Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 2. szám
KE5T KtiiacgP llilüillllllllllllllllllillllllllllllllií Anyagtakarékosság az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársa- $ Ságban 1980 óta a termelés csőkké- $ nő anyagráfordítási költségek meBett $ növekedett. A fajlagos termelési költ- ^ ségek csökkenése már a nyolcvanas § évek első telében 40 százalékos $ arányt képviselt a nemzeti jövedelem ^ növekményében. Az utóbbi 8 év alatt $ a termelékenységre számított ^ energiafogyasztás 31 százalékkal ^ csökkent, a nyers-és az alapanyagok § fajlagos fogyasztásának csökkenése § 26 százalékos volt, ezen belül a ben- | gerett anyagok fogyasztása a fémfet- ^ dolgozó iparban 42 százalékkal csők- ^ kent Az egész népgazdaságban | a hengerelt anyagok fogyasztása | nyolc év alatt 6,6 millió tonnáról 5,8 | millió tonnára, a cementfelhasználás $ 10,3 miliő tonnáról 8,5 milió tonnára § mérséklődött. Az NDK 1980-ban még 19 mttó | tonna kőolajat hozott be a Szcrvjetuni- i öböl, s a szovjet kőolaj behozatala | fokozatosan évi 17 milió tonnára í csökkent. Ezzel összefüggésben ^ 7 milliárd márkát fordítottak a kőolaj ^ mélyebb feldolgozásával kapcsolatos ^ beruházásokra, s további 12 nrüiárd ^ márkás befektetést igényelt a futó- § olajok és az importált földgáz jelenté- ^ kény mértékű helyettesítése. Jeten- $ tös beruházási költségeket igényelt ^ az is, hogy az energetikai barnaszén ^ jövesztését az 1982. évi 276 mttó $ tonnáról 310 müió tonnára növe^ék. | A Szovjetunióból importált nyers- | anyagok közül 1985 óta az ólom, az $ ón, az ammónum-foszfát és a cetlu- ^ lóz behozatalát is csökkentették. Az § NDK-ban az acélgyártás alapanyagai $ között a hulladékvas jelenleg 67 szá- § zalékos arányt képvisel. Mivel az or- | szágnak nagyon kevés a saját vasér- | ce, ezért a hulladékvas fettasználása ^ bizonyul a leggazdaságosabb eljá- § rásnak. Az újonnan gyártott papíripari ^ termékek 50 százaléka szintén huBa- § dékpapírból készül -ly- § A régi mechanizmus fogságában Hol tartunk a tudományos-műszaki haladás komplex programjának teljesítésében? A KGST-országok 1985 decemberében elfogadták a tudományos- műszaki haladás 2000-ig szóló komplex programját. Teljesítése nagy lelkesedéssel kezdődött el, abból a reményből kiindulva, hogy a komplex program új korszakot nyit meg a tagországok gazdasági és tudományos- műszaki együttműködésében. A gazdasági szervek úgy vélték, hogy sikerült megtalálni a receptet a fejlődés alapvető problémáinak megoldására. Csakhamar kiderült azonban, hogy erre a legtökéletesebben kidolgozott tervezet sem lehet képes, ha nem változnak meg a reális gazdasági feltételek, s nem alakul ki a gazdaság új irányítási mechanizmusa. Mindezt a KGST 44. prágai ülésszakának a vitája is alátámasztotta. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a komplex program értelmében határozott áttörést kell elérni a tudományos-műszaki fejlesztés legfontosabb területein, azzal a céllal, hogy felszámoljuk a KGST-országoknak a világ tudományos-műszaki élvonalával szembeni lemaradását. Olyan új ismeretek szerzéséről van szó, amelyek megalapozhatják a tagországok gazdaságának szerkezeti átalakítását, s többszörösére növelik a társadalmi munkatermelékenységet. Ezen az alapon csúcsszínvonalú gyártási technológiákat kell bevezetni, a szocialista integráció előnyeinek teljes kihasználása mellett. A program eddigi teljesítésében elért eredmények azonban nem felelnek meg a kitűzött céloknak. Az eltelt négy év alatt csak a feladatok nehézkes rendszerezését sikerült elvégezni, s ezek formális nyilvántartását bevezetni. A gyakorlatban a program nem vált olyan egységesítő koncepcióvá, amely integráló hatást gyakorolhatna a KGST-országok tudományos-műszaki potenciáljára. A tagországok kutatási és fejlesztési tevékenységében jóformán csupán annyi változott, hogy a már korábban elkezdett kutatási irányzatokat a tudományos-műszaki haladás komplex programja keretében végzett munkának „nyilvánították". A program hatékonyságát csökkentő okok között a feladatok késedelmes teljesítése is szerepel, ami már azzal is elkezdődött, hogy a program kidolgozására vonatkozó döntés és a program jóváhagyása között 18 hónap telt el. A további határidők is állandóan csúsznak. Komoly akadályt jelent a program teljesítésének adminisztratív-bürokratikus irányítási módszere, ami főleg abban nyilvánult meg, hogy különböző új szervek tucatjai jöttek létre nemzeti és nemzetközi szinten, amelyek bonyolult módon tájékoztatják egymást, s a feladatok gyakorlati végrehajtását szétforgácsolják. így a komplex program őt kiemelt irányzata az eredetileg meghatározott 93 problémakörrel fokozatosan több száz névre szóló feladattá, valamint több ezer részfeladattá aprózódott fel. Ezek pontos számát körülményes lenne meghatározni, hozzávetőlegesen mintegy 8-9 ezer részfeladatról van szó. A feladatok igényessége aggasztó mértékben csökken, s gyakori jelenség az eredeti célkitűzésektől, a nemzetközi csúcsszinvonal elérésétől való meghátrálás. A feladatok műszaki-gazdasági követelményei gyakran még az ismert nemzetközi színvonaltól is elmaradnak, ennél is nagyobb mértékű tehát az elmaradás a célévben feltételezhető színvonaltól. Ezzel a tudományos-műszaki haladás programja tulajdonképpen a régi értelmezésű tudományos-műszaki együttműködés platformjára redukálódik. Az egész tevékenység lényegében a kutatás területére összpontosul, s nem sikerül kibontakoztatni az együttműködést a termelésben, főleg az új műszaki vívmányok kihasználásában. Miben rejlenek e kedvezőtlen helyzet okai? Alapjában véve arra hivatkozhatunk, hogy a KGST-országok gazdaságában még mindig teljes mértékben érvényesül az innovációs és integrációs folyamatokat fékező irányítási mechanizmus. A program eddigi végrehajtásának a tapasztalatai arra utalnak, hogy a korábban kihirdetett programokhoz és kiemelt feladatokhoz hasonlóan az adott irányítási rendszer ezt a programot is elsüllyesztette a saját mocsarába. A programba bekapcsolt szervezetek a program feladatait további kívülről kapott feladatokról kezelik, ezek kiemelt jellegétől úgy igyekeznek szabadulni, hogy a korábbi kiemelt feladatokkal azonosítják őket, s ugyanakkor alkalmat találnak bennük további pótlólagos eszközök igénylésére. A szervezetek viselkedésében tipikusan megnyilvánul az érdektelenség. Ez Csehszlovákiában például abban is visszatükröződik, hogy habár a komplex program feladatait a folyó ötéves terv lebontása után kellett a tervezési mechanizmusba belefoglalni, mégsem volt szükség semmiféle utólagos módosításra a már korábban elkészített tudományos-műszaki fejlesztési tervekben. A központ hasonló jellegű „érdektelensége" nemzetközi viszonylatban is megmutatkozott, azt bizonyítja, hogy a program teljesítéséhez a KGST mechanizmusát is gyökeresen meg kell változtatni. Az egyes tagországok azonban lassan határozzák el magukat a lényeges változtatásokra, s ehhez a kérdéshez nagyon eltérő a hozzáállásuk, így tényleges sokoldalú eljárásról jelenleg még nem lehet szó. A haladás csak apró lépésekben valósul meg. Nem feledkezhetünk meg többek között azokról a feltételekről sem, amelyekkel a megbízott fő szervezetek a problémák megoldásához rendelkeznek. A megállapodás értelmében ezt a szerepet a Szovjetunió kiemelt szervezetei töltik be, amelyektől elvárják az aktív nemzetközi tevékenységet, s ilyen vonatkozásban az érvényben levő szovjet előírásoknak megfelelően bizonyos jogköröket is kaptak. Ez azonban nem változtatott semmit azon a tényen, hogy jogaik érvényesítésére a szovjet gazdaságon belül csak 1988-tól kezdve és fokozatosan kerülhetett sor. Az élenjáró szovjet gazdasági szakemberek csoportja ezért arra a következtetésre jutott, hogy a tudományos-műszaki haladás közös programjában is csak akkor lehet érdemleges haladást elérni, ha a gazdaság átalakítása meghozza a szükséges változásokat. Ebben a megállapításban sok az igazság. A j^ozitív változásnak alapvető feltétele, hogy a komplex program feladatait teljesítő szervezetek a kutatás és főleg a termelés területén új viszonyok között működhessenek. Ilyen feltételekről azonban csak a következő ötéves tervidőszakban lehet szó, s ezek hatása csak a tervidőszak második felében válik érezhetővé. Ez azt jelenti, hogy a program eredményeinek szélesebb körű hasznosításával csak az 1996-tól 2000-ig terjedő ötéves tervidőszakban számolhatunk. A felvázolt helyzet ennek ellenére nem jelenti azt, hogy a tudományosműszaki program alapelve nem vált be. Csupán azt jelzi, hogy az olyan program, amely nincs eleven gazdasági környezetben beágyazva, terméketlen marad. De milyen utak vezetnek ahhoz, hogy a komplex program a koordinált tudományos-műszaki politika hatékony eszközévé váljon? Nemzetközi szinten elsősorban a szocialista gazdasági integráció 1971 - ben elfogadott komplex programjában kitűzött célokat kell valóra váltani. A külkereskedelmet meg kell szabadítani a kontingensektől, reális árfolyamokat kell bevezetni, biztosítani kell a valuták átválthatóságát, valamint a vállalatok érdekeltségét a nemzetközi tevékenységben. A tudományos- műszaki haladás kiemelt irányzatainak a fejlesztését jól működő gazdasági mechanizmusra kell építeni, és nem megfordítva arra várni, hogy az hozza működésbe a gazdasági mechanizmust. Az egyes országokban, így Csehszlovákiában is, meg kell tenni legalább az első lépéseket a gazdasági átalakításban, hogy a vállalatok aktivitása megfelelő belső és nemzetközi teret kapjon. Emellett arra is szükség van, hogy a tudományos-kutatási alap döntő hányada a vállalati szférába kerüljön. E két feltétel kialakításához bizonyos időre van szükség, s reális hatásukkal valószínűleg csak a kilencvenes évek elejétől számolhatunk. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a program céljait „jobb időkre várva" elhalaszthatjuk. Azon is el kell gondolkozni, hogy a nemzeti vagy nemzetközi szintű gazdasági mechanizmusoktól függetlenül milyen szervezési formákat lehetne ebben az irányban kihasználni. Szóba jöhetne például egy olyan nemzetközi intézmény létrehozása, amely a világméretű tudományos-műszaki haladás szemszögéből nézve a KGST helyzetének elemzésével és prognosztikai tevékenységgel foglalkozna. Ennek azonban csak akkor lenne értelme, ha az elemzések objektivitását nem befolyásolnák a „megrendelők" bármilyen eredetű érdekei és elvárásai. Ilyen tevékenységet csak teljesen önálló, adatszolgáltatási és műszaki szempontból jól ellátott nemzetközi intézmény folytathatna, s tekintélyét az általa nyújtott szolgáltatások alapozottságára és megbízhatóságára kellene építeni. Az ilyen intézmény munkájának eredményeit a komplex programhoz hasonló tervezetek kidolgozására, illetve annak módosítására, valamint a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítésére szolgáló dokumentumok kidolgozására lehetne felhasználni. Ami az intézmény dolgozóit illeti, a szükséges szakemberek aránylag nem nagy csoportját valamelyik KGST-szerv által meghirdetett pályázat útján lehetne kialakítani, az anyagi alapot pedig az érdekelt államok saját forrásaikból hoznák létre. Ehhez a tevékenységhez természetesen megfelelő devizaalapot is kellene biztosítani a világcégek felmérési eredményeinek beszerzése céljából. Hasonló módon kellene gondoskodni az alapkutatásban előirányzott jelentősebb témakörökben folytatott együttműködés meggyorsításáról, mégpedig állami forrásokból létesített közös pénzügyi alapok segítségével. JAN KVASNIŐKA ALEKSZANDR IVANOV Gyógyító füvek Bulgáriában „HÁTRAFELÉ A JÖVŐBE!" Mindenféle betegségre akad gyógyfű - mondják a bolgárok. Egyes növények gyógyító hatása ismeretes volt már a történelmi idők hajnalán, de még manapság is, a szinte naponta megjelenő új és legújabb szintetikus gyógyszerek világában gyakran a természetadta patika jelenti az ésszerű alternatívát. Dimitar Szpaszov professzor, egy speciális gyógynövénykutató és gyógyszerkészítő laboratórium vezetője, a nivalin és a pimadin, két növényi alapú gyógyszerkészítmény feltalálója a következőket mondja; „A népi orvoslás tanulmányozása nyomán vált lehetővé olyan nagy hatásfokú, növényi eredetű gyógyszerek előállítása, mint a rezerpin és a nivalin. A népi orvoslásban alkalmazott gyógyfüvek tudományos vizsgálata képezi kutató munkánk egyik fontos etemét" Bulgáriában kedvező feltételek vannak a népi gyógymódok tanulmányozásához és ésszerű alkalmazásához. 1976-ban az orvos- egyetemeken és az egészségügyi főiskolákon bevezették a frtoterápia oktatását, ezzel egyidejűleg fítoterápiai klinikát is alapítottak. öt évvel később hasonló osztályokat nyitottak a megyei kórházakban is. A gyógynövény alapú gyógyszerkészítmények száma eléri a százhúszat. Az iparban és a laboratóriumokban százféle gyógynövényt használnak fel, a népi orvoslásban azonban ötszáznál is többet alkalmaznak. Mi a magyarázata az egyre növekedő érdeklődésnek? A népi gyógymódok ismerőit mindig nagy megbecsülés övezte Bulgáriában. Nem volt semmilyen képzettségük, de a gyakorlatban szerzett gazdag tapasztalataik révén keresetté váltak az ország egész területén. Ivari Raev pedig világhírre tett szert azáltal, hogy gyógy- füveivel ezreket gyógyított ki az álomkórból. Módszerét ma bolgár gyógymód néven ismerik szerte a világon. Iván Raevet 1934-ben a királyi korona lovagja címmel tüntették ki Olaszországban. Ugyancsak híressé vált Mara Szlavova, aki két gyógynövényalapú készítményt, Maraszlavint és Maralitot állított elő. A Maralitot gyomorhurut és bélgyulladás esetén alkalmazzák. Diana Vlahova lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A Duna jobb partján elterülő Rusze bolgár város legnagyobb üzeme az Iván Dimitrov Müvek, ahol folyami és tengerjáró hajókat, valamint 5-20 tonnás terheket emelő kikötői és szerelődarukat gyártanak. A hajógyár termelését a KGST keretében 2150-5000 tonnás folyami és tengeri tankhajók, valamint 3000 tonnás teherbírású ércszállító úszómúvek gyártására szakosították. A bolgár úszómúveket kedvező üzemi tulajdonságaik, főleg gyors járásuk, mérsékelt üzemanyag-fogyasztásuk és korszerű műszaki felszereltségük következtében a megrendelők szívesen vásárolják. A felvételen a hajógyár külső dokkjai láthatók. A £STK / ÚJ! 1989.1.
