Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 15. szám
A járási építőipari vállalat jelenlegi legkiemelkedőbb vállalkozása: a komáromi vágóhíd újjáépítése (Lutring János felvételei) Ne legyen bérelt széke Útkeresés az építőipar megújulásához építők munkájukat - jól vagy rosszul - nagyobbrészt mindannyiunk szeme láttára végzik. S amennyire öröm például egy-egy Lechner ödön-féle alkotást látni, olyannyira lehangoló az évekig széttúrt környezetre terpeszkedő Iskola, művelődési ház, üzem stb. végtelennek tűnő építése, „csendélete". A közelmúltban az SZSZK fejlesztési és épitóipari minisztere sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy az iparág lépéshátrányban van: kapacitása nem bírja kielégíteni az iránta megnyilvánuló keresletet, magas a megkezdett építkezések száma és akadozik az anyagellátás. A fentiek ismeretében kerestük fel Baráth Györgyöt, a Komáromi (Ko- márno) Járási Építőipari Vállalat igazgatóját, hogy megtudjuk, miként vélekedik ó az említett gondokról, hogy szerinte mi módon nyerhető vissza az építőipar megtépázott presztízse, s hogy vajon náluk ebből a szempontból milyen a helyzet.- Bátran állíthatom, hogy a mi szénánk nem áll ilyen rosszul - mondja nem kis büszkeséggel hiszen az elmúlt évet 15 millió korona haszonnal zártuk. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben van. Az iparág évek hosszú során veszítette el tekintélyét, amelyet nem lehet egyik napról a másikra visszaszerezni. A bürokrácia mindmáig a „nyakunkon ül", szinte kóros az építőanyag-ellátás, a rossz tanulót pedig még napjainkban is azzal ijesztgeti a tanító néni, a szülő, hogy ha nem igyekszik, akkor kőműves vagy ács lesz belőle... Lassan térül meg az építőanyagra fordított pénz, nem megfelelő az építést megelőző előkészületi munkák színvonala, és nagyon káros az építkezések formális átadását megelőző ún. hurrámunka. • Az elmondottak bizonyára saját tapasztalataikon alapszanak, de mindez az egész ágazatra jellemző. A gondok egy részét talán mégis a vállalatokon belül kell megoldani...- Mi bízunk abban, hogy megtaláljuk a kivezető utat. Ehhez persze elengedhetetlen lesz a szemléletváltás és az elvégzett munka mennyisége, illetve minősége szerinti személyi javadalmazás. Továbbá tudatosítanunk kell, hogy az építőipar csak úgy újulhat meg, ha az irányító munkát is korszerűsítjük. • Konkrétan milyen változásokra van szükség?- Elsősorban meg kell szüntetni az aktatologatást és csökkenteni kell a nem termelők népes hadát. Egyszóval, véget kell vetni a pa- pírháborúnak. Mi a múlt évben már 10 százalékkal csökkentettük az adminisztrativ dolgozók számát, de még akad e téren tennivaló. Némelyik kómúvescsoportunk tagjai az őszszel elérték az 5000 korona feletti havi átlag- keresetet. Ez önmagáért beszél. Kialakulóban van a kőművesek, ácsok, de a többi szakma törzsgárdája is, amelyek a semmire- kelöket kiközösítik kollektíváikból. A vezetők esetében is hasonló „rostát" kell alkalmazni, mert meggyőződésem, hogy igaz a népi mondás, mely szerint fejétől bűzlik a hal... • Az imént utalt arra, hogy mind a munkások, mind a vezető tisztségviselők és technikusok kiválasztásakor igyekeznek a legrátermettebbeket, a legkiválóbbakat előnyben részesíteni. Hogyan reagálnak minderre azok akik - bár hosszabb ideje a vállalat dolgozói - nem tartoznak az előbbiekhez?- Tisztában vagyunk azzal, hogy a kényelmesek csak saját érdeküket tartják szem előtt, nem szívesen változnak meg, de ha maradni akarnak, akkor kénytelenek lesznek alkalmazkodni az új feltételekhez. A kívánatos változásokat legfőképpen a vezetők, köztük az igazgató, megválasztása garantálja. A vállalat, a párt és a szakszervezet vezetősége egyetért abban, hogy itt senkinek sem lehet bérelt széke. Továbbá nagyon lényeges, hogy az egyéni érdekek azonosuljanak a közérdekkel, s hogy dolgozóink valóban a vállalat gazdáinak érezzék magukat. Az elvégzett munkájukra pedig büszkék legyenek. Vállalatunk 1989 júliusától állami vállalattá válik, tehát szigorú feltételek között gazdálkodunk majd, hiszen fokozatosan áttérünk az önelszámolási rendszer alkalmazására, amely a pazarlás visszaszorítására s jobb helytállásra ösztönöz. A dolgozók által elvégzett munka saját névjegyük is lesz. Az átadáskor észlelt hibák kijavításával járó többlet- kiadások közvetlenül őket fogják terhelni. • Sok üzem, vállalat vezetőségének az energiáját a gyűlések, ,,szalmacséplő" szajkózások, az objektív okokra való hivatkozások emésztik fel. önöknél ez másként van?- Egyetértek. Mi már szerencsére kigyógyultunk ebből a rákfenéből. Munkaértekezleteink rövidek, operatívak és konkrétak. A régi keleti bölcsek szerint, ha valaki egy tíz szóval kifejezhető gondolat megfogalmazásához többet használ fel, akkor egyéb gaztettre is képes. Az objektív nehézségek legfőbb okát az ányagellátás monopolhelyzetében látjuk. Az anyag nagy részét például vállalatunk kénytelen saját járművein szállítani Komáromba. Mennyivel gazdaságosabb lenne tehervona- ton! S akkor még nem szóltam az energiapo- csékolásról. Egy-két teherautónyi anyag le- és felrakására rakodógépet is nekünk kell biztosítani. Ha pedig valamilyen hiánycikknek számító építőanyaghoz jutunk, a kelleténél többet kell vásárolnunk, hogy maradjon tartalék. • Terveik?- Nemrég adtunk át Naszvadon (Nesvady) egy 8 millió korona értékű egészségügyi központot. Jelenleg a legkiemeltebb munkánk a komáromi vágóhíd újjáépítése; az év végére elkészül a fűtőház egy része, jövőre pedig valamennyi egysége. A beruházáson mintegy 40 millió korona értékű munka vár ránk, a műszaki berendezés értéke pedig 20-25 millió korona. Ezenkívül egy saját, tiztanter- mes szakmunkásképző intézetet is építünk, és megbízást kaptunk a helyi kórházépület bővítésére. • Még nem szóltunk az utánpótlásról, a fiatalításról. ..- Nem, ugyanis az nálunk természetes dolog. Negyvenöt évesen jómagam vagyok a vállalat legidősebb vezetője. Szakmunkásaink legtöbbje stabilizálódott, már az efsz-ek sem tudják őket könnyen elcsábítani, mert itt megtalálják a számításukat. Bízunk abban, hogy a szakma ily módon visszaszerzi tekintélyét. Ehhez nagymértékben hozzájárulna az is, ha egyre több olyan dolgozóval dicsekedhetne az ágazat, mint amilyen vállatunknál Keszi Ferenc és Bagita Gábor kőművesek, akik a közelmúltban kapták meg „A kiváló munkáért" állami kitüntetést. • A szigorúnak tűnő intézkedések nem csorbítják-e az üzemi demokráciát?- Nem, hiszen csak a hanyag, felelőtlen embereket érinti kellemetlenül. A demokrácia nem jelenthet laza munkaerkölcsöt! Annak mind „fenn", mind „lenn" érvényt kell nyernie. Ezek az intézkedések az egyének érdekét és a közügyet egyaránt szolgálják! Állítólag, amikor Lechner Ödön Bratislava egyik ismert épületét, a Vörös Hadsereg utcai gimnáziumot tervezte, újra és újra átdolgozta az épület tetőcserepei ornamentikájának tervrajzát. Egyik ifjonc munkatársa mindezt látva önkéntelenül megjegyezte: „Hiszen ezt csak a madarak láthatják majd!" Az idős mester így válaszolt: „Csakhogy én a madarak előtt is szégyellem magamat." Ma már az építők közül sajnos sokan nem ilyen szégyenlősek. A gazdasági feltételek elkövetkező változása most mégis felvillantja előttünk a reményt, hogy az építők nem csupán a Komáromi Járási Építőipari Vállalatban készülnek következetesen munkájuk jobbítására, hanem az egész ágazatban. Az építőipar presztízsének javításához adottak lesznek a feltételek. A többi már nem a megrendelőkön múlik. CSIBA GÉZA A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás környezetvédelme szempontjából az elkövetkező két esztendő legfontosabb feladata mindenekelőtt a jelenlegi helyzet további romlásának megakadályozása lesz. A szerénynek tűnő célkitűzés végrehajtása után a kilencvenes évek közepére néhány területen már javulást hozhatnak a folyamatban lévő, vagy ezután kezdődő környezetvédelmi beruházások, igazi eredményeket azonban csak a kétezerig szóló prognózis ígér. Az emberek lakókörnyezetében a kilencvenes évek elejéig csak lassú javulás várható. Az ötéves lakásépítési terv első három esztendejében az állami építőipar teljesítette vállalását, a magánerős építkezéseken azonban jelentős volt a lemaradás, bár az idén és jövőre a tervezettnél lényegesen több lakás építését fejezik be. Továbbra sem kielégítő az új lakótelepek közművesítése. A járási székhely, Rimaszombat tömbépületeinek felső szintjére már nem jut el a vezetékes víz. A Rimaszombat-Hrachovó közötti távvezeték megkettőzésével azonban 1990 végére megoldják a lakosok gondját. A mezőgazdaságban és az ipari termelésben foglalkoztatott dolgozók jelentős részét érik munkahelyén káros környezeti hatások. A veszélyes munkahelyek száma az 1987- es esztendőben már megközelítette a háromezerötszázat. A víz, ezen belül az ivóvíz tisztaságának védelme egyike a kiemelt feladatoknak. A vezetéképítés lassúsága a beruházó és a kivitelező vállalatok munkaerő gondjai kedvezőtlenül hatnak a többi vízügyi építkezésre is. A tervek szerint 1990 októberéig befejezik a Rimaszombat-Feled (Jesenské) távvezetéket, melyet a 9. ötéves tervidőszakban tovább bővítik egész Újbástig (Nová Baáta). Hasonló tervek készülnek a Rimaszombat-Bátka-Rimaszécs (Rimavská Seő) vonal vízmúvesítésére. A szennyvizek elvezetése, a csatornahálózat bővítése, terén sem hozott számottevő előrehaladást a legutóbbi két esztendő, sőt a Rimaszombatban, Hnústában és Safáriko- vóban épült lakótelepek tisztitatlan szennyvize tovább rontotta a Rima és a Sajó folyók vízminőségét. A negatív hatásokat később részben ellensúlyozta a rimaszombati cukorgyár megépült víztisztítója. Az elkövetkező két-három esztendő során helyi jellegű szennyvíztisztítók épülnek Csíz-fürdőn, Safárikovóban, Hnústában, Feleden, Ri- maszécsben és Hrncianské Zaluzanyban. Csak ezek átadása után lényeges javulás a folyók vízminőségében az 1992-95 közötti években várható. Gondot okoz Gömörben a levegő szennyezettsége is. A járási higiéniai állomás összesen 28 helyen - főként az ipari központokban - végez állandó jelleggel méréseket. Rimaszombatben és környékén tizenöt mérőállomás működik, melyek főként a fűtési idényben jeleznek a megengedettnél nagyobb értékeket. A helyzeten az elavult, szénpor- üzemeltetésű távfűtő kazánok cseréje és a cukorgyár szűrőberendezésének üzembe helyezése segítene lényegesen. A kisteljesítményű lakóházak széntüzelésű kazánjainak rekonstrukciójára, illetve cseréjére fokozatosan kerül sor, csakúgy, mint további városrészek gázművesítésére. Az idén a Druzstevná, a Gorkij utcában és Szabadkán (Soböt- ka) térnek át a földgázfűtésre. Hnústában a Szlovák Vegyiművek üzemeltetésével összefüggésben mutatnak ki jelentős szennyezettséget a mérések. A városlakók környezetének javítására az utóbbi időben több határozat, intézkedés is született. Már az idén javul némileg a helyzet azáltal, hogy sor kerül az égetöke- mence szűrőberendezésének cseréjére. Folytatódik a város lakótelepeinek gázmúvesítése is. Zöld utat kapnak a környezetvédelmi beruházások a Hnúáta-Haőava-Tisovec közötti térségben is, ahol - mint ismeretes-rendkívül jelentős állami nagyberuházás folyik. Mindenekelőtt a hacavai Magnezitüzem építését kell megemlíteni, melynek összköltsége meg- naiadja az 1 milliárd 200 millió koronát. A meglévő ipari üzemek működésétől egyébként is szennyezett térség élő természetének rehabilitációjára a közelmúltban külön programot dolgoztak ki, melyet Bioprojekt néven hagytak jóvá a járási és kerületi irányítószervek. A vizeket és a légteret egyaránt szennyezik az úgynevezett szilárd kommunális hulladékok is. Ezek begyűjtése és tárolása sem történik megnyugtató módon a járás területén. A műszaki szolgáltató vállalatok három városi jellegű településen végzik a szemét gyűjtését, ezen kívül negyvenhárom faluban a nemzeti bizottságok létesítettek központi tárolóhelyeket. Ezzel együtt a járás településeinek több mint kétharmadában nincs megoldva a begyűjtés és a tárolás. A járási székhely köztisztaságát illetően javulást eredményezhetnek a közelmúltban vásárolt korszerű gépek. A három ún. kukásautón kivül egy ugyancsak szemétgyűjtésre alkalmas multikárt és utcaseprő gépet is vásárolták, s tervezik a járdák seprésére alkalmas gépek és járművek üzemeltetését is. Gondot okoz viszont a központi szeméttelep rendben tartása, ahol egy közel harmincéves lánctalpas traktor végzi az egyengetósi, tereprendezési munkálatokat. Hnústában és Safarikovóban új tárolóhelyek létesítésén fáradoznak, melyek költségei megközelítik a 3,8 millió koronát. A zöldövezetek létesítése Gömör falvaiban és városaiban egyaránt a tisztább, egészségesebb környezetet szolgálják. Az ápolt parkok, ligetek, virágágyások összterülete már meghaladja a 80 hektárt. A fásítás a járási székhelyen meggyorsult azáltal, hogy az áttelepítést gépesítették. Az elmúlt esztendőben Rimaszombatban már 264 darab növekedésben lévő fa és díszbokor átültetésére került sor. HACSI ATTILA
