Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 16. szám
(Folytatás a 3. oldalról) szervezet létrehozása szorosan összefügg egymással. Csehszlovákia haladó ifjúsági mozgalmának története bővelkedik olyan értékes forradalmi tapasztalatokban, amelyeknek számbavétele segít a válaszadásban, az ifjú generáció feladatainak jobb megoldásában. A SZISZ a 68 évvel ezelőtt megalakított Csehszlovák Komszomol utódjának vallja magát, s a felszabadulást követően létrehozott egységes ifjúsági szervezetnek, az 1949-ben alakult CSISZ-nek a munkáját folytatja. A felszabadulás utáni hónapokban a cseh és szlovák ifjúság közötti kapcsolatok teljesen új alapokon kezdtek fejlődni. Barátságuk, együttműködésük a közös munka és az együtt szerzett tapasztalatok által egyre szorosabb lett. A Szlovák Ifjúsági Szövetség irányelveit a Cseh Ifjúsági Szövetséggel és más ifjúsági szövetségekkel összhangban határozták meg. Az 1948-as februári győzelem lehetővé tette, hogy a munkásosztály a CSKP vezetésével elkezdte a szocialista társadalom alapjainak építését, (gy került sor az egységes ifjúsági szövetség megalakítására is. Prágában 1949. április 23-án tartották meg az ifjúsági szövetségek egyesítő konferenciáját. Az értekezleten megalakult, le- galizálódott Csehszlovákia egységes ifjúsági szérvezete, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, amely az ifjúság minden rétegét tömörítette. Céljai és törekvései megfelelnek az 1950-es évek ifjúságpolitikai elvárásainak. Klement Gottwald a konferenciához címzett levelében ezt így határozta meg: „Közösen építjük most államunkat, közös törekvésünk most a csehszlovák nép jobb, örömtelibb és alkotó életének megteremtése az ötéves terv teljesítésének útján. Egyúttal a cseh és szlovák ifjúságot is öntudatos szocialista építőkké akarjuk nevelni. Magától értetődik, hogy ezt könnyebben és eredményesebben valósíthatjuk meg az ifjúság egységes szervezetének segítségével. Sőt, mondhatnám, hogy ez csak az egységes szervezet segítségével lehetséges, mert nemzeteink egysége ugyanúgy, mint valamennyi dolgozó népréteg egysége, törekvésünk sikerének alapvető előfeltéle... Az egységes ifjúsági szövetség csak akkor teljesítheti fennkölt küldetését az ifjúság szocialista nevelése, az ötéves terv teljesítésében való részvétele, nemzeteink egységének megszilárdítása terén, valamint a békéért és a haladásért folyó világküzdelemben, ha erős, milliós szervezet lesz." A CSISZ létszáma rövidesen (1950. június 7-re - a CSISZ I. kongresszusának időpontjára) elérte az egy milliót. Ez azt jelentette, hogy az ifjúsági szövetség jelentős számbeli erőt képviselt. Ennél még fontosabb volt, hogy egy ideológiailag egységes alapon álló, egységes ifjúsági szervezet született, amely a CSKP vezetésével a párt ideológiájának és programjának megfelelően végezhette munkáját. A CSISZ erejét és az ifjúság soraiban végzett hatékony munkáját jelentősen növelte az a tény, hogy a párt az ifjúsági szervezetre bízta a Pionírszervezet irányítását is. A fiatalok a CSISZ soraiban nagy lendülettel kapcsolódtak be az országépítő feladatokba. Legnagyobb sikereket a gazdasági építőmunkában értek el. Az ötvenes évek lendületét követően azonban az ifjúsági szövetség munkájának hatékonysága számottevően visszaesett. A felgyülemlett hibák, visszásságok következtében nagymértékben meggyengült az ifjúságra gyakorolt politikai, ideológiai hatása, kevés figyelmet fordított a jobboldali nézetek elleni harca és mellőzte az egyes ifjúsági rétegek és csoportok életkori és szociális sajátosságait. Ezért - a hatvanas évek második felétől kezdődően állandósult az érdektelenség, a közömbösség az ifjúsági szövetség iránt, ugyanakkor növekedett az úgynevezett formális tagság száma. Ilyen eszmei-politikai légkörben pedig természetes volt, hogy megindult és mind erősebben megnyilvánult a bomlás folyamata a CSISZ-ben. Mindezek eredményeképpen az ifjúsági szövetség az ismert 1968-1969-es események során szétesett és rövid idő alatt tizennyolc - életkor, érdeklődési kör, szociális rétegződés szerint szerveződött - ifjúsági egyesülés jött létre. Ezek többsége párt- és szocializmusellenes eszméket hirdetett, illetve kezdett megvalósítani programjában. A párt és a társadalom megtisztításáért és konszolidálásáért folytatott küzdelemben döntő fordulat állt be a CSKP KB 1969 áprilisi ülésén. Újra megkezdődött az ifjúságot egységesítő, integrációs folyamat. A SZISZ és a Pionírszervezet zászlóbontására, hazánk ifjúsága és a gyermekek egységes és önkéntes társadalmi szervezete megalakulására 1970 novemberében került sor. A SZISZ sokat tett és tesz azért, hogy az ifjúság széles tömegei megértsék és elfogadják a párt politikáját, aktív részesei legyenek megvalósításának. De még sokkal többet kell tennie, hogy az ifjúsági szövetségben és a fiatalok körében mindenütt alkotó vitaszellem, élénk politikai tevékenység bontakozzon ki. Ugyanis a SZISZ politikai befolyása, munkájának színvonala több területen elmarad a követelményektől, vonzereje gyengült. Régi problémája az ifjúsági mozgalomnak, hogy munkáját egyfajta zártság és nem kevés formalizmus is jellemzi. Számos szervezet magába zárkózik ahelyett, hogy tevékenységével a fiatalok széles rétegeire kiterjesztené befolyását és cselekvőén hozzájárulna az ifjúság munka- és életfeltételeinek alakításához. Az ifjúsági szövetségnek a jövőben többet kell tennie nemcsak a programok és módszerek differenciálásában, hanem abban is, hogy a szervezeti élet és az irányítás is jobban a rétegsajátosságokhoz igazodjék. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania arra, hogy a sokféleséget, az ifjúság érdekeinek pluralizmusát munkájában szem előtt tartsa. Az ifjúsági szervezetet is felelősség terheli a fiatalok „peremcsoportjainak" a felbukkanásáért. Azért, mert a SZISZ nem kínál vonzó programot ezeknek a kellő társadalmi figyelem híján kallódó fiataloknak a megynyerésére. A fiatalok gondolkodásában megnyilvánuló zavarok az ideológiai és propaganda- munka fogyatékosságait is jelzik. A politikai oktatásban statisztikailag kimutatható eredmények olykor eltakarják magát a fiatalt, akinek gondolkodását, magatartását, cselekvését formálni hivatott az eszmei-politiai nevelés. Ennek a nevelésnek tartalmaznia kellene az ellentmondások bemutatását, a tényleges helyzet reális értékelését is. Az ideológiai munkának mindig az életből kell kiindulnia, következésképpen napjainkban a legfontosabb tennivalója, hogy megértesse: ez az időszak történelmi fordulatot jelent, a társadalmi átalakítás nem valósulhat meg a fiatal nemzedékek mozgósítása nélkül. Ehhez azonban nem elegendő a szóbeli meggyőzés, valóságos változásokkal kell igazolni a meghirdetett elveket és törekvéseket. Az átalakítás sorsát az dönti el, hogyan fogadja az ifjúság. Mihail Gorbacsov így írt erről az Átalakítás és új gondolkodás című könyvében: „Az átalakításnak óriási tartaléka feszül ifjúságunkban. Hiszen az ifjúság fog élni és dolgozni a megújho- dott társadalomban... Meg kell szabadítani az ifjúságot a kicsinyes gyámkodástól és felügyelettől, tényleges feladatot kell rábízni, és az ezzel járó felelősséggel, az ebben megnyilvánuló bizalommal kell nevelni." E gondolatmenetet követve a SZISZ elsőrendű feladata, hogy az eddiginél jobban az átalakítás megvalósításának szolgálatába állítsa az ifjúság tudását, tehetségét, új iránti hajlamát. El kell érnünk, hogy a társadalomban jelentkező új követelmények ne borúlátást és kiábrándultságot váltsanak ki, hanem ebben a fiatalok igazi kihívást és nagyobb lehetőséget lássanak, tudásuk, rátermettségük bizonyítására. Az ifjúsági szövetségnek úgy kell dolgoznia, hogy a vitákat, konfliktusokat is vállaló fiatalok bátorítást, támaszt és megbízható pártfogót találjanak szervezetükben. Nem kevésbé fontos, hogy olyan légkört teremtsenek, amely a fiatalokat véleményük, javaslataik őszinte elmondására, kérdéseik fölvetésére készteti. Az ifjúsági fórumokon olyan szellemet kell meghonosítani, amelyben bátran lehet nem teljesen kész gondolatokat is kifejteni, netán tévedni, nem tartva semmiféle hátrányos következménytől. A SZISZ küldetésének, fő céljának - az egységes ifjúsági szövetség 40. évfordulója alkalmából, ezt különös nyomatékkai aláhúzva - változatlanul azt tartjuk, hogy soraiban a fiatalok a szocializmus meggyőződé- ses híveivé váljanak. Legyen a SZISZ olyan szervezet, amely cselekvésre, tettekre mozgósít, amely részt kér és részt vállal a szocialista társadalom előtt álló feladatok megoldásából. Legyen olyan mozgalom, amely érzékeny és nyitott a fiatalok érdekei és törekvései iránt, amely épít a helyi kezdeményezésekre és az alkotó tevékenységre. A SZISZ és a Pionírszervezet csak így válhat az átalakítás aktív és alkotó részesévé. PAULICKY PÉTER Bognár Gabriella pionírvezetó Már éppenséggel nem illik rám a pionír jelző. Az ifjúsági szövetségből is kiöregszem maholnap. Néhai alapiskolám csapatvezetőjével beszélgetve eszembe jutnak gyermekéveim. Fölelevenedik a felbári (Horny Bar) alapiskolában eltöltött kilenc év. Bognár Gabriella tizenöt évig dolgozott az ottani iskolában. Nyolcvanhatban a tanulók alaposan megcsappant létszáma miatt már nem maradhatott önálló csapatvezetője az iskolának. Mint létszám feletti került Csallóköz nagyközségébe, Gaböíkovóba. Tizennyolc éve ingázik otthona, Nagymegyer (Calovo) és a munkahelye között. Hogy közelebb nem akadna-e csapatvezetői állás? Lehet, nem is tudja. Ő itt is jól érzi magát, nagyszerű a kollektíva, szépek, okosak a gyerekek, mi kell még? Vannak vagy 550-en most, hogy a vízlépcső építése miatt a faluhoz csatolták három környező falu iskoláját, aprónépét. Aztán elkomorodik és kipakol. Maga is meglepődik, hogy milyen természetességgel sorolja fel a mozgalom hibáit, amelyeket ugyan szakmai berkekben ismernek, ám munkájuknak a kívülálló inkább csak a szép oldalát látja. Mert hogy is van ez? A mai világban nem könnyű gyereknek lenni - mondja. Dolgozni, foglalkozni velük nagyon szép és jó, ám figyelembe kell venni, hogy jobban túl vannak terhelve, hogy sokkal több információt kénytelenek naponta befogadni, „megemészteni", mint a pár évtizeddel ezelőtti nemzedékek. A tanítás után a pionírcsapat szakköreiben már eléggé fáradt gyerekekkel kell foglalkozni úgy, hogy ez a munka inkább szórakoztató, mint szigorúan oktató jellegű legyen. De mit várnak el egy pionírvezetőtől a felettesei? Elsősorban papírmunkát. Kétkedő lehet az ábrázatom, mert Bognár Gabriella már sorolja is a tényeket. Tán nem ünneprontás, ha feketén-fehéren számba vesszük a helyzetet:- Tőlünk főleg adminisztrációs munkát várnak. írni, írni, ez a lényeg. Ha ellenőrizni jönnek az iskolába, akkor sem arra kíváncsiak, hogy milyen műsort vagy milyen színdarabot tanítottam be a színjátszókörrel, a tánccsoporttal, hanem hogy vannak-e papírok. Csak papíron létezzen valakinek a munkája, már a legjobb csapatvezető is lehet.. .! De én a konkrét munkát szeretem, azt, amivel a gyerekeknek tudok valamit adni. Valami maradandót, valami útravalót. Hogy szórakozzanak, hogy egy kicsit játszhassanak. Ezektől a 13-14 évesektől úgyis elvesznek valamit, valamit, ami nagyon fontos. Helyette arra kényszerítik őket, hogy felnőttesdit játsszanak. A pár héttel ezelőtt lezajlott pionírkonferencián döbbenten figyeltem, hogyan utánoznak bennünket a gyerekek. Gyűlésüknek különböző pontjai voltak, a vita rettenetesen hosszúra nyúlt, hisz mindenkinek kiosztottak egy-egy kérdést. Ha a csapatvezetők hagyják, hogy a formalizmus így eluralkodjon itt is, akkor fáradt, koravén és közömbös ifjúságot nevelünk a gyerekekből. Volt alkalmam hallani ezeket a gyerekeket, amikor a fölberregő csengőt követő szünetben az öltözőbe tódultak. Talán nem is olyan reménytelen a helyzet. De ennyi virgonc gyereket hogy lehet bevonni a tartalmas és szórakoztató pionírmunkába? Ebben az iskolában ez úgy látszik, sikerült. Énekkar, tánccsoport és színjátszókor is működik. Bognár Gabriella ezenkívül honvédelmi és sportversenyekre is felkészíti pionírjait. Hogy milyen eredménnyel? Az asztaliteniszezők a járási versenyen második, a színjátszókor tagjai a harmadik helyezést érték el.- Tulajdonképpen a pionírmunka eredménye a rajvezetőkön múlik. Én „mindössze" felügyelek a munkájukra, hogy ne legyen sematikus, ne legyen csak „letudott" akció. És ragaszkodom ahhoz, hogy szórakoztató és ne „kötelező" ízű legyen. Saját ötletem.volt és ennek alapján zajlik az egész tanévben az „Egyek vagyunk" című verseny, ahol tizennégy raj a kultúra, a sport és az egyéb kategóriákban versenyez egymással. Az első helyezett csapat az év végén 2000, a második 1000, a harmadik pedig 500 korona jutalomban részesül. Ezt az összeget az osztályok év végi kirándulásra fordíthatják. A pionírcsapat az állami gazdaságtól és a Hydrostav helyi üzemétől is kap támogatást. Az előbbi egy színes televíziót és egy vídeokészü- léket adott ajándékba, még a vízlépcső építői a pionírszervezet megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére április 24-én kirándulást rendez a legjobb, legaktívabb tanulóknak.- Nagyot változott a világ - méláz el egy pillanatra. - Ez alatt a néhány évtized alatt sok dolog leértékelődött, míg más túl nagy hangsúlyt kapott az életünkben... Szóval nem fordult minden a szebbik oldalára. A gyerekek értelmi és érzelmi neveléséből ma többet kell vállalnunk nekünk, a szervezetnek, a pedagógusoknak is. Csak az arányokat. Azokat kell (és kellene) szépen megtartani... Eltelt a beszélgetésre szánt idő. Észre sem vettük. És alig került szóba ő maga, az ember. De ha jól meggondolom, abban, ahogyan a munkájáról beszélt, s amit az általa irányított pionírcsapat elért, ott van az a következetesség és hivatásszeretet, amely a jellemzője. SZITÁS GABRIELLA Ketten a legügyesebb, legaktívabb tanítványok közül - és a pedagógusok, akik a gyermekek sikerének legjobban örülnek ’ (A szerző felvételei) 1989. IV. 21 mindig az ifjúság az első“
