Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 21. szám
N apjainkban világszerte tapasztalható, hogy a különféle regionális jellegű, de az adott helyen ökológiai változásokkal járó beruházások a szakembereken kívül a laikusok érdeklődését is felkeltik. Nemritkán előfordul, hogy ez az érdeklődés heves vitákhoz vezet, társadalmi mozgalommá terebélyesedik, sőt egy-egy ország gazdasági politikája ellen tiltakozó demonstrációkba torkollik. Hasonló folyamatnak vagyunk jelenleg tanúi Magyarországon is, ahol a Gabcíko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése kapcsán a munkálatok előrehaladott volta ellenére is heves viták zajlanak. A jó szándékú, de a szakmai kérdésekben járatlan közvéleményt egyes, alternatívnak nevezett csoportok pedig saját céljaik elérése érdekében igyekeznek felhasználni. A Magyarországon zajló, a nagymarosi vízlépcső megépítését már-már kérdésessé tevő megmozdulások azonban Csehszlovákiát is érintik, hiszen ha sikerrel járnak, akkor a gabcíkovói erőmüvet nem lehet a terveknek megfelelően csúcsenergia előállítására használni. Ezért is tarthat hazánkban széles körű érdeklődésre számot a Vásárhelyi Pál Társaság múlt év nyarán „Bős-Nagymaros: Aggályok és hogyan tovább?" címen (Közlemények I.) megjelentetett 26 oldalas kiadványa. Ebben az erőmű építése ellen agitáló egyes magyarországi csoportoknak és az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alapnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához eljuttatott nyilatkozatára válaszol. A Vásárhelyi Pál Társaságba (a továbbiakban VPT) tömörült környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakembereket mindenekelőtt az a cél vezette, hogy a hazai és a nemzetközi közvéleményt a tudományos tisztesség alapján és autentikusan tájékoztassák a szakmai kérdésekről. A felmerülő problémák megoldása céljából széles körű tervezésre, kutatásra támaszkodva igyekezett a nyitott kérdésekre válaszolni, hogy az érintettek közös meggyőződéssel és erőfeszítéssel eredményesen dolgozhassanak a vízlépcsőrendszer megvalósítása érdekében. A Magyar Környezetvédelmi Alap által felvetett - a VPT által is nagyon fontosnak vélt -, egymással gyakran összefüggő 26 kérdésre témakörönként csoportosítva válaszoltak. Véleményüket a csoportosításnak megfelelően rövidítve közöljük. Gazdasági szempontok A Magyar Környezetvédelmi Alap nyilatkozatának állításai szerint a vízlépcsőrendszer 54 milliárdos alapberuházása egyéb szükséges beruházásoktól vonja el a tökét, s csak a nemzeti adósságállományt növeli. Nem szerepelnek benne a környezet- és településvédelem további 30 milliárd forintra becsült kiadásai, és még 7 milliárd schillinges osztrák kölcsönt is igényel. A nyilatkozat felveti, hogy az adott Duna-szakasz zátonytalanításával a nagyhajók közlekedése a beruházás költségeinek egyharmadával biztosítható lenne. A VPT válaszában leszögezi, hogy a Gab- cíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer komplex beruházás, s kereken 200 km-es folyószakasz természetben megújuló vízkészletét hasznosítja. Évi 3,6 milliárd kilowattóra (3600 GWh) áramot ad anélkül, hogy a környezetet szennyezné. Kedvezőbbé válnak a vízgazdálkodási feltételek, és magasfokú árvízvédelmet is biztosít. Lényegében megoldja a folyamszabályozási kérdéseket. Kedvezőbb helyzetet teremt a mögöttes területek belvíz-elvezetési viszonyaiban. A duzzasztott vízállás a Komárom (Komárno) alatti szakaszon lehetővé teszi az öntözővíz kis emelési magassággal történő kiemelését. Jelentősen hozzájárul az érintett térség általános fejlődéséhez. A nagymarosi vízlépcsőn kétnyomú A osztályú híd épül, s a két oldal között állandó összeköttetést biztosít. Mivel komplex beruházásról van szó, költségek szempontjából az egycélú víziút-fej- lesztéssel nem lehet összehasonlítani. Magában a zátonytalanítás nem volna elég, mert a nagyhajók közlekedése érdekében folyamatos és költséges kotrást kellene végezni. Az árvízvédelem pedig csak külön költségekkel lenne megoldható. A költségeket illetően a szerzők megállapítják: a vízlépcső az összes hazai beruházás 1 százalékát igényli. Az osztrák partner pedig nem hitelt rfyújt, hanem a későbbi áramszállítást mintegy előre kifizetve végzi az építési munkálatokat. A környezet- és településvédelemre fordítandó, 30 milliárd forintra becsült kiadásokat a társaság túlhaladott számításokon, feltevéseken alapulónak véli. Közli továbbá, hogy a vízlépcsőrendszerre szánt 54 milliárd forintban az árammal törlesztendő 7 milliárd schilling is benne van. Energetikai szempontok Az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap felveti: az osztrák kölcsönt a magyar fél 2015-ig elektromos árammal törleszti, úgy, hogy a téli alacsony vízállás esetén a hiányt szénnel és olajjal termelt árammal pótolja. A vízlépcsőrendszer negyedszázad után a magyar energiaigényeknek csak a 2 százalékát biztosítaná, de erre sem lesz képes, mivel berendezései addigra elöregednek, s ki kell őket cserélni. A VPT válaszában leszögezi: az, hogy Magyarország árammal fizet, számára előnyös. Ugyanis a magyar félnek jutó energia- mennyiség - évi 2-3 nap kivételével - mindenkor meghaladja az osztrák elővásárlással lekötött teljesítményt. Továbbá előny, hogy az 1996 és 2015 közötti időszakra elővásárlással lekötött villamosenergia-mennyiség kb. 20 százaléka készpénzfizetéses árbevételt jelent, tehát nem törlesztés, hanem kemény valutáért eladott áram. Ami pedig az atom, a szén és a szénhidrogén energiahordozójú erőművek ún. szalag formájú osztrák áramszolgáltatáshoz történő igénybevételét illeti, az tulajdonképpen a magyar alapenergia magyar felhasználású csúcsenergiává történő konvertálását jelenti, s „ennek gazdaságossága vitathatatlan". »t . A társaság a nyilatkozatban szereplő 2 százalékos becslést irreálisnak nevezi, s tévesnek mondja a gépi berendezések elhasználódására vonatkozó megállapítását is. Nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva megjegyzi, hogy a vízi erőművek berendezéseit 50 évnél tovább is használják. A csúcsenergia-termeléssel összefüggő környezeti szempontok Ebben a témakörben a nyilatkozat két problémát vet föl: a csúcshullám előtt több órára elzárják a vízfolyást, s így a Győrtől Nagymarosig húzódó Duna-szakasz gyakorlatilag állóvízzé válik, továbbá a csúcsra járatás kezdetén Gabőíkovo alatt a vízszint 5 métert emelkedik, s így a hajózást és gátakat veszélyeztető árhullám keletkezik. A nyilatkozatra adott válasz megállapítja: a Duna érintett szakasza még kisvízi időszakban sem válik állóvízzé, mivel egyrészt a mellékfolyók vízhozama, másrészt a vízlépcsőn folyamatosan lebocsátott vízmennyiség állandó mozgásban tartja. A „csúcshullám" pedig nem jelent különösebb veszélyt, mert ez az apály-dagály jelenséghez lesz hasonló, s nem pedig árhullám formájában jelentkezik. A vízállásváltozás legnagyobb sebessége például Komáromnál nem éri el az egy centimétert percenként - közük a válasz szerzői. Vízminőség-védelmi szempontok A Magyar Környezetvédelmi Alap több pontban figyelmeztet arra, hogy Győr, Komárom, Almásfüzitő, Tatabánya, Dorog, Esztergom s még további 17 település szennyvize ma tisztítás nélkül ömlik a Dunába, s tisztításuk csak 15 év múlva valósul meg. A csehszlovák oldalról tízszer annyi szennyezés kerül a folyamba, mint a magyarországiról. A nyilatkozat szerint a toxikus anyagok a gyakorlatilag állóvízzé vált folyó iszapjában leülepednek, s mérgezővé válik a parti kutak vize. Azonkívül komoly környezetvédelmi gondokat okoz majd a tárolók medréből kikotrandó többmilliónyi tonna mérges iszap tárolása is. Csehszlovákia 8. ötéves terve a Duna érintett vízgyűjtő területén 25, a következő tervidőszakra pedig további 95 szennyvíztisztító telep építését irányozza elő. A társaság válaszában megjegyzi, hogy a csehszlovák oldalról bekerült szennyvíz nagy része Brati- slavábó! származott, ahol egy nagy teljesítményű tisztítót már megépítettek. Magyarországon a 7. ötéves terv koncepciói szerint 1986-1990-re 40, 1990-1995-re pedig 43 szennyvíztisztító építését, illetve felújítását tervezik. Az idén is valószínű, hogy a folyam medréből a jelentősebb árvizek a lerakodott iszap egy részét eltávolítják. Kánikula idején, rendkívül alacsony vízálláskor pedig normális üzemmenet átmeneti felfüggesztésével és a tároló(k) néhány napos átöblítésével megelőzhető a vízminőség