Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 15. szám
)S Kelemen felemelkedett az rekedten morogta: zeretnélek ölelni néha asszony! lorbára elkacagta magát, meg- iit, és az ura szemébe nézett: szeretnél ölelni, mi, ezen a do- , az avas bölénybőr takaró ;or ott fönn, ahová beépítettél, m, tükröm, macskám, kon, tudom... édes. sr átölelte. sarkában fennen tollászkodott yébként is, ha valamit el akartál építettél volna ide a falad mellé itát, hogy kergessék rajta a le- kenyérsütő asszonyokat. Nem I a vér, Kelemen, hanem a fűre 3döre, attól, aki szeret... >m... sm... orbára megigazította hálóingét, zefogta a csattal, szempillái alól a fekete villámok, d Kőműves Kelemen tenyerén /ös karmolását. yébként is, milyen építőmester szerencsétlen, hogy gondolod, gy követ is kedvvel fognak meg d, kenyérsütö asszonyok, körtallér nélkül - hogy a többiről ne ik. Vigyázz, Kelemen, mert hét isszajövök, de akkor nem kísérem egyenesen elviszlek! Úgy ebbe a nyavalyás várba, hogy od sem leszen! Mert tudd meg, legényekhez, nem te, én, hites I, tündér Firtos Borbára! jtánakapott volna, a vadlúd már sátorból. Imetes uram - dohogott magá- ives Kelemenné, miközben az yek ujjait meg lángjait csipked- . megtanulnád már, hogy mi az sületi. Vajha megtanulnád már, fölébredsz, egy kutyád, egy egy legényed lesz... te szárnyát, pendült az íj, na szállt fel a vadlúd, egyene- ifa lombkoronája felé, a mogyo- sében, majd visszatért az égeralk kacagást hallatott, hajnalo- :er tüsszentett. Nagyajtai Emeddig csavarta az orrát, amíg szeme könnyezni nem kezdett. iy elvonyítsd magad, te idétlen tt rá még egyszer a komorna. fütyölj Medvecskének, hogy itt maradsz, hamar meglátogat- lamb képibé... Imrus elhessentett az orra elől vagy két szúnyogot, harmadszor is tüsszentett.- A hétszentségit! - miféle reszelés hideg csőr kávája birizgálja a hátamat- mordult fel még egyszer a Mester, édes álomba szenderedőn.- Ne szentségelj, Kelemen! - a vadlúd figyelmesen lebukott az alig szörcsögő forrás mentén. Kitartóan nézte az alvó férfit. Ott időzött, majd jobbra lendült, amikor a harmadik tüsszentés előtt meghallotta a nyárilúd első szárnycsapását. Tovább bukott, pörgött fölfele a csiga- útón.- Mindegyiknek megcsipkedtem a fülét, meg kioldottam a zekéjét, édes asszonyom - mondta csillogó-villogó szemmel Nagyajtai Emese, amikor magos Gyiva várának kilencedik emeletén lehajigálta lábairól a topánkákat, és kezébe adta Kőműves Kelemenné Firtos Borbárának a bontófésút.- Megkísértetted őket, derékul - pillantott tükrébe a szépasszony. - Édes jó Emeském - folytatta rakd meg jól a tüzet, szépen kérlek... hadd ne fázód- junk a következő hét évben sem... Kelemenért ... egy pillanatig sem akarok felébredni.- Imrus... idétlen - mondta a komorna, miközben lepattintotta szárnyait s megfújta a parazsat. Kipattant a hártyaablak, besüvített a szél. Kőműves Kelemenné kinyújtotta a karját.- Lőrinckém, gyere bé, légy otthon!- A legfiatalabbik pók végigszaladt a fürtjein, végig a hálószoba függönyein, megállapodott a saját honában.- Hej, tudtam én mindig, hogy nem vagytok jók semminek! - szólalt meg Kőműves Kelemen hajnalban. Dobált ki mindent, hogy érte. Patkót, a patkószeget két kézzel szórta, kardot, vakolólapátot is.- Hány év alatt építitek fel? - kérdezte nagy búsan vakarózva a tizenegy legényeket. - Álmodtam egy éjjel három szép libával, három szép libával, törvénynek urával - vagy kettő volt? Szó ami szó- nézett föl a romos vár fokára szomorúan, miközben meg- és összefordultak a messzi szén- és mészégetők füstjei amilyen hitványul mi az én édes asszonyomat, Firtos Borbárámat béfalaztuk... Kőműves Kelemen nagyot csavart a bajuszán.- Még ezt az egyet sem tudtuk rendesen, irgalmatlanul elvégezni. A Mester varkocsát hét tündér kezdte el szálazni sebesen. ffl! §3* SLAWOMIR MROZEK Az állatkert igazgatója karrierista volt.’ Az állatokat csupán holmi lépcsőfoknak tekintette, melynek segítségével feljebb juthat a hivatali ranglétrán. És még csak nem is gondolt arra, hogy intézménye szerepet játszhat az ifjúság nevelésében. Az állatkertjében található zsiráfnak túl rövid volt a nyaka, a borznak nem volt saját ürege, az ürge fütyült mindenre, különben csak igen ritkán hallatta a hangját. Mindezek a hiányosságok különösen felháborítók voltak, mivel gyakran látogattak el az állatkertbe iskolai tanulócsoportok. Az állatkert vidéki volt. Sok állat hiányzott, elefánt sem volt. Egyszer megpróbálták háromezer házinyúllal helyettesíteni, de az nem volt az. Abban a mértékben, ahogyan vidékünk fejlődött, tervszerűen orvosolták a hiányosságokat, végül az elefánt kérdése is a napirendre 'került. Valamilyen jubileum alkalmából aztán a központban kedvező döntést hoztak az elefánt ügyében. Az állatkert dolgozói nagyon megörültek. Annál inkább csodálkoztak, amikor megtudták, hogy az igazgató beadványt küldött Varsóba, ebben lemondott az elefánt „kiutalásáról”, s ellentervet terjesztett elő arról, hogy az elefántot a helyszínen, gazdasági módszerekkel kell „előteremteni”. „Én és egész kollektívám - írta az igazgató - tisztában vagyunk azzal, hogy az elefánt: túlságosan súlyos teher a lengyel bányászok és kohászok vállán. Az állami kiadások csökkentése céljából azt ajánlom, hogy a számunkra tervbe vett elefántot házi gyártmányú elefánttal pótoljuk, amely gumiból készülne életnagyságban, azután levegővel töltjük meg és kerítés mögött helyezzük el. Ha gondosan kifestjük, senki sem tudja megkülönböztetni az igazitól, még közelről sem. Tekintettel arra, hogy az elefánt nehéz, lomha állat, amely nem szokott ugrándozni, ok nélkül nem futkározik és nem bukfencezik a földön, a kerítésen kis táblát helyezünk el, amely közli a látogatókkal, hogy ez az elefánt különösen súlyos. Az igazi elefánt vásárlásának mellőzésével megtakarított pénzt pedig egy új sugárhajtású repülőgép gyártásának vagy régi műemlék restaurálásának céljára utaljuk át. Kérem, vegyék figyelembe, hogy a szóban forgó kezdeményezés, akárcsak a terv kidolgozása - az én t, a negyedik ájta idegbajt, >ajt, hajlandőéltatlankodva Mi az hogy. nemigen járt >em érezném létén, igaz, itt lók, orkánok, Inyűtt közép- on. iharban sem, hogy amikor , elneveztem t). ra gondolok, lmokat épite- ilerőműveket, ában forogja- sg mi magunk a sok szélerö- amot fejleszt- nem messze gyenes, csak oénzbe,az se i erőművekre, kra, mint egy- ses kis dina- ekkel. izett utcán, az aládi szélmal- nelyet egyéb- ak neveznek, mot. amikor csön- okám, rögtön iy szélmalmot tán kinevetett, m is szélmal- árnyú lepkék, tk hasonlítani 'repülőkhöz.- Ez egy sárkányrepülő! - mondtam neki, mert mi nem hazudunk egymásnak.- Nem egy, hanem kettő! - javított ki határozottan.- Miért éppen kettő? - érdeklődtem.- Hát nem ketten vagyunk, nagyapa? Kettő kell, ha elvisz bennünket a szél, tudod, olyan erős szél, mint a tegnapi.- Bizony az elvinné a malmainkat is! - szóltam rádöbbenve a helyzetre. - Köszönöm a felvilágosítást, kisasszony. PLACEBO Ha az ember a Kárpátok alatt lakik, gyakran fáj a feje, mert nagy itt a huzat. Egyenes és átvitt értelemben is. Maradjunk most az előbbinél, a hideg vagy forró politikai légáramlatoktól hadd fájjon a politikusok feje. Az én fejem most mindenesetre a rendes, igazi, valódi huzatoktól fáj, attól, hogy nagytakarításkor rám nyitották az összes ablakot, úgy süvöltött itt a szél, mintha ki akart volna söpörni a nyolcadik emeletről, az írógéppel, bútorokkal, kéziratokkal együtt. Ahogy lenni szokott, nem találok itthon az ún. házipatikában semmilyen fájdalomcsillapítót. Hanem mit? Angoltapaszt, gézt, hashajtót, vérnyomáscsökkentőt, tink- túrát, kamillateát, kötszert, egy csomag Dalila cigarettát (hálistennek!), és egy doboz Gastrogel nevű tablettát. Sziszegve nézegetem ezt a Gastrogelt, melyet valamikor régen gyomorsav-túltengés ellen vettem, s amely nagyon hasonlít a fájdalomcsillapítókra, például a Dynil- re, Veralginra, Ataralginra; a halántékom lüktet, a homlokomba szögeket vernek, a tarkómat fakalapáccsal püfö- lik, alighanem nyüszítek is. S mivel a borzalmas fájdalomtól az eszem is teljesen összezavarodik, nem arra gondolok, amire kellene, például, hogy orvost hívok vagy magam megyek hozzá, hanem eszembe jut a PLACEBO. Olvasóim nyilván tudják, hogy a placebo gyógyszerpótló, illetve pótgyógyszer, nevezze, ki hogy akarja, a lényege ez: olyan készítmény, amely külalakban, formában, színben teljesen megegyezik a valódi gyógyszerrel, így például a fájdalomcsillapítóval, de nincs benne semmiféle hatóanyag, sem gyógyító, sem csillapító, sem a szervezet működését gátló, sem azt fokozó vegyi anyag, viszont a tubusára ráírták több világnyelven is, hogy kitűnő fájdalom-, és idegcsillapító, altató, agyértágító stb. A placebo a tudatunkon, a lelkivilágunkon, a pszichikumunkon át közelíti meg a bajt. Ha az orvos úgy írja elő, mipt fájdalomcsillapítót akkor a fájdalmainkat csökkenti, ha idegcsillapítóként szedjük, akkor idegfeszültségünket. Tehát az a lényeg, hogy a hatása éppen olyan, mint a valódi gyógyszereké (akkor tehát valódi gyógyszer is!): vagy hat, vagy nem. (Ha például ciánkáliként veszem be a placebót, akkor vagy rögtön meghalok, vagy... csak később, ha majd meg kell halnom.) Jajgatva nézegetem a Gastrogelt: hat tabletta maradt még a dobozban, pontosan olyanok, mint a Dynil- tabletták. Egy kicsit kóválygok a konyhában, azután úgy döntök, meggyőzöm magam arról, hogy a Gastrogel az tulajdonképpen Dynil, kiveszek egy tablettát a dobozból, beviszem a szobámba.- Te Dynil vagy! - mondom neki halkan, hogy a feleségem föl ne ébredjen. - Te most azonnal Dynil leszel! - parancsolok rá még halkabban. Ezután gondolatban elmotyogom még vagy százszor: „Te Dynil vagy.” Kimegyek a konyhába, behozok egy pohár vizet, egy darabig szórakozottan bámulok a tablettára, a fejfájás teljesen elhülyített, azután lenyelem. Úgy érzem, hogy a torkomon akadt, ismét kimegyek a konyhába s egy újabb pohár vízzel leöblítem. Most az előszobában mászkálok nyöszörögve legalább két percig. Két perc múlva teljesen megszűnik a fejfájásom. Mintha elvágták volna. Sőt, mintha levágták volna a fejemet, egyáltalán nem érzem, hogy van fejem. Bemegyek a fürdőszobába s a tükörbe pillantok: a fejem a helyén van... Boldogan megyek a szobámba, lefekszem, s azonnal elalszom. Sokáig alhattam. Arra ébredek, hogy feleségem a szobát takarítja.-Jó reggelt - köszönök, amikor észreveszi, hogy nyitva a szemem. - Miféle tabletta ez itt az asztalodon? Nézem, s nem akarok hinni a szememnek: a Dynillé kinevezett Gastrogel-tabletta ott hever az asztalomon. Megyek a konyhába, markomban a tablettával. Az este megszámoltam: hat volt. Most öt van a dobozban, egy a tenyeremen, tehát szintén hat. Tehát, ha lenyeli az ember ha nem, így is, úgy is hat. Ez a: PLACEBO. szerény, személyes hozzájárulásom a közös munkához és harchoz. Maradok tisztelettel. .. aláírás." A beadvány nyilván egy lélektelen hivatalnok kezébe került, aki hanyagul végezte teendőit, és nem fogta fel az ügy lényegét. Mivel csupán a takarékosság szempontjai vezérelték, jóváhagyta a tervet. Az állatkert igazgatója, miután megkapta a központ jóváhagyó válaszát, egy óriási gumiköpenyt rendelt, hogy azután megtöltsék levegővel. A gumiköpeny felfújását két hivatalsegédre bízták. Semmilyen különleges készüléket nem bocsátottak rendelkezésükre, saját tüdejükkel kellett felfújniuk a műelefántot. Hogy az ötlet ne tudódjon ki, az egész munkát egyetlen éjszaka alatt be kellett fejezni. Az igazgató igyekezett minél gyorsabban elintézni az új állat leltárba vételének formaságait és megkapni a prémiumot. A két hivatalsegédet bezárták a raktárba, kétórás kimerítő munka után azonban a gumihéj alig emelkedett a padló fölé, és bizonytalan, lapos körvonalai nem hasonlítottak elefánthoz. Leszállt az éjszaka, odakint, a falakon túl elcsendesültek a hangok, csJpán a kifutóból hallatszott a sakál üvöltése. A hivatalsegédek egy percre félbeszakították a munkát. Öreg emberek voltak, akik nem szoktak hozzá az efféle megerőltetéshez.- Ha így megy tovább, akkor reggelre sem fejezzük be - mondta az egyik. - Hogyan magyarázzam meg a feleségemnek, hol töltöttem az éjszakát? Hiszen nem hiszi el, hogy egész éjjel egy gumielefántot fújtam.- Úgy bizony - helyeselt a másik -, elefántot ritkán szoktak felfújni. Eltelt még egy óra, és mindketten szörnyű fáradtságot éreztek.-Túl nehezen megy - sóhajtott az egyik.- így igaz - helyeselt a másik. - Pihenjünk egy kicsikét. Miközben pihentek, egyikük észrevette, hogy a falból gázcsap áll ki. Ez jutott eszébe: „Mi lenne, ha gázzal töltenénk meg az elefántot?” ötletét közölte társával. Elhatározták, hogy megpróbálják. A gumiköpenyt odatették a gázcsap alá, és néhány perc múlva nagy örömmel vették észre, hogy teljes nagyságú állat áll a raktár közepén. Az elefánt olyan volt, mint az igazi: ormótlan, petyhüdt fül és erősen odatapadó ormány.-Nagyszerű - mondta, akié az ötlet volt, hogy gázzal kell megtölteni a gumielefántot. - Most már hazamehetünk. Kora reggel az elefántot átvitték az állatkert közepén található, külön a számára elkerített kifutóba, amely a majomketrec mellett volt. A természetes szikla előtt elhelyezett elefánt hatásos látványt nyújtott. A kerítésre kis táblát szögeztek: „Rendkívül nehéz állat, egyáltalán nem futkos”. A helyi iskola tanulói voltak az első látogatók, akiket egy tanár vezetett. Az volt a szándéka, hogy szemléltető órát tart az elefántról. A csoport odament a kifutóhoz, és a tanár elkezdte előadását:- Az elefánt: növényevő állat. Ormányával kitépi a földből a fiatal fácskákat és lerágja a leveleiket. A tanulók roppant érdeklődéssel bámultak az elefántra, s várták, hogy kitépjen valamilyen fácskát, a roppant állat azonban mozdulatlanul tornyosult a kerités mögött.-Az elefánt - folytatta a tanár - a rég kiveszett mamutok egyenes ági utóda. Egyáltalán nem meglepő, hogy a jelenleg létező szárazföldi állatok közül ez a legnagyobb. A szorgalmas tanulók buzgón jegyeztek.-... Az elefántnál csak a bálna nehezebb, az azonban a tengerben él. Bátran mondhatjuk, hogy az állatok királya az elefánt... Hirtelen szél támadt.-A felnőtt elefánt súlya 4-6000 kilogramm között mozog... Az elefánt ekkor megremegett, és a földtől elszakadva, lassan emelkedni kezdett fölfelé. Néhány perc múlva már a tető fölött lebegett. A szél erőre kapott - és a „földön legnehezebb állat” a léggömb köny- nyedségével emelkedett az azúrkék ég felé. Az elefánt most megmutatta a nézőknek mind a négy, korong alakú, szélesen szétterpesztett lábfejét, kövér hasát meg a szélben himbáló- dzó ormányát. Azután végleg búcsút vett a kifutótól és eltűnt a fák csúcsai mögött. A szomszéd ketrecben elragadtatással ugrándoztak és sival- kodtak a majmok. Az elefántot a szomszédos botanikus kertben találták meg. Ott beleakadt egy kaktuszba, széthasadt és kilehelte páráját. A tanulók pedig, akik részt vettek az állatkertben tartott órán, örökre búcsút mondtak az iskolának és huligánok lettek. Azt rebesgetik, hogy vodkát iszlak és betörik az ablaküvegeket. Az elefántokban pedig egyáltalán nem hisznek. GELLÉRT GYÖRGY fordítása MILÁN RÚFUS Az asztalra tenni pontosan, akár a kenyeret vagy a vizet. Vagy két ujjad közé venni a sót. Ez a vers. S közben ne lépj a sarkadra. Még kevésbé lábujjhegyre. Van időd. A mélyből húzd fel a favödröt, és a forrásra ne építs bódét, és templomot. Ha a pisztrángok áthúznak a Jordánon, ne végy vesszőt, tudni kell, hogy a folyó nem csak halból áll. Hogy ettől valamivel több, ettől nagyobb a vers a szónál. Nem kő. Szobor. Lót asszonya - ez a költemény. Egyszer mindenkit elér. Eljön hozzád, eljön utánad. Fejét a hirtelen magányban az ember tenyerébe hajtja. A hű tárgyak hallgatnak. A föld és az erdő csendesen emlékezik rád. S te egyedül e csendben ráébredsz, hogy te vagy a mélység. OZSVALD ÁRPÁD fordításai 11 *T' Qk ff Q
