Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 2. szám
agy pelyhekben hull a hó, majd néhány perc múlva havasesó esik. Később a felhők mögül a nap is elöbújik, mintha április volna. A főkapu előtt őrt álló katona is hitetlenkedve nézi a természet tréfáját. A tantermekben a tanulók mindezt nem veszik észre, a kapott feladatra összpontosítanak. A jövő tüzértisztjei a térkép fölé hajolva a lőelemeket számítják ki.- Nekünk, elsősöknek nehezebb a dolgunk - jegyzi meg a stráznicei Petrik Bazala közlegény. - A tanulás mellett most teljesítjük a katonai pótszolgálatot. Aki igyekszik, jól tanul, az a hét végén eltávozást kap. Bizony nehéz volt megszokni a rendet, a fegyelmet.- Az évek hamar elszaladnak. Én már negyedikes vagyok, de mégsem mondhatom, hogy időmilliomos lennék. Nemrég fejeztem be a diplomamunkát, most az államvizsgára készülök. Szép az itteni diákélet - nyugtatja meg a panaszkodó elsőst Viktor Vicena alhadnagy. - A szórakozásra is jut idő, ha tudsz a szabadidőddel gazdálkodni. Benézünk a jól felszerelt tantermekbe, de az előadó szigorú tekintete nem engedi, hogy valamelyik hallgatóval szót váltsunk. Meg kell várni a szünetet. Jan Valenta őrnagy, a katonai főiskola politikai osztályának munkatársa elmondja.- Négy kar és 24 tanszék van a főiskolánkon. A hallgatók felkészítésében a tudo• Pavol Pavlik törzsőrmester az önjárótarack kormányánál mány minden vívmányát kihasználjuk. A számítógépek mellett igénybe vesszük az iskolai televízióhálózatot, több tanszéken videokazetták segítik az oktatást. A hallgatók is aktívak a segédeszközök készítésében, egyötöd részük részt vesz a diákok tudományos munkájában. Ennek keretében nemegyszer olyan eszközök, műszerek születnek, amelyeket a néphadseregben is hasznosítani tudunk. Közben benépesedik a folyosó, csoportokba verődve beszélgetnek a hallgátók. Megszólítom az egyik másodikost, aki katonásan bemutatkozik: Hacsai István törzsőrmester. Amint kiderült, már hatodik éve viseli a néphadsereg egyenruháját.-A martini katonai tüzérségi szakközépiskolát jó eredménnyel végeztem el, éltem a lehetőséggel, hogy tanulmányaimat főiskolán folytassam. A tüzérségi fegyvernemet megszerettem, pedig nem könnyű ez az élet. A tudás mellett fizikai erőnlétre is szükség van, főleg amikor a 122 milliméteres tarackokkal tüzelőállást foglalunk. Ha sportol az ember, hamar megedzödik. Hogy ne zavarjuk az oktatást, Lubos Padhrázny mérnök alezredes a tanszék vezetője azt indítványozza, nézzünk szét a kiképzőbázison, a gyakorlótéren. A hó borította enyhe lejtőn az álcázó háló alatt ott 0 Fizikai erőnlétre is szükség van - állítja Hacsai István törzsőrmester állnak a tarackágyuk. Gyors vezényszó, s a kezelőszemélyzet elfoglalja a helyét. Juraj Tuma közlegény, irányzó ugyancsak szorgoskodik. A műszeren gyorsan és pontosan állítja be a lőelemeket. ló munkáját. A járművezetői beosztást ottlétünkkor Pavol Pavlik törzsőrmester látta el, aki a martini tüzérségi szakközépiskolában érettségizett.- Ki tudja, hányadszor ismételjük ma már az önjárótarack tüzelési készültségbe való helyezését, de tudom, hogy megvan ennek is a jelentősége. Itt a szaktanteremben meg kell szoknunk, mikor mihez nyúljunk, nemcsak azért, hogy jó tüzérek legyenek belőlünk, hanem, hogy ha eljön az ideje, tisztként a csapattesteknél is fel tudjuk készíteni a löveg kezelésére a sorkatonákat.- A január 15-i tüzérbálon majd kipihenheted magad - jegyzi meg a mellette álló társa. - Ne félj, lányok is jönnek a védnök- ségi iskolából. Vigyázz, el ne csábítsanak ... Az udvaron feldübörög egy hatalmas Tatra motorja. A rakétaegység legénysége tart bemutatót. Amikor a negyedéves Róbert Koky alhadnagy, szakaszparancsnok vezényszava elhangzik, a legénység fürgén rögzíti a járművet. Hol ide, hol oda ugranak, de nem céltalanul. Minden művelet elvégzését hangosan jelentik... Látszik rajtuk, értik a dolgukat.- Versenyben vannak az idővel, a közelükben álló alezredes kezé• Róbert Koky alhadnagy: most én töltöm be a szakaszparancsnoki tisztséget Január 15-e a csehszlovák tüzérség és rakétaegység napja- A beosztásokban váltjuk egymást, hogy az irányzó, a töltökezelő, a lövegpa- rancsnoki beosztást is el tudjuk látni. Néhány hét múlva éleslövészeten is részt veszünk. Szomszédságunkban a sorozatvezető üteg foglal tüzelőállást, nem messze tőlük pedig egy önjárótarack legénysége gyakorlatozik. Meg-megcsúsznak, de az idónor- mát tartani tudják. Olyan lelkesedéssel gyakorlatoznak, hogy az ember szinte várja a lövés eldördülósét. Az üteg parancsnoki kocsijában a számítógép mögött ülő hallgató nem zavartatja magát, nyugodtan dolgozik, kiszámítja a lőelemek koordinátáit.- Amíg a fiúk idáig eljutottak sokat gyakoroltak a szaktantermekben - mondja a tanszék vezetője. - Igaz, későre jár az idő, de nézzünk be hozzájuk, valamelyik évfolyam minden bizonnyal ott lesz. Az önjárólövegnél kezdjük. A motort hidraulikus berendezés helyettesíti. A vezetőfülke nyitott, hogy az oktató jól lássa a tanu• A mai tüzérek korszerű fegyverekkel rendelkeznek - szögezi le Stanislav Toáner nyugalmazott mérnökezredes (A szerző felvételei) • Szeretem ezt a fegyvernemet - mondja Ros- tislav Cáb alhadnagy ben stopperórát tart. Hol a fiúkra, hol pedig a másodpercmutatóra esik a tekintete. Aztán minden elcsendesedik, s a legénység tekintete az alezredes felé irányul, aki mosolyogva bólint, mert teljesítették az időnormát.- A tüzéreink ma már igen korszerű fegyverekkel rendelkeznek - állapítja meg Stanislav Tosner nyugalmazott mérnök ezredes, a Szovjetunióban megalakult csehszlovák hadtest egykori tisztje, aki nemcsak a harcokból, a néphadsereg tüzérségének kiépítéséből is kivette a részét. Mire visszaérünk a Ludvik Svobodáról elnevezett vyskovi katonai főiskolába, már mindenütt ég a villany. Benépesült a könyvtár, a klubhelyiség, a tornaterem. Próbál a népművészeti együttes, a zenekar. Szórakoznak, művelődnek, tanulnak vagy valamelyik szakkörben tevékenykednek a tanulók. így esténként az egész iskola olyan mint egy hangyaboly. Pezseg az élet. Ros- tislav Cáb alhadnagy negyedéves hallgató • Az egyes funkciókban váltjuk egymást - vélekedik Juraj szorgalmasan jegyzetel, vizsgára készül. Tuma közlegény (A szerző felvételei) Tudja, hogy ha kezéhez kapja a diplomát, a sorozatvetőknél szolgál majd valahol Nyugat-Csehországban.- Szeretem ezt a fegyvernemet és nem bántam meg', hogy a hivatásos katonai életpályát választottam. Tudom, hogy nem könnyű, de szeretem, mert egész embert és kellő szakértelmet követel, ami mindennél fontosabb. Igyekszem a megnövekedett követelményeknek a lehető legjobban eleget tenni. A tantermekben, a szálláskörletben mindenütt látszik, hogy a fegyvernem jövőbeni tisztjei ünnepükre készülnek. Az iskola elvégzése után a jaszlói hagyományokhoz hűen bizonyára, tovább öregbítik majd a fegyvernem jó hírnevét. NÉMETH JÁNOS bírák részvétele. Konszolidált, békés körülmények közt persze jóval nagyobbak a követelmények a bíróságokkal, a törvényességgel szemben, nehezebb igazságosan ítélkezni, bonyolultabb ügyekkel, jogvitákkal kell foglalkozni, s így nélkülözhetetlen a jogi képzettség. Alkotmányos alapelv lett azonban a dolgozó nép részvétele a bíráskodásban, ugyanúgy mint a bírósági eljárás szóbelisége és nyilvánossága, vagy a bírák választhatósága és függetlensége. A népi ülnökök a hivatásos bírákkal egyenrangú és egyenjogú bírákká váltak. Nem csupán a ténykérdésekben (történt-e bűncselekmény, bűnös-e a vádlott) döntenek. Kérdéseikkel befolyásolhatják a tárgyalás, a bizonyítás menetét, a hivatásos bíróval együtt állapítják meg a tényállást a bizonyítékok szabad mérlegelésével, és együtt döntenek a jogkövetkezményekről. Elvben ;zó még az is előfordulhat, hogy a két mh népi ülnök „leszavazza" atanácselg. nököt, a hivatásos bírót. Ennek az 4B elvi lehetőségnek megvalósulását . segíti elő az is, hogy elsőként a legfiatalabb népi ülnök szavaz, majd az idősebb, utolsóként pedig a tanácselnök, ami kizárja a népi ülnökök tekintélyen alapuló befolyásolását. Arról, hogy ez a szavazási mechanizmus miként valósul meg a gyakorlatban, nem lehet biztosat tudni, hiszen a bírák tanácskozásáról a nyilvánosság, de a peres felek, s így például az ügyész is ki van zárva. A szavazásról jegyzőkönyv készül, melyet zárt és lepecsételt borítékban csatolnak az irathoz. Ebben a jegyzőkönyvben kellene feltüntetni a kisebbségben maradt ellenvéleményt, hogy a fellebbezési bíróság is megismertesse. Alapjába véve a tanács minden tagjának szavaznia kell, akkor is, ha valamelyikük a megelőzően szavazásra bocsátott kérdésben kisebbségben maradt. A tanácsnak az a tagja azonban, aki a vádlott felmentésére szavazott, tartózkodhat a szavazástól a büntetés kérdésének eldöntésekor. Az ö szavazatát ilyen esetben a vádlott számára legkedvezőbb szavazathoz számítják hozzá. Manapság persze már nem az a legfontosabb kérdés, részt vehetnek-e a nép képviselői a bírósági eljárásban, hanem az, hogy részvételükkel, életismeretükkel, szakmai tapasztalataikkal valójában mennyire befolyásolják a tárgyalást és a döntéshozatalt. Ennek alapvető előfeltétele lenne az, hogy ismerjék, tanulmányozzák a periratokat, a kihallgatási jegyzőkönyveket, a szakértői véleményeket, a felek álláspontját, vagyis felkészülten üljenek be a bírói székbe. Az iratok áttanulmányozása nemcsak joguk, hanem egyben kötelességük is, hiszen emberek sorsáról döntenek akár válóperes tárgyaláson, akár egy büntetőügy tárgyalásán vesznek részt Ezzel szemben nem túl gyakori az olyan népi ülnök, aki a tárgyalást megelőző napon érdeklődne azon ügyek iránt, melyekben másnap bíráskodnia kell. Ezt a visszás helyzetet sok tanácselnök igyekszik megoldani oly módon, hogy a tárgyalás előtt röviden összefoglalva ismerteti társbí- ráival a per anyagát. Nem a legjobb, de még mindig a lehető legjobb megoldásként jellemezte ezt az eljárást egy bíró. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy ez egyfajta többletmunka a hivatásos bírák számára. Mégsem teszik már kérdésessé a népi ülnökök részvéteiének indokoltságát, mint történt ez 1968-ban, amikor egyesek szembeállították az igazságszolgáltatás magas színvonalának követelményét a demokrácia követelményével, mondván, hogy az igazságszolgáltatásban nem lehet helye annak, aki nem ismeri alaposan a jogrendet. Ugyanezt az ellentmondást a szocialista országok jogszociológusai ma más szemszögből nézik - olyan tényezőt látnak benne, amely gátolja a bíróság elbürokratizálódását, az embertelen hivatali rutin kialakulását. Rámutatnak arra, hogy még a passzív népi ülnökök is a hivatásos bíró társadalmi ellenőrzését valósítják meg azzal, hogy gondosan figyelik az eljárás menetét. Lehetetlen ugyanis, hogy a bíró ne vegyen tudomást két „felügyelőjének" figyelméről. Demokratizáló mozzanát az is, hogy míg a bíró a bírósági szervezet tagjaira jellemző magatartást, szemléletet tanúsít, a népi ülnökök annak a környezetnek felfogását, tapasztalatait képviselik, és tolmácsolják, amelyben élnek és dolgoznak. A hivatásos bírák több kevesebb „immunitással" rendelkeznek a vádlottak mindent magyarázó vagy mindent tagadó védekezésével szemben, az ítélkezésben nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy eleget tegyenek bizonyos szervezeti elvárásoknak, mivel ez is befolyásolja hivatali előmenetelüket. A népi ülnökök viszont általában az enyhébb szankciók alkalmazása felé hajlanak. Mindezek a valóságban létező különbségek nem jelenthetik a népi ülnökök szembeállítását a hivatásos bírákkal, hiszen az, hogy más szempontokat vesznek figyelembe, eltérő benyomásoktól, érzésektől indíttatva kérdeznek és döntenek, sokoldalúbb, méltányosabb megítélést, az emberekhez közelebb álló igazságszolgáltatást eredményez. FEKETE MARIAN 1.13.
