Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-21 / 16. szám

ÚJ szú 9 )89. IV. 21. A _ iskola udvarán reggel nyolc óra MZ. után nem látni tanulót, de még tisztet sem. Megkezdődött az oktatás, ilyen­kor a tantermekben ülnek a javorinai parti­zánokról elnevezett híradós katonai szak- középiskola növendékei. Közeleg az év vé­ge, s a legtöbben még javítani szeretnének osztályzataikon. Egyrészt ettől függ a jövő évi zsebpénzük, másrészt azt tartják, ha már a katonai pályát választották, jól felké­szülnek rá. Abban a tanzászlóaljban, amelybe a szakközépiskola negyedikesei tartoznak, a legnagyobb az igyekezet, a szorgalom. Kamii Kristofik őrnagy, a pa­rancsnok politikai helyettese így jellemzi őket:- A tanulók a második félévben teljesítik a katonai pótszolgálatukat, ezért nálunk nagyobb a fegyelem, de a követelmények is, mint az alsóbb évfolyamokban. A negye­dikesek ráadásul érettségi vizsga előtt áll­nak. Ezen pedig egyikük sem akar szégyent vallani, hiszen nem mindegy, hogy milyen felkészültséggel kezdik majd el szolgálatu­kat a csapattesteknél. A zselizi (Zeliezovce) Farkas Ferenc ne­gyedikes évről évre javította az előmenete­lét és a katonai politikai akadémián szeret­ne továbbtanulni. Ha most nem sikerül, két év csapatszolgálat után újra megpróbálko­zik. Amellett, hogy jó tanul, a SZISZ munká­jából is kiveszi a részét. Az alap-, majd az iskolai szervezet vezetőségében az ideoló­giai nevelő munka irányításával bízták meg.- Azt hiszem, jól választottam, érdekel, amit csinálok. Az első három évben még modellezésre is futotta az időmből- mondja a fekete hajú, napbarnított arcú fiú. - Jelen­leg mindent félretettem és a tanulásra össz­pontosítok. Ugyanis csak a kiváló előmene- telüeknek van lehetőségük a továbbtanu­lásra, illetve arra, hogy a megadott helyőr­ségek közül maguk válasszák ki, hogy hol akarnak szolgálni. A néphadseregben ná­lunk idősebb katonáknak leszünk a pa­rancsnokai, és ez nem lesz könnyű. Azt hiszem azonban, hogy az iskola jól felkészí­tett bennünket a hivatásunkra. Szerény fiú. Elhallgatja, hogy megkapta a Példás növendék jelvényt és a SZISZ-ben végzett eredményes munkájáért kitüntették. Benevezett a középiskolások tudományos versenyébe, a Javorina környéki munkás- és forradalmi múltról írt értekezést. Jó he­lyezést ért el. Tavaly a tavaszi szünetben a volt iskolájában végzett toborzó munkát. Az eredmény: négyen jelentkeztek katonai iskolába.- Szlovák és orosz nyelvből már tavaly leérettségiztünk - kapcsolódik bele a be­szélgetésbe a hviezdoslavovói Hubert Zol­tán. - Nemrég tettük le a vizsgát teher- és személyautó vezetésből. Egyébként gyor­san telnek a napok, főleg az utóbbi hetek­ben. A szüleim eleinte nem lelkesedtek elhatározásomért, de én kitartottam, s nem bántam meg. Mindig érdekelt az elektroni­ka, s itt lehetőségem van, hogy megismer­kedjem a korszerű berendezésekkel. A kol­lektíva kiváló, segítjük egymást a tanulás­ban. Cseh, szlovák és magyar nemzetisé­gűek jól kijövünk egymással, feletteseink, növendéktársaink elsősorban azt nézik, hogy ki hogyan tanul.- Azt mondja, ha lehetősége lesz rá, tovább tanul. Nem véletlenül jutott erre az elhatározásra. Jól tanul és a néphadsereg műszaki versenyében olyan több részből álló mérőberendezést készített, amellyel a döntőbe jutott. Szeret sportolni, a SZISZ- alapszervezetében nem véletlenül válasz­tották meg sportfelelősnek.- Amikor a pályaválasztás szóba került, férfias életpályát szerettem volna magam­nak választani. A katonai pályát éreztem a legmegfelelőbbnek, - emlékezik Ftado- slav Lokvenc. - Az első évtől kezdve igye­keztem helytállni és megérte. Nemcsak a Példás növendék jelvényt kaptam meg, hanem a múlt év végén felvettek a pártba tagjelöltnek. Ez volt életem legszebb kará­csonyi ajándéka. • Farkas Ferenc nvniuuuu unuuiu A gyors beszédű, jó eszű szőke fiú nagyon sokoldalú, mindig ott van, ahol tör­ténik valami. Az első évtől kezdve tagja a Javorinka együttesnek, amely közismert a néphadseregben. Elsős volt, amikor a néphadsereg népművészeti versenyében az első helyet szerezték meg. Azóta is a keleti katonai körzet legjobb együttesei közé tartoznak. Ez elsősorban Stefan Psotny főzászlós érdeme, aki a Javorina együttest is eredményesen irányítja. Ra- doslav Lokvenc a SZISZ iskolai alapszerve­zetében az alelnöki tisztséget tölti be.- A továbbtanulási lehetőség engem is csábít, de akkor sem keseredek el, ha csapattesthez kerülök. Két év múlva, ami­kor már kellő szakmai tapasztalatra teszek szert, újra megpróbálom a továbbtanulást. Bárhogy is lesz, parancsnokaimra, tanára­imra mindig szívesen emlékszem majd vissza. A trenőíni Andrej Meravy számítástech­nikával foglalkozik. Erre az irányzatra a szakközépiskola legrátermettebb növen- • Ondrej Meravy (A szerző felvételei) dékeit választották ki. A következő nyelveken • Hubert Zoltán kívül angolt is tanulnak. Komoly fiú, jól meggondol minden kiejtett szót. Féléves fia van. A nősülés nem vált a hátrányára, sőt talán jobban tanul, mint azelőtt. Zubbonyán a Példás növendék jelvény. Tagja a SZISZ iskolai szervezete vezetőségének. Minden idejét a számítógép mellett tölti. Ennek ellenére bekapcsolódott a diákok tudomá­nyos munkájába is, dolgozatával sikert ért el.- Ha a nyáron a törzsőrmesteri rangot megkapom, valamelyik csapattestnél sze­retném a hivatásos katonai pályámat meg­kezdeni. Később természetesen a tovább­tanulási lehetőséggel is élni fogok. Amikor az iskolába kerültem, nem gondoltam, hogy ilyen jól fognak számomra alakulni a dolgok - összegezi az itt eltöltött éveket. - Megis­mertem a jó közösségi szellemet. Kevés a szabadidő, főleg jelenleg, de az iskolában több szakkör is működik. Hetente többször vetítenek filmet és minden hétvégén más­más tanszázad szervezi meg a diszkót. Hát így élünk... Megtanultuk mi az egymásra utaltság, s azt, hogy ma a szükség úgy hozza, az egyéni érdeket alá kell rendelni a csoportérdeknek. A katonai szakközépiskolának ország­szerte jó hírneve van. A múlt évben immár tizedszer nyerték el a SZISZ Központi Bi­zottságának vándorzászlaját. Büszkék arra, hogy csapatzászlajukat a Vörös Csillaggal, a Vörös Zászlóval és a Munka Érdemrend­del dekorálták. A parancsnokok, a pedagó­gusok a növendékeket önálló munkára ser­kentik, nem félnek az oktatásban új mód­szereket alkalmazni. A tanulók a társadalmi munkából is kiveszik részüket, védnökségi szerződésük van a zlatovcei gyermekváros­sal és a helyi alapiskolával, valamint a Bzin- cei Efsz-szel, de gyakori vendégek náluk a Népi Milícia tagjai is. NÉMETH JÁNOS / „Megkeseredtem" Sorsom a magányos nők sorsa. Szá­momra az életet a gyerek jelenti. Persze visszafogottan kell szeretnem, nehogy nyo­massza a feléje sugárzó figyelem, a gon­doskodás. Meg lehet tanulni ezt is, ámbár nagyon nehéz. Rá kellett jönnöm, az apát nem tudom pótolni, tehát nem is játszottam meg az apaszerepet soha. El tudom képzel­ni, hogy a fiam mennyi mindennel nem fordulhat hozzám, mennyi gondját nem oszthatja meg velem. Tizenöt évvel ezelőtt özvegyültem meg. A gyerek kétéves volt. Soha nem hittem, hogy az élet ilyen kegyetlen lehet majd hozzám. Tudom, mit jelent apa nélkül felnő­ni, anyám özvegyen nevelt. Hiába volt meg mindenem, apám hiányát nem tudta pótolni semmi. Ma is, ha lehunyom a szemem, megjelenik bajuszos arca, hatalmas alakja. Hatéves voltam, amikor autószerencsétlen­ség érte. A fiam nem emlékszik édesapjára. A két év úgy látszik nem vésődött (vésődhe­tett) emlékezetébe. Még ezt sem kaphatta meg az élettől... .Hogyan, miként alakult életem? Azt hi­szem, megkeseredtem. Hiába igyekszem, ideig-óráig sikerül csak feloldódnom. A sze­rencsétlenséget követő időszakban a gye­rek tartotta bennem a lelket. Tettetett jó­kedvvel hoztam, vittem a bölcsődéből, óvo­dából, a hétvégeken színes programokat szerveztem számunkra. Irtózom a bezárt­ságtól, ezért sorra látogattam az ismerősö­ket, rokonokat. Féltem hazamenni az üres lakásba. Volt egy időszak, most már beval­lom, amikor esténként vörös borba fojtottam bánatomat. Ezt ma szégyellem egy kissé. Szerencsére hamar elmúlt és jött a „nyug- tatók“ korszaka. A gyógyszereké éppúgy, mint az önzetlen, önfeláldozó férfi ismerő­söké, akik fel akarták vidítani a szegény özvegyet. Ha a munkahelyemen panasz­kodtam, hogy fáj a fejem, azt mondták, attól van, mert egyedül töltöm az éjszakát. Ha nem fájt, kajánul megjegyezték, biztosan azért, mert nem egyedül töltöttem. Évekig bosszankodtam ezen, ma már fel sem ve­szem a megjegyzéseket. Bevallom, hiány­zik a társ, a partner, nem jó a magány. Sokan mondják, mit panaszkodom, nem vagyok egyedül, ott a fiam. Tudom, és szerencsének tartom. De a gyerek 17 éves. Megvan a társasága, kis és nagy titkai. Sportol, tanul, itt-ott eljár disz'kóba és néha udvarol már. Egyelőre még mindent meg­beszélünk, sőt szabadságunk egy részét is együtt töltjük. De meddig? Évek óta férjhez akar adni. Nem tartom elképzelhetetlennek, de kérdem én, hol az a szabad, hozzám illő férfi?! Lehet, hogy előbb kellett volna férj után néznem? Vannak, akik irigyelnek. Az özvegyi nyugdíjat, az árvasági járadékot látják csu­pán. Én meg a sok ígéretre emlékszem. A szerencsétlenség után a férjem munka­társai, főnökei bizonygatták, figyelemmel kísérik életünket. Egyszer-egyszer meglá­togattak, aztán már csak telefonon érdek­lődtek hogylétünk felől. De idővel elmaradt ez is. Leköt a munkám, ez a szerencsém. Sze­retek olvasni, ám azért, hogy utazhassunk, kényelmesen élhessünk, otthon is dolgo­zom. Anyagi gondjaink tehát nincsenek. Tulajdonképpen semmink sem hiányzik. De hogy senki, azt nem mondhatnám. „Fáradt vagyok" Két éve hagyott el a férjem. Anyám azt mondja, azért, mert ha késett, ha ivott, kivertem a balhét. Egy asszonynak - sze­rinte - el kell tűrnie még a férje pofonjait is. Én egy rövid ideig tűrtem. Szerencsére a gyerekek nem tudtak semmiről, visszafo­gottan veszekedtünk. Egy nap bejelentette, van valakije. És megnevezte a barátnőmet. Ha neked ő kell, eredj. De mielőtt elmész, magyarázd meg a két gyereknek. Hat- és nyolcéves. Dehogy mondott nekik valamit! Az első hetekben dúltam-fúltam a mé­regtől. És visszavártam. Nem jött, csak írt, egyezzek bele a válásba, a gyerekek sem­miben nem szenvednek majd hiányt. Mintha a pénz pótolhatná az apai gondoskodást, szeretetet! Mindenbe beleegyeztem, tehettem is mást? Anyám hozzám költözött, máskülön­ben nem tudtam volna vállalni a hárommű­szakos beosztást. Amíg dolgozom, ellátja a gyerekeket, így legalább nincsenek egye­dül. Nagy segítség ez, de egyúttal nagy teher is. Anyám mindenbe beleszól és ál­landóan hol szidja, hol dicséri a volt férje­met. És vádol reggel, délben, este, sőt éjszaka is. Mert tűrnöm kellett volna. Mert ha a többi nő kibírja, én miért nem? Még a nagyszülőkhöz sem enged, azt mondja, mit szólna a falu, ha egyedül men­nék, férj nélkül. Anyám persze minden hét­végén hazalátogat, s a szomszédoknak azt meséli, férjem külföldön dolgozik. Mire jó ez? A férj, az apa hiánya rányomja bélyegét a családra. Legrosszabbak az ünnepek. Csak azért nem sírok, mert a gyerekek előtt nem szabad. Anyagilag sem állunk valami fényesen, a férj keresete nagyon hiányzik. A kolléganők itt-ott megjegyzik, hogy tulaj­donképpen jó nekem, kapom a tartásdíjat, adókedvezményem van, ha a gyerekek be­tegek, mint elvált nő többet lehetek velük. Ez igaz. De az is igaz, ha bármi adódik, egyedül kell döntenem. A felelősség súlya az, ami nyomaszt. Helytállni nem könnyű. Egy példa a sok közül, pedig ez még , a kellemesebbek közé tartozik. A kisfiam kerékpárra vágyott. Megtoldottam megtaka­rított pénzét és megvettük a bringát. A baj csupán az volt, hogy otthon kellett össze­szerelni. A szomszéd, látva több órás küsz­ködésünket, segített nekünk. Amióta a fér­jem elment, meg kellett tanulnom csöpögő vízcsapot, biztosítékot, miegymást javítani. Persze akadt volna vállalkozó, aki szívesen feljött volna hozzám. Sok kolléga, aki leadta volna a rossz házasság meséjét, aki ka­landra vágyqtt. Hát nem! Szétverni egy házasságot? Mások boldogtalanságára építeni jövómet? Nem tagadom, kellene egy kedves társ, egy biztos pont az életemben. A gyerekeimen kívül is. PÉTERFI SZONYA gedik (engedhetik?) meg ma­guknak a munka utáni sétát, egy kis baráti összejövetelt, sietve vásárolnak, kiveszik a gyerekeket az óvodából, is­kolából - s irány az otthon. És ha bármi adódik is, a megszo­kott körforgásból nem tudnak kilépni. Mert nem telefonál­hatnak a férjnek, lássa el a gyerekeket ő. Ugyanis nincs férjük, özvegyek, elváltak. Sokan vannak. Egyre többen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents