Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-02 / 22. szám

Vasárnap 1989. június 4. A NAP kel - Kelet-Szlovákla: 04.41, nyugszik: 20.33, Közép-Szlovákia: 04.48, nyugszik 20.40, Nyugat- Szlovákia: 04.54, nyugszik 20.46 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia. 04.30, nyugszik 21.58, Közép-Szlovákia: 04.37, nyugszik 22.05, Nyugat- Szlovákia: 04.43, nyugszik 22.11 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BULCSÚ - LENKA nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL POLITIKAI MÓDSZEREKÉS ELJÁRÁSOK Gondolatok az évzáró pártgyűlések és konferenciák előkészítéséről írta: Ján Machyniak kandidátus BONN: GORBACSOVRA VÁRVA Papucsek Gergely cikke a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokról Ml LESZ A NAPFÉNYES-TÓ TOVÁBBI SORSA? Pomichal Richárd riportja LÉPÉSELŐNYBEN Egri Ferenc riportja SEGÍTENI, DE HOGYAN? Péterfi Szonya írása KÖNYVTÁRAIM Balogh Edgár jegyzete EGY NYÁRI NAP Lendvay Tibor elbeszélése AHÁNY GYÁR, ANNYI VIDEÓ? Ozogány Ernő cikke iLeve/ei^^^^é/emé^* BÁR A 20 AZ 21... Kedves olvasónkat, a verebélyi (Vráble) Szabó Vilmost a kíváncsi­ság hajtotta, amikor a következő sorokat intézte szerkesztőségünk­höz: „Miért 17 a 18, miért 16 a 17,15 a 16 és így tovább? Hogy miről is van szó? Hát igen, a hetek számoszásáról a vasárnapi Új Szó-ban. Nálunk minden kalendáriumban, asztali, fali-, és zsebnaptárban április 28-a a 18. héten van, éppúgy, mint április 7-e a 15. héten és nem a 14-en. Már előre számításba vettem, micsoda fura dolog lesz, ha 1990. január 5-én megjelenik ah Új Szó 53. száma.“ Én is gyorsan elővettem naptáromat és megállapítottam, hogy igaza van kedves olvasónknak, április 28-a - valóban a 18 hétre esik, nem pedig a tizenhetedikre, mint azt lapunk fejlécén hirdetjük. Ám ha olvasónk megnézte lapunk ez évi első számát, amely január 6-án jelent meg, láthatta, hogy egyessel jelöltük - esetünkben nem a hetet, hanem a lapszámot. Egyébként 1990. január 5-én nem az ötvenhar- madik számot kapják az olvasók, hanem a jövő évi elsőt; az idei 53. szám a december 29-én megjelenő - s reméljük „vicces", szilvesz­teri szám lesz. Ami igaz, igaz, lapunk és a naptárak heteinek számozása nem egyezik, de eltolódás van lapunk és a Őportka heteinek számozása között is. Ám van még egy lényeges különbség ez utóbbi példában: amíg a 18., 19., 20. stb. Sportka-szelvényt - húzás után - legtöbbször csalódottan eldobjuk, addig a 17., 18., 19. stb. számú vasárnapi Új Szó-t - merjük remélni - szeretettel és élvezettel olvassák. Ebben bízva maradok tisztelettel: KOPASZ CSILLA ////////////////////////// NEMTÖRŐDÖMSÉG VAGY LUSTASÁG? A nemtörődömség vagy talán lustaság bámulni való példájával találkoztam Nagykürtösön (Vel'ky Krtís). A fiatal járási székhely Venev utcájában nemrég fejezték be az ottani üzletközpont külső felújítását. A szép, kékesfehérre fújt falak látványa üdítőleg hat a szemnek, de a festést végző szakembereket úgy látszik, csöppet sem zavarta az épület falán elhelyezett nyilvános telefonfülke jelenléte. Ahelyett, hogy csomagolópapírral vagy igelitfóliával letakarták volna, nyugodt lelkiismerettel azt is befújták. Most az is olyan kékesfehér, mint az épület fala, csakhogy ez inkább dühítő, mint üdítő látvány. BODZSAR GYULA //////////////////////////. A TITOK... Titok, bizony, számomra a mai napig hétpecsétes. De hogy az elején kezdjem. Szeretek kapni ajándékot, még inkább adni. Különösen a közelemben élő apróságoknak. Mondjuk az unokámnak Hogy melyikünk tud jobban örülni egy nagyapai ötletességgel megválasztott, tetszetős ajándéknak, csupán találgatni lehetne. Csak akkor törik aztán el a mécses, ha valami mégis balul üt ki. Mert ilyen eset is előfordul. Sajnos, elég