Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-12 / 19. szám

Vasárnap 1989. május 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.01, nyugszik 20.10 Kö- zép-Szlovákia: 05.08, nyugszik 20.17 Nyugat- Szlovákia: 05.14. nyugszik 20.23 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 13.50, nyugszik 02.27 Közép-Szlovákia: 13.57, nyugszik 02.34 Nyugat- Szlovákia: 14.03, nyugszik 02.40 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntiük BONIFÁC nevű kedves olvasóinkat • 1924-ben született Eduard PETlSKA fró, érdemes művész (t 1987). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL A NEMZETISÉGI KAPCSOLATOK KUTATÁSA AZ SZTA KASSAI (K0&ICE) TÁRSADALOMTUDO­MÁNYI INTÉZETÉBEN Mészáros András riportja A DUNÁBÓL NYERT ÉPÍTŐANYAG Pomictial Rlchárd írása a kavicsbányászat jelené­ről és Jövőjéről KEZDEMÉNYEZÉS NÉLKOL NEM MEGY Egri Ferenc riportja ADD A KEZED! Póda Erzsébet riportja TUDOMÁNY ÉS SZELLEMI ÉLET Főnöd Zoltán Írása AZ ANGOL Brúnó Frank novellája PÁRHUZAMOK Szabó G. László beszélgetése Varga Zoltánnal •9* I Levelek Vélemények , HA MÁSNAPRA MARAD A DÖNTÉS... „Minden jó, ha jó a vége" - mondja az ismert közmondás, így a levéllel, amit Kubánovóból kaptunk, talán foglalkozni sem kellene. Kérésünkre jelenlétünk­ben a panaszos és az érintett vezetők közösen megbeszélték a helyzetet. Az előbbi belátta, hogy a levél megírásában egyrészt türelmetlensége, másrészt közvetlen sérelme és elkeseredettsége (az egyik helyettesített kolléga elége­detlensége) játszott közre, a felettesek pedig a levelet nem rosszindulatú panaszkodásnak, hanem a már említett elkeseredettség következményének vették.- Röviden: Vajda Andrásné az elmúlt év novemberétől dolgozik az ipolysza- kállasi (Ipefsky Sokolec) Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz kubánovói tehe­nészeti telepén. Pontos munkaköri megjelölése: helyettesítő fejő. Vagyis nincs egy adott („saját") tehéncsoportja, hanem hosszabb-rövidebb ideig, általában két hétig, a szabadságon lévő, beteg, egyszóval hiányzó fejőt helyettesíti. Korábban nem dolgozott az állattenyésztésben, munkáját mégis hozzáértéssel végzi. „A helyettesítés alatt még a legjobb fejők teheneinél sem csökkent a tejhozam" - mondta a közös megbeszélésen a telepvezető, és az új munkaerővel kapcsolatos pozitív tapasztalatokat az ellenőrző bizottság elnöke is megerősítette. Maga Vajda Andrásné is elégedett munkahelyével, munkájával, és úgy érzi, hogy a kollektíva is befogadta. Csak az a bizonyos dolog. Mint mindig, akkor is a legnagyobb igyekezettel végezte a munkát, gondozta, fejte a teheneket, a kolléga mégis elégedetlen volt. Akkor, az átsírt órák után irta a levelet, hogy öt, a háromgyermekes családanyát mellőzik, nem véglegesítik helyét, nincse­nek „saját" tehenei. Amint említettük, a közös megbeszélésen minden tisztázódott, sőt az ágazatvezetö is megerősítette, rövidesen üresedések lesznek, egyesek nyug­díjba mennek, és a dolog megoldódik. A tehenészet olyan munkahely, ahol a jól dolgozó és igyekvő emberre nagy szükség van, és tudomása szerint Vajda Andrásné ilyen. Ugyanakkor az üresedést ki kell várni, ezt meg kell értenie. Volt, aki másfél évig várt a véglegesítésre. „Aludjunk rá egyet" - szoktuk mondani, és joggal, mert mint esetenként utólag kiderül, valóban érdemes volt meggondolni a dolgot, másnapra hagyni a döntést. Véleményünk szerint ezúttal ez hiányzott, a bizalommal együtt, hogy hasonló kérés, sérelem és probléma a közvetlen felettesek (nem megértés esetén a felsőbb vezetők) közreműködésével is megoldható. A levél tartalmáról, a személyes problémáról nemhogy a szövetkezet vezetői, de még a telepve­zető sem tudott, tájékoztatásunk és személyes közbenjárásunk mindannyiukat meglepte. Észrevételükkel, hogy a hozzánk küldött panaszos leveleknek a helyi elutasítást követően van jogossága, csak egyetérteni tudunk. EGRI FERENC A DOHÁNYZÁS ELLEN „A dohányzást nem tiltjuk, csak mérséklését kérjük." Ilyen feliratú kártyácskák jelentek meg a közelmúltban létesített piesfanyi Edén vendéglő asztalain. A három világnyelvé felhívás az Interhotel szállo­dalánc dolgozóinak kezdeményezése, mellyel a dohányzás elleni kampányhoz szeretnének csatlakozni. Bár ma még nem tudni, vajon mennyien veszik figyelembe az Edén dolgozóinak kérését, az ilyen és ehhez hasonló ötlet mindenképpen dicséretes. ZORA PETRAŐOVÁ KIS ÜGY? Akaratlanul is már kétszer kerültem ellentétbe munkaadómmal. Tavaly decemberben leadtam a szövetkezetnek két hízósertést, de az elszámolás, a kifizetés csak 26 nap múlva történt meg - valamikor ezt 7-10 nap alatt elintézték -, pedig számítógépet használtak. Igaz, a huszadik század e modern vívmányát nem hibáztathatom, mert a bratislavai vágóhídra vitt hízóbikáért postán 21 nap alatt megérke­zett a pénz. Legutóbb a takarmány beszerzése okozott gondot. Még januárban voltam a raktárban, de akkor nem volt gabonájuk. Aztán február végén a föraktáros jelezte, hogy nincs zsákolva sertésnek való keverék. Egy hét múlva csak csirketápszer érkezett. Újabb időpontot jelöltek ki. Ekkor már biztosra vettem a dolgot, és fogattal mentem a raktárhoz. Több mint egyórás várakozás után már kezdtem türelmetlenkedni. Végre a föraktáros megérkezett, de közölte, hogy sem akkor, sem azon a héten nem ad ki semmilyen takarmányt. Elgondolkoztam, mi lenne akkor, ha például egy élelmiszer­raktáros viselkedne így az áruért érkezőkkel? Javaslatom az lenne - további harminc társam nevében: határoz­zák meg, írják ki, a raktáros melyik napokon, mettöl meddig álljon a takarmányt igénylő szövetkezeti tagok rendelkezésére. Mindez kis ügynek tetszik, de sok ilyen jelentéktelennek tetsző bosszúságok borzolják idegeinket. CZANIK JÓZSEF Nádszeg (Trstice) Zfitöheofen. PLUSZ NEGYVEN Négy, feltűnően jókedvű 16-17 esztendős fiú bosszúsan vette tudomásul, hogy a fülké­ben rajtuk kívül még ketten van­nak. Ennek ellenére előkerült a keménydobozos Sparta. Meg­lepődtem, amikor körbejárt, hát még akkor, amikor minket, ide­geneket is megkínáltak... ,,Nem dohányzom, és külön­ben is személyvonaton tudtom­mal tilos a füstölés" - válaszol­tam a morcos tekintetű legény­nek. Bár elhagytam volna a mondat második részét: ,,Ne­künk a félhetesen mindent lehet: különben nem erőszak a disznó­tor, mi akkor is rágyújtunk"- hallottam megdöbbenve Közben a zsúfolásig megtelt vonat elindult, a füstfelhők meg szép csendben gomolyogtak a levegőben. „És mi lesz a büntetéssel?“- bátorkodtam ismét. ,,A balhé kedvéért megér a dolog fejen­ként tiz koronát" - vágta rá azonnal a legfiatalabb srác, majd hozzátette: ,,Még be lehet száll­ni, így kisebb lenne a fejadag..." Erre nemdohányzó utastár­sam is megszólalt: ,,Távozom, mert még a kalauz engem is meggyanúsít". Vettem a sátorfá­mat, s én is kivonultam a folyo­sóra. Nem vagyok kárörvendö, de ennyire még sosem vártam a jegykezelőt, aki nem és nem akart jönni. Vágsellyén (Safa) célba értek a fiúk, előtte még elszívtak egy-egy cigit. Leszállás közben vihogva búcsúztak: „Jó volt a folyosón ácsorogni?“ utastársamra néztem, majd 90 perc után visszaültünk a korábbi helyünkre. Alighogy lehúztuk az ablakot, s máris megjelent a kalauz: ..negyven korona büntetés: ké­rem". Még szerencse, a szom­szédban voltak olyanok, akik lát­ták, mi történt. Különben negy­ven koronába került volna ez a kényelmesnek aligha mondha­tó utazás. Helyesebben csak húszba... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ ÖT PERC Közjegyzői illetéket mentem befizetni a Bratislava-vidéki Köz- jegyzöségre. Amikor az illetékes hivatal 6. emeleti bejáratához ér­tem, az ott dolgozó hölgy éppen az ajtót zárta be, s két munka­társnőjével már indulni készült. Közöltem vele, mit szeretnék.- Csak négyig vagyunk nyitva - válaszolta közömbösen.- De hiszen még nincs négy óra.- Már van - mondta, s közben a felvonóhoz érkezett.- Legalább ne állítsa! - mu­tattam az órámra. - öt perc múlva lesz.- Elkéredzkedtem, mert isko­lába megyek - vetette oda.- Itt a szomszéd helyiségben, a jegyzőnónek nem fizethetem meg az illetéket? - kérdeztem.- De, okmánybélyeggel - mondta, majd a másik két nővel együtt beszállt a közben megér­kezett liftbe. Miután elszaladtam okmány­bélyegeket venni a legközelebbi trafikba, a jegyzőnó nagyon készségesen kiállította a nyug­tát. Ám erre csak azért kénysze­rültem, mert valaki nem végezte el természetes kötelességét a munkaidejében. _ . H Megkérdeztük Q JOZEF MRÁZIK mérnököt, a Csehszlovák Állami Autóköz­lekedés Kassai (Kosice) Válla­latának igazgatóját:- Az utóbbi időben számos bírálat érte Ke­let-Szlovákia tömegközlekedését. Mit tesz vál­lalatuk azért, hogy a lakosság gyorsabban, kulturáltabban utazhasson, kisebb időveszte­séggel járhasson munkába és haza?- A személyszállítás javítása ezelőtt is állan­dóan napirendünkön szerepelt. Most pedig még sürgetőbben vetődik fel a kérdés. Az SZSZK kormányának az autóbuszközlekedés javításá­ra hozott 33/89-es számú határozatát kerüle­tünk feltételeire alkalmazva már az idei év első hónapjaiban biztató eredményeket értünk el Vállalatunknak pontosan behatároltak a le­hetőségei. Nekünk ezekből kell kiindulni, s a társadalmi érdekekkel összhangban kell a feltételeket javítani. Ez vezetett bennünket arra, hogy mindenekelőtt megvizsgáljuk: né­hány távolsági járat létjogosultságát; a különbö­ző szervezetek részére szerződéses alapon történő, kimondottan szűk érdekeket szolgáló 'szállítás célszerűségét; a maximálisan és mini­málisan igénybe vett autóbuszjáratok kihasz­náltságát; saját autóbuszjavító kapacitásunk gazdaságosságát. Az egyes tevékenységek elemzése alapján foganatosítottunk néhány azonnali intézkedést, így például az első negyedévben felmondtunk tizenhárom szerződéses szállítást, fuvarozást. Ugyanakkor az új menetrend érvénybe lépése­kor megszűnik négy távolsági buszjáratunk. Tudjuk, hogy igen sok tartalék rejlik a városközi járatokban, ezért az államigazgatási szervekkel karöltve ez év február 13-a és 26-a között a kerületben megvizsgáltunk több vonalat is. Az ellenőrzés csak megerősítette azt, amit mi, közlekedésügyi dolgozók eddig is tudtunk: vagyis, hogy csúcsforgalom idején vannak ke­vésbé kihasznált autóbuszok, s ugyanakkor túlterheltek is. Az így nyert objektív kép ismeretében gyor­san intézkedtünk. Vállalatunk a más üzemekkel kötött szerződések átértékelése után több autó­buszt is visszavett azoktól, ugyanakkor a kö­zép- és generáljavítások számának növelésé­vel a tervezettnél több gépjármüvet tudunk üzemképes állapotban tartani, így néhány jára­tot mindjárt megerősíthettünk. Az első három hónapban 2381 kisegítő járatot iktattunk be, s ez a megtett utat nézve 43 617 kilométernyi többletet eredményezett. Javult a menetrendek betartása is. Az év elejétől a kihagyások, illetve a késések a lebo­nyolított járatoknak mindössze 0,07 százalékát teszik ki. Az elkövetkezendő időszakban tovább fi­gyeljük elsősorban a legjobban igénybe vett munkás- és diákjáratokat. Továbbá: minden üzemünkben létrehoztunk egy készültségi egy­séget, hogy szükség esetén gyorsan megold­hassuk a körzetben felmerülő ilyen jellegű gondokat. Mindemellett az államigazgatási szervekkel szorosan együttműködve igyek­szünk egyes településeken a munkakezdési és -végzési időpontokat a tömegközlekedés lehe­tőségeivel összehangolni, s a vasúttal is jobban egyeztetni, megosztani a szállítási feladatokat. Tudjuk, hogy a közlekedésben még sok a hiányosság, s az is igaz, hogy azokat az említett intézkedésekkel nem sikerül teljesen megoldani. Éppen ezért további lehetőségeket keresünk. Persze, az is tény, hogy a tömegköz­lekedés javítása nemcsak tőlünk függ, nem­csak rajtunk múlik. (gazdag) \ Ez a luxusautó kacsaólnak ép- í penmegfelel... Fotó: Gágyor Aliz I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents