Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-21 / 16. szám

ISZÚ TÖRTÉNELMI TETTEKRE Látogatás a múzeumfaluban KÉSZÜLVE Hosszas utazás után végre itt állok Su- senszkoje egyik poros utcácskáján. Ilyen tehát a számunkra egzotikus Szibéria, Így néz ki az egyik falu, ahol a cári számüzöttek voltak kénytelenek élni. Ezen az úton lépke­dett sok évvel ezelőtt a fiatal forradalmár, akit 27 éves korában már másodszor Ítéltek száműzetésre. Egyik első levelében Vlagyi­mir lljics Lenin így írt Susenszkojeről: ,,Nagy falu ez, több utcája van, ezek elég piszkosak, porosak - ahogy illik. “ Milyen bűntettel vádolták, miért küldték ide, száz meg száz versztára Pétervártól, miért féltek tőle annyira, hogy egész Szibé­riába száműzték? A művelt, elméletileg jól felkészült jog­gyakornok Vologya Uljanov 23 évesen kez­dett tevékenykedni a pétervári proletárok munkásköreiben. Lenin ebben az időben nagy figyelmet szentelt a munkáskörök szervezői és vezetői képzésének. Ennek a munkának a során ismerkedett meg ké­sőbb egy fiatal tanítónővel, aki a Nyevszkij kapu melletti munkás- és vasárnapi iskolá­ban már negyedik éve ingyen tanított. A kö­zös munka közel hozta egymáshoz a fiatal forradalmárokat, megalapozta egy életre szóló kapcsolatukat. Nagyezsda Konsztan- tyinovna Krupszkaja forradalmi értelmiségi családból származott, kora ifjúsága óta be­kapcsolódott a forradalmi tevékenységbe, belépett egy marxista körbe. De térjünk vissza a száműzetés előzmé­nyeire. A pétervári szociáldemokraták szer­vezete Lenint, mint a mozgalom egyik jeles szervezőjét külföldre küldte, ahol számos jeles forradalmárral találkozott. 1895 őszén tért haza, s vezetésével ekkor egyesültek a marxista körök egy politikai szervezetbe: Harci Szövetség a Munkásosztály Felsza­badításáért. A központi csoportban a forra­dalmi mozgalom olyan jelentős személyisé­gei tevékenykedtek, mint Krupszkaja, Krzsi- zsanovszkij, Martov, Sztarkov és mások. A központ december elsejére készítette sajtó alá a Rabocseje Delo illegális folyóirat első számát. December 8-án Lenint és munkatársai jelentős részét letartóztatták, államellenes tevékenység miatt emeltek vá­dat ellenük. Lenin a börtönben sem szűnt meg dol­gozni, brossúrákat és cikkeket írt, elkészí­tette a szövetség programjának tervezetét, irányította tevékenységét. Több mint 14 hó­napot töltött a pétervári börtönben, amikor 1897 februárjában közölték vele, hogy há­rom évre Szibériába száműzik, ahol rendőri felügyelet alatt fog élni. Megpróbáltatás volt már maga az út is a száműzetésbe: Lenin február 17-én indult el Pétervárról, s csak március 4-én érkezett meg Krasznojarszkba, ahol várnia kellett, hogy kijelöljék száműzetése helyét, s bein­duljon a folyami hajózás. Április végén kö­zölték vele, hogy a Minuszinszki körzetbe deportálják. Krzsiszanovszkijjal és Sztar- kowal egy hét alatt jutottak el Minu- szinszkbe. Mielőtt Susenszkojeba mentem volna, én is megálltam ebben a városkában. Az utcát, ahol azokban a napokban Lenin lakott, eredeti formájában őrizték meg. Egymás mellett sorakoznak az egyemeletes fahá­zacskák, a poros utcában egy kis könyvtár is van, ahol Lenin hosszú órákat töltött, s ahol ma múzeum van. A városkából 1897. május 8-án küldték Vlagyimir Uljanovot Su­senszkojeba, itt kellett letöltenie a három évi száműzetést. Susenszkoje egyik faházának homlokza­tán emléktábla hirdeti, hogy itt, Zirjanov paraszt házában kapott Lenin szállást. A kaputól deszkajárda vezet a házig, amelybe még egy nem éppen magas ember is csak fejét lehajtva tud belépni. Egy kicsi szobácskábán lakott itt Lenin, benne egy faágy, asztal és négy szék. Havi nyolc rubel támogatást kapott csak, úgyhogy valóban nagyon szerény körülmények között volt kénytelen élni. A szegénységnél is nehe­zebben viselte az elszakadást a proletárok között végzett mindennapi munkától. Visz- szaemlékezéseiben azt írta, hogy az első napokban kezébe vette Oroszország euró­pai részének és Európának a térképét, Ennél az asztalnál születtek Lenin jelen tös írásai s nagy keserűség fogta el amiatt, hogy ilyen messzire került. ,,De most már menni fog, már megszoktam“ - írja Lenin egyik leve­lében. Nagyon megörült, amikor június közepén megkapta a Russzkije Vedomosztyi című újság első számát. Azonnal végigolvasta az egész újságot, s mint írta, ez érthető is volt, hiszen nehezen viselte az újságok hiányát. Sok időt töliött levelek írásával, kiterjedt levelezést folytatott azokkal a szociálde­mokratákkal, akiket Észak-Oroszország és Szibéria különböző helyeire száműztek. * • * Kis könyvszekrény áll a szegényes szoba sarkában, rajta szinte kizárólag filozófiai művek. A fiatal jogász, aki előzőleg nagyon komolyan tanulmányozta a politikai gazda­ságtan kérdéseit, a száműzetésben szinte minden energiáját a filozófiatörténetnek szentelte. Rendszeresen és gyakran írt családtag­jainak, főleg édesanyjának, aki