Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 23. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mMmajíí * 1989. június 9. XXII. évfolyam Ára 1 korona Tavaly helyezték üzembe a vráblei Teslában az új gépgyártó üzemet, amelyben az elektrotechnikai iparnak egycélú gépeket és berendezéseket készítenek. Felvételünkön Szabó József számvezérlésű marógéppel a rugalmas szerelési rendszerhez gyárt alkatrészt. Évente terven felül több ezer tonna fémet takarítanak meg a podbrezovái Éverma Vasműben. Ezzel további nyersanyagforrásokhoz jutva a termelés folyamatosságát teszik lehetővé. Képünkön Ján Chrerí a betonozózsalu hengerlését ellenőrzi. (ÖSTK-felvételek) * É vtizedek gyakorlata táplálta belénk az adminisztratív, utasításokra épülő tervezési szokásokat. És élteti bennünk még ma is, amikor változó gazdasági életünkben szűnöben van a terv mindenhatósága. Legalábbis a tervlebontási mechanizmus felszámolására tett központi lépések erre engednek következtetni. Akárcsak a mind több, önállóságon alapuló állami vállalat születése. Tervezési gyakorlatunk mégis nehezen mozdul ki korábbi helyzetéből. Sok a visz- szahúzó erő, mély gyökereket eresztett a beidegződött szokásrend Hogyan lehetne ezen változtatni? Feltételteremtés terén lépésben haladunk előre. A tavaly elfogadott új vállalati és a szövetkezeti törvény után idén a tervezésről készül új törvény Mindegyik konkrét gazdasági döntésekkel párosulva teszi lehetővé a tervezés szeredének fokozatos megváltoztatását. A központ jócskán lead korábbi tehervállalásából, átruházva mindezt a vállalati szférára. Voltaképpen szemléletváltási folyamatról van szó, amelyben a tervhivatal megváltozott szerepkörbe kerül: a kulcsfeladatok számontartása és a tanácsadás marad rá, s közben módszertan' központtá változik. A tervmutatók számának csökkenésével viszont tágul a vállalatok mozgástere, bővül az önálló lépések sora. Tervezési kérdésekben is. És történik mindez a gazdasági mechanizmus átalakítását megelőző esztendőben, amikor a nyilvánvaló elörelépési törekvések közé átmeneti megoldások is belekerülnek. Ilyen lépésekre készteti a központot az időarányos tervteljesítés alakulása, amiből már következtetni lehet bizonyos fejlődési tendenciákra. S mivel a minden területre kiterjedő átalakítás beindításakor a lehető legjobb kiindulópontról kellene elrugaszkodni, az elkövetkező hónapokban nagyon is szükség lesz a termelés szükségleteket kielégítő teljesítményére, hogy a tervezett célkitűzéseink valóra válhassanak. Annál is inkább, mert nincsenek szünő- ben gazdaságunk egyensúlyzavarai. Szlovákia vállalatainak egynegyede, egyötöde még mindig tervteljesítési gondokkal küszködik; a termékskála nem a népgazdaság szükségleteinek megtelelöen alakul, így sok áru raktáron marad; mind a személyi fo- gyasztásT mind a beruházások terén gyorsabb a felhasználás a forrásképzésnél, ami képletesen szólva annyit jelent: tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér De meddig tehetjük ezt? Ugyanakkor az eddig eltelt hónapok terv- teljesítési eredményei azt igazolják, hogy alapjában véve a feltételezett úton haladunk. A korábbinál nagyobb ütemű a belpiac ellátása, a tervvel összhangban hajad a szocialista országokba irányuló kivitel. Lemaradás tapasztalható viszont a nem szocialista exportban. De csak a tervezett mennyiséget illetően, mert a kiviteli arányok részleges javulása pótolja a kiesést. Minőségi mutatóként a nyereségképzésben sincs nagy eltérés az elvárásoktól. Ennek külön említését az indokolja, hogy eredményeiben már benne található a felvásárlási és nagykereskedelmi árrendszer módosításának előzetes átszámítása. Azokban az ágazatokban, vállalatokban, ahol hátrányba kerülnek ezáltal, az idén még lehetővé nyílik a hiány állami költségvetésből történő pótlására. De mivel ez csak ebben az évben érvényes, s egyszeri összegként aligha szüntetheti meg a megváltozott költségösz- szetételt, az érintett tárcákban, vállalatoknál elkerülhetetlen lesz a termelési program újraértékelése, az egyensúlyhiány forrásainak megszüntetése. Aránylag nyugodt a belpiac. Mindenképpen közrejátszottak ebben az őszi vámintézkedések, az átmeneti bérkorlátozás s egyáltalán a belpiaci ellátás javítására tett intézkedések. Mindemellett népgazdaságunkban számos új kérdéssel kell szembenézni, részben a tervteljesítés alakulásából következően, részben a megváltozott világpolitikai helyzetből adódóan. Nem véletlen tehát, hogy ezek a kérdések időről időre kormányaink üléseinek napirendjére kerülnek. Mindenekelőtt a megváltozott értékesítési lehetőségek állítják válaszút elé gépiparunkat. És itt nemcsak a védelmi ipar részleges leépítésének következményeiről van szó. Lelassul az atomprogram megvalósítása is, kevesebb rádiókészüléket, szilárd tüzelöanyagú kályhát gyártunk és sorolhatnánk a példákat. Alaposan megemelte a mércét gépipari termékeink legnagyobb megrendelője, a Szovjetunió. Mai kínálatunk összetételében már nem felel meg a szovjet piac elvárásainak. Ezért leszűkítésre szorul, elkerülhetetlen az orientáció- váltás. Figyelmeztető az építőipar mai helyzete. Nagy nehézségekbe ütközik az egycélú kapacitások kihasználása, növekszik a munkaerőelvándorlás, lemaradás tapasztalható a komplex lakásépítésben és az ökológiai beruházásokon. Mivel népgazdaságunk egyik kulcsfontosságú ágazatáról van szó, a kialakult helyzet alapos mérlegelést és sürgető lépéseket követel. De vajon összefügg-e mindez a tervezéssel? Nagyon is! Most, amikor a következő esztendő és öt év előzetes terveinek összeállítása folyik, igencsak fontos annak minél pontosabb mérlegelése, hogy milyen szerkezeti változásokra van s lesz szükség, s ebeknek helyet kell kapniuk jövőről alkotott elképzeléseink kialakításában. Ezt is jelzik az elmúlt hónapok tervteljesítési tapasztalatai. J. MÉSZÁROS KÁROLY
