Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 2. szám

MIÉRT NINCS, HA VAN - GALÁNTÁN FEDETT USZODA? Hl I fimniiw Wnl H lm iina nini ' , II ■H Tízéves épület - repedező falak, roskadozó tető • Milliók úsznak (el) üres medencében • Az iskolaigaz­gató pedagógus, vagy beruházási szakember? • Ping­pong, de nem kaucsuklabdával • Örömhír: két év múlva uszoda lesz az uszodából! • Két év múlva? Pompás iskola! - vélheti és véli is mindenki, aki megpillantja (messziről) a Galántai (Galanta) Magyar, illetve Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium közös épületét. Irigylik is sokan emiatt a két iskola diákjait és pedagógusait! Látszólag joggal. Az országban nem rendelkezik minden iskola húsz tanteremmel, ugyanennyi ( szaktanteremmel, több kabinettel, hét laboratóriummal, könyv­tártermekkel, szép aulával, tágas étteremmel, konyhával, két tornateremmel és fedett uszodával. Nos, a galántai gimnáziu­moknak mindez megadatott. Diákjaik és tanáraik - mint arról tudomást szereztünk - mégsem élnek az épület nyújtotta lehető­ségek mindegyikével. Például nem használnak néhány könyvtár- termet, és immár második éve véletlenül sem teszik be lábukat az uszodába. S hogy miért nem? Azért, mert az említett helyisé­gek, illetve sportlétesítmények kulcsra vannak zárva. Ugyan mi okból? - merül fel akaratlanul még a kívülállóban is a kérdés. A választ a helyszínen kerestük. A„KÓRTÜNET" Az iskolaépület kívülről valóban tetszetős. Az első pillanatban belül­ről sem kevésbé. Mindenütt rend és tisztaság. A csendet is csak mi za­varjuk meg, amikor az egyik igazga­tói iroda ajtaján kopogtatunk.- Jaj, nem is tudom, használ-e az ügynek, ha most újra világgá kürtöl­jük - fogad bennünket egy kissé kelletlenül Daniéné Kollár Mária, a magyar gimnázium igazgatója, mi­után elmondjuk, mi járatban va­gyunk. - A jelek szerint már megol­dódnak gondjaink. Ha valami közbe nem jön - teszi hozzá egy kissé elbizonytalanodva 1989 nyarán megkezdődik az épület rekonstruk­ciója. Én felelek az egész létesít­mény műszaki üzemeltetéséért, ezért tervezőről, kivitelezőről kellett gondoskodnom. Nem volt könnyű feladat, de talán végre sikerül elér­nünk, hogy egy-két év múlva úgy funkcionáljon az egész épület, ahogy azt a tervezők egykor megál- mondták... Nagyjavítás? Egy alig tíz éve át­adott épületen? Enyhén szólva fur­csa dolgokat hallunk. Mi történt tulaj­donképpen? Az igazgatónő sokatmondóan le­gyint, s hangsúlyozza: nem az ő fel­adata és jogköre, hogy felkutassa és sportlétesítményeink a tömegsportot is szolgálják. Csakhogy a tornater­mek új, mégis elavult világítótestei olyan sok villanyáramot fogyasztot­tak, hogy hamarosan túlléptük a megengedett keretet. Az Agrostav helyi üzeme segített. Az általa be­szerelt új világítótesteknek köszön­hetően a tornatermekben 53 száza­lékkal csökkent a villanyáram-fo­gyasztás. Az uszodát pedig úgy adták át, hogy legfeljebb 20 órát szabad he­tente üzemeltetni, mert a víztisztító berendezésből hiányzott, s hiányzik a mai napig egy légfúvó gép. A vá­rosban a miénken kívül nincs több fedett uszoda. Az óriási érdeklődés miatt ezért kénytelenek voltunk időnként legalább egy-egy vállalat dolgozói rendelkezésére bocsátani. Egyszer aztán valaki megkérdezte tőlem, nem félek-e, hogy rájuk sza­kad az uszoda teteje? Megnézettem a férjemmel, kollégáimmal, valóban van-e valami baj vele, vagy csak ugrattak. Egyikük sem szakember, de azt meg tudták állapítani, hogy a tető valóban ,,beteg". LÁTLELET Az épület fő kivitelezője a Galán­tai Járási Építőipari Vállalat volt. Ezért az igazgatónő 1987 márciusá­• A pompásnak tetsző iskolaépület elhelyezni, a födémszerkezetet pe­dig sürgősen statikai vizsgálatnak alávetni. Az uszoda födémjének BAUMS típusú rácsos tartószerkezete erő­sen korrodált. A vasbeton födém zsaluzóelemeként, majd tartószer­kezetként szolgáló acéllemez a tar­tóoszlopokkal együtt szintén korró­ziótól károsodott, hordképességük jelentősen csökkent, nagyobb meg­terhelés esetén, például vastagabb hóréteg súlyától akár le is sza­kadhat. Az említettek miatt az uszodát csak 1987. június 30-ig szabad üze­meltetni, utána fel kell újítani. A könyvtárhelyiségeket az iskola igazgatósága a szakértők javaslata szerint kiürítette, az uszodát