Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 15. szám
A Duna Európa egyik kincse. Vizgyűjtő területe 817 ezer négyzetkilométer és hosz- szával - 2860 kilométer - világviszonylatban a huszonegyedik helyet foglalja el. Közvetlenül nyolc ország több mint hetven millió lakosának, vagyis a földrész népessége tizenkét százalékának érdeke fűződik hozzá. Vize nélkülözhetetlen eleme az emberek létének, a flórának és a faunának. Nélkülözhetetlen a gazdaság és a közlekedés számára. A Rajna-Majna-Duna csatorna teljes elkészülése után „gerince" lesz a 3500 kilométeres transzkontinentális vízrendszernek, amely egybeköti az Északi- és a Fekete-tengert. Ezért érthető és természetes, hogy Európa lakosságának nagy figyelmét váltja ki e folyónak léte és sorsa. A XX. század sürgetően megkövetelte a folyó jobb és sokoldalúbb kihasználását. Vízerőművek épültek, tökéletesítették a hajózási körülményeket, a vízellátást és az árvízvédelmet. 1987-ig harminc vízlépcső épült. Jelenleg a Gaböíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszeren kívül további hármon folyik a munka. Egyébként a Gabőíkovo -Nagymarosi vízlépcsőrendszer egyrészt lehetővé teszi a kínálkozó lehetőségek kiaknázását s ezzel egyidejűleg példája a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság alkotó együttműködésének. Négy része van. Nevezetesen a Körtvé- lyesi (Hruáov)-Dunakiliti víztározó, a felviz- és alvízcsatorna, a gaböíkovói, illetve a nagymarosi erőmű. A Bratislava alatti említett tározónak hossza hozzávetőleg tizenhat, szélessége pedig 3-4 kilométer lesz. A felvízcsatorna a Duna bal partján töltésekkel védett, hossza eléri a 16,9 kilométert, a víz mélysége pedig 7,3 és 14,3 méter között fog változni. Fenékaljának szélessége az első szakaszon 540, a to- vábbin csak 267 és a gaböíkovói vizlépső előtt 737 méter lesz. Energetikai és hajózási célokat szolgál majd, ezen kívül magas vízállásnál levezeti a víz egy részét. Az alvíz csatorna Gabőikovo alatt kezdődik és 8,2 kilométer után Palkovicovónál torkoll a Dunába. A gaböíkovói vízlépcső a felvízcsatorna alsó felében helyezkedik, nem messze az azonos nevű községtől. Két fő része van. Az egyik a vízerőmű, amely a vízszintkülönbséget használja fel villamos energia előállítására, valamint a zsiliprendszerből, amely lehetővé teszi a hajózást. A vízerőmű négy kettős blokkjában nyolc vertikális Kap- lan-turbinát helyeznek el. Teljesítménye 720 megawatt, az éves energiatermelés 2650 gigawattóra. A bal parti két zsilip hossza 275, szélessége 34 méter. Ezek a méretek lehetővé teszik, hogy egyidejűleg áthaladjon rajtuk egy vontatóhajó és kilenc uszály. A műveletet irányító toronyból vezérlik. A nagymarosi vízlépcső Nagymaros és Visegrád térségében szituált. Tározója lehetővé teszi majd a gaböíkovói erőmű csúcsra járatása idején a megfelelő vízszállító és hajózási feltételek megteremtését. Az erőműnek három blokkja lesz két-három turbinával és hidrogenerátorokkal. Teljesítménye eléri a 158 megawattot, az éves áramtermelés az 1025 gigawattórát. A két zsilip méretei azonosak a fentebb említettekkel. A dunai építkezések múltja A folyó jelentőségével, szabályozása és kihasználása szükségével részben már az ókorban is tisztában voltak. A rómaiak a Duna alsó szakaszán csatornát építettek, hogy elkerüljék a Vaskaput. Tibériusz császár szabályoztatta a partokat, hogy könnyebbé váljon a csónakvontatás. Évszámításunk kezdetén Augusztus császár érmeket veretett ezzel a felirattal: „Salus rei publicae - Danubius", aminek jelentése - A Duna a köztársaság jóléte. Nagy Károly nevéhez fűződik az a gondolat, hogy felépüljön a Rajna-Majna-Duna csatorna. Utasítására 792-ben fogtak hozzá a Fossa Carolina csatorna építéséhez, hogy a hadviselés megkönnyítése érdekében egybekapcsolják a két vízrendszert. A kor műszaki kezdetlegessége azonban nem tette lehetővé ennek a műnek a megépülését. IV. Béla hitvese, Mária, annak érdekében, hogy az árvízveszélytől megóvja Mosonmagyaróvár körüli birtokait, a Dunán, Gönyú irányában új, egyenesebb medret mélyittetett a folyónak. A múlt század egyik kiváló magyar vízimérnöke, Vásárhelyi Pál pedig (szívroham végzett vele egy rendkívül heves vita következtében, amelyben elmarasztalták a Dunával kapcsolatos terveit), aki még napjainkban is Európa-szerte elismert szaktekintélynek számít, a korszerű ipar, közlekedés és lakótelepek megteremtésének elképzelésein fáradozott. A közelmúltban több mérnök is javaslatokat tett a folyó hasznosítására. így például Enea Lafranconi 1880-ban a gázlók elkerülése és az árvízvédelem érdekében szorgalmazta a Bratislava-Komárom (Komár- no) közti csatorna megépítését. A zürichi Fischer-Reinan 1915-ben energetikai célokra javasolta, hogy a bratislavai kikötőtől építsenek egy húszkilométeres csatornát, majd 1921-ben Holeöek mérnök ismertette elképzeléseit, amely szerint, szintén a bratislavai kikötő alatti folyamrésztől kezdve, 102 kilométer hosszúságú csatorna épült volna. A bratislavai Hydroconsult 1951-ben fogott hozzá a Duna kihasználásával kapcsolatos első tanulmányok kidolgozásához. A Magyar Népköztársasággal - kormány- küldöttségek szintjén - már 1952-ben megkezdődtek Budapesten a tárgyalások. A hazai tudományos akadémiáinkat 1953-ban kormányhatározat bízta meg azzal, hogy kövessék figyelemmel a dunai erőművek terveinek kidolgozását és kezdeményezóen segítsék ezt a munkát. A Hydroconsult (korábban Hydroprojekt) által kidolgozott tervet a csehszlovák szakemberek 1955-ben szovjet szakemberekkel konzultálták. Hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy az összehangolt kivitelezéshez szükséges lesz az osztrák fél hozzájárulása is. Ausztriával az első tárgyalások ugyanannak az esztendőnek decemberében valósultak meg kormányküldöttségek szintjén. A következő évben az osztrák fél kidolgozta a Duna kihasználásának kerettervét - Bécsből a csehszlovák államhatárig. A két ország kormányküldöttségei 1957 áprilisában egyezményt Írtak alá a Bratislava -Wolfsthal erőmű építéséről. A beruházási feladatot kormányunk határozatban hagyta jóvá 1958. október 1 -jén. A magyar fél 1956. február 4-én egyezett bele abba, hogy csehszlovák területen elkészüljön az üzemvízcsatorna. A két ország kormányküldöttségei 1958 októberében megegyeztek, hogy 1961-1965-ben felépítik az első közös erőművet, a nagymarosit, s a vízlépcsőrendszer építését rögzítik táv- _ lati terveikben. Ennek alapján a kivitelezés négy változatát dolgozták ki, amelyeket megítélésre a moszkvai Gidroprojekt elé terjesztettek, amely közülük a két legkevésbé költségeset választotta ki (25-50 százalékos megtakarítás). Budapesten 1960 júliusában azonos álláspontra helyezkedett a csehszlovák-magyar vegyesbizottság is. Decemberben a moszkvai közös konzultáció második körében javaslat született, hogy dolgozzanak ki tervet egy olyan megoldásra, amelynek keretében a 710 megawattos gabcíkovój erőművet csúcsra járatnák, a 187 megawatt teljesítményű nagymarosi erőműrendszer pedig a kiegyenlítő tározó szerepét töltené be. Ezt az elképzelést a vegyesbizottság 1961 júniusában elfogadta. Egyébként a Duna Devintől a Fekete-tengerig terjedő szakasza kihasználásának sémájához beleegyezésüket adták a KGST tagállamai is két állandó bizottságuknak bukaresti, illetve szófiai tanácskozásán. A CSSZSZK és az MNK kormányküldöttségei 