Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-05 / 18. szám
tóttá fé-t nt. fetu jszú X V.5. Ana Tili - ez a címe annak a tankönyvnek, amelyből a Krimi területen élő tatár gyerekek tanulják anyanyelvűket. A terület 13 iskolájában folyik fakultatív tatár nyelvoktatás. (Telefoto: ÖSTK) a svédet, pedig a svédek az ország lakosságának csak hat százalékát teszik ki? Vagy nézzük India gyakorlatát, ahol több mint hetven nemzetiség él és két állami nyelvet használ- a hindit és az angolt. De megemlíthetjük Belorusszia - igaz, múltbeli- gyakorlatát, ott annak idején négy állami nyelv volt: a belorusz, az orosz, a lengyel és a jiddis. S végül: Kazahsztánban két állami nyelv bevezetését javasolják: a kazahot és az oroszt. Moldáviában a lakosság közel negyven százaléka nem moldován. Tehát az ö érdekeiket az garantálná, ha a moldován mellett az oroszt is egyidöben állami nyelvvé nyilvánítanák. Ez nem jelentene ,,visszarendeződést", hiszen a moldován nyelv így reálisan állami státuszt kap, bővülnek funkciói és alkalmazási területe. Azonkívül, véleményem szerint, ez teljesen elfogadható az ukránok, a bolgárok, de ugyanúgy a zsidók, a németek - a köztársaság területén élő minden más nemzetiség számára. Van egy másik oldala is ennek a Szovjetunióban most zajló folyamatnak, melynek keretében az állami nyelv szintjére emelik azoknak a nemzeteknek a nyelvét, amelyek az adott köztársaságnak nevet adtak. Úgy tűnik, a föderáció szubjektumainak egy vagy két állami nyelve lesz, mig maga a szövetségi állam egyelőre gyakorlatilag nem rendelkezik ilyennel. Ez a helyzet teljesen abszurdnak tűnik: realitássá válhat Bábel tornyának bibliai mítosza. Ezért a bevezetőben feltett kérdésre válaszolva én azt mondom: nekünk, országunknak egységes szövetségi állami nyelvre is szükségünk van. Ezt a funkciót csakis az orosz nyelv, a nemzetiségek közti megértés nyelve töltheti be. Szergej Han bölcsészdoktor áll annak a szervezőbizottságnak az élén, amely létre akarja hozni az Üzbegisztánban élő koreaiak nemzetiségi kulturális központját. Ez a központ a koreai kultúra újjászületését és fejlődését, a nemzeti nyelv és irodalom, a nemzeti hagyományok és szokások megőrzését fogja szolgálni. Üzbegisztánban körülbelül 200 ezer koreai él. A Távol-Keletről telepítették őket ide és Kazahsztánba a rossz hírű 1937. évben. A sztálini megtorlások nyomán nagy csapás, nagy veszteség érte a nemzetiségi kádereket, a párt- és tanácsi tisztségviselőket, a kultúra személyiségeit. Bezárták a koreai pedagógiai főiskolát, a koreai középiskolákat. A koreaiakat megbélyegezték, hogy „politikailag megbízhatatlanok", az áttelepítetteket nem vitték el a nagy honvédő háború frontjaira. Sokan közülük üzbégnek vagy ka- zahnak vallották magukat, csak részt vehessenek a harcokban. 1952-ig nem sorozták be őket a hadseregbe, nem hagyhatták el a kijelölt körzeteket. A csupasz ka- zah sztyeppéken, a nádas üzbég mocsarakban jöttek létre az áttelepített koreaiak kolhozai. Egy évtizeddel később már hírnevet szereztek maguknak magas rizs-, gyapot- és kenafahozamaikkal. Ma a koreaiak a legkülönbözőbb ágazatokban dolgoznak, vezető tisztségeket töltenek be, de néha elveszítik saját nyelvüket és nemzeti szokásaikat. Ma már gyakorlatilag csak az öregek között találni olyanokat, akik folyékonyan tudnak olvasni és írni anyanyelvükön. Csak öt üzbegisztáni iskolában vannak olyan osztályok, amelyekben koreai nyelvet tanítanak. Négy évvel ezelőtt a Nizami nevét viselő taskenti pedagógiai főiskola megkezdte a koreai szakos tanítók képzését, de a főiskola még mindig érzi a tanárok, tankönyvek, szótárak, konverzációs kézikönyvek és más segédeszközök hiányát. Nemzeti stílusú épületegyüttesként tervezik megépíteni a koreaiak köztársasági kulturális központját. Helyet kapnának itt az oktatási -módszertani kabinetek, könyvtár, A szovjet koreaiak kulturális központja múzeum, egy filmvetítésre is alkalmas színházterem, nyomda, egy koreai és orosz nyelvű folyóirat szerkesztősége, koreai vendéglő. A központnak lesz kisegítő gazdasága és műhelyei, amelyekben nemzeti viseleteket fognak varrni, elkészítik a sajátos koreai használati tárgyakat. Egy ilyen komplexum a rentabilitás és az önfinanszírozás elvei alapján működhet. Már kialakulóban a központ tevékenységének programja. Feladatai közé fog tartozni szociológiai kutatások elvégzése is. Ezek lehetővé teszik a nemzetiség számbavételét, korösszetételének és műveltségi szintjének megállapítását, az eredményekből meg lehet majd állapítani, hány szakemberre van szükség a kulturális-népművelő területen, hány pedagógusra van szüksége a nemzetiségi oktatási rendszernek. További felméréseket is terveznek a következő témakörökben: A koreaiak helye Üzbegisztán testvéri népeinek családjában; A koreaiak idősebb nemzedékének részvétele a polgárháborúban és a külföldi intervenció elleni harcban a Távol- Keleten; A koreai szovjet irodalom; A koreai szovjet értelmiség. Egyik legfontosabb céljának tekinti a központ, hogy a koreaiak által lakott járások iskoláiban elérjék a koreai nyelv oktatásának kibővítését, bevezessék a nemzetiségi irodalom és művészet fakultatív oktatását, . speciális iskolákat hozzanak létre, ahol alaposan tanítják a koreai nyelvet és irodalmat. Ugyancsak tervezik koreai csoportok létrehozását a taskenti színművészeti főiskolán és a népművelési főiskolán, a konzervatóriumban és a balettiskolán. A kulturális központban szinmúvé- szeti, vokális, népzenei stúdiót létesítenek, oktatni fogják a hagyományos festészetet és lesz szertartásszolgáltatás. Mindez - a jövő. Egyelőre a szervezőbizottság főhadiszállása a koreai nyelven megjelenő Lenyin Kicsi - Lenini zászló című lap szerkesztősége. Naponta emberek tucatjai telefonálnak ide, érdeklődnek. Csitigen - Nagy Medve. Ez a neve a Hakasz Autonóm Területen létrehozott kísérleti színháznak. A kelet-szibériai Szovjetszkaja Hakaszija napilapban jelent meg a beszélgetés Vaszilij Ivandajevvel, a színház főrendezőjével a kollektíva művészi hitvallásáról és terveikről. Tavaly először érkeztek koreográfusok Taskentbe, hogy oktassák a Csen Csun koreai együttes táncosait. Megrendezték Üzbegisztánban a Koreai NDK-beli Nampho város kulturális napjait, s a szöuli olimpiára utazó szovjet küldöttségben egy reprezentatív koreai csoport is volt. KIM JEN THEK, a szervezőbizottság elnökének helyettese- Szellemi válság volt a Szovjetunióban a nyolcvanas évek elején - véli Ivandajev -, s ez megmutatkozott a színházi művészetben is. A legerősebb színházak is kezdték elveszíteni nézőiket. A mi színházunk sem volt kivétel, a hakasz együttes nehéz helyzetbe került. A válság oka abban keresendő, hogy mi néha megfeledkezünk a nép nyelvéről és kultúrájáról. Ha a szovjet lapokban ma bírálják az orosz, ukrán, belorusz nyelv és irodalom iskolai oktaA Hakasz Autonóm Terület Kommunista út nevű kolhoza valóban soknemzetiségű - dolgozói 32 nemzetiséget képviselnek. A Szultrek házaspár és Karina lányuk a friss „telepesek" közé tartozik. (CSTK-felvétel) tását, akkor mit mondjunk egy kis nép nyelvéről? Márpedig mi, haka- szok csak körülbelül 60 ezren vagyunk. Mivel gyorsan csökkent azoknak az iskoláknak a száma, ahol tanították anyanyelvűnket, egy egész nemzedék nőtt fel, amely fura hakasz-orosz nyelven beszél. Ez a nemzedék eltávolodott az anyanyelv aranymezejétől, de az orosz nyelv gazdagságát sem tudta elsajátítani. A hakasz nyelv mellőzése okozta a nemzeti kultúra fejlődésének lelassulását, hiszen a műveltség alapja a nyelv. Ma a területi drámai színház tevékenysége nem felel meg a követelményeknek, nem szolgálja a hakasz nép kultúrája fejlesztését. A pénzügyi terv diktált, kónyszerítette ránk akaratát, s szülte azt a normálisnak egyáltalán nem mondható helyzetet, hogy a színház gyakran volt vendégszerepléseken Oroszország különböző városaiban, miközben Ha- kaszföld a háttérbe szorult. Éppen ezért döntöttünk úgy, létrehozunk egy kísérleti hakasz színházat, amely elsőrendű feladatának fogja tekinteni a nép szellemi fel- emelkedésének elősegítését, segít a hakaszoknak megismerni önmagukat, újraéleszti bennük a vonzalmat mindahhoz, ami jó és szép. Nagyon szeretnénk segíteni népünknek abban, hogy megismerje sok évszázados történelmét, kultúráját, s ezen keresztül eljusson más népek jobb megismeréséhez. Munkánkat a rendkívül gazdag hakasz folklórra, az érdemtelenül feledésbe merült eposzra fogjuk alapozni. A kultúra nemzeti gyökereihez fordulva megpróbáljuk újjáéleszteni a nép büszkeségét. Ha azonban arra törekednénk, hogy csak a hakasz nézőknek játsszunk, beszűkítenénk tevékenységünket. Ezért már a közeljövőben orosz nyelvű bemutatónk is lesz. így aztán a hakasz nép valódi kultúrája, szellemi értékei eljutnak az orosz és az ukrán, a német és a csuvas emberekhez - a soknyelvű Hakaszföld minden lakosához. Ha egy összefoglaló címet akarnánk adni az alábbi három írásnak, akkor a legtalálóbb bizonyára ez lenne: Eredmények és problémák. Nem éppen eredeti, de pontosan kifejezi a lényeget. Hiszen egy olyan országban, amelyben több mint 120 nemzetiség képviselői élnek együtt, elkerülhetetlenül súrlódások, ellentétek is felmerülnek. Ugyanakkor eltávolodnánk az igazságtól, ha azt állítanánk, az elmúlt évtizedekben keveset tettek ezeknek a gondoknak a megoldására. Nem keveset tettek, de - nem eleget. A glasznoszty és a peresztrojka a felszínre hozta a megoldatlan kérdéseket, ezekről egyre többet és nyíltabban esik szó a Szovjetunióban. Tény az is, hogy néhol a viszályok és a szélsőségek is felszínre törtek. Éppen ezek visszaszorítása érdekében, az elfogadható, az érintettek érdekeit a lehető legmesszebbme- nóen kielégítő megoldások keresésére irányulnak a szovjet párt- és állami vezetés erőfeszítései, s ezért fog a párt központi bizottsága egy külön plénumülésen foglalkozni a nemzetiségi kérdéssel. 4 A Novosztyi (APN) sajtóügynökségnek lapunk számára készített alábbi három írása nem törekszik - nem is törekedhet - a teljes kép vázolására. Csak jelzi a problémák jellegét, a törekvések irányát, az eredmények értékét. Önmagukban is sokrétűek a Szovjetunióban az utóbbi időben egyre nyomatékosabban felmerülő nyelvi problémák. Egyre több írás foglalkozik a sajtóban ezzel a rendkívül kényes kérdéssel. A moszkvai Pravdában Vszevolodova nyelvészprofesszomó figyelemre méltó Írása jelent meg a nemzetiségek közti megértés nyelvének fontosságáról, a kétnyelvűségről. A szerző megállapítja, hogy a nem orosz területeken ,,egyirányú kétnyelvűség“ alakult ki, vagyis a helyiek jól-rosszul, de tudnak oroszul, míg az ott lakó oroszok viszont csak anyanyelvükön. Ugyancsak a Pravda irta, hogy Afganisztánban jó néhány üzbég katona életébe került, hogy nem értette az orosz vezényszavakat sem. Milyen a „ nyelvi helyzet“ például Moldáviában? Erről Anatolij Liszeckij kisinyevi történész mondja el véleményét az alábbi írásban. Nem kellene már megváltoztatni a nemzetiségek közti érintkezés nyelvének státuszát? Moldáviában a nyelv körüli szenvedélyes viták az első helyre emelték ezt a kérdést a köztársasági nemzetiségi kapcsolatok problémái közül. Moldávia nyelvi helyzete lényegesen különbözik más köztársaságokétól, ahol már bevezették az állami nyelv státuszát, mint például a Baltikumban. (Időközben már Moldáviában is - a szerk. megj.) Ez a kérdés két további problémával áll kapcsolatban: a moldován nyelv azonosítása a románnal, és a cirill ábécéről való áttérés a latin betűs írásra. Ez utóbbi azt jelenti, hogy megváltoztatnák a moldáv államiság kezdete óta, vagyis több mint hat évszázada a moldován írásbeliséget szolgáló cirill írásmódot, s áttérnének a latin betűkre, lényegében a sokkal bonyolultabb román ábécére. Ezek alapján nem csak a nyelvi politika stratégiai átirányításáról van szó. Igen, a moldován nyelvnek szüksége van az állami védelemre, egyébként ugyanúgy, mint a köztársaság területén használt más nyelveknek is. Igen, feltétlenül bővíteni kell szociális funkcióit és alkalmazási területét, radikálisan növelni kell minőségét. Netán a moldován nyelv állami nyelvvé való nyilvánítása az egyetlen módja állami védelmének? A dolog lényege, hogy hogyan oldjuk meg a halasztást nem tűrő nyelvi problémákat. Miért ne tekinthetnénk példának Finnország tapasztalatait, ahol egyenlőként használnak két állami nyelvet, a finnt és Nyelvek és státuszaik Új hakasz színház Taskent
