Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-05 / 18. szám
Dl IMIUIDK a szovjet-csehszlovák baráti kapcsolatokban „Országaink előrehaladása a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításának útján új lehetőségeket nyújt a közös cselekvésre. Fontos, hogy idejében felismerjük az együttműködés gazdag lehetőségeit és teljes mértékben mozgósítsuk azokat közös boldogulásunk érdekében." Mihail Gorbacsov Beszélgetés Georgij Ivanovics Jefi- movval, a Szovjetunió Bratislavai Főkonzulátusának konzuljával, a Szovjet Baráti Társaságok és Kulturális Kapcsolatok Szövetségének szlovákiai megbízottjával. Két évvel ezelőtt, az októberi forradalom 70. évfordulójának bratislavai ünnepségein hangzott el a méltatás, mely szerint „a szocialista közösség országai és a szocialista világrendszer egységének, össze- forrottságának fejlesztéséhez és megszilárdításához jelentős mértékben hozzájárulnak a szovjet-csehszlovák kapcsolatok, amelyek a szocialista internacionalizmus elveire támaszkodnak, s amelyeket a kölcsönös lestvéri segítségnyújtás jellemez." E kapcsolatok országaink társadalmi, politikai és gazdasági életének minden területét érintik. Az azóta elért megállapodások és a legújabb törekvések új távlatokat nyitnak e kapcsolatok előtt. Vagyis az átalakítás folyamata ezt a területet is törvényszerűen érinti. Miben nyilvánul ez meg? Milyen korszakokat lehet meghatározni országaink baráti kapcsolatrendszerében ? Úgy érzem, szükség van egy rövid történelmi visszatekintésre. A Szovjetunió külföldi országokkal fenntartott baráti kapcsolatai történelmünk hetedik évtizedébe léptek. E kapcsolatok eredete, kezdete egybeesik a szovjethatalom első rendeletéivel. 1925- ben már létrejött a Kulturális Kapcsolatok Szövetségi Társasága (VOKSZ), amely a kapcsolatok lendületes fejlődése nyomán alakult át a jelenlegi Szovjet Baráti Társaságok és Kulturális Kapcsolatok Szövetségévé. Ami a szovjet-csehszlovák baráti kapcsolatok történetét illeti, az első Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió 1935. május 16-án kötötte meg a kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A CSKP pedig megalakulásától elsőrendű kötelességének tartotta, hogy a Szovjetunió népeinek életéről, a szocializmus építéséről tájékoztassa országa dolgozóit, tagjait. A felszabadító harcokban ez a barátság testvériséggé, szövetséggé edződött. A háború után, a fel- szabadulás, a romok eltakarítása, az újjáépítés megkezdése után, 1958-tól új szervezési, szerkezeti alapokra helyeztük a baráti kapcsolatokat. Fokozatosan baráti társaságok alakultak, hogy az egyes országokkal konkrétabb és szorosabb kapcsolatokat teremtsünk. Az elsők között jött létre a Szovjet -Csehszlovák Baráti Társaság. 1958-ban Moszkvában 33 szervezet, (köztük az APN, a TASZSZ), különböző nagyvállalatok Szovjetunió-szerte, főiskolák, kutatóintézetek és egyetemek. Moszkvában és Lenin- grádban lettek e baráti társaság alapító szervezeteivé. Jelenleg a Szovjetunióban a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaságnak 180 köztársasági, városi, kerületi és területi bizottsága mükcídik, s ezeken keresztül több mint 5 ezer vállalat, üzem, intézmény ápolja a baráti kapcsolatokat a társaság tagjaként. A Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság létrejöttével konkretizálódhattak, továbbá mélyülhettek az addig is létező, de kevésbé szervezett baráti kapcsolatok. Rendszeressé váltak ezek a baráti kontaktusok, nagy mértékben bővültek formái, a kerületek, városok, járások között állandósultak a kölcsönös testvéri kapcsolatok, s ennek keretében már megjelentek a konkrétabb baráti szálak az üzemek, vállalatok, iskolák, intézmények között. Ezt az időszakot a fellendülés, a továbblépés, a fokozott aktivitás jellemezte. Néhány tartalmas, mozgalmas év eltelte _ után, mindez már kevésnek tűnt, már nem elégítette ki a megnövekedett igényeket. Egyre erélyesebben jelentkezett a kétoldalú kapcsolatok bővítésének óhaja. Mindkét oldalról megvolt a szándék: tovább kell lépni, kicserélni a hasznosítható tapasztalatokat. Az akarat, az eltökéltség mégis kevés volt. Áthidalhatatlan akadály volt a pangás időszaka, az adminisztrációs-utasításos irá nyitás gyakorlata. Hiába volt meg a szövet ségben az akarat, a szándék. Ezeket a kapcsolatokat lehetetlen volt fejleszteni, eljutni például a közös vállalatok létrehozásáig vagy a termelésben az együttműködés gyakorlati megvalósításáig. Mindkét részről észleltük ezt a hiányt. Ettől az időtől kezdtük megvalósítani a szövetségi tisztségviselők közös tapasztalatcseréjét meghatározott problémakörökben. Az első ilyen jellegű találkozóra 1968- ban Vlagyimir és Szuzdal városokban került sor. A Szovjetunió és Csehszlovákia egyes kerületei között állandó baráti kapcsolatok továbbfejlesztése volt a téma. Az ezt követő hasonló jellegű találkozók a két baráti szövetség szerepét vizsgálták a rokonvállalatok, -üzemek konkrét termelési kapcsolatainak fejlesztésében; a csehszlovák-szovjet tudományos műszaki együttműködés szélesítésében. Ezek a kölcsönös, kétévenként megrendezett találkozók már kapcsolataink magasabb szintjét jelentették. Szükségesek, hasznosak voltak, ellensúlyozták - mindenekelőtt az élő, közvetlen kapcsolat erejével - az elburjánzó formalizmust, a mélyebb összefüggéseket nem érintő jelszavak ismétlését. Mert a sematikus, valóságot figyelmen kívül hagyó szemlélet szövetségünk munkájára is rányomta bélyegét. Láttuk és észleltük hazánkban a felgyülemlő hiányosságokat, problémákat. Nem akartunk tudomást venni róluk - a társadalmi légkör is azt sugallta - átmenetinek hittük azokat. Mi a hasonló, illetve a közös és mi az eltérő, a CSSZBSZ és a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság működésében, feltételeiben? Annak ellenére, hogy baráti társaságunk párhuzamosan fejlődött a Csehszlovák -Szovjet Barátsági Szövetséggel, mi mégsem tudtunk lépést tartani az igényekkel. Társadalmunkat egyre erőteljesebben szőtte át a megalapozatlanul nagy optimizmus, elkényelmesedés, a kritika hiánya. Nem kapott kellő támogatást, nem jött létre a szükséges háttér a kölcsönös tapasztalatok cseréjéhez, annak gyorsabb ütemű realizálásához. Nem figyeltünk kellő felelősséggel más országok tapasztalataira, nem tanulmányoztuk megfelelő mélységgel más országok eredményeit, gyakorlatát. Ez, sajnos, általánosan elterjedt szemlélet volt a Szovjetunióban, az élet minden területén. Ebben kereshetők annak a helyzetnek az okai, ami kialakult, hogy a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság nem tudott egyenrangú partnere lenni a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetségnek. Mind a tartalmi értékek szempontjából, mind a szervezeti felépítés és mozgalmi tevékenység sokrétűsége alapján és a társadalomban elfoglalt helyét illetően is jelentős különbségek észlelhetők a csehszlovákiai mozgalom javára. Szlovákiai partnerszervezetünk pozitív tapasztalatait szeretnénk hasznosítani a mi feltételeink között is. Már megtettük az első lépéseket a kollektív tagság helyett az egyéni tagság bevezetésére. Fokozatosan erősítjük kerületi és városi bizottságaink önállóságát, társadalmi tekintélyét, keressük az új, vonzó tevékenységi formákat. A hazánkban elindult széles körű forradalmi átalakítási folyamat, a radikális demokratizálódás, a politikai rendszer reformja rendkívüli pozitív hatással volt a mi mozgalmunkra is, gyökeres belső változásokra teremtett feltételeket. Csehszlovákia népe is tanúja lehet annak, hogy a Szovjetunióban vállaltuk a múlt hiányosságaival, hibáival való nyílt szembenézést. Nagyon nehéz, bonyolult, sok tekintetben gyötrel- mes ez a feladat. Mégis bátran, széles körben magunk tárjuk fel történelmünk legsúlyosabb, legkritikusabb eseményeit, eltitkolt, alaposan meg nem világított történéseit, meghamisított fejezeteit. Most, az átalakítás során a szovjet sajtóban sorra jelennek meg a tényfeltáró írások, a személyi kultusz bűneit leleplező vallomások és visszaemlékezések. Ezeket olvasva az ember átérzi ennek mélységes tragikumát. Konkrétan ön hogy van ezzel? Meggyözödéserrtr hogy szinte minden szovjet ember számára ilyen lelki megrázkódtatást jelent a tényekkel való szembesülés. Az élmények és a szilárdnak vélt értékrend, a hit és az eszmények bonyolult keveredése ez. Mindenkinek belső énjével kell megvívnia ezt a küzdelmet, önmaga előtt kell tisztáznia saját akár apró szerepét is e megbélyegzett korban, és véleményét kialakítania ezzel kapcsolatban. Bennem mindmáig erős pozitív élményként élnek a március tizenötödikéhez fűződő, évek hosszú során rendszeresen folytatódó egykori árcsökkentések. Tény, hogy a háború előtt úgy éreztük, évről évre javul az életszínvonal, észrevehetően változnak az életkörümények. Az önkritikus közelítést történelmünk jelenségeihez, a bátor szembenézést a múlt hibáival, tévedéseivel vállalnunk kell. Ez lelkiismereti és erkölcsi kérdés! S enéIRül nem lehet emelt fővel egy megújult társadalmat építeni. A személyi kultusz időszakának megítélésében bizonyos túlzások is észlelhetők. Ez is helytelen. Mélységesen igazságos, konstruktív értékelésre van itt szükség! Ezzel az értékeléssel még adós a szovjet történelemtudomány. Képtelenség, hogy jelenleg a középiskolákban még nincs hiteles tankönyv a Szovjetunió történelméről. Az átalakítás szelleme számunkra hiányosságaink elismerését, mélyebb önkritikát, nagyobb igényességet jelent. Már feltérképeztük, hol kell elsődlegesen javítani a munkánkat. A baráti kapcsolatoknak sokkal hatékonyabban kell működniük, erőteljesebben kell hatniuk a konkrét emberre, s ezen keresztül határozottabban kell elmélyíteniük népeink barátságát, szolgálniuk egymás jobb megismerését. Olyan kapcsolatrendszerre van szükségünk, mely jobban tükrözi korunk igényeit, követelményeit. Az ilyen új igényre, kapcsolatra, jó példa lehet a Kelet-szlovákiai kerület és a Kárpáton-túli terület baráti együttműködése. Az együttműködés sokrétűsége, a termelési tapasztalatcsere rendszeressége, a kulturális értékek kölcsönös népszerűsítése jellemzi ezeket az új formákat. Arra van szükség, hogy valóban létrejöjjön a kölcsönösség kapcsolatainkban, ha népeink társadalmi, gazdasági, kultúrpolitikai tapasztalatainak igazi közvetítői akarunk lenni. Vegyük például az előadói tevékenységet. Hosszú éveken át egyoldalú volt a gyakorlat, csak szovjet lektorok látogattak Csehszlovákiába, hogy a barátsági szövetség alapszervezeteiben tartsanak előadásokat. Ebben az évben már, cserealapon a mi baráti társaságunk is meghív szlovákiai előadókat. Többet akarunk tanulni Csehszlovákiától. A közeljövő feladata például, hogy hasznosítsuk a baráti Csehszlovákia tapasztalatait a nagyüzemi mezőgazdasági termelésben a szociálpolitika terén és az egyéni lakásépítés szakaszán. Ha csupán a csehszlovák mezőgazdaság eredményeit vesszük alapul és belegondolunk, hogy mennyi konkrét információt adtunk tovább e haladó tapasztalatokból az előző időszakokban a Szovjetunióba eredménytelenül, akkor érzékeljük valóban, mennyit ártott nekünk a múlt formalizmusa. Az átalakítás szelleme kellett ahhoz, hogy a közeli, testvéri Csehszlovákia évtizedes sikereire a mezőgazdaság területén végre komolyan odafigyeljünk, hogy szovjet feltételek közt alkalmazzuk ezeket a tapasztalatokat. Baráti társaságunk is közelítője a tapasztalatátadásának, például annak, amitaTrnavai járás ostrovi Haladás Efsz-e valósít meg a szaratovi testvérkerületben. Tízezer hektáros területen termeszt ez a szövetkezet itt rendszergazdaként kukoricát. Már a tavalyi első terméseredmények magasan felülmúlták a várakozásokat. Minden erőnket mozgósítjuk, hogy ilyen jellegű kooperációs kapcsolatok széles körben gyakorlattá váljanak. Ez a valódi, közvetlen és gyors eredményeket hozó tapasztalatátadás. A baráti kapcsolatok magasabb szintű kialakítására kerül sor Szlovákia és Ukrajna között is. Hamarosan egyezmény aláírására kerül sor központi bizottsági szinten. Nagy reményekkel nézünk ezen együttműködés elébe, az új tartalomban, az új minőségben bízva. Miben jelölné meg a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság továbblépésének lényegét, milyenek e mozgalom távlatai? Mindenekelőtt sikeresen meg kell valósítani tevékenységünkben az átalakítást, forradalmian megújítani mozgalmunkat, megtisztítani a múlt minden formalizmusától, visszahúzó hiányosságától, értékeket ölő hibájától. Erősíteni fogjuk tagságunk sorait, nagyobb önállóság mellett szélesebb és hatékonyabb munkára ösztönözzük városi és kerületi bizottságainkat. Az átalakítás és az új politikai gondolkodás alapvető követelménye a baráti mozgalmak lendületes feilödése. úi minőségi szintre helyezése. Ez az igazság ismeretét az alapos tájékozottságot feltételezi egymásról, a sokrétű és nyílt párbeszédet, az őszinteséget. Mozgalmunknak még tisztább forrássá kell válnia, amelyből igaz információk fakadnak mindazon jelentős folyamatokról, amelyek meghatározóak a szovjet nép életében, s egyúttal intenacionalista jelleggel is bírnak. Tevékenységünknek nagyobb társadalmi felelősséget kell vállalnia olyan össztársadalmi problémák megoldásában is, mint például a nemzetiségi kérdés, az ifjúság nevelésének problémája, a békemozgalom. Szövetségünkben radikális struktúrális változásokat akarunk megvalósítani, meg akarjuk változtatni szervezetünk belső mechanizmusát. A szovjet emberek millióit ténylegesen be akarjuk kapcsolni tevékenységünkbe, kielégíteni érdeklődésüket a nemzetközi kapcsolatok iránt. A távlatokat tekintve tovább akarjuk szélesíteni nemzetközi kapcsolatainkat. Az ENSZ megfelelő bizottságaival és további kapitalista és fejlődő országok nem kormányszintű szervezeteivel akarjuk bővíteni együttműködésünket. Létre szeretnénk hozni Druzsba (Barátság) név alatt saját utazási irodánkat, amely eredményesen szolgálhatná a baráti jellegű turizmust. Mozgalmunk nemzetközi hírnevét javítaná egy nemzetközi barátság-alap megszületése, s még inkább az, ha kezdeményezésünkre Moszkvában összeülhetne a Baráti Szövetségek Világfóruma', Georgij Ivanovics! Majd három évtizedes tevékenysége a mozgalom szolgálatában mélyen elkötelezett viszonyról, erős gyökerekről tanúskodik. Mi e gyökerek éltető ereje? Több szempontból bírálattal illettem mozgalmunkat, saját sorainkat. Mégis nap nap után újra és újra merítettem erőt és hitet a napi élményekből, az emberekkel való új és új kapcsolatokból. Ez az emberi kapcsolatok forrásából merített erő és hit győzött meg engem mindig munkám szükségességéről, hasznosságáról. Mozgalmunk személyemet immár húsz éve - kisebb megszakításokkal - Csehszlovákiához köti. Az önök csodálatos országában töltött évek a Dunáig, a Moldváig szélesítették a haza fogalmát, a térséget, ahol nem vagyok idegen, ahol otthon érzem magam... Ezer és ezer felejthetetlen találkozás, életre szóló barátságok az eszmék rokonsága, a célok azonossága táplálja ezt az érzést. A baráti kapcsolatok az élmények végtelen sorát jelentik, az emberek közeledését, a meleg kézfogásokat... A számtalan élmény közül kettő: 1969- • ben Moszkvában először fogadtam csehszlovák turistákat. Izgatottan készülődtem. Tudtam, hogy a vendégek csoportját a prágai Nemzeti Színház tagjai alkotják. Virággal akartam köszönteni a csoport nőtagjait. De ók hátat fordítottak, kitértek előlem. Nem tudtam átadni nekik a virágot... Megviselt ez az élmény, de mély tanulság is volt számomra. A másik eset Poprádhoz fűződik. Egy találkozóhoz, beszélgetéshez. A hallgatóság soraiban felállt egy idős asz- szony, megmutatta a fasiszta koncentrációs táborban karjára égetett számot. Emlékezett. A szovjet katonákkal közösen vívott partizánharcra, a Szovjetunióhoz fűző barátságról beszélt szenvedélyesen. Azt mondta, ezt a barátságot a szívben kell őrizni, ezt nem lehet elárulni. Felejthetetlen és nagy-nagy példa számomra ez a közös harcokban született testvériség érzéséből származó meggyőző erő. Akkor végezzük jól a munkánkat, teljesítjük küldetésünket, ha emberek lépnek nyomdokainkba. A barátságot érző és értékelő emberek. Akikről tudjuk, hogy nem árulják el ezt a barátságot. Az a tudat ad erőt és ösztönöz további cselekvésre, hogy sok ilyen ember sorakozott fel mögöttem. MÁZSÁR LÁSZLÓ llllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllll ÚJ szí 1989. V. E
