Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-02 / 22. szám

J ankovics Tibor már régen volt olyan derülátó, mint az idei oului Európa-bajnokság előtt. Nyugod­tan készülhetett a kontinensviadalra, hosszas huzavona után egyesülete, a Dukla Trencín beleegyezett abba, hogy Komáromban (Komárno) edzhet. így aztán csakis a birkózásra összpon­tosíthatott. Féléves kihagyást követően március közepén Szegeden lépett is­mét szőnyegre, s várakozáson felül szerepelt, a második helyen végzett.- Számomra nem a legjobban kez­dődött a viadal, hiszen mindjárt az eiső fordulóban azzal a jugoszláv fiúval bir­kóztam, aki egy hónappal később Európa-bajnok lett. Már 8:0-ra elhú­zott, minden jel arra mutatott: elsöprő győzelmet arat. Én sem nagyon bíztam a diadalban, de mint mindig, most is az utolsó másodpercig teljes erőbedobás­sal küzdöttem. És óriási meglepetésre 9:8 arányban nyertem! Nehéz elmon­dani, mit éreztem. Újra a régi voltam, Jankovics Tibor ismét érem nélkül tért haza a kontinensviadalról visszanyertem az önbizalmam. A dön­tőbe jutásért a házigazdák üdvöskéjé­vel, Vadász Csabával mérkőztem. Az utóbbi időben mindig ö diadalmasko­dott. Ezúttal fordult a kocka. A finálé­ban aztán már jelentkezett a fá­radtság ... A sikeres visszatérés Varga Ervin edzőt és a szakvezetést is megnyug­tatta, annál is inkább, mert Jankovics Tibor Bonnban az NSZK Nagydíján 11:0-ra (!) lelépte a későbbi kontinens­bajnok jugoszláv Rizvanovicsot. Kitűnő volt a hangulat az április 10-én kezdő­dött nymburki edzőtáborban is. Janko­vics vállsérülése ugyan felújult, ám pár nap múlva ismét folytathatta a felké­szülést. Trencínben, majd Komárom­ban már csak a laza birkózásra és az egyes fogások elsajátítására helyezte a fő hangsúlyt.- Érmes reményekkel indultam má­jus 1-jén Prágába. Akkor még nem gondoltam, hogy a repülőút sokkal fá­rasztóbb lesz, mint a 9 órás vonatozás. A keddi utolsó edzést követően 3-án reggel 9 órakor Varsót, Stockholmot és Helsinkit érintve Ouluba repültünk. Hu­szonkét órát úton voltunk, csütörtök délután, nem sokkal a mérlegelés előtt megérkeztünk az Európa-bajnokság színhelyére. Amikor megtudtam, két és fél kiló felesleg van rajtam, percekig csak magam elé néztem. Időközben sorsoltak, ezúttal Fortuna is mellém állt. Szaunázás és fogyasztás alatt azt mondogattam: ha most nem szerzek érmet, akkor soha! Furcsa dolog, hogy egy jelentős sporteseményre csak az utolsó pilla­natban érkeznek meg a versenyzők. Jóformán a repülőtérről a sportcsar­nokba rohantak. Petr Kment, a Cseh­szlovák Birkózó Szövetség elnöke csu­pán ennyit válaszolt a sportolóknak (az idei kötöttfogású Eb-n Jankovicson kí­vül Jaroslav Zeman képviselte a cseh­szlovák színeket): „Nem engedhetjük meg, hogy egy vagy két nappal koráb­ban a helyszínen legyünk..De vajon miért?!- Minden úgy kezdődött, ahogy el­képzeltem. Az első versenynapon két győzelmet arattam. A második forduló­ban kicsit rámijesztett az NSZK-beli sportoló és a bíró: 90 másodperccel a vége előtt 3:0-ás vesztésre álltam, s két intésem volt. A végére azonban összeszedtem magam, és 4:3-ra nyer­tem. A jó rajt után természetesen biza­kodtam, türelmetlenül vártam a min­dent eldöntő szombatot. Közben Jankovics következő ellen­fele, a japán származású, de finn szí­nekben birkózó Kamesaki nagy megle­petésre kikapott a nyugatnémet fiútól. Ha Tibor is legyőzi őt, akkor döntős. Hatalmas elszántsággal és elsöprő lendülettel kezdett, már 5:0-ra vezetett. Ki hitte volna ekkor, hogy érem nélkül tér haza Ouluból.-A hazai közönség üdvrivalgása közepette Kamesaki lefogta a fejem, több mint fél percig elkapta és szorítot­ta a nyakam, mígnem összerogytam, s eszméletlenül feküdtem. Ez alatt az idő alatt ledolgozta hátrányát, sőt, 6:5- re módosította az állást. Ekkor állította meg a bíró a küzdelmet. Az ö pontjaira abszolút nem emlékszem. Két perc alatt magamhoz tértem, a hátralévő negyven másodpercben ráhajtottam, de ellenfelem állandóan ellökdösött, hátra ■futott. így hozzá sem érhettem, Jankovics Tibor autogramot oszto­gat (Major Lajos felvétele) ◄—--------------------------------------------------------­es élyem sem volt az egyenlítésre... Kikaptam és dühöngtem, pedig erről a vereségről nem tehettem. Nem raj­tam múlott! A lengyel birkózó még „kikaparhatta volna a gesztenyét", a döntőbe jutást Jankovicsnak, ha legyőzi a közönség és a bírók által támogatott Kamesakit. öt másodperccel a befejezés előtt 3:1 - re vezetett, s Tibor másodszor is a fi­náléban érezte magát. Ám mégsem lett belőle semmi, mert a finn - akármi­lyen hihetetlenül hangzik - megnyerte a meccset.-Azt hittem kiszaladok a csarnok­ból. Ilyen balszerencsesorozat, ez egy­szerűen elképesztő. Elvesztettem egy mérkőzést úgy, hogy nem is tudom hogyan. Minden összeomlott bennem, teljesen összeroppantam, amikor a szakvezetés nem adta be az óvást a Kamesaki elleni találkozó után. Állí­tólag azért, mert- úgyis elutasították volna. Minden es mindenki ellenem volt ezen az Európa-bajnokságon. Ezek után nem csoda, ha a helyosz­tón vereséget szenvedett (7:4) attól a bolgár versenyzőtől, akitől az utóbbi időben különben is mindig kikapott. Könnyen el lehet képzelni: mi történik, ha Jankovics megveri a finnt. A döntő­ben azzal a Rizvanoviccsal kerül szembe, akit közvetlenül a kontinens- viadal előtt kétszer is leiskolázott. A ko­máromi birkózó két alkalommal is do­bogóközben volt, mégis meg kellett elégednie a negyedik hellyel.- Most már kár ezen siránkozni. Nincs szerencsém, és kész! Még min­dig nem tudok napirendre térni az el­úszott érem fölött. Az élet azonban ■ megy tovább, közeleg az augusztusi világbajnokság. Akárhányszor a komá­romi birkózócsarnok felé megyek, min­dig az oului eseményekre gondolok. Nem, ezt sohasem lehet elfelejteni... Jankovics számára június 10-én minden kezdődik elölről. Ekkor rajtol ugyanis a vb-felkészülés, méghozzá a tatai edzőtáborban, ahová Hegedűs Csaba hívta őt meg. A magyar birkó­zók szövetségi kapitánya az „Eb-tra­gédia" után csak ennyit mondott Tibor­nak: „Kicsi, akármikor jöhetsz!"- Érmet, érmet és megintcsak érmet akarok. Addig nem nyugszom, amíg nem kerülök a dobogóra. Nem lehet, hogy egész pályafutásom során végig­kísérjen a balszerencse... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Az olimpiai láng fénye és árnyéka Vitalij Szmirnov, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végre­hajtó bizottságának tagja a közelmúltban nyilatkozott a Kom- szomolszkaja Pravdának, ebből közlünk részleteket. • A NOB-ról sokat hallunk, ám a testületről mégis keveset tudunk. Milyen például az összetétele? Igaz, hogy koronás családok képviselői is vannak a tagok között?- A NOB 1994-ben jubilál, megalakulásának 100. évfordu­lójára készül. A hőskorban, a tagok többsége valóban befolyá­sos, előkelő, gazdag emberek közé tartozott. Személyes vagyonukból sokat áldoztak a sport fejlesztésére, hozzájárul­tak az olimpiai mozgalom erősítéséhez, elterjesztéséhez. Hosszú időn át érvényt szereztek a testületben annak az előírásnak is, hogy azok az emberek, akik a sport területén végzett tevékenységükért pénzt kapnak, nem lehetnek a NOB tagjai. Joggal bírálták a testületet azért is, hogy a tagok között sok az idős ember, s alapjában véve semmi kapcsolatuk nincs az élő sporttal, elzárkóznak a versenyzőktől. A NOB az utóbbi időben nagyon sokat változott. Bár például az angol Anna hercegnő, vagy a monacói Albert herceg személyében jelen­leg is vannak tagjai között uralkodó családokhoz tartozók. • Megfelel a valóságnak, hogy a NOB rendkívül gazdag testület?- A múltban a pénzügyi és gazdasági kérdések jelentékte­len szerepet játszottak a NOB életében. A televíziós korszak beköszöntével azonban alapjaiban változott a helyzet. Az egyre emelkedő jogdíjakból, mint közismert, a NOB is része­sül. így csak Szöul után, például, közel negyvenmillió dollárral lettünk gazdagabbak. Tevékenységünk is sok tekintetben változott. Szolidaritási akciókra, a fejlődő országok sportjának fejlesztésére, évente több tízmillió dollárt költünk, támogatjuk a nemzeti olimpiai bizottságokat, s jelentős összegeket fordí­tunk a doppingellenes küzdelemre. • Mibe kerül országunknak a NOB-tagság? Jár-e önnek valamilyen térítés?-Amikor 1971-ben beválasztottak, még Avery Brundage volt a NOB elnöke. A: egykori olimpiai résztvevőből lett amerikai építész nagyon gazdag ember volt. így megenged­hette, hogy évente mintegy 100 ezer dollárt áldozzon arra, hogy ő a NOB elnöke. Az utána következő két elnök sem kapott fizetést, de utazásaik költségeit már a NOB fedezte, illetve fedezi. Ugyanez vonatkozik ránk, tagokra is. Régebben, az utazás, a NOB-üléseken való részvétel költségeit minden tagnak magának kellett fizetnie, az én költségeimet a sportbi­zottság fedezte. Ma azonban már a NOB lát el bennünket. • Közel két évtizedes NOB-tagsága alatt bizonyára nehe­zebb, sőt mondhatni válságosabb pillanatokat is átélt.