Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 17. szám
A Zátopek házaspár nevét az egész világon jól ismerik. Emil Zátopek, a világ egyik legjobb hosszútávfutója, 4 olimpiai aranyérem tulajdonosa, amelyeket az 1948-as londoni olimpián az 5 km-es távon, az 1952-es, helsinki olimpián pedig az 5 és a 10 km-es távon, valamint a maratoni futásban nyert. Ez a bravúr rajta kívül még senkinek sem sikerült. A legeredményesebb csehszlovák atléta 1949-1955 között az 5 km-től a 30 km-ig 18 alkalommal ért el világcsúcsot. Dana Zátopková a gerelyhajításban ért el kiemelkedő eredményeket. A helsinki olimpián ő is aranyérmet nyert, továbbá kétszeres Európa-bajnok és 1958- ban ő tartotta a gerelyhajítás világcsúcsát. • Sikereik a sportrajongók előtt jól ismertek. Mikor és hogyan kezdődött el ez a sorozat? Dana: - Az atlétikával, ezen belül is a gerelyhajítással viszonylag későn, 24 éves koromban kezdtem el versenyszerűen foglalkozni. Azonban ezt megelőzően több sportágat - kézilabdát, röplabdát - is űztem. Igen mozgékony gyerek voltam, nagyon szerettem mindennemű fizikai tevékenységet. Azt hiszem, a sokoldalú sportolás eredményeképpen jó alapokra tettem szert és éppen ennek köszönhettem, hogy a gerelyhajításban viszonylag rövid idő, egy év elteltével válogatott lettem. Emil: - A versenyszerű sportolással én is aránylag későn, 20 éves koromban kezdtem el foglalkozni. Középiskolásként kötelezően részt kellett vennem egy iskolai mezei futóversenyen. Minden edzés nélkül a második helyet értem el és valahogy a futás felkeltette érdeklődésemet. • Milyen szerepet játszott megismerkedésükben a sport, az atlétika? Dana: - Már mindketten a kiválasztott sportágunkban versenyeztünk,' amikor Emillel egy atlétikai versenyen, amelyre Gottwaldovban került sor, ismerkedtünk meg. Én itt értem el először csehszlovák csúcsot a gerelyhajításban, ő pedig országos csúcskísérletet jelentett be a 3 km-es távon, amit meg is javított. Ó már ismert versenyző volt, és örültem, hogy gratulált az eredményemhez. Jót derültünk azon is, amikor észrevettük, hogy a születési dátumunk teljesen egyforma. Mindketten 1922. szeptember 19-én születtünk. • Hogyan készültek fel a versenyekre, mit tanultak egymástól? Dana: - Én egyaránt szerettem az edzéseket és a versenyeket is. Mindig örömet jelentett a mozgás, azért az edzéseken előírtakat igyekeztem is teljesíteni. Sokat foglalkoztam a gerelyhajítás technikájával, azonban viszonylag kevés erősítő gyakorlatot végeztünk. Az edzések befejeztével én más, mindennapi dolgokkal kezdtem el foglalkozni. Emil azonban más típus volt. O, ha nem is edzett, állandóan azon töprengett, hogyan érhetne el még jobb eredményeket, nagyon sok szakirodalmat olvasott, újdonságokat próbált ki. Ó a futás fanatikusa volt. Ez a fanatizmusa, céltudatossága engem is magával ragadott, nélküle az olimpiai bajnokságig nem jutottam volna el. Emil: »- Amikor mi edzettünk és versenyeztünk, valahogy több volt az öröm az élsportban, mint jelenleg. Danával tehát örömmel végeztük az edzéseket és az a tudat, hogy mindent megtettünk a jó eredmények elérése érdekében, kölcsönös támogatást jelentett számunkra és egyfajta kellemes várakozás érzését keltette bennünk az elkövetkező nagy versenyekre. Az edzésekkel kapcsolatban pedig az volt a véleményem, ha javítani akarok az eredményeimen, újítani kell a tréningmódszereken is. Kezdetben természetesen figyelembe vettem az edzők tanácsait, később már magam irányítottam a munkát. Igyekeztem az edzések intenzitását fokozni, ezért bevezettem a résztávos edzéseket, pl. sokat futottam 25 x 400 métert, rövid szünetekkel, a futóedzések után pedig tomagyakorlatokat is végeztem. Mindez persze, fejlesztette az ember akaratát is, hiszen .éppen a foglalkozások végén, amikor már fáradt voltam, igyekeztem mindent beleadni. Ennek termé- szetésen nagy hasznát vettem a versenyeken. • Milyen típusú versenyzők voltak? Dana: - Az edzéseken igyekeztem mindent megtenni azért, hogy jó eredményeket érjek el. Bevallom, mégis izgultam a versenyek előtt, azonban ez nem akadályozott abban, hogy hozzam a formámat. Emil: - Ami engem illet, már a felkészülési időszakban úgy végeztem az edzéseimet, hogy elterveztem, mikor és milyen időeredményt szeretnék elérni. A nagy versenyekkel járó izgalmat természetesen én is jól ismertem, azonban mindig ügyeltem arra, hogy ezt mások, főleg az ellenfelek ne vegyék észre. Mindez hozzájárult a kívánt eredmény eléréséhez. • Emil Zátopek 1958-ban befejezte az aktív sportpályafutását, Dana azonban még folytatta az 1960-as római olimpiáig, ahol ezüstérmet szerzett. Mi változtatta meg az eredeti elhatározását? Dana: - Férjemmel úgy döntöttünk, hogy 1958 tavaszán mindketten abbahagyjuk a versenyzést. Az alapozást végigcsináltuk, s kiderült, teljesen rendbe jött egy elég kellemetlen sérülésem. Ez, adott kedvet, hogy folytassam. Máig is őrzöm az edzésnaplómban Emil bejegyzéseit: nem biztos, hogy megéri stb. Habár sohasem voltam féltékeny Emil sikereire, most valahogy egy kicsit örültem annak, nem úgy beszélnek rólam, mint Zátopek feleségéről, hanem mint Dana Zátopkováról. Az 1958-as Eb-t megnyertem, ezzel be is akartam fejezni az aktív sportpályafutásomat, azonban a szövetségben rábeszéltek, hogy folytassam még az olimpiáig. Rómában már volt egy olyan érzésem, mit keresek én még a versenyen, hiszen ellenfeleim jóval fiatalabbak nálam. Ezért külön örültem az ezüstéremnek. • A Zátopek házaspár több idegen nyelvet beszél, így természetesen nincs szükségük tolmácsra a külföldi élménybeszámolók, meghívások során. Dana véleménye szerint a világhírű futó nyelvtehetsége sem lebecsülendő... Emil: - Nagyon sok országban versenyeztem, és mivel az idegen nyelvek érdekeltek, igyekeztem egypárat megtanulni, egy-két nyelv esetében legalább a legszükségesebb alapokat, mondatokat elsajátítani. Mindig úgy éreztem, ha bármelyik országban versenyeztem, vagy később élménybeszámolón vettem részt, tartozom annyi tisztelettel, hogy legalább nagyjából tudjak val- mit a kultúrájukról. Különösen érdekelt a folklór, a népdalok. Magyarul is tudok egy keveset - teszi hozzá mosolyogva és hogy az elmondottakat alátámassza, rövid ideig magyarul beszélgetünk és elénekelt háromnégy magyar népdalt. • Milyen tulajdonságok szükségesek a nagy eredmények eléréséhez? Dana + Emil: - Napjainkban a kiemelkedő eredmények eléréséhez rengeteg munka és egész sor fontos tényező szükséges. Lényeges, hogy már gyermekkorban sikerüljön kiválasztani az adott sportágakban ...és ma a megfelelő típusokat, továbbá, hogy gyerekkorban az edzések sokoldalúak, változatosak legyenek, vagyis a gyors, de azután rövid ideig tartó sikerek érdekében ne kerüljenek előtérbe a speciális edzések, éppen a sokoldalúság rovására. Nagyon fontos az edző és a sportoló közötti kapcsolat, a regeneráció, a helyes táplálkozás stb. Véleményünk szerint azonban, ha egy tehetséges fiatal világszínvonalú eredményeket szeretne elérni, az említett tényezőkön kívül lényeges, hogy nagy adag céltudatossággal, egészséges önbizalommal, önkritikával, kitartással és türelemmel rendelkezzen. Előnyös tulajdonság, ha a sportoló aktívan, úgy is mondhatnánk, alkotóan vesz részt az edzések kialakításában, tervezésében, hiszen a tehetségen kívül sokszor ez az a plusz, ami a jó eredmények eléréséhez vezet. A kiváló teljesítményekhez természetesen elengedhetetlen a kitűnő egészségi állapot, hogy a sportolót a felkészülésben ne zavarják a kisebb-nagyobb sérülések. Említést érdemel még a sportoló idegrendszere, lelki egyensúlya. Bizonyára sokak előtt ismert jelenség, hogy a „papírforma", az addigi teljesítmények alapján valaki egy nagy viadal esélyese, azonban az adott világversenyen egyszerűen nem tudja elviselni az esélyesség terhét, ezért jóval gyengébb eredményeket ér el, mint amennyire képes lenne. Szerintünk ebben nagymértékben az is közrejátszik, hogy az edzők a sportolókat már az edzéseken nem szoktatják nagyobb önállóságra, ezért hjányzik a sportoló részéről a már említett aktív hozzáállás. Hiszen az edzéseken a sportoló szinte mindenben az edzőjétől kér tanácsot - pl. Jól futottam? Jól ugrottam? stb. ami természetesen egy bizonyos szintig nagyon helyes és szükséges, de azután fennáll annak a ve- szélye, hogy önmaga nem tudja megfelelően értékelni a teljesítményét. Azután, ha valamilyen jelentős versenyen vesz részt, ahol nagy a tét és a edző természetesen nincs a pályán, a sportoló egyszerűen nem tud mit kezdeni - főleg, ha nem tartozik a jó idegekkel rendelkező versenyzőtípusok közé -, ha (A szerző és archívumi felvételek) a rendezvényen valami nem úgy megy, ahogy azt eltervezte. Az elmondottakhoz még szeretnénk hozzátenni, hogy bármilyen sikeres sportolóról legyen szó, nagyon szép tulajdonságnak tartjuk, ha a siker nem száll a fejébe, ha továbbra is megmarad szerénynek. Ez nemcsak annak a feltétele, hogy elsősorban a gyerekek, az ifjúság példaképe legyen, hanem annak is, hogy az eredményei tovább javuljanak. • Hogyan látják a jelenlegi nemzetközi és a csehszlovák atlétika helyzetét? Dana: - Mondanom sem kell, hogy minden téren rengeteget változott, sokat fejlődött az atlétika. A sok pozitívum ellenére mégis az a véleményem, hogy a mai élsport nem mindig nyújt annyi örömöt a sportolók nagy részének, mint régebben. Ennek persze nagyon sok oka van, hogy csak egyet említsek, a nagy tehetségek fejlődését az edzők sok esetben siettetik a gyors siker érdekében, aminek következtében nem ritka, hogy az ilyen sportoló már 20 éves kora előtt abbahagyja a versenyzést. Ami pedig a csehszlovák atlétika jelenlegi helyzetét illeti, azt hiszem, nem irigylésre méltó. SajRégen... nos, ehhez hozzájárul az is, hogy nincs megfelelő utánpótlás, a szülők is elsősorban azokra a divatos sportágakra - pl. a tenisz, jégkorong - irányítják a gyerekeiket, ahol idővel és egy bizonyos szint elérése után aránylag sok pénzt lehet keresni. Emil: - Egy véleményen vagyok Danával, ami a sportág nagyfokú fejlődését illeti. Ami a mai élsportban engem elszomorít, az a sport kommercionalizációja és a dopping elterjedése. Nem titok, hogy a világ élvonalához tartozó atléták ún. rajtpénze nem kis összeget tesz ki, csak így hajlandók indulni a különböző nemzetközi versenyeken. Igyekszem ezt a jelenséget, helyzetet megérteni, hiszen ennek is megvan a maga oka. Sok esetben azonban a pénzdíjakkal kapcsolatos igényeket túlzásnak tartom, mert valahogy a versenyzésből adódó öröm rovására megy. Ami a doppingot illeti, szerintem az a szomorú, hogy már elég régen, több, mint két évtizede jelen van a sportban, de mivel sok esetben hiányzott a bizonyíték, a doppingvizsgálatok során pedig még sok mindent nem lehet kimutatni, ezért a nagy nyilvánosság csak az utóbbi 1-2 évben, főleg a szöuli botrányok óta szerzett tudomást a dologról. Sok munkát és időt fog igényelni, hogy a sportból egyáltalán kiszorítsák a tiltott szereket. A csehszlovák atlétikával kapcsolatban azt szeretném elmondani: többet kellene foglalkozni a tehetségesek megfelelő kiválasztásával, hogy ha pl. a felnőtt sikeres versenyző befejezte az aktív pályafutását, ne kelljen éveket várni arra, míg megfelelő utóda akad. • Kiket tisztelnek napjaink atlétái közül? Dana: - Én a gerelyhajító Jan Zeleznyt csodálom. Szurkolok neki azért, hogy a szöuli ezüstérmét továbbiak kövessék. Emil: - A marokkói Said Aouita eredményeit nagyra becsülöm, főleg az 5 km-en elért, 13 percen belüli világcsúcsát. • Volt szó az élsportról, mi a véleményük a tömegsport jelenlegi helyzetéről? Dana + Emil: - A szabadidősport, a tömegsport az a terület, ahová minél több gyereket, felnőttet kell bevonni, hiszen a rendszeres testmozgás kedvező hatásai bizonyítottak és jól ismertek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy azok a gyerekek is szeressék a sportot, akik nem tartoznak a legügyesebbek közé. Sok múlik a szülőkor\ alakítsák úgy gyermekeik napirendjét, hogy abból ne hiányozzanak a közös családi kirándulások, a kedvtelésből végzett mozgás. örülünk annak, hogy sok tömegsport- rendezvényre kapunk meghívást, és így mi is valamelyest hozzájárulhatunk a szabadidősport és a futás népszerűsítéséhez. • Hogyan él, mivel foglalkozik napjainkban a Zátopek házaspár? Dana + Emil: - Mindketten nyugdíjasok vagyunk, de egyáltalán nem unatkozunk. Sokat utazunk, külföldre és itthon egyaránt. Szeretünk kertészkedni, a családi házunk körül tenni-venni, és ahogy arról már szó volt, nagy tisztelői vagyunk a folklórnalf. Életünkből természetesen most sem hiányzik a sport. Rendszeresen járunk futni a természetbe, ami mindig felfrissít, örömet szerez és erőt ad a további munkánkhoz. KUBÁNNÉ GERI ÉVA [ 6^ m iVi VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadia Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József Szerkesztőseg: 819 15 Bratislava. Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9 főszerkesztő: 532-20 és 210/4456. főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18. sporlrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Táviró: 092308. Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 819 02 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091 Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava. Martanoviőova 25. 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. BIBLIOTHECA HUNGARICA Samaria - Somoria - Samorín
