Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-14 / 15. szám

lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllM^ erény külsejű, földszintes épület hú­zódik a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz egyik gazdasági udvará­nak szegletében. Évtizedekkel ezelőtt a kul­túra fellegvára volt Nagyabonyban (Vel'ké Blahovo), később a szövetkezet tagjai tartot­ták itt gyűléseiket, végül pedig raktárként használták. Tekintélyét és jelentőségét csak a közelmúltban szerezte vissza, amikor az egyesült szövetkezet orsózóüzemet nyitott benne. A helybeliek által cérnaüzemként em­legetett melléküzemági tevékenység vala­mennyi fontos tanácskozás napirendjén sze­repel.- A termelést 1987 decemberében kezd­tük meg, s az indulással járó gondokat és problémákat leszámítva, azóta zökkenőmen­tesen halad a munka - mondta Cződör Jó­zsef, a részleg vezetője, aki egy személyben karbantartó és gépjavító is. - Kitanultam a lakatos szakmát, de az aggkorban lévő gépeink még így is gyakran próbára teszik az ismereteimet. Persze, nem vagyunk teljesen magunkra utalva. Szükség esetén, mint pél­dául a múltkor is, amikor az egyik gép főten­gelyét kellett kicserélni, a bratislavai Nemzet­közi Nőnap vállalattól kérhetünk és kapunk segítséget, amellyel együttműködésben ezt a melléküzemágat fenntartjuk. A tulajdonképpeni orsózóüzem a néhai kultúrház nagyterméből leválasztott, szűk tér cérnát. És kezdődött minden élőről. Pihe­nésre, beszélgetésre nincs idő, a napi normát teljesíteni kell. És ez nem kevés, az egyen­ként tiz tekercs cérnát tartalmazó dobozokból összesen háromszázhatvanat kell átadni a műszak végén. És ez még csak a mennyi­ségi követelmény, de a minőségre is ügyelni kell. Erről Bokor Irénnel beszélgettem.- Mindenekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy a tekercsek szorosak legyenek. A cérnaszá­lat úgy kell beszorítani az orsó nyílásába, hogy az utolsó tekercselés is menetirányos legyen. Két-két gépet kezelünk, s ezeken egyszerre több színt is orsózunk. Ebből kö­vetkezik, hogy csomagolásnál ügyelni kell arra, össze ne keverjük a színeket. Meghatá­rozó fontosságú a paraffinozás is. Az elkopott hengereket egymásra helyezzük, hogy a súly, a paraffinozás a szabványnak megfe­lelő legyen.- Elsősorban ipari, vagy továbbra is mező- gázdasági dolgozónak érzi magát? - kérdez­tem tóli is, akárcsak az imént a társától. Más szavakkal, csak ugyanazt mondta, amit Nagy Júlia.- A szövetkezet tagjaként ipari munkát végzek. Szövetkezeti tagok vagyunk, tehát természetesen a mezőgazdasági termelést tartjuk fontosabbnak, amit az is jelez, hogy bármikor azonnal leállítjuk a gépeket, ha szükség van a segítségünkre az alaptevé­tettek elő a szállításra, hanem arról is, hogy milyen hektárhozamokat, súlygyarapodáso­kat stb. érünk el az alaptevékenységben. így a melléktermelésben foglalkoztatott tagjaink is tudatosítják, hogy munkájuk a szövetkezet egész tevékenységének szerves részét ké­pezi. Mégpedig annak ellenére, hogy az or­sózóüzem önelszámolási egységként gaz­dálkodik. Ezt a gondolkodásmódot azokba is sikerült átplántálnunk, akik az orsózóüzem dolgozójaként váltak szövetkezetünk tag­jaivá. Az utóbbiak egyike Németh Viola. Egy éve dolgozik a ,,cérnaüzemben“, azóta tagja a szövetkezetnek is. Mint mondta, örül, hogy több évi szünet után visszatérhetett tanult szakmájához. Meglepett, hogy az orsózásról és a kertészetben palánták túzdelésével töl­tött napokról azonos lelkesedéssel beszélt.- Az első napokban valahogy nem állt a kezem a munkához, de aránylag gyorsan begyakoroltam a szükséges alapmozdulato­kat, s néhány nap elteltével ugyanennyi pa­lántát tűzdeltem át, mint a társaim - mondta. - És valahogy így vannak ezzel azok is, akik itt a gépek mellett bizonyítanak, pedig koráb­ban talán meg sem fordult a fejükben, hogy a cérnát, amely otthon nap nap után a kezük­be kerül, valakinek fel kellett orsóznia. Az utóbbi időben sokan megpróbálták megfogalmazni, mit jelent a mezőgazdasági üzemek számára az ipari jellegű mellékter­melés. Mi Rácz Péter mérnöknek, a Dukla Efsz üzemgazdászának szavait idézzük:-A többféle melléküzemági vállalkozás elsősorban a jövedelemképzésben segít, de a munkaerő célszerű elhelyezésére és folya­matos foglalkoztatására is alkalmat kínál. Részben ennek a vállalkozásnak köszönhet­Az orsózógépek mellett is megállják a helyüket raktárból, a vezetőnek elkülönített, alig pár lépésnyi irodahelyiségből, valamint az alig két alapiskolai osztálynak megfelelő nagysá­gú teremelőcsarnokból áll. Az összehasonlí­tás nem véleltlen, hisz akárcsak a padok az osztályokban, úgy alkotnak itt hosszú sorokat az orsózógépek. A gépek mellett lányok és asszonyok se­rénykednek. Többségük éveket töltött el a szőlészetben, illetve a kertészeti munka- csoportban, s amikor a szövetkezet érdeke úgy kívánja, leállítják a gépeket, és mennek segíteni a régi kollektíváknak.- A csúcsmunkák idején két-háromnapon- kénti szakaszokban évente mintegy három hetet dolgozunk a szőlő- és zöldségtermesz­tésben - mondta Nagy Júlia, de közben a keze egy pillanatra sem állt meg. Az orsózógép tizenkét tengelyének árkaiba egyenként behelyezte a kartonlemezt, mely- lyel egyúttal a cérna végét is leszorította. Tizenkét begyakorlott mozdulat után egy gyors pillantást vetett a kifeszített szálakra, elég feszesek-e, nem szakadt-e valamelyik, ezután beindította a gépet, amely a kartonle­mezekből pillanatok alatt hüvelyeket formált, s már kezdődött is az orsózás. Természetesen automatikusan, Így Nagy Júlia átmehetett a másik géphez, amely ép­pen befejezte az orsózást. A tenyerében tartott, parányi ollóval elvágta az ujjbegyével megfeszített cérnaszálat. A másik kezével a papírorsó nyílásába szorította a cérna vé­gét, lehúzta a tengelyről és azonnal a doboz­ba helyezte a spulnit. Eközben az ollót tartó kezével a „felszabadult1' cérnaszálat átdobta a tengelyen, s egy újabb kartonlemezt illesz­tett az orsózóra. Nem ügyetlenkedett, de mire beindította a gépet, a másik éppen leállt, jelezve, hogy feltekercselte a megszabott ötven-ötven mé­Nagy Júlia már megbarátkozott az orsózógéppel (A szerző felvétele) kenységben. Más lapra tartozik, hogy itt is tervek szerint dolgozunk, s az „elmulasztott" műszakokat nyújtott vagy különmüszakokkal pótolnunk kell. Részben azzal is igyekszünk növelni a teljesítményt, hogy otthon készítjük elő a dobozokat a cérnatekercsek csomago­lásához. étrbka Lajossal, az üzemi pártbizottság elnökével is szót váltottunk. Szavaiból arra következtettünk, hogy nem bízták a véletlen­re a gazdaság boldogulását segítő kezdemé­nyezőkészség kibontakozását.-Az orsózóüzem a negyedik nem mező- gazdasági jellegű termelési részlegünk. Vagy­is már kellő tapasztalatokkal rendelkezünk a mezőgazdasági alaptevékenység és a jö-' vedelemkiegészítő melléktevékenység társí­tásában. Az orsózóüzem dolgozóival a ter­melési értkezleteken természetesen nem csupán arról beszélünk, hogy hány méter cérnát tekercseltek át és mennyi árut készí­jük, hogy holt idényben is tudunk munkát adni főleg az asszonyoknak, és a csökkent mun­kaképességű tagjaink részére is tudunk ál­landó munkalehetőséget kínálni. Persze mindez gondokkal, problémákkal jár, de a másik oldalon előnyei is vannak. Horváth Sándor, a szövetkezet elnöke már a folytatásra gondol.