- Ez alatt az időszak alatt, két olyan olimpia is lezajlott, amelyről több ország távol maradt. A Szovjet Olimpiai Bizott­ság 1984 májusában döntötte el, hogy versenyzőink nem vesznek részt a Los Angelesben rendezendő ötkarikás játéko­kon. Azóta azonban arra a következtetésre jutottam: ez elhibázott döntés volt! A szovjet sportolóknak mindenkor részt kell venniük a jelentős nemzetközi versenyeken, amit egyéb­ként külpolitikánk alapvető célkitűzése kötelezően ír elő szá­munkra. Los Angeles előtt egyébként az volt a döntés indoka, hogy nincs megfelelően szavatolva a szovjet sportolók bizton­sága. Ez az indok megfelelt a valóságnak, hiszen Los Angeles robbanásvészélyes város, ahol mindig történhet valami. A mi bonyolult, válságokkal terhes világunkban nagy a kockázat. De más olimpián is előfordultak súlyos zavargások. • A terebélyesedő olimpiai mozgalom, kétségkívül a békét szolgálja. De egyre keményebb, sőt, ma már kíméletlen harc folyik az érmekért. Maga az arany, pedig csak aranyozott érem. Viszont tulajdonosainak kétségkívül anyagi előnyöket biztosit.- Kari Schranz 1972-ben Szapporóban a kizárás sorsára jutott, nem indulhatott a téli olimpián, mert korábban reklám- feliratot viselt felszerelésén, amiért a mai értelemben nevetsé­ges összeget kapott. Napjaink legjobbjainak már tucatnyi reklámszerződése van. Milliókat keresnek a sport révén. Jómagam az olimpiai mozgalom elkötelezettjeként nem vagyok híve az ilyesfajta profizmusnak, ám ez az erősödő folyamat ma már megállíthatatlan. • Akárcsak a dopping! ami a mai kor nagy. válságára is utal.-Ennek a sportra szakadt szerencsétlenségnek a követ­kezményeivel majd csak a jövőben ismerkedünk meg. Az anabolikus szteroidok két évtizede jelentek meg a sportvilág­ban. Ma még fel sem mérhetjüík teljességgel, milyen hatást is gyakorolnak az utódokra. Ráadásul, ezzel a jelenséggel már nem csak az élsportban találkozunk. Az edzők, már tizenéves korban, sőt, fiatalabbak számára is rendkívüli terhelésű trénin­geket írnak elő, hogy tanítványaik minél előbb elérjék a kitű­zött szinteket. Szomorú dolog, hogy eközben teljesítményfo­kozó szerekhez, doppinghoz nyúlnak. Az iskolások szpartaki- ádján végzett tesztelések során is egyre több fiatalt értünk tetten. Ez az edzők bűnné, szívem szerint bíróság elé kellene állítanunk őket. • Hogyan lehet ez ellen küzdeni?- Olimpiai bizottságunk kezdeményezte, hogy a nagy ver­senyek mellett az edzéseken is végeztessünk nemzetközi ellenőrzéseket. Javaslatainkat elfogadták, s folyamatban van egy különleges nemzetközi bizottság felállítása, amely várat­lanul, előzetes bejelentés nélkül bármely országba beutazhat és ellenőrzéseket végezhet. Csak így küzdhetünk eredmé­nyesen a tiltott teljesítményfokozás ellen. • Néhány évvel ezelőtt szó volt arról, hogy Leningrád pályázik a téli olimpia rendezésére. Mi van a pályázattal?-Támogattam a gondolatot, jelenleg is az a véleményem: Pályáznunk kell az olimpiai játékok megrendezésére. Lenin­grád esetében egyébként azért léptünk vissza, mert a város közelében nincsenek az alpesi számok lebonyolításához szükséges pályák. Kirovszk pedig nagyon messze esik Leningrádtól. Akadtak más akadályok is, nem akartunk vetél­kedni Szófiával, az előzetes költségvetés is kedvezőtlen volt. így végül visszaléptünk. Ettől függetlenül jó eséllyel pályáz­nánk az 1998-as téli olimpia rendezésére. Időnk van, a NOB csak 1992-ben dönt a helyszínről. ÚJ SZÚ vasárnapi kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csetó János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Martanoviőova 25.. 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4464 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673 70. sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 819 02 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5., telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava. Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaée. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. JINn OHMOM..."

Next

/
Thumbnails
Contents