1963 áprilisában megerősítették a közös csehszlovák-magyar Duna-szakasz Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer általi kihasználásának koncepcióját. A közös beruházási feladatot a két állam 1974- ben hagyta jóvá. Ezt követte 1977. szeptember 16-án az említett vízlépcsőrendszer felépítéséről és üzemeltetéséről szóló egyezmény aláírása miniszterelnöki szinten. Egy évre rá elkészült a közös terv is, amely bázisa lett a további terveknek és munkálatoknak. A szakvéleményezés szakasza Az SZSZK kormánya 1969. évi 198. sz. határozatában egyetértéssel vette tudomásul, hogy a kiválasztott változat a legelőnyösebb. Ennek alapján dolgozták ki az üzemvízcsatornára épülő változat beruházási feladatát és ezt előterjesztették szakvéleményezésre, amely 1973-ban zárult. Ennek alapján a CSSZSZK kormányának elnöksége jóváhagyta a rendszer alapvető paramétereit. A nyolcvanas évek elején további szakvélemények alapján a vízlépcsőrendszer hazai költségeit kereken 17 milliárd koronában állapították meg. A rendszer gazdasági hatékonysága a számítások szerint megfelelt a mochovcei atomerőmű hatékonysági mutatójának. Az egybevetésből kitűnt, hogy a Duna vizienergiájának e rendszer általi kihasználása gazdaságilag előnyösebb nemcsak abszolút viszonylatban, hanem a fajlagos költségek tekintetében is azonos avagy előnyösebb megoldást jelent az atomerőművi energia előállításához képest. Annál is inkább, mivel a világpiacon szüntelenül emelkedik a tüzelőanyag és az energia ára. A Gabőikovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hazánknak évente 700 ezer tonna kőolajat vagy 2 millió tonna energetikai szenet takaríthat meg. S ez jelentős tétel, különösen ha azt vesszük számba, hogy a becslések szerint nálunk 1977-től 1990-ig a kőolaj ára megháromszorozódik s a földgázé is hasonló arányban növekszik. További előnyökkel is okkal számolhatunk. így például a vízlépcsőrendszernek köszönhetően öntözéses gazdálkodást folytathatunk majd mintegy százezer hektárnyi mezőgazdasági területen. Mégpedig előreláthatóan olyan időszakban, amelyben a világpiacon megnő az élelmiszerkereslet és ennek megfelelően az élelmiszer ára is. A szakvéleményezés szerint a mű megvalósítását követően az egész csehszlovák -magyar Duna szakaszon javulni fognak a hajózási körülmények. Továbbá ezáltal több és jobb ivóvízforrásunk is lesz. Pozitívumként könyvelhetjük el azt is, hogy az építkezés befejezése után csaknem 23 millió köbméter homokos kavics áll majd a rendelkezésünkre. A költségek egyébként ez év elejéig némileg módosultak. A vízgazdálkodási és az energetikai beruházások összköltsége nagyjából 18 és fél milliárd korona lesz, a beruházási eszközök megtérülésének ideje tizenkét év, a járulékos beruházásoké 3,2 év. A legfőbb előnyök 1. A legjelentősebbnek tekinthetjük az energiatermelés felfuttatását. A Duna viz- bőségétől függővíszonyban Csehszlovákia évente átlag 1837 gigawattóra villamos árammal fog gazdagodni. Igen fontos a csúcstermelés előnyössége is. Ennek a műnek köszönhetően csökkenni fog az áramhiány a két érintett ország energetikai hálózatában. 2. A környező terület lakossága szempontjából a legjelentősebb tényező az ár- vízvédelem tökéletesítése. Az eddigi töltések csehszlovák területen kétszázezer, magyar területen pedig negyvenezer hektárt védtek, de nem százszázalékos biztonsággal. Amennyiben nem valósult volna meg ez a vízlépcsőrendszer, akkor nálunk hozzávetőleg kétmilliárd korona költséggel további árvízvédelmi intézkedéseket kellett volna megvalósítani, nem is számolva a mederkotrás és a töltések karbantartása stb. költségeivel. 3. A szóban forgó Duna-szakaszon az építkezés megvalósításával megszűnnek a gázlók és javulni fognak a nemzetközi hajózás feltételei. A víz mélysége eléri a Duna-bizottság által szorgalmazott szintet és a hajózásnál csökken a víz ellenállása, aminek következtében kevesebb üzemanyagra lesz szükség és az áthaladás is gyorsabbá válik. 4. Az érintett terület lakossága életének, az iparnak, a mezőgazdaságnak, az idegenforgalomnak és a szociális ellátásnak megfelelő körülményeit hivatott biztosítani főleg az SZSZK kormányának 1978. évi határozata a Gabcikovo-Nagymaros közötti 307 ezer hektárnyi területről. A mellékleteként kidolgozott irányelvek kötelező erővel meghatározzák a legfontosabb tennivalókat. Ökológiai kérdések A tervezési munkálatok beindulása pillanatától számos szakember foglalkozott az építkezés által érintett terület környezetvédelmi problémáival. A javasolt megoldásoknak fontos részét képezte az ún. biológiai terv, amelyet az URBION 1976-ban dolgozott ki, majd 1986-ban kiegészítette. A legjelentősebbeknek azonban azok az ökológiai problémák tűnnek, amelyek „menet közben" merülnek fel. Többnyire az váltja ki őket, hogy egyrészt az elmúlt évtizedben jóval több ismeretre és tapasztalatra tettünk szert a környezeti kérdések megoldását.illetően, másrészt pedig a szakembereknek és a laikusoknak növekvő és érzékenyen reagáló érdeklődése a Duna melletti terület sorsa iránt. A párt- és az állami szervek ezért számos intézkedést foganatosítottak, amelyeknek célja a műszaki megoldásokat felelősségteljesen és átfogó módon összehangolni az ökológusok és a tájvédők javaslataival. Nagy figyelmet fordítunk az ártéri erdőkre. Javaslatot dolgoztak ki a Körtvélyesi-Dunakiliti tározónál egy vizkiemelő objektum építésére, amelynek segítségével szabályozhatóvá válik ezeknek az erdőknek vizellátottsága. Zvo- lenban az Erdőgazdasági Kutatóintézet felméri annak lehetőségét, hogy ebben a térségben ellenállóbb fafajokat telepítsenek. Tudományos munka folyik annak érdekében is, hogy a Csallóközben megoldják a termőföld lehető legjobb kihasználásának problémáit, mégpedig a rendelkezésre álló csatornahálózat, illetve öntözőberendezések rekonstrukticójával és bővítésével. Ezen felül a Szlovák Tudományos Akadémia javaslatot terjesztett elő az érintett területeken 27 biológiai központ és biosáv létesítésére. Ezek olyan, biológiai szempontból értékes területek, amelyeken összpontosított figyelmet szentelnek és védelmet nyújtanak a veszélyeztetett biotópusoknak, illetve amelyeken biztosítják a rendszeres tudományos tanulmányozás és megfigyelés - monitoring - előfeltételeit. Ez utóbbira mind nagyobb figyelem irányult az elmúlt néhány esztendőben. A monitorozás feladata hosszú távon és rendszeresen megfigyelni a természeti közeget vagyis a vizet, a levegőt, a földet, a növény- és az állatvilágot. Jelenleg főleg a kiindulási vagyis az ún. nullahelyzet rögzítésére törekednek, hogy az egybevethető legyen a mű üzembe helyezése után kialakuló körülményekkel. A továbbiakban azonban ez a rendszer felméri az üzemelés mindennemű hatását, hogy megelőzhessük az esetleges kedvezőtlen következményeket. A csehszlovák és a magyar fél ezzel kapcsolatban kidolgozta az ilyen jellegű tevékenység tervdokumentációját. Mindezeknek az intézkedéseknek és munkálatoknak célja, hogy ez a vízlépcső- rendszer elkészülése után nemcsak gazdasági szempontból szolgálja a társadalmat, hanem egyidejűleg hasznára váljon a jövő nemzedékeinek is, amelyek egyebek között ennek a műnek köszönhetően nagyvonalúan megépítendő üdülési és sportlétesítményekkel is gazdagodni fognak. MAGDALÉNA SRNCOVÁ mérnök A H-2 erőműblokk kábelfolyosójának építése (Lörincz János felvétele)