- Az utóbbi évtizedeken többször változott a melléktermeléssel kapcsolatos álláspont. Mi, akárcsak a múltban, most is abból indu­lunk ki, hogy ha másként nem megy, akkor ilyen vállalkozásokkal teremtjük elő a mező- gazdasági alaptevékenység fejlesztéséhez szükséges pénzt. Ugyanakkor azzal is tisztá­ban vagyunk, hogy valószínűleg szüksége van a népgazdaságnak az ilyen irányú vállal­kozásokra, hisz az ipari üzemek keresik az együttműködés lehetőségeit, és a termékeink nem a raktárkészleteket gyarapítják. Egri Ferenc Jánokon (Janik) harmincnyolc mezőgaz­dasági dolgozó, illetve kis- és középparaszt kezdeményezése nyomán 1949 őszén ala­kult meg az egységes földműves-szövetke­zet. A hangadók zömében ugyanazok vol­tak, akik alig egy évvel korábban a pártszer­vezet létrehozásánál bábáskodtak, vagyis idősb Pach József, Domin Pál, Tóbis József, Szemetko János - akit a szövet­kezet első elnökévé választottak - és társa­ik. Az egykori Szepsi (Moldava nad Bodvou) járásban ez volt az első szövetkezet, melyet a jászói (Jasov) és a csécsi (Őecejovce) követett a sorban. Ahogy az egykori alapítók mesélik, a Já- noki Efsz-ben két munkacsoportot alakítot­tak, s ettől kezdve minden munkát közösen végeztek. Igaz, kizárólag kézzel, de közö­sen. A következő év decemberében meg­vették az első traktort, s hozzáfogtak az építkezéshez. Feljegyzések tanúsá­ga szerint, 50 szarvasmarhájuk és 125 sertésük volt. A szövetkezet három év múl­tán lett összközségivé, amikor a területe 1500 hektárra nőtt. Az eredményeik javuló irányzatot mutattak, s már 1953-ban a jáno- ki volt a járás legjobb szövetkezete. Ekkoriban kezdtek rizstermesztéssel kí­sérletezni. Az első eredmények biztatóak voltak, hisz szlovákiai viszonylatban csak három gazdaság büszkélkedhetett jobb ho­zammal, viszont hosszabb távon nem bizo­nyult nyereségesnek a vállalkozás. Még szerencse, hogy az állattenyésztés - a nagy reményekkel meghonosított ba­romfitenyésztést is beleértve - jól jövedel­mezett, s így a szövetkezet a munkaegysé­genkénti tiz koronához még két korona osztalékot is fizethetett. Egy-két évi pangás után a hatvanas évek elején ismét nekilendült a szövetkezet. Las­san termőre fordult a gyümölcsös, a zöld­ségtermesztésben is megtalálták a számí­tásaikat, és a tehenészetben elért kétezer literes tejtermelési átlag szintén jó ered­ménynek számított. . Negyven év alatt férfivá cseperedik a gyermek, s rendszerint élettársat is talál magának. Jelképesen mondom, így történt ez a Jánoki Efsz esetében is. 1973-óta a hat szövetkezet erőit és tagságát egyesítő Bodolói (Budulov) Efsz-hez tartozik, amely összesen 6436 hektár mezőgazdasági, il­letve 4932 hektár szántóföldön gazdálkodik, s másfél évtized alatt nagyott lépett előre a fejlődésben. Eredményei alapján a legjob­bak közé zárkózott fel. Például a múlt évben 137 millió korona mezőgazdasági bruttó termelési értéket tudott felmutatni, a nyere­sége pedig túlhaladta a 7,5 millió koronát. I A kalászos gabonafélékből - összesen 1500 hektáron - 5,5 tonnás hektárhozamot ért el a gazdaság, s az állattenyésztés eredményei alapján is az élvonalba tartozik. Jövőjének záloga a több mint húsz főiskolai végzettséggel rendelkező szakember hoz­záértésében és a csaknem nyolcszáz szö­I vetkezeti tag szorgalmában rejlik. Vagyis a Bodolói Efsz-nek minden feltétele meg­van ahhoz, hogy mutassa az utat, miként négy évtizeddel ezelőtt a jánoki szövetkezet alapítói tették. Iván Sándor I!|j||l!li!lí1!lll!lllliillll1il!l!l!llllllltlllllllini!lllllllllll!llltilllllll!ll! ízlésről árulkodik a szépen berende­zett családi házban minden. Deákin (Diakovce) vagyunk, vendéglátónk Hóra La- josné, aki ha jól számolom, 29 évig dolgozott a helyi földműves-szövetkezetben. Tíz éve nyugdíjas. A lányáékkal - s egy szem fiú unokájával - él együtt. A háztartást vezeti, kézimunkázik. Szereti a könyveket, és szíve­sen nézi a televíziót. A nappaliban a karosszéket választom, Olga néni a kanapéra telepszik. Tördeli a ke­zét, hogy ugyan mit is mondhatna ő, aki egyszerű dolgozóként élte át „azokat" az éveket. Még kitüntetést sem kapott, pedig becsülettel ledolgozta a közel három évtize­det. Aztán csak nekibátorodik.- Nehéz évek voltak. Maguk, fiatalok, tán el sem tudják képzelni, hogy úgy éljenek és dolgozzanak, mint mi akkor. Erre mifelénk nem volt munkalehetőség. A falubeliek a kö­zeli uradalomba jártak dolgozni, vagy a vá­rosba utaztak munka után. A szövetkezet, ha jól emlékszem, 1949-ben alakult. Néhány száz hektáros földlappal kezdte a gazdálko- dást, és vagy 80 ember lépett a közösbe. Én SZÚ akkoriban mentem férjhez, nem voltam ott ■ a szövetkezet indulásánál. Azok más idők voltak. Az asszonyok akkor még elsősorban a családnak éltek. Ha szerényen is, de meg­voltak egy keresetből. így éltünk mi is, de J-14. a sors közbeszólt, öthónapos volt a kislá­nyunk, amikor meghalt a férjem. Azóta özve­gyen élek, egyedül neveltem föl Erzsikét. Abból, amit hónap végén hozott a postás, nem lehetett megélni, ötvenkettő tavaszán jelentkeztem a szövetkezetbe, ahol a kerté­szeti részlegre osztottak be. Akkoriban virág­zott a zöldségtermesztés, amit mostanra fur­csamód szinte teljesen fölszámoltak. Olga néni tizenöt évig dolgozott a kerté­szetben, később a mezei csoportban kapott munkát. Kezdetben csak tavasztól őszig volt munka az asszonyok számára, a téli foglal­koztatást csak a ciroktermesztés bevezetése tette lehetővé. A fizetés akkoriban havi 140-180 korona volt, ami még a pénzbevál­tás előtt is kevésnek bizonyult. Sokat számí­tott, hogy kaptak némi természetbeni jutta­tást, meg fél hektár háztájit, ahol megtermel­hették az állattartáshoz szükséges takar­mányt.- A mezei csoportban a kapáláson és répaegyelésen kívül segítettünk az aratásnál, a cséplésnél és a magtisztításnál. Ha bele­gondolok, hogy kannákkal öntögettük a tisztí­tógépbe a magot... alig hiszem, hogy ma akadna ilyen munkára ember. Nem nő, még férfi se. De hát nincs is szükség rá, hisz minden gépesítve van, sokkal könnyebb a dolgozók élete. A hetvenes évek elején már aránylag jól fizettek a növénytermesztésben; Olga néni mégis átpártolt a csibefarmra, ahol nyolc évig dolgozott.- A szövetkezetben más dolgozni, mint egy gyárban. Legalábbis én úgy éreztem hogy a sajátomban vagyok, magamnak dolgozom, örültem, ha láttam a munkám eredményét, ahogy nőttek a palánták, fejlődtek az állatok. A csibefarmon néha pulykákat neveltünk, még éjszakai ügyeletet is kellett tartanunk. Nem éreztem tehernek a munkát soha. Gon­doltam, ezt vállaltam, ezt kell csinálnom. Azt hiszem, valahogy üresebb a mai fiatalok éle­te, mint a miénk volt. Sokszor elgondolkod­tam azon, hogy mitől van ez. Mi talán jobban összetartottunk, ismertük egymás búját-baját, egyszerűbben, de nagyobb szeretetben él­tünk. A lányom és a vejem is a szövetkezet­ben dolgozik, így nyugdíjas létemre nem szakadtam el teljesen attól a világtól. Itthon mindennapi beszédtéma a gazdaság fejlődé­se, ügyes-bajos dolgainak alakulása. Erzsiké az irodában dolgozik, szereti a munkáját. Arra tanítottam, hogy dolgozni csak becsülettel érdemes. Én is mindig a rendes munka híve voltam. Azt tartottam és tartom ma is, hogy ha mindig így fognak dolgozni az emberek, akkor szép világ lesz. Szitás Gabriella ...akkor szép világ lesz" Jánokon (Janik) harmincnyolc mezőgaz­dasági dolgozó, illetve kis- és középparaszt kezdeményezése nyomán 1949 őszén ala­kult mea az pnvaánpp fhlrimiWpc-cznwotko-

Next

/
Thumbnails
Contents