gyakori, hogy az örömbe üröm csordul. Egyre szaporodik a használaton kívül helyezett tetszetősebb „fegyve­rek" arzenálja a nagyapa barkácsolta polcokon. Mi, hatvanon túliak azt tartjuk: fiú unokának ilyen ajándék dukál, nem holmiféle rongybaba Emlékezzünk csak vissza: mit jelentett számunkra annak idején egy parafatöltetú puska, vagy a „kutyariasztó". Ügyes készítői megfúrták a dugót, gyufafej nagyságú gyúelegyet cseppentettek bele. Milyen nagyot durrant, még füstölt is. Ez volt aztán az igazi ajándék. Micsoda csatákat vívtunk... Aztán ha elfogyott a „lőszer", mentünk a boltba, persze, ha volt pénzünk. Ma viszont nem ilyen egyszerű a dolog. A jó szüle megveszi a szebbnél szebb - hadd tegyem hozzá, meglehetősen drága - ajándékokat, lövggzerszá- mokat. Csupán az bosszantó, hogy a durranó, tapadó, vagy a hozzávaló golyóbisokat nagyon szúken adják hozzá Ha elfogy, elkallódik - ami többnyire már az öröm első napján megtörténik, még aranyért sem kapsz utánpótlást, és az a bizonyos üröm máris cseppen az örömbe. Kezdődik a lótás-futás A válasz többnyire: külön nem árusítunk. De miért nem? Azért, hogy a drága játékok, amelyekkel már nem lehet játszani, egy darabig még fájdítsa a megajándékozott, esetenként az ajándé­kozó szívet. Aztán felkerüljenek a polcra? Már azon is tépelödöm, nem járt-e el túlságosan fölöttem az idő, nem látom összefüggéseiben a világot: azt például, hogy manapság egyébről sem esik annyi szó, mint a leszerelésről. Elevenbe vágó kérdés, s én meg, bolond vénember, a militarista szellemet ébresztgetem. Mintha már értenén a csíziót, a titok nyitjához is közel járnék... Most már csak a makacskodó emberpalántámmal kellene megértetnem: a játék nem azért játék, hogy a kisgyerekek játszanak vele, hanem, hogy díszítsék a polcokat.. SZARKA ISTVÁN Zfitöhegym A MÁZOLÓ Bandzsa szemű, torzonborz és részeg. Ilyennek képzelem a Bratislavai Műemlékvédelmi Hivatal egyik alkalmazottját, a mázolót, mert elismerem a szólásmondás igazát: amilyen a mester, olyan a munkája. A szóban forgó mázolót ugyanis megbízták, hogy a gon­dosan körülkerített, parkosított és féltve őrzött András-temetö- ben jelölje meg a hivatalosan védettnek minősített síremléke­ket. Meghatározták számára a munkamenet módját is, mert kézhez kapta a jelet, a vár alak­zatát formáló sablont, meg a vö­rös míniumfestékkel teli vödröt, és a pemzlit. Egyik síremléken a névre má­zolta rá a jelet, a másikon a na­gyon érdekes sírversre, a har­madikon a dombormű közepére, a negyediken a szoboralak hom­lokára, az ötödiken a mellére... Az élénken vörösló, két arasznyi nagyságú jelzés minden esetben feltűnést keltő helyen díszeleg. Amikor a BIPS, vagyis a Brati­slavai Információs és Propagan­da Szolgálat honismereti köre meglátogatta a temetőt, a védett műemléknek minősített sírok megtekintésekor a résztvevők joggal háborogtak és emlegettek kegyeletsértést. Máshol és máskor a mázolók, függetlenül attól, hogy band- zsák-e vagy se, jól fésültek, avagy torzonborzak, hasonló műveletért nem fizetést, hanem büntetést szoktak kapni. Remél­jük, az illetékesek figyelmét ez az eset sem kerüli el. .. HAJDÚ ANDRÁS SONKA ÉS PARIZER Hosszú sor áll a csempézett falú, tágas hentesboltban. Csütörtök van, árut kaptak. A kirakatüvegen át bera­gyog a napfény. Van, aki csendesen várakozik, van, akinek be nem áll a szája. A sor közepén jól öltözött nö kelepel egyfolytában, egy idős asz- szony meg mosolyogva hallgatja:-Tűrhetetlenek ezek a mai álla­potok! Ha az ember valamirevaló szalámit vagy kolbászt akar venni, csütörtökön kell két-három rudat vá­sárolnia, hogy eltartson a következő csütörtökig! Lasan csütörtököt mond itt minden! - nagyot kacag a saját szellemességén. Az idős asszony mosolyog. Várni kell egy vacak Favoritra, várni kell a lakásra, a bútorra! Most vettem a lányomnak egy négyszobás szövetkezetit. Jesszusom, ha maga azt látta volna! Az egészet újra kellett tapétázni, a fürdőszobát újracsem- pézni, alig akadt benne valami, amit ne kellett volna kicserélni. Az idős asszony csak mosolyog.