Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-02 / 22. szám

IM MH&nOVH Az idei május elsején a menet élén halad­tak a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járá­si Ipari Vállalat dolgozói, akik már a múltban is számos szép sikert értek el az ipari terme­lésben és a szolgáltatások terén. A kollektíva tavaly rendkívül jó esztendőt zárt; minden fontos tervmutatóját túlteljesitette, s a piacon hiánycikknek számító árufélékből terven felül több mint 3,5 millió korona értékben produ­kált. Kedvezően alakult a szolgáltatások mér­lege is, hiszen a lakosságtól származó bevé­telek tervét 900 ezer koronával teljesítették túl. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tarto­zó, s január elseje óta immár állami vállalat tavalyi eredményeivel elnyerte a kerületi ága­zati szakszervezeti tanács vörös vándorzász­laját. A siker összetevőiről Fejes Lajos mérnök­kel, a vállalat igazgatójával beszélgettünk. Hat évvel ezelőtt került a sokrétű termelési és szolgáltatói tevékenységet folytató közösség élére. Azóta minden évben teljesítették terv- feladataikat, fő vonalaiban kialakult termék- szerkezetük, javult szolgáltatásaik minősége, s talán mindennél fontosabb a pénzügyi hely­zetük megszilárdulása. Ma már nemcsak az egyszerű újratermelésre futja, hanem gyárt­mányfejlesztésre, beruházásokra is. Végigsétálva a vállalati igazgatóság udva­rán és a központi telepen, ennek már több jelét is látjuk. Állnak már a hatalmas termelő- csarnok tartópillérei, s előkészítették a tere­pét egy másik korszerű munkahely számára is. A környezetvédelmet több kisebb-nagyobb átalakítás, beruházás szolgálja. A füvesítés, parkosítás mellett az asztalosmühelyben ke­letkező forgácsot és egyéb hulladékot az elképzelések szerint másnaponként szállítják majd el a konténeresített szeméttelepről. Meglepő, hogy a jelentős átalakítási és épít­kezési munkálatokat nem kíséri a már szinte megszokott felfordulás. Ellenkezőleg. Tiszta­ság, rend jellemzi a felvonulási területet épp­úgy, mint az irodaház vagy a termelési részle­gek környékét.- Nem is vagyok emiatt túl népszerű az emberek körében - mondja, s hangjából kiérezni némi öniróniát -, mert azt mondják rólam, hogy rögeszmém a rend és a tiszta­ság. Tény, hogy e téren nem vagyok elnéző még legközelebbi munkatársaimmal szem­ben sem. Sajnos, nem sokkal lehetek kíméle­tesebb a termelési feladatok végrehajtásának ellenőrzésében sem, s így a konfliktusok elkerülhetetlenek. Legutóbb, a vállalat igaz­gatójának választásakor bizony gondban vol­tam, mert mellettem „csak“ az eddig elért eredmények szóltak. Az emberek gondolko­dásmódjának örvendetes átalakulását látom abban, hogy végül azok is rám voksoltak, akiknek személy szerint esetleg nem vagyok rokonszenves. Vezetői hitvallásom szerint a- dolgozókat elvégzett munkájuk, s annak eredményei minősítik. El kell mondanom, hogy vállalatunkon belül egyre bővül azok sora, akik minden szempontból megfelelnek a követelményeknek, egyébként eredménye­ink sem lennének olyanok, amilyenek. Az említett szemléletbeli változás mellett sokat jelent a jól működő érdekeltségi rend­szer is. Vállalatunknál a minőségi munkát végző szakemberek megtalálják a számítá­sukat, s a jövőben sem lehet célunk, hogy esetleg visszafogjuk a béreket. Éppen ellen­kezőleg, a teljesítménynek megfelelően vas­tagodik majd a dolgozók pénztárcája is. Vál­lalati síkon a feladatok egyenletes teljesítésé­nek köszönhetjük jó eredményeinket. A siker mindenképpen a kollektíva sikere, ám az egyéni kezdeményezésnek is döntő szerepe van. Tavaly például Seli nevű fürdőszoba bútorokkal részt vettünk a brnói áruminta­vásáron, ahol a termék végül is aranyérmes lett. A bútor saját fejlesztésű, kiváló tervezőnk álmodta meg, a jó kivitelezés azonban már egy nagyobb kollektíva érdeme. S ha megdi­csérem a safárikovói asztalosainkat, ugyan­ezt kell tennem „vasasainkkal" is, hiszen szilárd tüzelésű melegvizes kazánunk mind­három típusa kiváló, s főként a 40 kilowattos iránt rendkívüli az érdeklődés. Az igazgatótól a továbbiakban megtudtuk, hogy a szolgáltatások terén is sikerült előre­lépniük. A női szabóság mellett a járási szék­helyen Luna néven szabászati részleget hoz­tak létre. Főként a divatot kedvelő lányok és fiatalasszonyok tetszését nyerték el termékei. Ennél is fontosabb, hogy árban is hozzáfér­hetőek. Persze az effajta vállalkozások soha­sem lesznek igazán nyereségesek, ám egy jól menő vállalatnak érdeke fűződik a vásár­lók, az ügyfelek elégedettségéhez is. Műbú-, torasztalosaik sem csupán a jövedelmezőbb sorozatgyártásra rendezkedtek be, hanem egyedi darabok elkészítésére is vállalkoznak. A fafeldolgozó üzem nyeresége más úton- módon is elérhető. Például tőkés kivitellel. Az elmúlt esztendőben egyszerű fapolcokat ké­szítettek és szállítottak az NSZK-ba több mint 500 ezer devizakorona értékben. Szolgáltatásaikat is bővítették az elmúlt időszakban. A lakosság igényének megfele­lően bevezették a gázfogyasztók javítását. Persze nehézségektől sem mentes szolgálta­tói tevékenységük néhány területe. Változat­lanul sok a gond a háztartási gépek és az elektronikai cikkek alkatrész-ellátásával. Alapanyagból sem mindig egyenletes az utánpótlás. A fűrészáru, a bőr vagy más fontos alapanyag elosztásánál bizony hátrá­nyos megkülönböztetésben részesülnek a helyi ipari és szolgáltató vállalatok. Központi cipöjavító műhelyük, melyet a múltban sok bírálat ért, s nem is mindig alaptalanul, több intézkedés után sem lehet igazán sikeres, mert a javítások mindinkább idényjellegűek. Tavasztól őszig alig tudják foglalkoztatni dol­gozóikat, a tél beálltával viszont elégedetle­nek az ügyfelek, mert rövid határidőre nem tudják vállalni a javítást.- Hogy mik a legközelebbi terveink? A bú­torgyártásban már a következő negyedévben megkezdjük díjnyertes termékünk sorozat- gyártását. A szilárd tüzelésű kazánok bevált típusai mellett már a holnapra is gondolunk. Megkezdjük egy olyan kazán gyártását, mely akár több napon keresztül is képes emberi beavatkozás nélkül biztonságosan üzemelni. A szivattyúgyártásban már eddig is eredmé­nyesen együttműködtünk a závadkai Sigmá- val, a jövőben ezt magasabb szinten, közös vállalkozásban kívánjuk folytatni, így kerülhet sor üzemünkben a végtermék gyártására. Rádió- és tévéjavító szolgáltatásunk is bővül, színesedik. Már felkészültünk a szórakoztató elektronika térhódítására, ugyanis a műhol­das adás tv-antennarendszerének a felszere­lésére is vállalkozunk majd a kilencvenes évek elejétől. Szervizszolgáltatásunk gazda­ságossága érdekében hamarosan megkezd­jük a Selektic típusú adó-vevő javítását is. Terveink tehát rendkívül merészek, ám eddigi sikereink sem születtek kockázatvállalás nélkül. Az igazgató szavaihoz mintegy kiegészí­tésként csak annyit, hogy a vállalat 620 fős kollektívája az elmúlt esztendőben 86 millió koronás bevételt ért el szolgáltató és ipari tevékenységével, ami tizenegy és fél millió koronával haladja meg a három évvel ezelőtti teljesítményt. Ennek a fejlődésnek a folytatá­sa Ígérkezik a következő időszak nagy fela­datának. HACSI ATTILA kkor holnap - mondta a főorvos, s gyorsan behúzta maga mögött a kórterem ajtaját. A szobatársnöje, het­ven év körüli néni csendesen szipogni kez­dett. Na, már csak ez hiányzott - gon­dolta önkéntelenül nagyot sóhajtva, mert előre tudta a néni szövegét. - Nincs ez így rendjén aranyoskám. Ilyen fiatalon megmü- tik, nem lehet már több gyereke sem.- Egy sincs - vágta rá, s érezte, nyer­sebben szólt, mint szeretett volna. Lehunyta a szemét. Na mi az, megijedtél? - kérdezte gúnyolódva önmagától. Hol a híres nyugal­mad? Be kellett ismerni, kissé megbillent az egyensúlya, amikor néhány napja az orvos közölte vele, radikális beavatkozásra van szükség. Csak fél füllel hallgatta a betanult- nak tűnő szöveget, hogy a kezdeti stádium­ban elcsípett betegség eredményesen ke­zelhető. Bujkált benne a kisördög, hogy rákérdez, minek a kezdeti stádiumáról is beszél, dokikám? - de végül mégsem mon­dott semmit. Vége. Nem lesz gyerekem most már soha - szögezte le magában tárgyilagosan, s valami furcsa fájdalom rán­dította görcsbe a gyomrát. Lezárult az a fe­jezete az életének, amikor saját magát ámítva mondogatta, nincs veszve semmi még. Szültek már negyvenéves nők is, van még nekem is öt évem... Volt. Pedig szülhetett volna... Na tessék, már megint ősrégi dolgokon töprengek - korhol­ta magát, de nem tudott megálljt parancsol­ni gondolatainak. Péter végzős orvostan­hallgató volt, amikor meglátogatta édesap­ját. Valami szakdolgozatról beszéltek, ami­kor rájuk nyitotta a dolgozószoba ajtaját. Viharos gyorsasággal egymásba szerettek. De rövid szerelmük időtartama alatt nem volt maradéktalanul boldog. Talán azért, mert kiszolgáltatottnak érezte érzéseit, és talán azért is, mert soha nem tudott neki nemet mondani. Igaz, nem is nagyon akart... A szülei nem nagyon avatkoztak szívügyeibe, bíztak józanságában, ember- ismeretében, Ítélőképességében. Vegyész­nek készült, s apja szerint is jól választott. Milyen kár, hogy nem érhette meg szakmai sikereimet! Úristen, hogy mi minden nem jut most az eszembe - nyögött fel kétségbe­esetten, majd beletörődve gondolatai me­netébe, újra lehunyta szemét. Azon a nyáron szülei Franciaországba készültek, s ő Péter miatt nem akart velük tartani. Amikor búcsúzott tőlük, tudta, gye­reket vár. Legszívesebben elújságolta volna nekik, aztán leteti szándékáról. Majd ha visszajönnek... Az első közös estjükön megsúgta édes titkát szerelmének. Péter higgadtan fogadta a hírt, majd észérvekkel megmagyarázta, miért nem lehet gyerme­kük. És hogy bízza csak rá magát, intézke­dik. Míg a szülök visszajönnek, addig túl lesz mindenen. A szülők nem jöttek vissza. Autószeren­csétlenség - közölték vele, és csak jóval később érkezett meg a két urna. Péter kezdetben mindig vele volt, már-már azt hitte, megbarátkozik a gondolattal, s a tra­gédia ellenére, vagy épp azért, megtarthatja a gyereket. Ám Péter kitartott eredeti elha­tározása mellett így félve, de elment a kór­házba, s a nagymamájának, aki felutazott faluról, hogy ne legyen egyedül a nagy házban, azt hazudta, tanulmányi kirándu­lásra utazik. Péter barátja végezte el a terhesség- megszakítást. Szakértelemmel, gyorsan. Amikor felébredt, tudta, valami befejező­dött. Az orvos mondta meg neki, Pétert ne várja, nem akar még egyszer belebonyolód­ni ilyen dolgokba. Még jó, hogy vele volt a nagyi. Eladták a falusi házát, nem is tudta, hogy annyit ér. Elvégezte az egyetemet, a diploma átvétele után kettesben ebédelt meg a nagyival. A munkájának élt, a férfiak pedig valahogy elkerülték. Pedig járt társa­ságba, igaz, visszafogottan reagált az ud­varlásokra. Persze, voltak futó kapcsolatai, de a nagy szerelem váratott magára. A kutatóintézetben bármibe fogott, sike­reket ért el. Egy idő után ő járt a szakmai tanácskozásokra, gyakran külföldre is. A szakma nő létére befogadta. Amikor eltemette a nagymamát, nagyon egyedül maradt. Túl hirtelen jött minden, s valahogy a ház hideg csendjét sem bírta elviselni. Hosszú hónapokon át szülei, Pé­ter, a meg nem született gyermek, a nagyi emléke foglalkoztatta. Amikor eladta a há­zat, azt remélte, megváltozik az élete is. De semmi sem változott Csak az irigyei súgtak össze a háta mögött, s tanakodtak, vajon kinek a szeretője lehet, hogy háromszobás lakást kapott? Pedig nem kapta, megvásá­rolta, nehogy egyszer valaki azt mondhas­sa, magányos nőnek sok a három szoba. Mintha eleve tudta volna, egyedül éli le életét. Amikor egy esős napon összefutott gyerekkori pajtásával, s meghívta.magához egy italra, a múlt felemlegetése közben hirtelen kitört belőle a visszafojtott keserű­ség és elsírta életét. A férfi ránézett, s csak annyit kérdezett, miért nem fogadsz örökbe egy gyereket?! Azóta nincs nyugta. Kollégái, amikor rá­kérdezett az intéznivalókra, pszichiáterhez tanácsolták, s a férfiak nevetve ajánlották ,,szolgálataikat". Egyszer férjhez mész, szülsz saját gyereket, aztán mit csinálsz a befogadottal - hangsúlyozták a tapasztalt családanyák. És ő bolond, hallgatott rájuk, pedig beszerezte a szükséges iratokat is. Mindenben tud dönteni, önállóan irányítja a kutatóintézetet, csak a saját életével nem tud mit kezdeni — dohogott magában. De ennek véget kell vetni. Most kell döntenie. Szülni nem fog, az már, sajnos, biztos. Hiszen a kezdődő stádiumot csak műtéttel lehet gyógyítani - visszhangzottak benne orvosa szavai. Hát műtsék, gyógyítsák, mi­nél gyorsabban. Fiatal még, lesz bőven ideje arra, hogy felneveljen egy elhagyott gyereket. Az elhatározás mosolyt varázsolt arcára, s derűje nem szűnt meg akkor sem, amikor másnap a hordággyal begurították a műtő­be. PÉTERFI SZONYA ÚJS 8 1989. V A díjnyertes fürdőszoba-berendezés

Next

/
Thumbnails
Contents