Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 16. szám
J. Leng moszkvai újságíró azt vizsgálja, milyen szerepe van Vietnamban a magánszektornak. A délkelet-ázsiai országban egyre több magánkézen lévő és vegyesvállalat alakul, amelyek hozzájárulnak a népgazdaság stabilizálódásához. A gazdasági fejlődés szempontjából nagy jelentőséggel bír a külföldi beruházásokról szóló új törvény is, amely lehetővé teszi, hogy a külföldiek vietnami vállalatokba fektessék tőkéjüket. Ü temesen csapdossák a kis halász- dzsunka oldalát a folyó hullámai. A szegényes falusi öltözéket viselő középkorú férfi éppen lefekvéshez készülődik. Egy halom rongyot gyúr a feje alá és végignyúlik a bárka padlóján. Nem alszik mélyen, minden apró neszezésre kinyitja szemét és feszülten hallgatózik. Tudja: a rendőrség nyomoz utána. Azok, akik jól ismerték Le Cong Thanht, ebben a borostás arcú halászban, aki a Saigon folyónál bujdosott, aligha ismerték volna fel az elektrotechnikai műhely egykori sikeres igazgatóját. Pedig ő volt az, a déli származású Thanh, aki Vietnam kettéosztása után 1954-ben északra ment és aktívan bekapcsolódott a haza újraegyesítéséért folytatott harcba. Rögtön a déli országrész felszabadítása után, 1975-ben visszatért Ho Si Minh-vá- rosba, az egykori Saigonba, ahol kis műhelyt nyitott, de nemsokára azzal vádolták, hogy túl sokat keres és megsérti a hivatalos rendeleteket. Hat évvel ezelőtt Thanh a letartóztatástól való félelmében otthagyta műhelyét és „halász lett belőle". Egy fél évig élt a dzsunkán, amely nemcsak megélhetését biztosította, hanem a lakása is volt. Le Cong Thanh ma egy nagy magántársaság igazgatója, amelynek tőkéje 400 millió dong. Vietnamban az utóbbi tíz évben fokozatosan átértékelték a magánszektor szerepét. Amint 1986-ban, a VI. pártkongresszuson - melyet gyakran a „megújulás kongresszusaként" emlegetnek - hangsúlyozták, a múltban ,,érvényesült az az elsietett igyekezet, hogy azonnal fel kell számolni a gazdaság nem szocialista szektorait, s a tőkés magánszektort pedig .államosítani akartuk. Tipikus munkamódszer volt a kényszerítő eszközök alkalmazása, a mennyiségre való törekvés, a minőség és a hatékonyság figyelmen kívül hagyása." Jelenleg a párt nemcsak elismeri azt, hogy hibás volt a gazdaság nem szocialista szektoraival szembeni álláspont, hanem alapvetően meg is változtatta az ezekkel kapcsolatos politikáját. ■ ■ ■ Nyílt láng felett sülnek a csirkék, az illatok étvágygerjesztőek. A Thuan Kieu étteremben vagyunk Ho Si Minh-városban. A konyha a nagy értterem közepén van, úgyhogy a vendég figyelemmel kísérheti a szakácsok munkáját. Rendelés után nem kell tiz percnél többet várni, a kiszolgálás gyors, a minőség kiváló. Ez az étterem nem csupán a specialitásairól ismert, hanem arról is, hogy vegyesvállalatként működik, s jól példázza, miként vehet részt a magánszektor a közétkeztetés tökéletesítésében. Megnyitásának történetében sincs semmi rendkívüli. Nho Quc Minh, korábban egy kis büfé tulajdonosa, elhatározta, hogy terjeszkedni fog. Felajánlotta egy szállodaipari és közétkeztetési állami társaságnak, hozzanak létre közösen egy új vállalatot. A javaslatot elfogadták, Minh is, az állami társaság is fele-fele arányban adta az indulótőkét, az alkalmazottakat a társaság személyzeti osztálya vette fel. A föszakács Nho Quc Minh felesége lett. Vietnamban mindig megbecsülték azt, aki ízletesen tudott főzni, de jó szakácsot találni nem könnyű. Ezért is van az, hogy a főszakács fizetése kétszer akkora, mint az igazgatóé. Igaz viszont az is, hogy Minh jövedelmét nem csak a fizetése teszi ki. Minh étterme a 11. városkerületben van. Itt a közétkeztetés felelős irányítója Le Ngu- yen, aki elmondja, hogy az alapvető élelmiszereket, a rizst, a cukrot, a húst és így tovább „a társadalom adja a szövetkezeteknek és magánvállalatoknak, mégpedig állami áron, s ez az infláció elleni harcot is segíti. A többi szükséges cikket pedig a piacon szerzik be. “ Összesen huszonöt asztal van a Thuan Kieu étteremben, mindegyiknél négy-öt személy étkezhet egyszerre. A mennyezeten elhelyezett ventillátorok enyhítik a hőséget, s bár van villanyvilágítás, a petróleum- lámpák sem hiányoznak a helyiségből. Az áramszolgáltatás kiesése ugyanis még mindig hozzátartozik Ho Si Minh-város mindennapi életéhez. A falakat azok az oklevelek díszítik, amelyeket az étterem kollektívája kapott a jó eredményekért. A termelékenységet illetően ez a vállalat az ágazat legjobbjai közé tartozik. Hogy erről némi képet alkothassunk: reggel hattól este kilencig, tehát két műszakban tart nyitva, déli szünet nélkül. Az alkalmazottak száma 47, beleértve a tíz szakácsot, az öt konyhai segéderőt és a húsz pincért is. Nho Quc Minh elmondja, az emberek azért járnak az éttermébe, hogy gyorsan és jól étkezzenek, s ami nem elhanyagolható szempont: elfogadható áron. A menüt két főétel alkotja, van bizonyos választék zöldségköretből. Ók alkoholt nem szolgálnak fel, de nem teszik szóvá, ha a vendég magával hoz egy üveg sört a szomszédos sátorból. Naponta átlag 4 ezer vendéget szolgálnak ki. Arra a kérdésre, hogy miként osztják el a bevételt: tömör feleletet ad: - Megfelezzük. Majd részletesebben is elmondja:- A számlák és a dolgozók bérének kifizetése után a tiszta nyereség fele az enyém, fele az állami társaságé. Egyébként a dolgozók fizetése a forgalom nagyságától függ. Az én nyereségrészemből adót fizetek az államnak, hozzávetőleg a nyereség felét. Nem nehéz kiszámítani: az étterem tiszta bevételének az egynegyede marad nekem, ebből tartom el a családomat, segítem a szüléimét. Nyolc gyerekem van.- Milyen a kapcsolata a kollektívával?-Az étterem minden dolgozója tagja a szakszervezetnek. De nagyobb viták sohasem támadtak közöttünk. Az emberek tudják, hogy napi tiz órát kell dolgozniuk. Ha elbocsátásra kerül sor, azt a társaság személyzeti osztálya intézi, éspedig kizárólag a kollektíva beleegyezésével. Különösen a déli országrészben válnak a vegyesvállalatok a népgazdaság fontos részévé. Különböző termékeket gyártanak és szolgáltatásokat nyújtanak. A magántőke részvétele lehetővé teszi az állam számára a gazdasági problémák gyorsabb megoldását, a magán- és vegyesvállalatok, szövetkezetek létrehozását. Mindez több munkahelyet is jelent, s ez szintén nem elhanyagolható szempont egy olyan országban, ahol munkanélküliség van. Phan Van Kai, a Vietnami KP KB tagja, Ho Si Minh-város tanácselnöke így látja a helyzetet:-A gazdaság különböző szektorai természetesen nem egymástól elszigetelten léteznek, főleg a munkamegosztás, a kooperáció által fonódnak össze. Rugalmasan akarjuk kihasználni az olyan formákat, mint az állami és a magánszektor vegyes vállalatai, a kollektív, a magán- és a családi gazdaságok. Ha ezekről lemondanánk, akkor lassítanánk a termelőerők fejlődését. A VI. kongresszus utáni időszakban a gazdasági élet legjellemzőbb vonása a gazdaságirányítás lehető legésszerűbb formáinak a keresése. Az üzemek és intézmények bátor és szokatlan kísérletekbe kezdtek. Elmondható például, hogy a Ho Si Minh Kereskedelmi és Ipari Bank megalakítása a város vezetőinek egyik legradikálisabb lépése volt a pénzügyi és hitelpolitika terén. A bankot két évvel ezelőtt alapították, s különböző pénzügyi szolgáltatásokat nyújt a vállalatoknak, szövetkezeteknek és társaságoknak, amelyek a mai Vietnam termelési viszonyainak minden típusát felölelik (jelenleg öt szektort különböztetnek meg a gazdaságban). Ez a bank lényegében részvénytársaság, az eszközök ötven százalékát az állami bank adta, a többit különböző intézmények és magánszemélyek úgy, hogy megvásárolták a részvényeket. Minden részvény értéke egy szakmunkás többhavi bérének felel meg.- Pénzintézetünk megnyitása előtt Vietnamban a bankok csak az állami szektor vállalatainak nyújtottak hitelt - mondotta Tran Anh Tyien a Kereskedelmi és Ipari Bank igazgatójának első helyettese. - A szövetkezetre és a magánszektorra nem fordítottak kellő figyelmet, pedig ezek adják a nemzeti jövedelem jelentős részét. Kezdettől fogva adunk rövid lejáratú kölcsönöket. E két év alatt is szép sikereket értünk el, nem volt nehéz partnereket találnunk, önmagáért beszél az a tény, hogy havonta 8,5 százalékos nyereséget tudunk kifizetni minden részvényre. Persze figyelembe kell venni azt is, hogy országunkban magas az infláció, de az új bank első lépéseiről elismeréssel szólnak a szakemberek, a vállalatok és szövetkezetek igazgatói. A mi hiteleinknek köszönhetően sikerült bővíteni, felfejleszteni sok fontos vállalatot. Nagyon lényegesnek tartom, hogy bankunk ki tudja használni a lakosság elfekvő pénzeszközeit, ezek most a népgazdaság fejlesztését szolgálják. Mielőtt odaítélnék valamely szervezetnek a hitelt, a bank szakértője ellátogat az illető üzembe vagy szövetkezetbe, feltérképezi gazdasági helyzetét, s beszámol róla az igazgatóságnak. Ily módon kapott például nemrégiben 35 millió dongos hitelt gyártásfejlesztésre a Saigon 10 nevet viselő szövetkezet, amely bútorokat gyárt, s többek között a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Lengyelországba is exportálja termékeit. Egy élelmiszeripari vállalatnak is megszavazták a több mint 200 milliós hitelt, de például annak az üzemnek már nem, amelyik petárdákat akart gyártani a újévi ünnepségekre. Vagyis: igyekeznek jót szelektálni. Sokan azzal magyarázzák a bank sikereit, hogy nagyon jó szakemberekkel dolgozik, a gárdának több mint a fele már Dél- Vietnam felszabadítása előtt is ebben a szakmában működött. Van olyan igazgatóhelyettes, aki több mint három évtizeddel ezelőtt egy francia kereskedelmi bankban kezdte a szakmát. De ezek a vezetők is lojálisak azon változások iránt, amelyek az ország újraegyesítése után bekövetkeztek. A felelős tisztségekbe történő kinevezésnél a múlt már nem jelent hátrányt. Mégsem fogadta egyértelműen a közvélemény ennek a pénzintézetnek a létrehozását. Sokan azt állítják, hogy a részvények felvásárlásával egyes emberek, akik egyébként sem tekinthetők szegényeknek, még gazdagabbak lesznek, s ezt a szocializmussal nem tartják összeegyeztethetönek.-Azért nem értek egyet ezzel, mert a bankok, takarékpénztárak a szocializmusban is fizetnek kamatot - mondja az igazgatóhelyettes. - A lakosság szabad pénzeszközeinek bevonása a gazdaságfejlesztésbe pedig olyan tényező, amelyről Vietnam nem mondhat le. A mi munkánk nem csak a részvényesek javát szolgálja. Persze még mindig folyik a vita arról, hogy milyen szociális hatással jár a bank megalakítása. Egyelőre csak az világos, hogy pénzt hoz az államkasszának s az állami mellett más szektorok élénkülését is elősegíti. ■ ■ ■ Egy nagy vízeséshez hasonlítható az a gépkocsiáradat, amely reggelente elözön- li a Ho Si Minh-városból a 25 kilométernyire lévő Bienhoa ipari körzetbe vezető autó- utat. A Saigon folyón átívelő híd után a gépkocsik szinte tömör falként töltik meg a négysávos sztrádát. A munkásokat szállító buszokon az egyes vállalatok nevei olvashatók. Ho Si Minh-város adja az ország ipari termelésének közel egyharmadát, s ebben nagy szerepe van Bienhoának. Bienhoa magyarul békés határt jelent. Ennek az ipari övezetnek (vagy komplexumnak) az üzemeit és gyárait 1963-ban kezdték építeni. A saigoni rezsim megdöntése előtt 94 vállalat működött, aránylag korszerű technikával. Napjainkra ezek egyharmada beszüntette a termelést.-Az övezet kiépítése a külföldi töke jelentős részvételével történt - mondja Nguyen Thanh Hoa, az itteni pártbizottság ipari titkárának helyettese. - E vállalatoknál főleg a kész elemek összeszerelését végezték vagy a technológiai folyamatoknak csupán egyes részeit. Egy olyan láncnak voltak az elemei, amelynek kezdete és vége külföldön volt. A néphatalom ezeket a vállalatokat államosította, nagyon sokban sikerült felújítani a termelést. De voltak olyanok is, amelyekben nem. Hiányoztak a lánc más elemei: a kapcsolatok a nyugati cégekkel. Bebizonyosodott, hogy a teljes államosítás hiba volt. A néphatalom ezért olyan formákat alkalmaz, mint a tőkés állami vállalatok, vegyesvállalatok létesítése külföldi partnerekkel. Az igazsághoz tartozik, a tőkés üzemek és gyárak össznépi tulajdonba vételét sok mindenben meghatározta eredeti tulajdonosaik magatartása is. Többségük emigrált, a külföldiek pedig keresztet vetettek vietnami gyáraikra. De mi sem tanúsítottunk megfelelő kezdeményezőkészséget. A külföldi beruházásokról szóló új törvénnyel - a múlt év elején lépett érvénybe- a dél-vietnami gazdaság lehetőséget kapott az „elvesztett láncszem" helyreállítására, s hogy azt kihasználja a népgazdaság fejlesztése érdekében. E törvény értelmében a külföldiek vietnami tőkerészvétel nélkül is alapíthatnak az országban vállalatokat. A Far Eastern Economic Review hon- kongi napilap például azt írta, Hanoinak ez a lépése a legliberálisabbak közé tartozik Ázsiában. mmm A Vietronix Bienhoa vállalat szerelőműhelyeinek falán méteres betűk hirdetik: Sanyo. Ebből már az eredeti tulajdonosra is következtetni lehet. Voltak évek, amikor itt teljesen szünetelt a munka, 1975-ben a japán vállalat leállította az alkatrészek szállítását. A helyzet fokozatos normalizálódásához idő kellett, a Vietronix megkezdte a külföldi alkatrészek behozatalát, s 1987-ben már 40 ezer korszerű típusú tévét és 54 ezer magnetofont gyártott külföldi cégjelzéssel. Trinh Dinh Nung igazgatóhelyettes:- A korábbi, magas szakképesítéssel rendelkező dolgozók nyolcvan százalékát sikerült visszaszereznünk, úgyhogy a legbonyolultabb termelési feladatokat is teljesíteni tudjuk. Két külföldi világcég, a Sanyo és a Philips is ajánlatot tett arra, hogy a Vietronix Bienhoa bázisán hozzunk létre közös vállalatot. Ez kölcsönösen előnyös lenne, az ajánlatot tanulmányozzuk. Nguyen Van Tung, Ho Si Minh-város tanácsának egyik vezető tisztségviselője így látja a dolgokat: - Már elmúltak azok az évek, amikor a külföldi beruházásokat a szocializmustól való elhajlásnak tekintettük. Ma úgy nézünk rájuk, mint termelési potenciálunk erősítésének fontos eszközeire. Lehetővé válhat tehát, hogy rövidesen más bezárt gyárakban is újból meginduljon a termelés. A Vietnami KP KB Politikai Bizottsága 1988 júliusában határozatot hozott arról, hogy a nem állami szektort nagyobb mértékben be kell vonni a népgazdaság fejlesztésébe. Széles körű lehetőségeket kaptak a magánszemélyek, beleértve az egészen nagy társaságok alakítását is. Két héttel a rendelet közzététele után a Ho Si Minh- városi lapok arról tudósítottak, hogy megalakult a Binimesco magántársaság, s Le Cong Thanh irányítja. Vagyis az a „halász", akiről a cikk elején szóltunk. Az igazsághoz tartozik: hat évvel ezelőtt, amikor Le Cong Thanh nehéz pillanatokat élt át, sokat segített neki a városi pártbizottság egyik vezető munkatársa, akinek sikerült elérnie, hogy felhagyjanak az üldöztetésével és Thanh ismét megnyithassa műhelyét. Ezt a pártmunkást Nguyen Van Linhnek hívják. Ma ő a vietnami párt főtitkára. (Azija i Afrika Szegődnya) Szovjet segítséggel épül a Fekete-folyón a Hoabinh vízerőmű, összesen nyolc, egyenként 240 MW-os blokkja lesz. Az elsőt ez év januárjában helyezték üzembe. Az építés a következő évtizedben fejeződik be, ez lesz egész Délkelet-Ázsia legnagyobb vízerőműve. - (CSTK-felvétel)