- A ruhaneműk minősége! Az meg már botrányos! Van az a márványfar­mer vagy mi... A negyediket veszem az idén az unokámnak! Pedig a Pisti­ke még csak óvodás... Hová jutot­tunk! Az idős asszony egyre mosolyog. A pulthoz érnek. A hölgy megkéri az idős asszonyt, nem engedné-e maga elé, mert nagyon siet.- Hátha a csemegében is kaptak valami finomat! A férjem szereti a jó dolgokat! Hiába, a férfiak már csak ilyenek... - mondja. Az idős asszony beleegyezöen bólint, és továbbra is mosolyog.- Végre itt vagyok! - neyet a hölgy a hentesre. - Adjon nekem két rúd sonkás szalámit és három szál csa­bait Aztán még sonkát is kérek, negyven dekát. No, üsse kavics, cso­magolja be az egészet!- Még valamit? - érdeklődik udva­riasan a hentes.- Mást nem kérek. Hússal tele van a mélyhűtőm! A jól öltözött nő fizet, köszön és büszkén kisétál az ajtón. Az idős asszony zavartan toporog a pultnál.- Parancsoljon! - mondja az eladó.- Tíz deka parizert kérek... - sut­togja. CSÓKA FERENC J Megkérdeztük | dr. BLAU ISTVÁNT, a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának jogta­nácsosát;- Mi a véleménye a Szövetkezeti Földműve­sek Szövetsége új alapszabályzatának terve­zetéről? rí- Nem rendkívüli dokumentumról van szó. Amint ismeretes az első alapszabályzatot 1972-ben az efsz-ek Vili. kongresszusa hagyta jóvá, amelyet a IX. és X. kongresszus az elhangzott észrevételek alapján kiegészített. A IX. kongresszus a szövetség munkája szem­pontjából fontos alapszabályzatot fogad el. A jú­nius 30-ig tartó vitában várhatóan olyan javas­latok születnek, amelyek elősegítik, hogy a szakbizottság jól átgondolt alapszabályzatot terjesszen a SZFSZSZ Központi Bizottsága elé, amely az újabb észrevételek figyelembevételé­vel a tervezetet kiegészíti. A vitában szövetkezeti tagok, valamint a SZFSZ alapszervezeteinek tagjai és szervei­nek dolgozói, egyének és dolgozókollektívák fejthetik ki véleményüket. Megtehetik megjegy­zéseiket a párt- és társadalmi szervezetek is. A vita elsősorban az efsz-ek és a dolgozókol­lektívák társadalmi tevékenységének javítására irányul. A részvevők felmérik, hogy szövetkeze­tük milyen eredményeket ért el a szociális fejlesztés terén, és rámutathatnak a további' lehetőségek kiahasználására is. Mérlegelik a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Front társadalmi szerveze­tei együttműködésének lehetőségeit, elsősor­ban az élet- és a munkakörülmények javítása céljából. Reméljük, hogy a javaslatok lényege­sen hozzájárulnak az efsz-ek, valamint a SZFSZ alapszervezetei minden bizottságá­nak, illetve szervének jobb munkájához. A jelenlegi alapszabályzathoz viszonyítva új, hogy az efsz-ek taggyűlése határozatot hozhat a Szövetkezeti Földművesek Szövetségéből való kilépésre. A tagság tehát nem kötelező. A vita nemrég kezdődött, s már most bizonyos, hogy sok értékes javaslat hangzik el, főleg a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésével és az egységes földműves-szövetkezetekben fo­lyó szociális fejlesztéssel kapcsolatban. Na­gyon időszerű erről beszélni, mert az igyekvő és kellő szakismerettel rendelkező tagokat csak úgy tarthatjuk meg, ha a kereseti lehetőségek­kel egyidejűleg a megfelelő élet- és munkakö­rülményeket is biztosítjuk. BÁLLÁ JÓZSEF Menni, vagy nem menni - ana­tómiavizsgára? (Ordódy Vilmos felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents