Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-31 / 13. szám
Különös ismertetöjele? Világosszöke hajú, vékony dongájú, halk szavú. Mestersége? Gyalogló. Sikerei? Két éve bronzérem Liévinben, tavaly Budapesten, s az idén Hágában Európa-bajnoki ezüst. Világbajnoki második a Budapest Sportcsarnok március elejei rendezvényén. Szabadtéren egyelőre szerényebb a mérleg: a római vb-n hatodik, a szöuli olimpián ötödik. Román Mrázek. Sokszor volt tanúja Jozef Pribilinec győzelmének, s most, az olimpiai bajnok távozása után rajta a sor. A Dukla Banská Bystrica 27 éves atlétájától várják a siker folytatását. Juraj Benőik, a gyalogló-válogatott edzője, aki egyben a klubban is mestere a fiúknak, már a múltban titokban többször tippelt Mrázekre, hitt a szerény, visszahúzódó, de szorgalmas fiatalemberben. Pribilinec foggal-körömmel harcolt, a győzni vágyás a meg nem lévő erőket is képes volt fölébreszteni benne, mert a pályán nem túrt meg maga előtt senkit. Román Mrázek nem ilyen harcias, kemény legény. Versenyzötípús- nak és embernek is más, mint klubtársa. Talán kevesebb tehetséggel áldotta meg a sors, de annál nagyobb szorgalommal. Nem robbanékony és lobbanékony, inkább megfontolt és csöndes. • Nem idegesíti még, hogy mindenki párhuzamot keres Pribilinec és Mrázek között, s lehet, hogy a hasonlítgatások évekig nem szűnnek meg?- Engem nem zavar. Más a természetem, mint Jozefnak, egyszerűen más ember vagyok. És másmilyen versenyző. Ő erősebb testfelépítésű, csupa izom atléta, azért stílusa is kidolgozot- tabbnak látszik, tetszetősebb. A bírók szemében is tökéletesnek tűnik, míg én a csupa kéz, csupa láb alakommal szinte mágnesként vonzom magamra a figyelmüket. Pribilinecet régóta példaképemnek tekintem, szerettem volna legalább egyszer megelőzni ót, de ez úgy, hogy mindketten befejezzük a versenyt sohasem sikerült, csak akkor, ha ő feladta. Pedig általában sokkal többet edzettem nála, az olimpia előtt pontosan a dupláját, ö háromezer kilométert, én hatot. • Pribilinec ezzel olimpiai bajnok lett, Mrázek .ötödik...- Bosszantott is a dolog. Keményen dolgoztam, minden időmet a gyaloglásnak szenteltem, a feleségemet, aki négy órai vonatútra, Vsetínben lakik, alig láttam. Reménykedtem, tervezgettem. Da- milano és Marin, Weigelról megfeledkeztem. Bevallom, Jozef győzelmében épp a kevés tréningmennyiség miatt kételkedtem. De megcáfolt, egy igazi nagy versenyző módján: • Hágában és Budapesten a szovjet Scsennyikov vette át Pribilinec örökét, Mrázek mögötte ért a célba. Az Európa- bajnokság tapasztalata alapján kapott-e valamilyen külön taktikai utasítást Benőiktől?- Nem volt különösebb taktikánk, tudtuk, hogy ő a végén nagyon gyors, megpróbáltuk Blazekkal együtt felőrölni az erejét, belegyorsítani. A harmadik kilométer után még hatan tülekedtünk a bolyban, megpróbáltam, hogy lerázzam az ellenfeleket. Három körrel a vége előtt tovább fokoztam az iramot, megszabadultam Kosztyukevicstöl, Scsennyikov viszont piócaként tapadt rám. Az utolsó körre nem maradt több erőm. • Mikorra várta Scsennyikov rohamát?- Hágában három körrel a cél előtt robbantott, most cs'Sk az utolsó százhúsz méteren. • Amikor megszólalt az utolsó kört jelző csengő, nem futott át az agyán, ez a Scsennyikov nem jön, hátha még sincs ereje?- Az utolsó méterekig bennem volt, éreztem, hogy jönni fog, egyszer csak meglódult, csak idő kérdése, mikor. A célegyenessel szemben lévő oldalon haladva magam előtt a nagy videótáblán figyelemmel követhettem, mi történik mögöttem. Egyszeriben látom, kilép oldalra, megelőzi Kosztyukevicset, s fölzárkózik szorosan a nyomomba. Ha olyan három-négy méterre tud megközelíteni, akkor talán még képes lettem volna arra, hogy megverjem, de így, hogy rám ragadt, tisztában voltam vele, fergeteges hajrájával elsöpör. • Milyen érzés, ha 120 méterre a céltól valaki ellopja az orra elöl a világbajnoki aranyérmet?- Először is, átsuhan az ember agyán, hogy ennek is lőttek. Úgy négyszáz méternyire a vége előtt zsibbadni Itt még elöl... mögötte (balról) Kosztyuke- vics, Scsennyikov és Urbanik (Habik Csaba felvétele) kezdett a kezem, oxigénhiányban szenvedtem, s az utolsó métereken szinte megkönnyebbültem, nem bírom visszaverni a támadást, elhagyott, most már nem kell güriznem. Elúszott az arany, de megvan az ezüst. • Megint csak párhuzamot vonok, de Pribilinec soha sem tette volna, ő nem elégedett meg azzal, hogy második.- Én is küzdöttem mindvégig, de nem ment. Egyéni csúccsal sem. Már Hágában megjavítottam legjobbamat, most meg jócskán. Az idén olyan tizenhárom másodperccel gyorsabb voltam, mint tavaly. • Lélektanilag jól felkészült a hajrára, Scsennyikovra, Benőik edzővel elemezték-e a hágai rohamát, miről beszéltek a verseny előtt?- Mesterem biztatott, hecceit. Megverheted - mondta -, senki nem legyőzhetetlen, Liévinben és Szöulban is megelőzted, miért ne tennéd most is? Neki is lehet rossz napja - s ömlött, ömlött belőle a szó, én meg csak hallgattam, hallgattam. • S elhitte, amit mond?- Nem is tudom, azt hiszem, igen. Az utolsó százhúsz méterig. • Optimális formában érezte magát Budapesten?- Igen, jól éreztem magam, itt is az Európa-bajnokságon is! Néha izombán- talmak kínoznak, most semmim nem fájt, minden sikerült, csak a verseny nem. • Eszerint: az ezüstérem kudarc?- Edzőm szilárd meggyőződése, hogy aranyat is nyerhettem volna. Magam is úgy éreztem, mindent megtettem annak érdekében, hogy így legyen. • Mennyit edzett?- Kevesebbet, mint máskor. Az idei év nekem is amolyan pihenő, hetente csak százhúsz kilométert teszek meg. Ha annyit tréningezek, mint máskor, bíztam volna egy tizennyolc perc húsz másodperc körüli eredményben, de ehhez az általam teljesített edzésmennyiség nem elég, és speciális tréningeket se végeztem. • Lélektanilag nem jelentett túl nagy terhet, hogy a csapatnak nincs érme, s már mindenki nagyon várja?- Minden versenyző tudatában van, ha egyszer érmet szerez, újabbakat várnak tőle. Ennek ellenére, nem felszabadító érzés, amikor az újságírók és a vezetők kategorikusan kijelentik, X Y-tól dobogós helyezést várunk, sőt aranyérmet. Ez óriási felelősséget ró az emberre. Sok múlik azon, ki hogyan viseli el, meg tud-e szabadulni a tehertől. Igyekeztem én is, s ebben nagy segítségemre volt a csapat orvosa. URBÁN KLÁRA ehszlovákia nemzetközi asztalitenisz-bajnoksága amolyan válogatóverseny is volt a dortmundi világbajnokságra. Az ostravai seregszemle előtt a válogatott szakvezetői kijelentették: a vb-nevezést csak rendkívüli esetben egészítik ki, változtatják meg. Ebben a jelenlevők közül nem sokan hittek, hiszen elég rangos mezőny gyűlt össze az észak-morvaországi városban. Mi- roslav Cecava mit sem törődött nagynevű ellenfeleivel, az egyesben váratlanul bejutott a legjobb négy közé. Esélyesebb társai már jóval előbb elvéreztek. Ez a bravúrja alaposan meglepte a külföldi szakembereket, akik csak keveset, vagy egyáltalán semmit sem hallottak a 30 esztendős asztaliteniszezőröl. Mindössze öt éve tagja a válogatott keretnek, csupán két nagy világversenyen rajtolt, 1986-ban a prágai Európa-bajnokságon, egy évvel később pedig a delhi világbajnokságon. Most ismét ott van a vb-n... Utólag, hatalmas csatában vívta ki a világbajnoki részvétel jogát.- Régen pingpongoztam ilyen nyugodtan - kezdte a beszélgetést az ostravai nemzetközi ob negyeddöntőjét követően. - Az igazat megvallva, nem nagyon reménykedtem, hogy ott lehetek Dortmundban. Ellenfeleim, több mint valószínű, lebecsültek, nem vettek komolyan. Amikor már elhúztam, bottal üthették a nyomomat. Soha, még a legreménytelenebb helyzetben sem adom fel, mindig az jár az eszemben, miért ne fordulhatna a kocka. A negyeddöntőben Lindh ellen egy lyukas aarast sem adtak volna értem. És mi lett a vége? Én kerültem a négy közé. Milán Orlowski, az utóbbi évek legjobb csehszlovák asztaliteniszezője 1986-ban Így nyilatkozott a már akkor veteránnak számító Cecaváról: - Azt, hogy eljutott idáig, töretlen akaraterejének köszönheti. Ha nem vállalta volna azt a sok többletmunkát, akkor megmarad átlagos versenyzőnek. Miroslav még három-négy évig a hazai élmezőnyben lehet. Igaza volt Orlowskinak! Amikor megemlítettük Cecavának a három évvel ezelőtti véleményét, hosszas hallgatás után így válaszolt: - Nagyon szeretek nyerni, s ebben azt hiszem, nincs semmi különös. A sikerért mindig meg kell szenvedni. Az edzést szórakozásnak veszem, valamennyi mérkőzés nekem ünnepet jelent. Ha kikapok, órák hosszat keresem a választ a miértre. Az újságírók közül majdnem mindenki Cecavát kereste az ostravai ob negyeddöntőjében aratott bravúros diadala után. Annál is inkább, mert Lindh ellen ez volt a harmadik (!) győzelme. Szenzáció a javából, ugyanis a svéd fiú volt a legjobb európai versenyző a szöuli nyári olimpiai asztalitenisztornán. Lindh lehajtott fejjel pillanatok alatt távozott a csarnokból. Ö sem tudta megérteni: harmadszor is Cecava nyert. Premysl Fulín edző nem titkolta örömét:- Aki rövid időn belül két versenyzőt is legyőz az európai ranglista élmezőnyéből, annak minden bizonnyal ott a helye a világbajnokságon. Kellemes gondjaink vannak Dortmund előtt. Különben Cecava stílusa ,,nem ízlik" a skandinávoknak. Lindhen kívül megverte már Ulf Bengtssont, Perssont, és Waldnert is. Csupán az utóbbitól kapott ki. Ez mindenesetre figyelemre méltó teljesítmény. A prágai származású, Frydek-Místekben élő sportoló naponta megteszi az utat lakhelye és Ostrava között. Együtt edz a vitkovicei élsportközpont asztaliteniszezőivel. Ez is bizonyítja: mindent megtesz, hogy a legjobbak között maradjon. A világbajnoksággal kapcsolatban nem szívesen beszélt: - Ez az utolsó nagy világversenyem, gondolom, ezzel sok mindent elárultam. Jó játékkal és természetesen győzelmekkel szeretném meghálálni a szakvezetők bizalmát. Egy biztos, az utolsó poénig harcolok majd. Premysl Fulin hozzátette: - Cecava jó formában van, az európai versenyzők közül bárkit legyőzhet. Ezt láthattuk itt, Ostravában is. Már az nagy dolog lenne, ha az esélyesek népes táborából egy esetleg két favoritot búcsúztatna. Miroslav Cecavát már évekkel ezelőtt „öregnek" tekintették, a tartalékok között is tartaléknak vették. Sokan szemrehányást tettek a válogatót szakvezetőinek: nem engedi szóhoz jutni a fiatalokat, foglalja a helyet a keretben. Ót ez nem érdekelte, továbbra is csak edzett, bizonyítani akart. A nemzetközi országos bajnokságon csattanós választ adott a hitetlenkedőknek. Dortmundban búcsúzik a válogatottól. Hogy hogyan? Ez pár nap múlva elválik. Külföldön is érdeklődnek iránta, a legrissebb értesülések szerint szeptembertől az osztrák bajnokságban játszik majd. Ha a koráról érdeklődnek azt mondja:- Még csak harminc éves vagyok... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ MIROSLAV CECAVA: Sosem adom fel..." ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József. Szerkesztőség. 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 2.10/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 2(10/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 2010/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. B nnonnnoii UUuUuUlfrl
