Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 16. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A termelőerők fejlődése a nemzetközi gazdasági integrációban való részvételünk elmélyítésének, valamint a tudományosműszaki haladás gyorsításának feltételei között megköveteli, hogy a gazdaság tervszerű irányításában nagyobb szerepet kapjanak a komplex felmérések és a távlati szempontok. Jelenleg ezt a követelményt az állami célprogramok és az állami tudományos-műszaki programok teljesítik, a következő tervidőszaktól kezdve azonban ezeket az állami fejlesztési programok fogják helyettesíteni. Az állami fejlesztési programok arra irányulnak, hogy előkészítsék az olyan ágazatközi jellegű, döntő fontosságú mennyiségi, minőségi és szerkezeti változásokat, amelyek alapvető mértékben meghatározzák a további gazdasági és társadalmi fejlődés feltételeit. Az állami fejlesztési programok komplex módon foglalják össze a célok, a források és a módszerek szempontjából összefüggő tudományos-műszaki, gazdasági, szociális, beruházási, ökológiai, területfejlesztési, nemzetközi integrációval kapcsolatos és egyéb feladatokat. Nem terjednek ki az egész újratermelési folyamatra, csupán az adott cél elérésének kulcs- fontosságú feladatait tartalmazzák. Kialakítják a feltételeket a kutatási és fejlesztési eredmények gyakorlati érvényesítéséhez, s egyúttal a tudományos kutatást a kiemelt társadalmi problémák megoldására irányítják. Az állami fejlesztési programok között különösen fontos szerepe van a tüzelőanyagok és energiaforrások optimális kihasználására irányuló programnak, melynek egyik részfeladatát az atomerőművek biztonságos üzemeltetése képezi. Jóllehet a csernobili katasztrófa az atomerőművek további építését illetően kételyeket ébresztett az emberekben, a szakemberek nemzetközi konferenciái és tanácskozásai az utóbbi időben nem az atomenergetika elutasítása mellett foglaltak állást, hanem az atomerőművek üzemeltetési biztonságának a fokozását szorgalmazták. A jelenlegi nemzetközi prognózisok a 2000-ig terjedő időszakban az atomerőművi teljesítmények évi 4,5-6,2 százalékos növekedésével számolnak, miközben a világ energiafogyasztásának évi növekedését csak 2,2-3,2 százalékra becsülik. Ez azt jelenti, hogy az atomenergia részaránya továbbra is gyors ütemben fog növekedni az emberiség energiaellátásában. Az egyes országokban az atom- energetika térhódítása számos nép- gazdasági tényezőtől és körülménytől függ, egyes országokban jobban rá vannak utalva, másokban kevésbé. A mi feltételeink között a kiegyensúlyozott energiapolitika el sem képzelhető az atomenergia részarányának további növekedése nélkül, hiszen a fogyasztási növekmény fedezésének egyetlen lehetséges és hatékony forrását képezi. Az előrejelzések szerint Csehszlovákiában az atomenergia részaránya 1990- ben körülbelül 26 százalékot ér el, ez 1995-ig 41 százalékra növekszik, 2000-ben pedig az 52 százalékot is meghaladja. Az atomenergetika fejlesztési programját nálunk környezetvédelmi szempontok is alátámasztják. A széntüzelésű erőművek ugyanis döntő szerepet játszanak abban, hogy országos viszonylatban eddig több mint 1 millió 800 ezer hektárnyi erdő szenvedett kárt, az ország egész erdőterületének 43,8 százaléka. Csehországban ez az arány az 50 százalékot is meghaladja. A teljesen kipusztult erdőterület nagyságát 30 ezer hektárra becsülik, s a károsodás tovább fokozódik. Az erdők károsodása nemcsak faanyag-veszteségeket okoz, hanem az erdőségek vízgazdálkodási, rekreációs és egyéb szerepeire is kedvezőtlenül hat. Az erős légszennyezés a mező- gazdasági termőtalajt is károsítja, s a hozamok csökkenéséhez vezet. A szennyezett levegő következményei a lakosság egészségi állapotában is megnyilvánulnak. Habár az utóbbi években a levegőbe kerülő pernye mennyiségét sikerült csökkenteni, a gáznemű szennyezés mértéke változatlan maradt. Csehszlovákiában az atomenergetika fejlesztése alapjában véve összhangban van a nemzetközi méretekben tapasztalt irányzatokkal. Az elsődleges energiaforrások között azonban világviszonylatban nagyobb arányt képvisel a kőolaj és a földgáz, mintegy 55 százalékot, míg a szén csupán 25, a vízi energia pedig 5 százalékban fedezi a szükségleteket. Az előrejelzések szerint a világ energiatermelésében 1990 után tízévenként 10 százalékkal fog csökkenni a kőolaj részaránya, s 2000-ig a földgáz kitermelése és felhasználása még növekedni fog. Csehszlovákia atomenergetikai programjának megvalósítása, s az atomerőművi berendezések gyártásában kibontakozó nemzetközi együttműködés nagy követelményeket támaszt a csehszlovák gépiparral szemben. Ez abból is kitűnik, hogy a csehszlövák gépipar a VVER 440-es és a VVER 1000-es reaktorok technológiai berendezéseinek mintegy 80 százalékát gyártja, beleértve a reaktorokat, a gőzgenerátorokat, a nyomáskiegyenlítő tartályokat, a szerelvények különböző főegységeit, a 220 MW-os turbinákat és más tartozékokat. A gyártáson kívül a szerelési munkák is igényes feladatokat jelentenek a csehszlovák gépipar számára. Csehszlovákia körülbelil 1 milliárd transzferábilis rubel értékben kötött szerződéseket a KGST-országokkal atomerőművi berendezések szállítására. A KGST-országokban 1983 óta üzembe helyezett, s az 1990-ig megépülő atomerőművek reaktorberendezéseinek 25 százalékát Csehszlovákia szállítja. Csehszlovákián kívül Magyarországon, az NDK-ban, Bulgáriában és Lengyel- országban helyezik üzembe a Skoda Plzen konszernvállalatban gyártott reaktorberendezéseket. Hazai felhasználásra 21 komplett reaktort gyártanak, négy magyarországi, három NDK-beli megrendelésre készül, illetve készült el, s csehszlovák reaktort fognak üzemeltetni a lengyelországi zarnowieci atomerőműben is. Az elmúlt napokban indították útnak a bulgáriai Belenbe az első Csehszlovákiában készült VVER 1000-es reaktor nyomástartályát is, melynek szállítása nem csekély feladatot jelent, hiszen 350 tonna tömegű, 13 méter hosszú és 5,3 méter átmérőjű acélkolosszusról van szó. A Skoda Konszern a KGST-or- szágok tudományos-műszaki haladása 2000-ig szóló komplex programjának harmadik kiemelt irányzatából két fő feladat teljesítéséért felelős. Az egyik az atomerőművi berendezések gyártástechnológiájának korszerűsítésére, a fémanyagok minőségét ellenőrző diagnosztikai módszerek kifejlesztésére irányul, a másik pedig az atomenergetikai fűtőművek, s az atomerőművekben keletkező hulladékhő elvezetésére szolgáló berendezések gyártását készíti elő. A Skoda Konszern ezen a területen szorosan együttműködik a szovjet partnervállalatokkal, s az iparilag fejlett nyugati országok cégeivel is keresi a kapcsolatokat. Ezt bizonyítja az NSZK-beli Siemens részvénytársasággal kötött szerződés is, amely az atomerőművek primer körének folyamatos ellenőrzési rendszerének alkalmazására vonatkozik. A Siemens céggel egyébként a Szovjetunió is kötött tudományosműszaki együttműködésre vonatkozó szerződést, amely a magas hőmérsékletű reaktorok közös kifejlesztésére irányul. Az említett komplex program harmadik kiemelt irányzata négy témakörben összesen 17 fő feladatot tartalmaz, amelyek elsősorban a villa- mosenergia-termelés fejlesztésére és hatékonyságának növelésére irányulnak, egyrészt a WER rendszerű reaktorokkal működő atomerőmüvek építése, másrészt pedig a gyorsreaktorok berendezéseinek kifejlesztése alapján. Emellett a hulladékhó hasznosítása is a fő feladatok között szerepel. E kiemelt irányzat minden területén azonban elsődleges követelményként érvényesül az üzembiztonság és a megbízhatóság fokozása az atomerőművi berendezések minden típusánál. JIRÍ ŐMÍD Elsődleges követelmény a biztonság Az atomenergetika helye és szerepe az állami fejlesztési programokban Az atomreaktorok védőcsöveinek a blokkját a Skoda Plzeh konszernvállalatban 08 Ch18N 10T minősítési osztályba sorolt ausztenites acélból gyártják. A blokk a reaktor aktív zónájában a tüzelőanyagot tartalmazó kazetták, valamint a láncreakció folyamatát szabályozó rudak elhelyezésére és védelmére szolgál. (A szerző felvétele) Előtérben a környezetgazdálkodás I. Ökológiai gondjainkról A környezetgazdálkodás elhanyagolása, a természet kirablása, a józan környezetgazdálkodással ellentétes extenzív termelés miatt a Föld állapotában veszélyes tendenciák jelentek meg. A trópusi erdőségek 11 millió hektárral csökkennek évente, 31 millió hektárnyi pedig az ipari országokban pusztul a levegőszennyezés és a savas esők következtében. Mintegy 26 milliárd tonnányi humusz pusztul le évente, s a művelésből kihagyott területeken minden évben 6 millió hektárnyi új sivatag képződik. Az északi földteke ipari országaiban tavak ezrei biológiailag halott vizek. A föld alatti vízkészletek Afrikában, Kínában, Indiában és Észak- Amerikában már nem fedezik az igényeket. Az Egyesült Államok 32 államának föld alatti vizeiben mintegy 50 féle peszticidet mutattak ki, s az ilyen jellegű kontamináció mértéke világviszonylatban már felbecsülhetetlen. A növény- és állatfajok kihalását ezres nagyságrendűnek ítélik évente, egyes számítások szerint 1995-ig az összes fajok egyötöde végleg eltűnik. A földi középhőmérséklet 2050-ig várhatóan 1,5-4,5 °C-kal emelkedik. 2100-ra 1,4-2,2 méterrel emelkednek meg a tengerek, s az Antarktisz feletti ózonlyuk kitágulása tavaszonként a fokozatos globális kimerülés kezdetét jelentheti... Mennyit ér a természetvagyon? A környezetgazdálkodást egyesek gyakran összekeverik, vagy szándékosan összemossák a környezetvédelemmel, habár itt két különböző dologról van szó. A környezetvédelem afféle szűkös költségvetésű szektor, amely egyre nehezebben tud megbirkózni a növekvő mértékű környezetrombolásokkal. A környezetgazdálkodás viszont szigorúan mérlegeli a természetet módosító beruházások rövid és hosszú távú hatásait, kockázatait, a környezet helyreállításának (rekultivációjának) pótlólagos költségeit, s a hosszabb távú hatások költségeinek kiszámítása és mérlegelése alapján esetleg kimutathatja, hogy az adott beruházás a környezetrombolással járó hatásai miatt nem lehet gazdaságos. A fejlett ipari országokban a hetvenes évek elejétől bevezetett szigorúbb környezetvédelmi előírások olyan követelményeket támasztottak, amelyek a költségeket jelentősen megemelték, s a beruházások visszafogásához vezettek. Mivel a környezetvédelemre egyre nagyobb terheket jelentő pótlólagos beruházásokat kellett a költségvetésből fedezni, különböző módszereket dolgoztak ki a termelés adóztatására, a környezetszennyezés és a környezetrombolás bírságolására. A pótlólagos beruházások költségei egyre emelkedtek, ezért egyre sürgetőbb igény támadt az átfogó környezetgazdálkodás bevezetésére, mint olyan beruházáspolitika megvalósítására, amely a környezetvédelmi pótlólagos beruházások költségeit már előre figyelembe veszi. A természet értékét három szempontból kell számításba venni: egyrészt biztosítja az emberi élet kereteit, másrészt a termeléshez szükséges javakat szolgáltatja, harmadrészt pedig a bioszféra összetevőit alkotja. Ezek egy részének értékét elég nehéz pénzben kifejezni, de ezt meg kell tenni saját érdekünkben. Meg kell találnunk a közös elszámolási értéket a természetvagyon értéke és a nemzetgazdasági elszámolások között. Ez ezzel kapcsolatos gondokat azonban az is növeli, hogy a természetvagyon értékelése a rövid távú gazdasági tervezésben a nyersanyag- és energiamérlegek számításaira egyszerűsödik le, s a természetvagyon egészéről nincs elég információ. Tanulságok a múltból és a jelenből Már a legősibb civilizációk is kizsákmányolták környezetüket, amin meggazdagodtak és hatalmasakká váltak. Észak-Afrika sivataga többek között a búzatermelés egyeduralomra jutásának volt a következménye, mert innen látták el élelemmel a Római Birodalmat. Észak- és Dél- Afrikában az 1984-1985-ös időszakban több millió ember életét követelte az éhezés, ez volt az első újkori, átfogó méretű ökológiai katasztrófa. A Föld felszínének egynegyedét fenyegeti az a veszély, hogy 20 éven belül sivataggá válik. Ha a kiszipolyozás jelenlegi mértéke tovább folytatódik, a világ művelhető földterületének egyharmada az ezredfordulóra használhatatlanná válik. Az erdőirtások és a népesség szaporodásának növekvő nyomása Afrika és Ázsia part menti szárazföldjein a termőföldet félsivataggá, a félsivatagot pedig sivataggá változtatja. A helytelen környezetgazdálkodás a trópusi erdőségeket is felemészti, amelyek a Föld genetikai rezervátumát adják, a légkör kedvező összetételét és a vízkörforgást is biztosítják. A trópusi esőövezet erdőiből percenként 20 hektárnyi területet vágnak ki és égetnek el. Ilyen ütem mellett a trópusi őserdők 50-85 év alatt el fognak tűnni. A bioszféra ilyen méretű pusztításának drasztikus hatása lesz a klímaviszonyokra. Az ipari forradalom időszakában az északi félteke országai óriási mértékben kifosztották a környezetet. A mezőgazdasági termelés 3 ezer év alatt Európa erdeinek 90 százalékát tüntette el. Az Egyesült Államok aszályos és porviharoktól sújtott területei, új sivatagjai viszont száz év leforgása alatt keletkeztek. Az energia, mint a növekedés kulcseleme, mindig döntő szerepet játszott az embernek a környezettel szemben tanúsított viszonyában. Az évszázad végére még megkettőződik az energiafogyasztás, még igen alacsony gazdasági fejlődés mellett is. Ám ha az egész emberiség elérné a tejlettek életszínvonalát, akkor a világ energiafogyasztása hatszorosára emelkedne. Márpedig az energia termelésének és felhasználásának mai szintje is nagyon veszélyezteti a bioszféra egyensúlyátEgy idő után az energiahordozók elfogynak, az évmilliók alatt felhalmozódott szenet néhány száz év alatt elégetjük. A világ olajkitermelő kapacitása már tetőzött, az olajfelhasználás pedig a század végén fog tetőzni. A szénfelhasználás tetőzése 2010-2020 közé várható, remélhetőleg már inkább vegyipari nyersanyagként és nem tüzelőanyagként. A világ fejlettebb része az atomenergia felé fordult, bár az üzemviteli biztonság még nem tökéletes, és a nukleáris hulladék tárolása, illetve megsemmisítése sincs megoldva. További megoldásra váró kérdés, hogy mi legyen a napjainkban már leállásra megérett első generációs atomerőművekkel. A radioaktív hulladékoknak a tengerekbe juttatása veszélyes megoldás, és a sivatagokkal rendelkező országok, mint Egyiptom, Szudán vagy Kína is megszüntették az idegen hulladékok befogadását. A legmegfelelőbbnek talán a svéd technológia látszik, ahol a hulladékot kemény gránit zárórétegek közé helyezik, a folyadékokat pedig elüvegesítik, majd a szilárd üvegtömböket ellenőrzött közegben tárolják. Ám a vegyipari termékek terjedésének is megvannak a veszélyei. A nitrogénműtrágyák elterjedése elszennyezte a vizeket. A gyomirtók és rovarölő szerek használatának elterjedése látványos növekedéssel járt a gabonatermesztésben, majd megjelent a rezisztencia, miközben a természetes ellenségek kipusztulnak. Az 1940-es évektől kezdődően, a rovarölő szerek széles körű alkalmazásával nem csökkent, hanem inkább növekedett a rovarkártétel miatti veszteség. A növényvédő szerek iránti kereslet állandó növekedésben van, annak ellenére, hogy gondatlan kezelésükkel elszennyezik az élővizeket, ártalmasak a talajra és egyre veszélyesebbek magára az emberre is. Leginkább a fejlődő országok veszélyeztetettek a szállításuk, kezelésük és felhasználásuk során előforduló szakszerűtlenségek miatt. (Új Technika) Következik: II. Az éghajlat jövője