romlása. A VPT tagjai nem tartják reálisnak a szűrőréteg eldugulásának veszélyét, mivel szerintük a lebegöanyagok kiülepedése csak a parti szűrésre használt szakaszok egy részén várható. Elismerik viszont - osztrák tapasztalatokra és hazai becslésekre hivatkozva -, hogy egyes vízbázisokon ízrontó vas- és mangánbeoldódásra lehet számítani. Ez további vízkezelési technológiák bevezetését teszi szükségessé. Véleményük szerint a nem vagy csak kis mértékben mérgező iszap kotrással eltávolítható, s a mezőgazdaság talajjavításra hasznosíthatja. Vízellátás, parti szűrési vízbázisok A nyilatkozat figyelmeztetései között nagyon fontos ellenérvként szerepel, hogy a Szigetközben az Oreg-Duna elapasztása révén 30 kilométer hosszan elveszne a parti szűrésű víztartalék, továbbá mérgezővé válna a tájegység föld alatti, jelenleg folyamatosan pótlódó 1 milliárd köbméternyi ivóvíztartaléka. A medermélyülés következtében egyúttal csökkenne Budapest parti szűrésű kútjainak vízhozama is. A válasz megállapítja, hogy az előkészítő munkák folyamán több, a vízellátást, illetve a parti szűrésű vízbázisokat érintő tanulmány, kutatási jelentés készült, és jelenleg is több feltáró munka van folyamatban. A Gönyütől Nagymarosig terjedő szakaszon két ellentétes tendencia érényesülése várható:- A kutak termeltetése következtében valószínűleg valamivel nagyobb lesz a szűrőréteg eltömödése, ami 20-25 százalékos átszi- várgásitényező-csökkenést is eredményezhet.- A duzzasztás azonban nyomásnövekedést okoz, s ezáltal a kutak vízadó képessége 20-15 százalékkal növekedni fog. így a két hatás lényegében kiegyenlíti egymást. A parti szűrés (amelyet ma egyáltalán nem hasznosítanak) feltételei a Szigetközben valóban megvannak. A csökkenés, illetve a minőségi változás kérdése vizsgálatok tárgya lehet. A szennyvíztisztítási program hivatott arra, hogy a Szigetköz víztartalékának minőségét megóvja. A tározó teljes vízkészlete pedig 1-4 nap alatt cserélődni fog. Az előirányzott szennyvíztisztító létesítmények megépítése és a megfelelő tisztítási fok elérése azonban elengedhetetlen - szögezte le a VPT, majd megjegyzi, hogy a Szigetköz ivóvíztartaléka nem 1, hanem 6 milliárd köbméter. A budapesti parti szűrésű kutak vízhozamának a medermélyítés miatti csökkenését illetően megállapítják, hogy a tervezett medermélyítés már megtörtént. Mezőgazdasági és erdészeti szempontok A nyilatkozat állítása szerint a Szigetköz déli részén bekövetkező 6 méteres talajvízcsökkenés révén mesterséges öntözőberendezések híján 15 ezer hektár mezőgazdasági földterület kiszáradása fenyeget. A gátépítés miatt az amúgy is fahiányban szenvedő országban 20 km-es sávban kiirtják az ártéri erdőt, 4 ezer hektár pedig a talajvíz szintjének csökkenése következtében szárad ki. Szárazságtűrö fafajokkal történő pótlására 30 évre lenne szükség. Az ártéri erdők kiszáradása veszélyeztetné a környék egyedülálló állatvilágát is. Ezeket a megállapításokat az ismertetett közlemény az alábbi módon értékeli: A tájegység kiszáradására vonatkozó aggályok alaptalanok. A kötöttebb, 1,5-2 méteres vastagságot meghaladó talajrétegnek ugyanis önálló, a csapadékviszonyok által meghatározott vízháztartása van. A hullámtéri és a mentett oldali vízpótló művek segítségével a talajvízháztartás szabályozhatóvá válik. Az új gátak túlnyomó részben a jelenlegi töltések helyén épülnek, itt fákat alig kell kivágni. A keskeny parti sávba azonban más fajösz- szetételű állomány kerül. Az erdők túlnyomó része, a vízpótló rendszer működtetésének köszönhetően nem kerül veszélybe, így a szárazföldi állatvilág sem pusztul el. Az utóbbit a társaság nem tekinti különlegesnek. Vízkár-elhárítási szempontok Az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap felveti azt a lehetőséget, hogy egy földrengés vagy erőszak okozta gátszakadás esetén a tárolt több százmillió köbméter víz magát a fővárost is veszélyeztetné. Negatívumként említi azt is, hogy mintegy 80 km-es szakaszon a magasított gátakon keresztül szivattyúkkal kell átemelni a szennyvizet. A földrengést emberi beavatkozással természetesen nem lehet megakadályozni, de az egyes műveket úgy méretezték, hogy a Magyarországon előforduló földrengéseket károsodás nélkül elviseljék. A nagymarosi vízlépcső a legmagasabb árvízszinthez hasonló duzzasztott vízszintet tart. Ha katasztrófa következne be, akkor az alvízi szakaszon legfeljebb az árvizekhez hasonló helyzet állna be. Árvízkor azonban nem lesz duzzasztás. Katasztrofális gátszakadás kisvíznél jelentene nagyobb szintemelkedést. Utánpótlás hiányában azonban ez mindenütt jóval a mértékadó árvízszintek alatt maradna, és a gáttól távolodva egyre csökkenne. így egyértelmű- szögezi le válaszában a VPT -, hogy a fővárost még katasztrófa esetén sem fenyegeti árvízveszély. A szennyvizek átemelési igényével kapcsolatban megjegyzik, hogy ez valóban megnövekszik, de csak Esztergomnál jelent érdemi magasságbeli változást. Ezt az épülő szennyvíztisztító-állomás tervezésekor figyelembe vették. Hajózási szempontok A nyilatkozat szerzőinek véleménye szerint Magyarország nemcsak az ország határát jelentő folyót veszítené el 30 kilométeres szakaszon, hanem a kikötési lehetőségeket is. A tervezett zsilipek lassítják a hajózást, s nem teszik lehetővé a szárnyashajó-járatok üzemeltetését. A szerződések alapján Magyarország sem a folyót, sem a hajókikötési-lehetöségeket nem veszíti el. A szerződésben foglaltak szerint ugyanis: „a Vízlépcsőrendszer megvalósítását követően a Régi-Duna mederben, az 1840-1811 fkm szelvények között az államhatár mozgó jellege változatlan marad, és helyét a folyó jelenlegi fő hajózási medrének középvonala alkotja... Az alvíz- és felvízcsatornán, valamint a Dunakiliti-Hrusov tározóban az 1850,4 fkm-ig terjedő fő hajóúton a Szerződő Felek változatlanul gyakorolják azokat a jogokat és teljesítik azokat a kötelezettségeket, amelyek őket a Szerződés megkötése előtti helyzetben ezen a folyószakaszon megillették, illetőleg terhelték, annak ellenére, hogy a nemzetközi hajózási út ezen a szakaszon az alvíz-, illetőleg a felvízcsatornába, csehszlovák területre kerül át." Tényként ismerik el viszont, hogy a fent említett szakasz egy részén - kb. 22 km hosszúságban - a Duna jelenlegi főága nagy merülésű hajókkal rendszeresen nem lesz hajózható. Elismerik, hogy a zsilipezési idő- 15-20 perc - megy el, de a jelenlegi hajózási korlátozások megszűnésével viszont ennek az időnek sokszorosát nyerik. A szárnyashajók menetideje megnő ugyan, de ezek közlekedését sem teszik a zsilipek lehetetlenné. Idegenforgalmi és területfejlesztési szempontok Az amerikai magyar környezetvédők állításai szerint - mint a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához eljuttatott beadványában áll - a dunakiliti pangó vizű tároló szennyezettsége miatt üdülésre nem lesz alkalmas, hacsak új „szűrőgátas" tavat nem létesítenek. Veszélyeztetetté válnak Esztergom államalapítás kori alsóvárosának feltáratlan történelmi leletei s más régészeti lelőhelyek. Fürdésre alkalmatlan, tószerűen álló, szeny- nyezett ipari táj lesz a visegrádi Duna-kanyar- mondják a nyilatkozat szerzői. A VPT a szennyvíztisztítók megépítésére hivatkozva ismételten állítja, hogy a tározó nem lesz „mérgező állóvíz", s megjegyzi, hogy a dunakiliti tározó nem üdülési célokra létesül. Nem tekintik reálisnak a régészeti feltárásokkal kapcsolatos aggályokat sem. A legfontosabb régészeti munkálatok ugyanis a vízlépcső megépítéséig befejeződnek. S még a káros talajvízszint-emelkedés sem veszélyezteti a történelmi emlékeket, esetleg a feltárások válnak majd körülményesebbé. A válasz nem ismeri el, hogy a vízlépcső ipari tájjá változtatná a Duna-kanyart. A tervezők ugyanis ezt a szempontot is figyelembe vették, s a tájidegen elemek kiköszöbölésével- az elfogadott ajánlások figyelembevételével- továbbra is foglalkoznak. Az építmény híd- * hoz fog hasonlítani, az addig árvízjárta parton pedig tavak és parkok létesülnek. A Vásárhelyi Pál Társaság kiadványának végszavában a nyilatkozatban közölt aggályok túlnyomó többségét eltúlzottnak és megalapozatlannak tartja. Megállapítja, hogy a vízlépcsőrendszer megoldásai lehetővé teszik az egyidejűleg keletkező negatív hatások tűrhető határon belüli tartását. A VÁSÁRHELYI PÁL TÁRSASÁG véleménye a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről
