Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-02 / 22. szám
ÚJ szú 15 1989. VI. 2. Valódi szenzációnak számított egy angol orvosnak, Hugh Tho- masnak a tanú- vallomása, ö annak idején egy nyugat-berlini brit katonai kórház sebésze volt. Thomas a lőtt sebek szakértőjének számított, s amikor 1973-ban megvizsgálta a spandaui börtön utolsó foglyát, megállapította a náci háborús bűnös Rudolf Hess - akit a nürnbergi perben életfogy- tiglanra ítéltek - testén nem találhatók meg annak a sebesülésnek a nyomai, amelyet még az első világháborúban szerzett. Az orvos megkérdezte a pácienstől, hová tűntek a hegek Hess elsápadf, reszketni kezdett, s csak azt mormogta érthetően: ,,Túl késő, túl késő." Ez az eset arra késztette Thomas doktort, hogy hozzálásson a kutatáshoz. Előbb annak nézett utána a levéltári anyagokban, hogy Hess az első világháborúban valóban megsebesült-e. Hess katonai kórlapján megtalálta a német orvos feljegyzését: tiszta lőtt seb, a golyó elölről, a bal váll alatt hatolt be és a hátán távozott. Hitler egykori helyettesének halála után a londoni The Independent a következőt írta: „Két orvosi vélemény - brit és nyugatnémet - nem erősítette meg a holttest belső szerveinek károsodását. A tüdőn látszottak nem nagy hegek, ezeket tuberkulózis okozta, de nyoma sem volt olyan elhalt szövetnek, amilyen a golyó után marad." Igaz, hogy J. M. Cameron professzor, brit pato- lógus a holttest megvizsgálása során talált külső forradásokat a mellkas bal oldalán. De nem állította azt, hogy ezek lőtt sebtől erednek. Sőt: közvetlenül a szív fölött helyezkedtek el, úgyhogy, ha a golyó annak idején ott hatolt volna be, Hess valószínűleg belehalt volna. Thomas doktor feltételezése szerint ezek a forradások 1945. február 4-ének éjszakáján keletkeztek, a fogoly ekkor megrendezett egy öngyilkossági kísérletet: összefogta mellén a bőrt és átszúrta egy konyhakéssel. A seb nem volt mély, néhány öltéssel összevarrták. Mindezen túlmenően fény derült még néhány olyan részletre, amelyek alapján joggal lehet kételkedni abban, hogy Hitler igazi helyettese ült a span- dáui börtönben. A repülőgépnek, amely 1941 májusában leszállt Nagy-Britanniában, egészen más volt a száma, mint annak, amellyel Hess elutazott Németországból. A Skóciában letartóztatott emberen más kezeslábas volt, s nem voltak nála olyan iratok, amelyekkel bizonyítani tudta volna személyazonosságát. Az azonosítást olyan emberek végezték, akik csak felületesen ismerték Hesst. Thomas doktor elmondta érveit Dávid Owennak, a brit politikai élet ismert alakjának. Ó levelet írt Geoffrey Howe külügyminiszternek, s kérte az eset kivizsgálását. A sebészorvos szerint a spandaui fogoly Hess hasonmása lehetett. Véleménye szerint azt a repülőgépet, amely a Führer helyettesét szállította, nyilvánvalóan Göring parancsára lelőtték az Északi-tenger felett, s Göring lehetett az, aki a személy- cserét megszervezte. Említsük még meg az 1987 augusztusában történteket. A spandaui börtön kerti házacskájában az őr egy pillanatra magára hagyta a 93 éves magatehetetlen öregembert. Amikor visszatért, látta: Hess nyakán villanyvezeték drótjából egy hurok van kötve, s a fogoly már elvesztette öntudatát. Hogyan történhetett ez? Hiszen már olyan gyenge volt, hogy a cipőjét sem tudta bekötni, nemhogy hurkot kössön a saját nyakára és meg is húzza azt. Ezt gondolta az ápolója, aki 1982 óta gondozta Hesst a börtönben. Ö Hess halála után negyven perccel érkezett a helyszínre, s meggyőződéssel jelentette ki: „Meggyilkolták." Thomas doktor látta a holttestről készített, de nyilvánosságra nem hozott fényképfelvételeket. Szerinte a nyakán olyan nyomok voltak, amelyek az öngyilkosságról szóló változatnak nem feleltek meg. Mindezek a tények arra kényszerítették a brit szerveket, hogy odafigyeljenek Thomas doktor érveire. Közölték: a királyi ügyészség tanulmányozza az orvosi szakvéleményeket, de a hivatalos eljárás még nem indult meg. A Komszomolszkaja Pravda szerkesztősége a müncheni Süddeutsche Zeitung napilap segítségével megtudta Wolfgang Spann nyugatnémet pa- tológus professzor telefonszámát. O egyike volt azoknak, akik látták Hess holttestét, s orvosi szak- véleményt is készített.- Mi az ön véleménye az angol Thomas doktornak az állításáról, mely szerint lehetséges, hogy nem az igazi Hess volt a börtönben?- Nincs okom azt feltételezni, hogy a börtönben nem Hess volt. Véleményem szerint az a halott, akit láttunk, valóban Hitler egykori helyettese volt.- ön miért ilyen biztos ebben?- A fogoly és az igazi Hess arcvonásai azonosak voltak. A brit sajtóban megjelent hírek kommentálására a Komszomolszkaja Pravda a nürnbergi per egyik résztvevőjét, a szovjet fővádló egyik segédjét, Mark Raginszkijt kérte fel.- Hess mesteri módon tudott szimulálni. Például amikor skóciai földet érése után dugába dőltek azok a tervek, hogy a brit kormánnyal megállapodjon egy egységes front létrehozásáról a Szovjetunió ellen, akkor a saját szemüvegéből letört üvegdarabbal megkarcolta a mellén a bőrt, s úgy tett, mintha súlyos sebesült lenne, azt mondta, már csak néhány órája van hátra. Hess szinlelöképes- ségéről ez az első tény, amelyet ismerek. A nürnbergi per előkészítése során Hesst többször szembesítették Göringgel. Hess úgy tett, mint aki senkit sem ismer és senkiről sem tud mondani semmit. A katonai fegyelemre hivatkozva még Göring is megfeddte, s felszólította, ne csináljon magából bolondot. Hess azonban továbbra is szimulált, s megpróbálta demonstratív módon felvágni az ereit, de csak a bőrét sértette fel könnyebben.- Bizonyára ön is tud Hess lőtt sebéről, amelyet még az első világháborúban kapott.- E háborús bűnös mellkasán a forradás szintén szimulálás következménye. Hess katonakönyvében ugyanis semmilyen sérülés nem szerepel.- De Thomas doktor azt állítja, hogy a sebesülésről létezik feljegyzés.- Lehet, hogy hamis az a dokumentum, amelyre hivatkozik. Sok olyan apróság van, amit ma már senki sem tud sem igazolni, sem pedig .cáfolni. Az viszont teljesen nyilvánvaló számomra, hogy A spandaui fogoly a Hess körüli kampánynak bizonyos politikai céljai vannak. A következő gondolatot akarják elültetni a közvéleményben, ha a spandaui fogoly nem Hess volt, akkor egy ártatlan embert ítéltek el. Tehát Nürnbergben nem bíróság volt, hanem valami félreértés, fikció. A Nyugaton bizonyos erők nagyon szívesen tisztára mosdatnák Hesst és vele együtt a többi náci bűnöst is. Ilyen az álláspontja két embernek, mindketten hivatásuknál fogva kerültek kapcsolatba a „Hess- üggyel". Természetesen az ö következtetéseik fontosak. De, sajnos, ők sem tudnak minden kérdést megválaszolni. Sok mindenre fényt derítenének a brit archívumok, amelyek minden adatot őriznek erről a náci bűnözőről. Az archívumokat 1972-ben kellett volna megnyitni. Nem így történt. Állítólag 2002-ben válnak hozzáférhetővé. A The Independent feltette a kérdést: Hitler helyettesének skóciai útjáról az igazság titkolása érthető volt a háborús években, de miért van rá szükség ma, amikor béke van? Netán az igazság - enyhén szólva - csorbát ejthetne-valamely brit politikus hírnevén, azon politikusok közül, akik akkoriban szerepet játszottak az eseményekben? (A Komszomolszkaja Pravda és a Svet socializmu nyomán) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll L ényegében a reális együttműködés lehetőségeiből és határaiból indulnak ki a szociáldemokraták és szervezetük, a Szocialista Internacioná- lé (SZÍ), valamint a kommunisták kapcsolatai. A kommunista pártok politikája a szociáldemokratákkal való közös akciókra irányul, annak érdekében, hogy a békéért, demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelembe bevonják a munkásosztály nagy részét és a dolgozók egyéb rétegeit. A munkásszervezetek akcióegységének általános elveit, az egység kialakításának módszereit a kommunista pártok nemzetközi tanácskozásain, a marxista-leninista pártok kongresszusain dolgozták ki. Az együttműködés alapja az a feltétel, hogy az ideológiai különbségek nem fogják akadályozni akcióegységüket azoknak az időszerű problémáknak a megoldása során, amelyekkel nemcsak a munkásmozgalomnak, hanem az egész világnak szembe kell néznie. Napjainkban nem csupán a munkás- mozgalmon belüli ellentétek leküzdéséről van szó, sokkal többről: a békéről, a leszerelésről, az emberiség létéről. Nem egyszerű a szociáldemokrácia helyzete a világban, politikája ellentmondásos, s ezt a kommunistáknak tudatosítaniuk kell. S azt is, hogy kapcsolatuk a szociáldemokratákkal sohasem lehet egyértelmű. E viszony terjedelme és tartalma történelmileg meghatározott, s a konkrét politikai helyzetnek megfelelően közelítenek hozzá. Ebből adódik, hogy reálisan tekintenek a dolnyát, három lényeges szempontot lehet megkülönböztetni: kapcsolatok a szocialista országok, a tőkés országok és a fejlődő országok kommunista pártjaival. Elég jelentősek a különbségek, aminek megvannak a sajátos okai. Mindegyiknél sajátos a megközelítés és az eljárás is. S tekintettel arra, hogy a béke megőrzése az elsődleges, ezért meghatározó a szocialista országok kommunista pártjainak viszonya a szociáldemokratákkal és a Szocialista Internacio- náléval. A kommunisták és a szociáldemokraták viszonyában próbakőnek számított a nyolcvanas évek elején folytatott párbeszédük. A kapitalista országokban történtek ellentmondásosan hatottak viszonyukra. Egyrészt: a fejlett tőkés országokban a konzervatív és reakciós erők aktivizálódása defenzívába szorította a szociáldemokráciát, arra kényszerítve, hogy jobbra tolódjon. A jobboldal erősödő nyomása nehezítette a kommunisták és szociáldemokraták kapcsolatainak fejlődését. Másrészt: a jobboldali és reakciós erők aktivizálódása mindinkább szükségessé tette a párbeszédet a munkásmozgalom kút szárnya között. A szocialista országok kommunista pártjai világos álláspontra helyezkedtek az SZI-vel és pártjaival kapcsolatban, ezt az SZKP, a CSKP és a többi testvérpárt dokumentumai rögzítették. A kommunisták támogatták az együttműködést az enyhüléspolitika, a népek közötti békés egymás mellett élés érdekében. A kommunisták és a szociáldemokraták viszonya Közösen a békeharcban gokra, úgy viszonyulnak a szociáldemokráciához, amilyen az a valóságban. Belátható időn belül nem is fog változni a szociáldemokrácia, nem várható el tőle, hogy kommunista osztály- és forradalmi pozíciókra helyezkedjen, mert akkor már nem is szociáldemokrácia lenne. Tudomásul kell venni, hogy a nemzetközi munkásmozgalomnak ez a két szárnya objektíve létezik. Nem vitatjuk el a szociáldemokraták jogát az önállóságra, saját ideológiájára és politikára, viszont ők sem vitathatják el ezeket a kommunistáktól. Az együttműködés nélkülözhetetlen feltételének tartják a kommunisták a pártok önállóságát és egyenjogúságát. Ebből adódik: fel kell hagyni azokkal a törekvésekkel, hogy az egyik párt a másik fölébe kerekedjen. Ha ezt az elvet tiszteletben tartják, meg lehet találni az együttműködés megfelelő formáit és azokat a módszereket, amelyek elvezetnek a közös döntésekhez, eljárásokhoz Mindebből látszik, hogy bonyolult az együttműködés folyamatának kialakítása. Másrészt a kommunista mozgalomhoz való viszonyát az SZÍ is hosszú távon, fokozatosan alakította ki olyanná, amilyen jelenleg. A kapcsolatok formálása - ugyanakkor differenciálása is - nemcsak az SZÍ talaján történt, hanem az egyes pártokon belül és közöttük is. Sokáig tartotta magát a Szocialista In- ternacionáléban és pártjaiban az anti- kommunizmus, amely hátráltatta a kapcsolatfelvételt a kommunistákkal. Ez az irányvonal az SZÍ XII. kongresszusán (Bécs, 1972) változott. Akkor a Szocialista Internacionálé elfogadta saját pártjainak a reális együttműködés felé hajló álláspontját. A pártok lehetőséget kaptak arra, hogy kapcsolatba lépjenek a kommunistákkal - az egyes kapitalista országok által támasztott feltételek megfelelően- -, de azzal a kikötéssel, hogy ideológiai engedményeket nem tehetnek. Az 1976-os genfi XIII. kongresz- szuson a Szocialista Internacionálé azokat a megközelítéseket tette magáévá, amelyeket korábban Egon Bahr (SPD) dolgozott ki, s amelyek a következőképpen határozzák meg az SZÍ viszonyát a kommunista pártokkal szemben: 7. A béke érdekében a kelet-európai kommunista kormányok a mi partereink. 2. A demokrácia érdekében a kommunisták a mi ellenfeleink. 3. A szabadság, az igazság és a szolidaritás érdekében a világ kommunistái a mi konkurenseink. Az első pont érzékelteti: alapvetően változott az SZÍ magatartása, az európai és a világbéke megőrzésének szükségességét és az SZI-nek azt a képességét tükrözi, hogy alkalmazkodni tud a fejlődés új feltételeihez. Ez haladást jelent az SZÍ fejlődésében. Ha megvizsgáljuk az SZI-nek és pártjainak a kommunistákhoz való viszoA nyolcvanas évek közepén felélénkült a béke, a nemzetközi biztonság és leszerelés kérdéseiről folytatott dialógus. Ezt jelentős mértékben ösztönözte a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődése, a genfi leszerelési tárgyalások megkezdése. El kell ismerni, nagy szerepe volt ebben annak, hogy jelentős mértékben aktivizálta tevékenységét az SZÍ leszerelési konzultatív tanácsa. Képviselői 1985 márciusában Moszkvában jártak, s ekkor beigazológott, hogy az említett területekkel kapcsolatos egész sor kérdésben az SZÍ és az SZKP pozíciói közeliek. A párbeszéd fejlődéséhez az új formák is hozzájárultak, kialakult az együttműködés a tudományos intézetek és az elméleti folyóiratok között. Hatékonynak mutatkozott a kétoldali munkacsoportok létrehozása, ezekben meghatározott kérdésekkel foglalkoztak, és közös ajánlásokat dolgoztak ki. A Szocialista Internacionálén belül a nyugatnémet SPD fejtett ki e téren jelentős munkát. Jól példázza ezt az SPD és az NSZEP közös munkacsoportja, amely közös javaslatot dolgozott ki a közép-európai vegyifegyver-mentes övezet létrehozására, s ajánlotta egy atomfegyverek nélküli zóna kialakítását is a térségben. További példaként meg lehetne említeni a CSKP és az SPD munkacsoportjának állásfoglalását a környezetvédelmi kérdésekről. Új teret nyitottak a közös vagy párhuzamos erőfeszítések előtt a nyolcvanas évek második felében a szovjet kezdeményezések. Ezek egy olyan átfogó programot alkottak, amely megmutatta az utat, miként lehet megakadályozni a világúr militarizálását, eltávolítani Európából s világméretekben a nukleáris fegyvereket, hogyan lehet radikálisan csökkenteni a hagyományos eszközöket. A szociáldemokrácia felzárkózott azokhoz az erőkhöz, amelyek támogatták a Szovjetunió javaslatait. E javaslatok számos elemét az SZÍ a saját dokumentumaiba is bedolgozta. így történt ez az 1985-ös bécsi leszerelési értekezleten, de az SZÍ limai, XVII. kongresszusán is. A limai kongresszus résztvevői követelték az atomfegyver kísérletek leállítását, s támogatták a fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésének gondolatát. Amellett, hogy pozitívan értékeljük a szociáldemokraták, az SZÍ igyekezeteit, tudatosítjuk, hogy a szociáldemokrácia politikájának megvannak a korlátái, s hogy nem tér el a kapitalizmus politikai rendszerétől. Épp ezért illúziók nélkül közelítünk az SZI-vel való együttműködéshez. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenlegi szociáldemokrácia helyzetére és feladatára jellemző beisö ellentmondásokat. A szociáldemokráciával való együttműködés nem jelent lemondást a szociálreformizmussal folytatott ideológiai harcról, de a kor kihívása, az emberiség túlélésének kérdése meghatározza a kapcsolatok új tartalmát, minőségét. JOZEF SABO Titkok egy náci vezető köröl
