Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 23. szám

Vasárnap 1989. Június 11. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.38, nyugszik 20.38 Kö- zép-Szlovákia: 04.45, nyugszik 20.45 Nyugat- Szlovákia: 04.51, nyugszik 20.51 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 12.44, nyugszik - Kö- zép-Szlovákia: 12.51, nyugszik - Nyugat-Szlová­kia: 12.57, nyugszik órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BARNABÁS - DOBROSLAVA nevű kedves olvasóinkat • 1864-ben született Richard STRAUSS német zeneszerző, a későromantika egyik legje­lentősebb képviselőié (t 1949) • 1899-ben született Jaszunari KAVABATA japán író (t 1972) • 1904-ben született Emil Frantiéek BURIAN rendező, ze­neszerző, drámaíró, nemzeti művész (t 1959). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL „AZ ÉN VÁROSOM" Gazdag József preáovi riportja TILALOMFÁK; AVAGY SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT LISTÁK P. Vonyik Erzsébet írása CSIKÓFARK ÉS GÓLYAFÉSZEK... Pomichal Richárd riportja a Mátyusföld természetvédelméről HA LÉPNI, AKKOR ELŐRE Kádek Gábor írása a muzslai (Muíla) efsz-röi HATÁRTALAN SZAK- MASZERETETTEL Deák Teréz írása BARÁTAIM AZT ÁLLÍTJÁK... Rudolf Sloboda esszéje ÖKOLÓGIAI ERKÖLCS ÉS TUDAT Borisz Szokoiov akadémikus . lapunk számára irt cikke TORNAI VÉRTŐ Máté László novellája VIGYÁZAT, ÁLREVIZOR! A minap a Kábelgyárnál szálltam fel a 30-as autóbuszra. Bár a délutáni csúcsforgalom még nem kezdődött meg, minden ülőhelyet elfoglaltak, s az első és utolsó ajtónál nagyobb tömörülés volt. Az autóbusz a terelőút éles kanyarai után ért a Kikötő utcába. Itt a Dunahajózási Vállalat megállójánál egy idősebb hölgy szállt fel unokájával, kezében bevásárló kerekes táskával. A Duklai Hósök- hídjának kanyargós útjain alig bírt egyensúlyozni, amikor a második kettes ülésről egy hatvan év körüli férfi felállt és átadta a helyét. A férfi egy ideig állt, majd a busz közepe táján ülő srácokhoz lépett, markában a Fővárosi Közlekedési Vállalat vélt (téglalap alakú!) jelvényével a jegyeket, bérleteket kérte. A „revizor", miközben a busz a Slovnaft felé száguldott, az első térben ellenőrzött. Egy talpraesett férfi, miután jegyét kérte, visszavá­gott, hogy igazolja magát. Éles szóváltás volt köztük, amibe a közel­ben ülő utasok is bekapcsolódtak, mivel nem eléggé látszott a revizor jelvénye, s nem volt kezelt ellenőrző jegye sem, joggal kérték, hogy igazolja magát. Ez nem történt meg, csak valamit zavartan motyogott. Határozatlan fellépéséből ítélve s jobban szemügyre véve külsejét, valóban meg lehetett kérdőjelezni revizor voltát, pláne ha még enyhén illuminált állapotban lévő útitársnöjét is megnéztük. A furcsa pár a förévi (Prievoz) szövetkezetnél, a feltételes megálló­nál elég körülményesen, de kiszállt. Az utasok azon polemizáltak, hogy igazi vagy álellenör volt-e. Ismerek jó pár revizort, de ezzel még nem találkoztam. Az eset nem hagyott nyugodni. Felhívtam a Fővárosi Közlekedési Vállalatot. Kérdésemre, hogy az utas miből ismerheti fel a revizort, Ivari Králik, a közlekedési és szállítást osztály vezetője válaszolt. Elmondta, hogy vállalatuknak több száz revizora van. A jelvényük ellipszis alakú, piros alapon revizor felirattal, a vállalat emblémájával és számmal ellátva. Ezenkívül, ellenőrzésre feljogosító, névre szóló igazolványuk van, melyen a jelvényük száma is fel van tüntetve. Természetesen ellenőrző jegyének is kell lenni, amihez az utasok kezelt jegyének kódjait hasonlítja. Teljesítmény-kimutatás - melyik vonalon, mikor végzett ellenőrzést - naponta a közlekedési vállalat illetékes osztályán kell bemutatnia. Tehát ha a felsoroltak közül - jelvény, igazolvány, ellenőrző jegy, teljesítmény-kimutatás - valamelyik hiányzik, ami esetünkben is megtörtént, álrevizorral van dolgunk. Az ilyen esetet jelenteni kell a Fővárosi Közlekedési Vállalat illetékes szerveinek, akik a Közbiz­tonsági Testület bevonásával kivizsgálják az ügyet. MEGTISZTELIK AZ IDŐSEKET Az idő mindenki felett eljár. A természet törvénye nem tesz különbséget, kivételt az emberek között. Az élettől, munkától és évektől megfáradt emberek sokszor fölöslegesnek érzik magukat a társadalomban, a fiataloknak és a középkorúaknak nincs idejük rájuk. Viszont jólesik számukra, ha legalább bizonyos alkalmakon megemlékezünk róluk, örülnek az erkölcsi elismerésnek, a vezetők­kel való találkozásoknak. A Kassa (Kosice)-vidéki járásban pár évvel ezelőtt alapították A járás fejlesztéséért emlékplakettet, amelyet az idén idősebb állam­polgáraink - három hetven és négy nyolcvanéves - is megkaptak. Fáradságos munkájukért, a politikai és társadalmi életben való helytállásukért megérdemelték a megtisztelő és elismerő szavakat. Jó volna olyan életstílust kialakítani, ahol az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, s mindig jutna idő a feladatok teljesítése mellett idősebb embertársainkra is. Iván Sándor Ml AZ OLCSÓBB? Egy üzemi konyhában dolgozom mint bevásárló. Nem akarok számokat írni, de egy év alatt rengeteg beföttes- és olajosüveget, valamint egyéb üveget dobunk ki a szemétbe, ami ugyanúgy vissza­váltható lehetne, mint például a sörös-, boros-, kólás- vagy málnás­üvegek. Ez nemcsak nálunk, hanem az egész országban így van. Vegyük például a városi lakókat. Megvesznek egy üveg kompótot, vagy savanyúságot, az árába bele van számolva az üveg ára is. Ha a tartalmát elfogyasztják, az üveget a szemétbe hajítják. Igaz, néhol kihelyeztek konténereket is, de ezekbe csak kevés üveg kerül. A java részük a szemeteskukába, onnan pedig a szeméttelepre jut. Ha már egyszer a sörös*- és borosüvegeket vissza lehet váltani, miért ne lehetne ezeket az üvegeket is? Ezenkívül van még igen sokfajta üveg, melyeket hazánkban gyártanak, illetve nálunk töltenek meg és nem lehet visszaváltani, mint például a pezsgősüveget, olajosüveget, különböző pálinkásüvegeket. Vagy talán olcsóbba kerül új üvegeket előállítani, mint ezeket visszaváltani? Fekete József Nagypaka (Vel'ká Paka) Két karton márkás bor egy szolgálati gépkocsi alatt? Kora délelőtt egy forgalmas fővárosi utcán? Vajon ki és miért rejtette e szokatlan helyre? Talán a gépkocsi egyik utasa a „hiánycikk­felhajtásról" jövet zárva találta a szolgálati Dacia ajtaját? Vagy üzleti megbeszélésre igyekezett? Oda bizony ilyen pakkal beállí­tani nem célszerű! , , . (Gágyor Aliz felvetele) A FEKETE HARISNYA BOSSZÚJA Tombol a feketeőrület. Csitrik és divatot követő nők mélyfeke­tében vonulnak. Az üzletekből eltűnt minden, ami fekete Feke­te ruhával nem szolgálhatok, nincs fekete anyag - szabadko­zott a szalon vezetője, de aján­lott sárgát, zöldet, pirosat. Sajnos, vannak helyzetek, amikor nem a divat diktálja, hogy valaki feketébe öltözzön. S hogy egy sima fekete harisnyanadrág beszerzése is lehetetlen, ennek azok a megmondhatói, akik ugyanebben a cipőben - illetve harisnyában - járnának. Fekete harisnyanadrág ugyanis nincs. A fővárosi Priorban mérgemben azt vágtam a szegény kislány fejéhez: miért nem azoknak ad­nak, akik halotti anyakönyvi kivo­nattal igazolják, hogy igenis szükségük van rá. Menjen a fe­kete-fehér üzletbe, ott igazolásra adják, felelte. Milyen jó, hogy magammal hordom ezt a szomorú bizonyla­tot, sóhajtottam lélekben, és irány a fekete-fehér bolt. Igen, egy darabig így volt, de egy újabb intézkedéssel érvényét vesztette... Piros meg sárga azonban van. meg zöld. Sót, lila is. Egy helyen ugyan ajánlottak masnikkal díszített fekete haris­nyát potom hatvan koronáért, de ilyen gyorsan romló áruért kissé soknak találtam a pénzt is, meg a masnicskákat is. Meg nem is túl ízlésesnek. Néhány morbid ötlet felmerült bennem. Mi lenne, ha valóban jegyre adnák a fekete harisnyát, vagy rendelet szabályozná a gyász színét, vagy pedig - az orvosok mindaddig küzdenének szegény beteg életéért, amíg a hozzátartozók be nem szerez­nék a - fekete harisnyát. Egy lehetőség még volna - de ezt a gondolatot már akkor el­hessegettem, amikor még meg sem született. Tudniillik, hogy mi lenne, ha feketéből olyan volna a kínálat, mint amilyen a ke­reslet. .. (Kiedrowska) ] Megkérdeztük | RAJTER LAJOST, a Szlovák Fil­harmonikus Zenekar vezetőjét és a Csehszlovák Rádió Szimfoni­kus Zenekarának karmesterét:- Milyen tapasztalatokkal, gondolatokkal jött haza a Magyar Televízió nemrég véget ért VI. nemzetközi karmesterversenyéről?- Először is meg kell állapítanom: rendkívül nívós rendezvénysorozaton vettem részt. Több karmesterverseny nemzetközi zsűrijében dol­goztam már, de ez a mostani - rendezésben is. színvonalában is - mindegyiket felülmúlta. Mondhatom: nagyon magas szakmai tudást vártunk el a versenyzőktől. Az előzetes bíráló- bizottság több mint kétszáz jelentkezőből vá­lasztotta ki azt a hatvankét karmestert, akik ' figyelemre méltó ajánlással, diplomával, eset­leg hangfelvétellel vagy konéertprogrammal ne­veztek be a versenybe. Már a szombathelyi válogatónak is megvolt a maga izgalma. Beval­lom: én nem vagyok tL'iágos híve a versenyek­nek, ezt a rendezvényt mégis hasznosnak talá­lom. Tíz előírt nyitányt kellett megtanulniuk a versenyzőknek, -azok közül húztak egyet, amellyel aztán továbbjutottak vagy kiestek. Az elődöntőnek húsz résztvevője volt; az már a bu­dapesti Kongresszusi Központban, kamerák előtt zajlott. Haydn oratórium-áriáinak egyikét és Bartók Concertójának első tételét vezényel­ték a versenyzők, recitatívót dirigáltak próba nélkül, élvonalbeli operaénekesekkel. A közép­döntőbe jutott kilenc fiatal Durkó Zsolt, illetve Balassa Sándor művét, valamint egy klasszikus szerző szimfóniájának tételét szólaltatta meg, a döntőbe jutott hat versenyző pedig Ravel, Debussy, Respighi, Sztravinszkij, Bartók vagy Britten alkotását húzta ki.- Párma, Bécs, Nyugat-Berlin és London zenei életében ugyancsak kimagasló esemény a nemzetközi karmesterverseny, a legnagyobb visszhangot mégis a budapesti váltja ki a világ­ban. ön szerint miért?- Én úgy hiszem, az előírt anyag miatt. Itt a remekművek gondos válogatásban követik egymást, s mivel a rendezvényt közvetíti a tele­vízió, az ideérkező fiatal karmesterek a tévéné­zők széles táborának kínálhatják az élmény örömét. S ami egyenesen meglepő volt az idén: már a középdöntőbe került versenyzők is any- nyira jók voltak, hogy sok esetben bizony egyetlen ponttal tudtunk csak különbséget tenni köztük. Már-már a nehezünkre esett eldönteni, hogy melyik a jobb, kinek nagyobb a felkészült­sége. A győztes végül is a harmincöt éves kínai En Shao lett, második a huszonhat éves kana­dai Jacques Lacombe, harmadik pedig az ugyan­annyi idős Kocsár Balázs. De felső fokon beszélhetnék az ötödik helyre csúszott húszé­ves Kollár Imréről is, aki végig nagyszerűen vezényelt és nagy örömre közönségdíjas lett.- Megítélése szerint a két csehszlovák ver­senyző hogyan szerepelt?- Sajnos, azt kell mondanom: egyikük felké­szültségével sem lehettem elégedett. Leóé Svárovsky már a válogatóban kiesett, Miioslav Janiőektöl fjedig az elődöntő után búcsúztunk el.- Ha maradandó élményévé válik ez a nagy­szabású rendezvénysorozat, akkor mitől lesz önnek kedves emlék?- Sok mindentől. Elsősorban persze, a talál­kozásoktól. A nagy találkozásoktól. Meleg ba­rátságot kötöttem Petrovics Emillel, a Magyar Állami Operaház igazgatójával, aki a zsűri elnö­ke volt. Megismerkedtem neves külföldi karna­gyokkal, zeneszerzőkkel, kritikusokkal, színhá­zi fözeneigazgatókkal és nem utolsósorban: a holnap neves karmestereivel. Néhányuknak én magam is „egyengetni" fogom az útját, remélve, hogy a bratislavai bemutatkozásukra sem kell sokáig vámunk. (szabó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents