem, hogy vegyenek ne­kem kenyeret - magyarázza nemes cse­lekedetének hátterét. — Ezért igyekszek én is másokon segíteni. Itt nem kell semmiről gondoskodni, vízért menni a kútra, fürdőszoba is van, minden ké­nyelmet megtalálok. Bárcsak korábban elkészült volna ez a ház. A szomszédok gyakran összejárnak, azok is, akik csak itt ismerték meg egy­mást. Aki újságot akar olvasni, az a tár­salgóba megy. Este nyolc órakor bezár­ják a főbejáratot, de minden lakónak van kulcsa, így nyugodtan elmehet moziba, vagy régi ismerőseit meglátogatni.-Bár a berendezést mi vásároltuk meg, mindenki hozott magával otthoná­ból egy régi bútorbarabot, képet, de leginkább virágot - jegyzi meg Zuzana Matusková, a fönövér helyettese. - Az Obert házaspár lakása olyan, mint egy virágoskert, sőt még gyógynövényt is gyűjtenek. Benézünk hozzájuk is, de csak a fele­séget találjuk odahaza, a férj bevásárol­ni ment. A tűzhelyen már fő az ebéd. Mindketten szívbetegek. Falun laktak, a hangosanbeszélön keresztül értesül­tek erről a nyugdíjasházról. Idejöttek, ezt a megoldást tartották a legjobbnak, an­nak ellenére, hogy három gyermekük és hat unokájuk van.- A gyerekekkel is megbeszéltük el­határozásunkat, egyetértettek velünk. Rendszeresen meglátogatnak bennün­ket - mondja Obertné.- Szívesen segítünk egymásnak a bevásárlásban - veszi át a szót a hat- vankilec éves Júlia Hudecová. - Békes­ségben, kényelemben élünk, mint egy nagy család. Az épület szomszédságában parkoló­hely készül. Lassan kialakul a nyugdí­jasház környéke, amely azért épült, hogy a munkában elfáradt idős embe­reknek otthont adjon, életüket szebbé, gondtalanabbá tegye. NÉMETH JÁNOS A kták sokasága tornyosodik Otília Lojková szociális kurátor szekrényeiben, asztalán. Ahány akta, annyi ember sorsa.-Több mint 400 kiskort és közel 400 fiatalkort ügyét kivizsgálni nem könnyű feladat - mondja. - Nemcsak azért, mert tulajdonképpen még gyerekekről van szó, hanem elsősorban azért, mert úgy kell döntenünk, hogy segítséget nyújtsunk. Ha kisebb kihágásról van szó, beidézzük a gyer­meket és a szülőt és figyelmeztetésben részesítjük őket. A néhány napos iskolakerülést a legenyhébb véteknek tekinjük, habár rendszerint ez a komolyabb kihágások előz­ménye. Ilyenkor kerülhet a fiatal felügyelet alá. S ha az sem használ, a bíróság intézeti nevelést rendelhet el. Tavaly az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban 17 esetben hoztak ilyen döntést, ám helyhiány miatt, nagy nehezen csak két fiatalt tudtunk az intézetekben elhelyezni. 1973-ban született. Szülei elváltak, anyja élettársi kap­csolatban él. A lány hamar megunta az iskolát, csavarogni kezdett. Nem segített a figyelmeztetés, a felügyelet elrende­lése. Belekóstolt az éjszakába, ismeretségeket kötött, s „ ke­gyeit" megfizettette. Gondolkodás nélkül bekapcsolódott egy pornófényképezési vállalkozásba, s ezzel lebukott. A fényképeket készítő férfi börtönbüntetését tölti, a 16 éves lányra két-három évig in tézétbeo vigyázna k. De mi lesz vele, ha kikerül?- Járásunkban a kiskorúak kihágásai között, mint említet­tem, listavezető az iskolakerülés. Ezt követik az apró lopá­sok és az utóbbi időben felütötte fejét a zsarolás. Nemrég beszéltünk egy tízéves gyerekkel, aki huzamosabb ideig húsz kis társát zsarolta! A fiatalkorúaknál az említettekhez hozzájön a garázdálkodás, verekedés, sőt a nemi erőszak is. És ugye, mondanom sem kell, hogy szinte valamennyi esetben az alkohol viszi rossz útra a fiatalkorúakat. A szociális kurátor feladata a kihágást elkövető gyerek életkörülményeinek feltérképezése. - A környezettanulmány elvégzése fontos a gyerek személyiségének alaposabb megismerése szempontjából, legyen az kis- vagy fiatalkort - folytatta Otília Lojková, a jnb szociális kurátora. - Ám gyakran, segítőszándékunk ellenére, nem tudunk szót érteni nemhogy a gyerekkel, de a szülővel sem, aki vagy fedezi gyermeke tetteit, vagy sorsa nem érdekli. Számos esetben még a lakásba sem jutunk be, pedig látogatásunk időpontját előre közöljük. S hiába kísérnek el minket a Közbiztonsági Testület tagjai, a bezárt ajtók ellen nem tehetünk semmit. Leányanyaként szülte meg kislányát. A férfi elismerte apaságát, s rendszeresen fizeti a tartásdijat, ám az anyát mégsem kívánta feleségül venni. Talán emiatt, talán más miatt, az anya „csalódott az egész világban", s úgy döntött, nem áll munkába. Gyermekét majomszeretettel szereti, de a kicsi elhanyagolt, ápolatlan, s még a gyerekek közé sem járhat. A szomszédok kijelentették, meg kell védeni a gyere­ket. Az anyát beidézték a nemzeti bizottságra, s megbeszél­ték a családlátogatás időpontját. Zárt ajtókat találtak. Ismét beidézték, újabb időpontot beszéltek meg. És ismét senki sem nyitott ajtót. Bíróságilag rendelik el a gyerek intézeti nevelését, hiszen a tartásdíjból és a családi pótlékból élő anya képtelen gyermeke számára biztosítani mindazt, amire szüksége van.-A közel 800 kis- és fiatalkort többsége - folytatta a szociális kurátor - csonka családokban él, illetve olyan családokban, ahol az egyik szülő (vagy mind a kettő) alkoholista. Nevelésről, gondoskodásról az ó esetükben csak ritkán beszélhetünk, s tény, az iskola nem tudja pótolni a családot. Sajnos, ezekből a gyerekekből gyakran lesznek bűnöző, a társadalomba beilleszkedni nem tudó felnőttek.-Ők már hozzám tartoznak - vette át a szót Olga Bognárová. - A felnőtteket büntetésük letöltése után semmi sem kötelezi arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a szociális kurátorral. Tavaly az Érsekújvárt járásból 314-en szabadul­tak, s az elképzelés szerint nekünk legalább 20 százalékuk­ról kellene hat hónapig gondoskodnunk. De mit tehetünk, ha nem jönnek? Oíga Bognárová elmondta, annak érdekében, hogy meg­könnyítse „ügyfele" visszatérését a normális életbe, már a büntetésvégrehajtó intézetben felveszi vele a kapcsolatot. Szabadulása után pénzbeli segélyben részesíti és ha az- illető nem tud elhelyezkedni, munkát szerez számára. S mi­vel rendszerint a szabadultaknak már nincs családjuk, hozzátartozójuk, aki befogadná őket, további gond a lakás- szerzés. .- Járásunkban csak a stúrovói papírgyár, illetve néhány állami gazdaság tud munkásszállást biztosítani dolgozóinak. Ám ma már ók sem tudnak, illetve nem akarnak alkalmazni akárkit, ami érthető. Ezért 1979-től hat ágy áll azok rendel­kezésére, akik szabadulásuk után nem tudnak hova menni. Tavaly tizenegyen 643 napot töltöttek ezen az átmeneti szálláson. Az anyagi támogatással viszont csínján kell bánni, sokan nem élelmiszerre, hanem italra fordítják. A ru­havásárlásra is kölcsönöket adunk, persze előfordul, hogy becsapnak minket. A munkahely keresés pedig egyre nehe­zebb. Be kell vallani, nem lehet elmarasztalni az állami vállalatok vezetőit, akik jól megnézik, kit vesznek fel, s a há- rom-négyszer büntetettben nem bíznak. Persze, ha az ember akar, talál munkát magának. A baj csupán az, hogy a hozzánk fordulók közül sokan nem nagyon akarnak. S ha mi találunk számukra munkát, rövid időn belül továbbállnak. 1961-ben született, már háromszor járta meg a börtönt. Szabadulása után megjelent a szociális kurátornál és segít­séget kért. Választékos beszéde, jó modora arra engedett következtetni, hogy a büntetés segített. S mivel a 28 éves férfi munkaruhában szabadult, a kurátor elküldte, nézzen szét az üzletekben, mennyiért tudna felöltözni. Az illető elhozta az előzetes kalkulációt s megkapta a pénzt. Másnap, immár rendesen felöltözve, azzal a kéréssel állt elő, segítse­nek neki elhelyezkedni, mert több helyen elutasították. A szociális kurátor mindent megtett elhelyezése érdekében, és örült, hogy ismét valakit révbe juttatott, öröme korai volt. Néhány nap múlva a rendőrség érdeklődött a férfi iránt, akiről kiderült, öltözékét lopta, s a nehezen szerzett munka­helyen csupán két napot töltött.-Mondanom sem kell, hogy ügyfeleink között sok az alkoholista. A bűntényt is többnyire alkoholos befolyás alatt követik el. A büntetés végrehajtása során alávetik magukat ugyan a kényszerelvonásnak, ám szabadulásuk után visz- szaesnek. Mi csak rábeszéléssel, jó szóval próbálhatjuk jobb belátásra bírni őket, de az igazat megvallva, munkánk nem jár sok sikerrel. Persze, azért nem csüggedünk, hiszen akik teljesen magukra maradtak, velünk szociális kurátorok­kal osztják meg bánatukat, kevéske örömüket. Negyvenegy évesen került börtönbe. Fiatal korától fogva nem vetette meg az italt, a felesége is alkoholista volt. Felesége halála után két gyermekét örökbe fogadták, kettő nevelőszülőkhöz került. Részegen át akart menni a nyugati határon, amiért három évet kapott. Szabadulását a szociális kurátor készítette elő. Lakhatott az átmeneti szálláshelyen, kapott anyagi segélyt, kölcsönt, dolgozni kezdett. Kötelessé­gének érezte, hogy élete alakulásáról szociális kurátorának számoljon be. Nagyon igyekezett, ám az italt, a kényszerel- vonúkúra ellenére is, kívánta. Nem akart munkakerülő lenni, nem akart börtönbe kerülni. Amikor érezte, túl sokat iszik, a kurátortól kérte, helyeztesse az alkoholelvonó intézetbe. Két-három hetes kezelés után ismét munkaképes lett, ám négy-öt havonta kell neki a segítség, hogy talpon tudjon maradni. A szociális kurátor segítségére mindig számít­hat. PÉTERFISZONYA Oberték lakásában sok a virág (A szerző felvételei) Dl HKIMÍ

Next

/
Thumbnails
Contents