Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 19. szám
N apsütéses, kora tavaszi délelőtt érkeztünk meg Jókai Mór szülővárosába, a Duna és a Vág egyesülésénél épült Komáromba (Komárno). Utunk a magyar tanítási nyelvű gimnáziumba vezetett, amely az utóbbi időben már nemcsak irodalmi színpadáról, hanem a sportban elért eredményeiről is híressé vált. Kicsit megilletődve léptünk be a patinás épület kapuján, hiszen minden lépcsőfokról a múlt köszöntött vissza ránk. Irigykedve szemléltem az ódon falakat, ugyanis én egy „modern", üvegből és betonból épült iskolában töltöttem gimnazista eveimet. Magunk között cak „akváriumnak" becéztük alma materünket. A falakat mindenütt régi tablók és a legfrissebb információkkal telt faliújságok borítják. Az egyiken megakad a szemünk: „Azonnal kezdjétek el lejátszani az iskolabajnokság kosárlabda-mérkőzéseit". A felirat mellett képek tudósítanak a járási, illetve kerületi sportrendezvényeken elért sikerekről. A diákok körében nagy megtiszteltetésnek számít, ha valakinek neve, esetleg fényképe felkerül ide. Közben kicsengetnek. A folyosó megtelik zsivajgó tanulókkal. Van, aki a matematikaórán átélt „borzalmakat" ecseteli barátjának, van, aki rettegve gondol a következő 45 percre, hiszen dolgozatírás következik. Az egyik osztály vidáman költözködik át a szomszédos épületbe. Tornaórájuk lesz. Keszeg István, az iskola igazgatója elmondja, négy testnevelő feladata, hogy megszerettessék a rendszeres mozgást, a sportot a diákokkal. A tantárgybizottság élén Keresztényi Anna áll. A négyest Windmühl József, Hengerics Péter és Angyal Gábor egészíti ki. Az utóbbi kettő pár évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait a Komensky Egyetem testneveléskarán, így biztosítottnak látszik a testnevelés korszerű oktatása. A rövid beszélgetés után mi is követjük a szomszédos épületbe költözött osztályt. Az udvaron meglepő látvány fogad bennünket. A kosárlabdapalánk alatt öt-hat fiú csiszolgatja dobóképességeit. Pár méterrel odébb, a röplabdapályán lányok mérik össze erejüket. S mindez a szünetben. Úgy látszik, ezek a fiatalok minden szabad idejüket felhasználják mozgásigényük kielégítésére. Nem is olyan régen még általános gyakorlat volt - sót ma sem ritka -, hogy a diákok a szünetekben kötelezően körbesétálták a folyosót. Középen ott állt a tanár, s minden rendbontási kisérletet azonnal büntetett. Szó se róla, ez biztonságos volt, hiszen sétálás közben senki sem sérülhetett meg, törhette el lábát, kezét. Kényelmes szempont. De miképpen egyeztethető össze az afféle felfogás a tizenévesek mentalitásával? A komáromi gimnáziumban a nehezebb megoldást választották. A szünetekben bárki kölcsönözhet labdát, s igénybe veheti mind a tornatermet, mind az udvaron levő pályákat. „A pár perces mozgás után a felfrissült tanulók sokkal nagyobb mennyiségű tananyagot képesek elsajátítani" - állítják a testnevelők. A tornaterem nem felel meg teljes mértékben a követelményeknek. A röplabdá- zóknak új szabályokat kellett kitalálniuk, ugyanis annyira alacsony a mennyezet. A padlóborítás enyhén szólva kívánnivalókat hagy maga után: a tapadóképessége olyan fokú, hogy a sportoló irányváltoztatáskor könnyen kificamíthatja bokáját. „Meg lehet szokni" - mondják a labdajátékok szerelmesei. A másik terem a tornagyakorlatok elsajátítását szolgálja. Meglepően vettük tudomásul: itt a gimnasztika oktatása nem merül ki a kézen állás és gurulóátfordulás gyakorlásában. A tornának ebben a gimnáziumban hagyományai vannak. Az iskolacsapat már többször volt kerületi első. Az idén az Angyal Gábor által vezetett fiúk a harmadik helyet szerezték meg. Egyéni összetettben Matusek Péter mindössze 0,75 ponttal maradt le a dobogóról.-,, Sajnos, el kell mondanom, hogy a kerületi döntőben nem minden történt a szabályoknak megfelelően. Bizonyos bírói tévedések áldozatai vagyunk. Az utóbbi években már hagyománnyá vált, hogy a hazai gárda megengedhetetlen előnyöket élvez. Arról nem is beszélve, hogy ezek a téves ítéletek pedagógiai szempontból milyen károsak. Mivel csapatunk többsége az első két évfolyamból kerül ki, jövőre megpályázzuk az országos döntőbe kerülést. De ehhez objektív bíráskodásra van szükség“ - számol be problémáikról Angyal Gábor. Vajon mi vezeti azokat az embereket, akik részrehajló ítélkezéseikkel elriasztják a fiatalokat, akik még kedvvel művelik e szebb napokat megélt sportágat. Nem hisszük, hogy a torna szeretete. Az iskolát látogató 389 diák 43,9 százaléka látogatja a sportköri foglalkozásokat. Az érdeklődők heti két órában tökéletesíthetik tudásukat az alábbi sportágakban: kosárlabda, röplabda, atlétika s természetesen a torna. A Duna közelsége kitűnő lehetőséget biztosít a víziturisztika szerelmeseinek. Érdekességként megemlíthetjük, bár kézilabdakor nem működik, a fiúk az idén elnyerték a járás legjobb együttese címet.- „A most felnövő generáció teljesítőképességben messze elmaradt elődeitől. Az okokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy ez törvényszerű. A grundok megszüntetése leszűkíti a fiatalok mozgásterét. Arról nem is beszélve, leterheltségük - reggeltől késő délutánig az iskola padjaiban ülnek - már-már eléri a felső határt. Sajnos, ma ott tartunk, mint ahogy egyik kollágám megállapította, aki már menni tud, az testnevelésből megkapja az egyest - panaszkodik Keresztényi Anna. Az úszásoktatást, mivel nincs saját uszodájuk, tanfolyamok keretében oldották meg. A Spartak testnevelési egyesület létesítményét bérlik. Angyal Gábor büszkén újságolta, a gimnáziumban minden diák tud úszni, már aki nincs felmentve a testnevelés alól. Problémák adódnak a síkurzus megszervezésében. Természetesen a felszerelés okozza a gondot. Mindössze húsz pár síléc áll rendelkezésre az első évfolyam 120 tanulójának. A többit magánúton, kölcsönzőkből kell beszerezni. Nem nyújt színvderítő látványt az atlétikai pálya. Balesetveszélyes rajta az edzés. A testnevelők szerint objektív okok miatt lehetetlen a rendbe hozása. Egyrészt nincs kivitelező, másrészt az udvarban építkezés folyik, s az építőanyagokat szállító tehergépkocsik kerekei tönkreteszik a pályát. Veszély fenyegeti a gimnasztikái kör működését is. A tornaszerek már elhasználódtak, s pótlásuk akadályokba ütközik. Egyszerűen lehetetlen beszerezni például egy új korlátot. Az illetékesek azt állítják, hogy jelenleg nincs gyártója. Az iskola egyik legnagyobb büszkesége a lövészkor. Két szülő. Mohos Ernő és Csintalan Miklós foglalkozik a gyerekekkel. Mohos Valéria és Csintalan Zsuzsa már kilencéves koruktól rendszeresen edzenek. Első sikereiket az 1987-es országos bajnokságon érték el az idősebb tanulók kategóriájában. Azóta futószalagon szerzik az érmeket a különböző szintű versenyeken. Egy évvel később az álló testhelyzetű számban az országos bajnokságon csapatuk konkurencia nélkül lett első. Egyéniben Zsuzsa kerületi, Valéria országos bajnok lett. Az utóbbi ezen a versenyen 387 körrel új országos csúcsot állított fel a nyílt irányzékú kategóriában. Ezt az eredményt ebben az évben a járási döntőben 396 körre javította. A zárt irányzékú számban 368 körrel lett második Szlovákia bajnokságán. Mindketten több alkalommal értek el mesterfokú eredményt. A csapat további tagjai, Csintalan Éva és Cserepes Adrián egyelőre még az alapiskola tanulói. Amennyiben sikeresen felvételiznek, ismét együtt lesz a tehetséges gárda. NÉMA LÁSZLÓ Angyal Gábor testnevelő tanár (középen guggolva) tornászcsapatával Felsorakozik a leánycsapat a tornaóra kezdetén (Angyal Gábor felvételei) Gimnázium, ahol minden diák tud úszni • A szünetek alatt is igénybe vehetik a tornatermet • Szülők vezetik a lövészkört T ibor olyan, mint a bor: minél érettebb, annál jobb" - így jellemzi versenyzőjét Milán Kováé, a Dukla Trenéín élsportközpont négyszeres csehszlovák bajnok súlyemelőcsapatának vezető edzője. Ő pedig ismeri, hiszen immár nyolcadik esztendeje működnek együtt. Az idő bizony szalad, a 27 esztendős Mezei Tibor ma már nemcsak a katonacsapat, hanem a csehszlovák válogatott legidősebb tagja is. Katonaként került a Csák Máté vára alatti városba, s itt is folytatta sportpályafutását. Stúrovóban nőtt fel, a Szabadság téren Mivel kiskorától főleg a gépek érdekelték, lakatosnak tanult ki. - Másik kedvtelésem a sport volt, bár minálunk nem túl bő választék kínálkozott - mondja Tibor. - A cselgáncs nemigen vonzott, a futball már inkább, de aztán egyszer Milos Zelinka súlyemelöedzö rábeszélt, próbáljam már ki, mire is vagyok képes a súlyzóval. Akkor, tizenhat éves koromban sem tűntem ki magasságommal, viszont eléggé „sűrű" gyerek voltam, és bár magam csak 55 kilót nyomtam, a mázsán első próbálkozásra 65 kilogrammot emeltem a fejem fölé. Ezzel aztán meg is pecsételődött a sorsom. Rendszeresen kezdtem edzeni, mivel aránylag későn kezdtem, az ifjúsági korosztályban nem értem el különösebb sikereket, a csehszlovák juniorbajnokságon ezüstérmet szereztem. Nyolcvanegyben került Trenéínbe. A kemény edzések hatására izmosodott, fokozatosan növekedett a testsúlya s emelkedett a teljesítménye is. Mindazonáltal, mint má' jeleztük, a lassan érő típusok közé tartozik. Csak három esztendeje került be a válogatottba, de azóta már néhány értékes teljesítménnyel hívta fel Mint a jó bor... Mezei Tibor újra a súlyemelő-válogatottban Az a bizonyos lökés... Küzdelem a súlyzóval - edzés közben (A szerző felvétele) magára a figyelmet. Harmadik lett a budapesti Pannónia Kupán, ami egyben Világ Kupa-forduló is volt, ugyancsak bronzérmet szerzett a baráti hadseregek spartakiádján. A csúcstáblázatokba is bekerült a neve. A félnehézsúlyban, vagyis a 82,5 kg-tól a 90 kg-ig terjedő kategóriában nemzetközileg is kiváló, 170 kg-os teljesítménnyel lett országos csúcstartó. Ezt az eredményét időközben fél kilogrammal túlszárnyalta Libor Pólóm, volt trencíni csapattársa. A sors iróniája, hogy mindeddig igazi nagy versenyen, mármint világ- vagy Európa-bajnokságon nem kapott bizonyítási lehetőséget.- Kicsit keserű szájízzel hivatkozom erre, mivel a válogatott volt edzői, Emil Brzóska és Jan Vondrák, érzésem szerint időnként gyengébb képességű versenyzőket részesítettek előnyben - állapítja meg Mezei Tibor. - Az 1987-es ostravai világbajnokság előtt például csúcsformában voltam, a nymburki edzőtáborban szakításban 172,5 kg-ot, lökésben pedig 207,5 kg-ot értem el, ami nemzetközileg is igen jó szintet jelent. Úgy érzem, az új vezető edző, Frantisek Skarda jobban bízik bennem. Az idei év elején elvitt a kubai edzőtáborba, s jelezte: ha a körülmények úgy alakulnak, bekerülhetek a szeptemberi athéni világ- és Európa-bajnok- ságra utazó csapatba. Persze, nincsenek illúzióim a lehetőségeimet illetően. Évek óta a lökés zárófázisa jelent technikai gondot, ezen még megpróbálok javítani. Úgy érzem, fiatal éveimet a sportnak szenteltem. Szép. bár nehéz sportágat választottam. Szeretném majd méltóképpen befejezni pályafutásomat. Azt hiszem azonban, addig lesz még egynéhány jó évem. MAJOR LAJOS ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csetó János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Martanoviéova 25.. 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456. főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29 és 506-39. gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 819 02 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335*090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava. Martanoviőova 25. 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 13.- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. 9 ■' I ■ w A HAGYOMÁNYOKHOZ