gyermekei­nek valóban közeli eszmei társa volt, meg­értette forradalmi törekvéseiket, hősiesen tűrte a sors megpróbáltatásait. Nemcsak anyja, hanem az egész család segítette munkájában Vologyát, könyveket, katalógu­sokat küldtek neki orosz, francia, német nyelven, de angolul is olvasott. Elhagyjuk Zirjanov paraszt házacskáját, kilépünk az utcára. Egy év elteltével ezen az úton jött látogatóba Leninhez anyja kísé­retében Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja, akit szintén három évi szám­űzetésre ítéltek, s büntetését Ufa tarto­mányban töltötte. Még amikor mindketten börtönben voltak, Vologya egyik levelében szerelmet vallott neki. Most pedig Susensz- kojeból azt írta, hogy jöjjön utána és legyen a felesége. Nagyezsda Konsztantyinovna visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a há­zassághoz és Susenszkojeban való közös száműzetésükhöz a rendőrségtől kellett en­gedélyt kérniük. Gyorsan elterjedt a faluban a hír, hogy megérkezett Lenin menyasszonya. Zirjanov házában sokan gyűltek össze, üdvözölni akarták az új lakókat. A figyelem közép­pontjában természetesen a csinos, copfos menyasszony állt. Itt a faluban kötöttek házasságot az egyetlen erre jogosult „hiva­talban", a pravoszláv pópánál. A rendőri szervek ugyanis kikötötték, hogy ha azon­nal nem házasodnak össze, Nagyezsda Konsztantyinovnának vissza kell térnie Ufába. A házasságkötés után Lenin és felesége átköltözött Petrova parasztasszony házába. A ház körül kis gazdaság van, zöldség és virágágyások. Kísérőnk azt állítja, hogy itt minden pontosan, de pontosan olyan, mint azokban az években volt. A házban 1938- ban hozták létre a múzeumot, a szovjet kormány döntése alapján kidolgozták Su­senszkoje falu egy része rekonstrukciójá­nak tervét, helyreállították a múlt század végi arculatát. S ezzel létrejött a ma is látható emlékmű-komplexum. De térjünk vissza az ifjú házasokhoz, akik a nehézségek ellenére megértésben és boldogságban éltek. Napjaikat mindenek­előtt a szorgalmas munka töltötte ki, idegen nyelvű irodalmat fordítottak, dolgoztak Vla­gyimir lljics kéziratain. Munkásnő címen itt írta első brossúráját Nagyezsda Konsztan­tyinovna, itt született Lenin Az orosz szo­ciáldemokraták feladatai című munkája, melyben általánosította a pétervári Harci Szövetség tapasztalatait, s megalapozta az oroszországi szociáldemokrácia programját és taktikáját. A szibériai faluból illegális Vlagyimir lljics Lenin 1897-ben utakon jutott el a kézirat Genfbe, ahol 1898- ban adták ki. Itt írta Lenin A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című alapvető művét, melyben betetőzte a narodnyikság eszmei szétzúzását. A kézirat egyes fejeze­teit Anna nővérének küldte Podolszkba, ő szerkesztette a könyvet, melyet végül Pétervárott nyomtattak ki. A 2400 példány­ban megjelent könyv nagyon népszerű lett, szinte azonnal elkelt. Lenin ezekben a hónapokban intenzíven foglalkozott a nemzetközi forradalmi moz­galom elméletének és gyakorlatának kérdé­seivel is, s azt tapasztalta, hogy helyenként nyílt próbálkozások történnek a marxizmus revíziójára. Susenszkojeban írt elméleti és gyakorlati cikkeiben elemezte az új típusú párt feladatait, lényegében már itt elkezdte a forradalmi marxista párt szervezését. Közeledett a száműzetés vége, s Lenint egyre intenzívebben foglalkoztatta az új párt létrehozásának terve.,,Álmatlan éjsza­kákon át minden részletében átgondolta tervét, megvitatta Krzsizsanovszkijjal, ve­lem, erről levelezett Martovval és Potre- szovval, megegyezett velük, hogy külfödre távoznak“ - emlékezett vissza Nagyezsda Krupszkaja. Türelmetlenül várták a távozás napját és mindvégig attól tartottak, hogy a rendőrség meghosszabbítja száműzetésüket, ami gyakran előfordult. 1900 januárjában a rendőri hivatal figyelmeztette őket, hogy a belügyminiszter rendelkezése értelmében a száműzetés befejeztével is tilos számukra az egyetemi városokban és a munkásmoz­galmi központokban tartózkodni. Elhagyjuk a múzeumfalu utolsó házacs­káit. 1900. január 29-én - miután elbúcsúz­tak barátaiktól és ismerőseiktől - itt ült fel a szánra Vlagyimir lljics és Nagyezsda Konsztantyinovna. A parasztok tucatjai is eljöttek, hiszen a hosszú hónapok alatt nagyon megszerették Lenint bölcs taná­csaiért és azért, hogy segített nekik vitáik­ban a hivatalokkal. Leninnek ugyan a ható­ságok betiltották, hogy jogászként működ­jön, de tanácsot azért adott, s - mint bebi­zonyosodott - ezek jó tanácsok voltak. Késő este érkezett meg Lenin családjá­val Minuszinszkbe, itt csatlakozott hozzájuk másik két forradalmár, Sztarkov és Szilvina. Szánon folytatták útjukat napokon keresz­tül. Több száz versztát tettek meg a csikor­gó szibériai fagyokban, mig megérkeztek Acsinszkbe, ahol vonatra szálltak. LADISLAV TAKÁŐ . IV. 21. , Zirjanov paraszt háza Susenszkoje, a múzeumfalu (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents