Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 23. szám
MNYHIMBEN, ■niONUlGBAN A régi piactér közelében szerényen húzódik meg két négyemeletes épület. Körülöttük üres telkek, teherautók szállítják el a bontás utáni anyagot. A pár méternyi bekötőút is göröngyös még. Nem sokan járnak errefelé, kevesen tudják még, hogy a két épület nyugdíjasház, amelyre Léván (Levice) már oly nagyon vártak. A fű körülöttük éppen hogy csak kizöldült, de a lakók már ültetik a virágokat, a díszcserjéket.- Az első lakók a múlt év októberében költöztek be - újságolja Daniela Uhrino- vá, a nyugdíjasház vezetője. - Az alkalmazottak közül néhányan már régebben itt dolgoztak, hiszen a lakásokat be kellett rendezni, ami nem ment könnyen. Sokat kell talpalnunk, hogy a szükséges berendezést beszerezzük. A létesítmény százötven idős ember részére épült, jelenleg mintegy száztízen laknak itt. Főleg az egyszobás lakások voltak kelendőek. A vezető elmondja, hogy néhány felvételi kérvény a napokban is érkezett, így számítása szerint őszre telt ház lesz. Sajnos, a konyha és az étterem építése csak ősszel kezdődik meg. Mindkét épületben van ételkiadó arra az esetre, ha más konyhából sikerülne beszerezni az ételt, de az eddigi tárgyalások nem vezettek eredményre. Sokat kellene fizetni, ezért a lakók inkább maguk főznek.- Egy szoba havi bérlete száz kilencven, a kétszobás lakásé kétszázhatvan korona - folytatja a vezető. - Ebben benne van a negyedévi nagytakarítás, a havi ágyneműmosás, a közös termek használata. Minden lakónknak van pincéje. Az áramfogyasztást mindenki maga téríti meg. A nyugdíját, sajátkezüleg veszi át a kézbesítőtől, a térítések befizetése után megmaradt összeggel pedig maga rendelkezik. Gajdosné a nővérekkel Olyan embereket vettek fel, akik még el tudják magukat látni. Naponta két órát helyben rendel dr. Marta Bartschová járási gerontológus. Hetente egyszer a fodrász is felkeresi a nyugdíjasházat. Van mosodai részlegük, ahol a lakók fehérneműjét is kimossák. Ha valaki úgy kívánja, a napi takarítást is elvégzik helyette.-A személyzet, hét egészségügyi nővér és két ápolónő, két műszakban dolgozik - tudjuk meg Anka Öurisová főnővértől. - Ót takarítónő, két mosónő és ugyanennyi karbantartó feladata, hogy gondoskodjon az idős emberek nyugalmáról. Minden épületben két személy- és egy teherfelvonó van. emeletenként pedig egy társalgó. A meglévő három tévékészülék mellé hamarosan három színes tévét kapunk. A földszinten nyilvános telefon is van. Az építők jóvoltából minden lakásban telefonállomást is felszerelhetnek, de eddig csak hárman éltek ezzel a lehetőséggel. Faluról jöttek és városiak megértésben élnek együtt. Mindennapi gondjaik megoldásával egy háromtagú önkormányzat is foglalkozik. Jó együttműködést sikerült kiépíteni a vnb polgári ügyek testületével. Megemlékeznek a lakók születésnapjáról, a jövőben pedig ezüst- és aranylakodalmakat is ünnepelnek majd. Azt tervezik, hogy nyáron több társaskirándulást szerveznek.-Az idei nőnap emlékezetes marad a számomra - állítja a hetvenkét éves Mária Izoldová, a ház egyik lakója. - Ajándékot kaptunk, gyermekzenekar szórakoztatott bennünket és óvodások is jártak itt. A házat, amelyben korábban laktam, lebontották. Nem akartam a lányom terhére lenni, aki itt él a városban és gyakran meglátogat, úgy, mint az unokám és a dédunokám is. A nyugdíjasházban a szemlét a kézimunka-kiállítással kezdjük. A nem nagy helyiségben az asztalokon horgolások, hímzett térítők, párnák, subák. Az egyik szebb, mint a másik. A Vysné nad Hro- nomból jött Soltész Pálné több darabbal is képviselteti magát ezen a szemet gyönyörködtető kiállításon.- Kedvem lelem a kézimunkázásban s az idő is jobban telik. A semmittevésbe bele lehet betegedni - mondja. - Egy- egy jól sikerült darab mindig jó kedvre derít. Benézünk a hatvannégy éves Gajdos Istvánodhoz. Azt mondja, nemrég jött haza, délelőttönként egy kilencven éves, egyedül élő asszonyt gondoz. Ellátja, megfőz, aztán a saját ebédjét kell elkészítenie, pedig a hét műtét után ráférne egy kis pihenés.- Sokáig éltem egyedül családi házban, nem volt, aki törődjön velem. Nemegyszer a ház előtt elhaladó embereket kellett megkérnem, hogy vegyenek nekem kenyeret - magyarázza nemes cselekedetének hátterét. — Ezért igyekszek én is másokon segíteni. Itt nem kell semmiről gondoskodni, vízért menni a kútra, fürdőszoba is van, minden kényelmet megtalálok. Bárcsak korábban elkészült volna ez a ház. A szomszédok gyakran összejárnak, azok is, akik csak itt ismerték meg egymást. Aki újságot akar olvasni, az a társalgóba megy. Este nyolc órakor bezárják a főbejáratot, de minden lakónak van kulcsa, így nyugodtan elmehet moziba, vagy régi ismerőseit meglátogatni.-Bár a berendezést mi vásároltuk meg, mindenki hozott magával otthonából egy régi bútorbarabot, képet, de leginkább virágot - jegyzi meg Zuzana Matusková, a fönövér helyettese. - Az Obert házaspár lakása olyan, mint egy virágoskert, sőt még gyógynövényt is gyűjtenek. Benézünk hozzájuk is, de csak a feleséget találjuk odahaza, a férj bevásárolni ment. A tűzhelyen már fő az ebéd. Mindketten szívbetegek. Falun laktak, a hangosanbeszélön keresztül értesültek erről a nyugdíjasházról. Idejöttek, ezt a megoldást tartották a legjobbnak, annak ellenére, hogy három gyermekük és hat unokájuk van.- A gyerekekkel is megbeszéltük elhatározásunkat, egyetértettek velünk. Rendszeresen meglátogatnak bennünket - mondja Obertné.- Szívesen segítünk egymásnak a bevásárlásban - veszi át a szót a hat- vankilec éves Júlia Hudecová. - Békességben, kényelemben élünk, mint egy nagy család. Az épület szomszédságában parkolóhely készül. Lassan kialakul a nyugdíjasház környéke, amely azért épült, hogy a munkában elfáradt idős embereknek otthont adjon, életüket szebbé, gondtalanabbá tegye. NÉMETH JÁNOS A kták sokasága tornyosodik Otília Lojková szociális kurátor szekrényeiben, asztalán. Ahány akta, annyi ember sorsa.-Több mint 400 kiskort és közel 400 fiatalkort ügyét kivizsgálni nem könnyű feladat - mondja. - Nemcsak azért, mert tulajdonképpen még gyerekekről van szó, hanem elsősorban azért, mert úgy kell döntenünk, hogy segítséget nyújtsunk. Ha kisebb kihágásról van szó, beidézzük a gyermeket és a szülőt és figyelmeztetésben részesítjük őket. A néhány napos iskolakerülést a legenyhébb véteknek tekinjük, habár rendszerint ez a komolyabb kihágások előzménye. Ilyenkor kerülhet a fiatal felügyelet alá. S ha az sem használ, a bíróság intézeti nevelést rendelhet el. Tavaly az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban 17 esetben hoztak ilyen döntést, ám helyhiány miatt, nagy nehezen csak két fiatalt tudtunk az intézetekben elhelyezni. 1973-ban született. Szülei elváltak, anyja élettársi kapcsolatban él. A lány hamar megunta az iskolát, csavarogni kezdett. Nem segített a figyelmeztetés, a felügyelet elrendelése. Belekóstolt az éjszakába, ismeretségeket kötött, s „ kegyeit" megfizettette. Gondolkodás nélkül bekapcsolódott egy pornófényképezési vállalkozásba, s ezzel lebukott. A fényképeket készítő férfi börtönbüntetését tölti, a 16 éves lányra két-három évig in tézétbeo vigyázna k. De mi lesz vele, ha kikerül?- Járásunkban a kiskorúak kihágásai között, mint említettem, listavezető az iskolakerülés. Ezt követik az apró lopások és az utóbbi időben felütötte fejét a zsarolás. Nemrég beszéltünk egy tízéves gyerekkel, aki huzamosabb ideig húsz kis társát zsarolta! A fiatalkorúaknál az említettekhez hozzájön a garázdálkodás, verekedés, sőt a nemi erőszak is. És ugye, mondanom sem kell, hogy szinte valamennyi esetben az alkohol viszi rossz útra a fiatalkorúakat. A szociális kurátor feladata a kihágást elkövető gyerek életkörülményeinek feltérképezése. - A környezettanulmány elvégzése fontos a gyerek személyiségének alaposabb megismerése szempontjából, legyen az kis- vagy fiatalkort - folytatta Otília Lojková, a jnb szociális kurátora. - Ám gyakran, segítőszándékunk ellenére, nem tudunk szót érteni nemhogy a gyerekkel, de a szülővel sem, aki vagy fedezi gyermeke tetteit, vagy sorsa nem érdekli. Számos esetben még a lakásba sem jutunk be, pedig látogatásunk időpontját előre közöljük. S hiába kísérnek el minket a Közbiztonsági Testület tagjai, a bezárt ajtók ellen nem tehetünk semmit. Leányanyaként szülte meg kislányát. A férfi elismerte apaságát, s rendszeresen fizeti a tartásdijat, ám az anyát mégsem kívánta feleségül venni. Talán emiatt, talán más miatt, az anya „csalódott az egész világban", s úgy döntött, nem áll munkába. Gyermekét majomszeretettel szereti, de a kicsi elhanyagolt, ápolatlan, s még a gyerekek közé sem járhat. A szomszédok kijelentették, meg kell védeni a gyereket. Az anyát beidézték a nemzeti bizottságra, s megbeszélték a családlátogatás időpontját. Zárt ajtókat találtak. Ismét beidézték, újabb időpontot beszéltek meg. És ismét senki sem nyitott ajtót. Bíróságilag rendelik el a gyerek intézeti nevelését, hiszen a tartásdíjból és a családi pótlékból élő anya képtelen gyermeke számára biztosítani mindazt, amire szüksége van.-A közel 800 kis- és fiatalkort többsége - folytatta a szociális kurátor - csonka családokban él, illetve olyan családokban, ahol az egyik szülő (vagy mind a kettő) alkoholista. Nevelésről, gondoskodásról az ó esetükben csak ritkán beszélhetünk, s tény, az iskola nem tudja pótolni a családot. Sajnos, ezekből a gyerekekből gyakran lesznek bűnöző, a társadalomba beilleszkedni nem tudó felnőttek.-Ők már hozzám tartoznak - vette át a szót Olga Bognárová. - A felnőtteket büntetésük letöltése után semmi sem kötelezi arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a szociális kurátorral. Tavaly az Érsekújvárt járásból 314-en szabadultak, s az elképzelés szerint nekünk legalább 20 százalékukról kellene hat hónapig gondoskodnunk. De mit tehetünk, ha nem jönnek? Oíga Bognárová elmondta, annak érdekében, hogy megkönnyítse „ügyfele" visszatérését a normális életbe, már a büntetésvégrehajtó intézetben felveszi vele a kapcsolatot. Szabadulása után pénzbeli segélyben részesíti és ha az- illető nem tud elhelyezkedni, munkát szerez számára. S mivel rendszerint a szabadultaknak már nincs családjuk, hozzátartozójuk, aki befogadná őket, további gond a lakás- szerzés. .- Járásunkban csak a stúrovói papírgyár, illetve néhány állami gazdaság tud munkásszállást biztosítani dolgozóinak. Ám ma már ók sem tudnak, illetve nem akarnak alkalmazni akárkit, ami érthető. Ezért 1979-től hat ágy áll azok rendelkezésére, akik szabadulásuk után nem tudnak hova menni. Tavaly tizenegyen 643 napot töltöttek ezen az átmeneti szálláson. Az anyagi támogatással viszont csínján kell bánni, sokan nem élelmiszerre, hanem italra fordítják. A ruhavásárlásra is kölcsönöket adunk, persze előfordul, hogy becsapnak minket. A munkahely keresés pedig egyre nehezebb. Be kell vallani, nem lehet elmarasztalni az állami vállalatok vezetőit, akik jól megnézik, kit vesznek fel, s a há- rom-négyszer büntetettben nem bíznak. Persze, ha az ember akar, talál munkát magának. A baj csupán az, hogy a hozzánk fordulók közül sokan nem nagyon akarnak. S ha mi találunk számukra munkát, rövid időn belül továbbállnak. 1961-ben született, már háromszor járta meg a börtönt. Szabadulása után megjelent a szociális kurátornál és segítséget kért. Választékos beszéde, jó modora arra engedett következtetni, hogy a büntetés segített. S mivel a 28 éves férfi munkaruhában szabadult, a kurátor elküldte, nézzen szét az üzletekben, mennyiért tudna felöltözni. Az illető elhozta az előzetes kalkulációt s megkapta a pénzt. Másnap, immár rendesen felöltözve, azzal a kéréssel állt elő, segítsenek neki elhelyezkedni, mert több helyen elutasították. A szociális kurátor mindent megtett elhelyezése érdekében, és örült, hogy ismét valakit révbe juttatott, öröme korai volt. Néhány nap múlva a rendőrség érdeklődött a férfi iránt, akiről kiderült, öltözékét lopta, s a nehezen szerzett munkahelyen csupán két napot töltött.-Mondanom sem kell, hogy ügyfeleink között sok az alkoholista. A bűntényt is többnyire alkoholos befolyás alatt követik el. A büntetés végrehajtása során alávetik magukat ugyan a kényszerelvonásnak, ám szabadulásuk után visz- szaesnek. Mi csak rábeszéléssel, jó szóval próbálhatjuk jobb belátásra bírni őket, de az igazat megvallva, munkánk nem jár sok sikerrel. Persze, azért nem csüggedünk, hiszen akik teljesen magukra maradtak, velünk szociális kurátorokkal osztják meg bánatukat, kevéske örömüket. Negyvenegy évesen került börtönbe. Fiatal korától fogva nem vetette meg az italt, a felesége is alkoholista volt. Felesége halála után két gyermekét örökbe fogadták, kettő nevelőszülőkhöz került. Részegen át akart menni a nyugati határon, amiért három évet kapott. Szabadulását a szociális kurátor készítette elő. Lakhatott az átmeneti szálláshelyen, kapott anyagi segélyt, kölcsönt, dolgozni kezdett. Kötelességének érezte, hogy élete alakulásáról szociális kurátorának számoljon be. Nagyon igyekezett, ám az italt, a kényszerel- vonúkúra ellenére is, kívánta. Nem akart munkakerülő lenni, nem akart börtönbe kerülni. Amikor érezte, túl sokat iszik, a kurátortól kérte, helyeztesse az alkoholelvonó intézetbe. Két-három hetes kezelés után ismét munkaképes lett, ám négy-öt havonta kell neki a segítség, hogy talpon tudjon maradni. A szociális kurátor segítségére mindig számíthat. PÉTERFISZONYA Oberték lakásában sok a virág (A szerző felvételei) Dl HKIMÍ