pedig bezárta. MENTŐAKCIÓ VAGY KÁLVÁRIAJÁRÁS? A történtek után az igazgatónő felkérte a bratislavai Stavoprojektet, hogy készítse el a nagyjavításhoz szükséges tervet. Júliusban jött a válasz: más fontos feladatok és kötelezettségek miatt a tervezövál- lalat nem tehet eleget e kérésnek. Közben az Építőipari Technikai és Minőségvizsgáló Intézet szakem­berei - igaz csak egy sürgetést kö­vetően - elvégezték a szükséges statikai vizsgálatokat, megerősítet­ték a korábbi szakvéleményt és el­rendelték, hogy az uszoda tetőszer­kezetét, körítő- és közfalait le kell bontani az alapokig, kicserélni az acélpilléreket, az uszoda talaját pe­dig felszedni a víz elleni szigetelé­sig. Szerintük az acélszerkezetek azért károsultak ilyen nagymérték­ben, mert az amúgy is korróziókeltő környezetben nem működött eléggé hatásosan a légkondicionáló beren­dezés. Egyre reménytelenebbé vált a helyzet, hiszen a nagyjavításhoz szükséges terv elkészítését több más tervezövállalat is elutasította. A gondok azonban most - akár­mennyire is hihetetlen -, egyszeri­ben megoldódni látszanak. Igaz, mindehhez felsőbb párt- és állami szervek segítségére, közbenjárásá­ra volt szükség. Tehát a bratislavai Stavoprojekt mégiscsak vállalta a terv elkészíté­sét, helyesebben az ügyintézést, hi­szen a tervet testvérvállalatánál, a trnavai Stavoprojektnél rendelte meg. A Galántai Járási Építőipari Vállalat ha 1989. március 20-ig megkapja a terveket - elvégzi a javí­tómunkákat, a bratislavai Stavoin- vesta mérnöki tervezővállalat galán­tai üzeme pedig társadalmi munká­ban (!) a beruházási teendőket. Ha minden jól megy, 1990 júliusában be is fejeződik a rekonstrukció. Leg­alábbis a szerződésben ez áll. Az épület belülről is széppé válik, az uszoda valóban uszoda lesz, az igazgatónőből pedig újra pedagó­gus, nem beruházási szakember. Ez valóban örvendetes! Az ember fejé­ben mégis tovább motoszkál sok­sok kérdés. Például az, hogy az épületet vajon miért nem lehetett úgy felépíteni, hogy tíz év múlva ne legyen szükség nagyjavításra? Ki végezte felelőtlenül a dolgát? A ter­vező? A kivitelező? Vagy talán a be­ruházót képviselő vállalat szakem­berei? A történtekért már valóban nem tartozik felelősséggel senki sem? S ha már így alakult a helyzet, helyes-e hogy az ilyen, több milliós nagyjavításokkal, beruházásokkal járó teendőket pedagógusoknak kell végezniük? AZ ÜGY MEGOLDÓDIK(?) Már a bratislavai Stavoinvesta vállalat galántai üzemében sem dol­goznak azok, akik a szóban forgó iskolaépület építése során a beruhá­zót, vagyis a Nyugat-szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottságot képvisel­ték. Stanislav Veverka, az üzem je­lenlegi igazgatója éppen ottjártunk • Daniéné Kollár Mária igazgató­nő több száz diák érdekében fára­dozik előtt néhány nappal ajánlotta fel se­gítségét az iskolának.-Az épület építéséről én vajmi keveset tudok. Azt viszont igen, hogy sürgős javításra vár, amire re­mélhetőleg rövidesen sor is kerül. A jnb igazgatói tanácsa, s a város és a járás politikai illetve állami szervei­nek és vállalatainak dolgozói tőlük telhetőén segítenek. Üzemünk pél­dául vállalja a munkák műszaki fel­ügyeletét és szaktanácsokat nyúj­tunk az iskola vezetőségének. Mi ennyit tehetünk - tárja szét a kezét. A rekonstrukciós munkák mielőb­bi megvalósításához tehát már van egy biztos segítség. Ám ismerve a szállítói-megrendelői kapcsolatok nehézkesen működő mechanizmu­sát, megkérdezzük a leendő kivitele­ző képviselőjét is, vajon szerinte valóban sínen van-e a gimnáziumok ügye.- Mi ahhoz tartjuk magunkat, amit az előzetes tárgyalásokon leszögez­tünk. Ha a megszabott időre meg­kapjuk a tervdokumentációt, akkor idejében el is végezzük a nagyjaví­tást. Ehhez persze a tervkészítési határidő megtartásán kívül az is elengedhetetlen, hogy a tervezők olyan szerkezeti elemeket és építő­anyagot javasoljanak, amelyek ren­delkezésünkre állnak, vagy besze­rezhetők. Vállalatunk persze min­dent el fog követni azért, hogy váro­sunk két gimnáziumának épülete és egyetlen uszodája mielőbb rendben legyen - ígéri Alexander Hanák mérnök, a Galántai Járási Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. A kérdés tehát már csak az, hogy időben elkészül-e a tervdokumentá­ció? Bratislavában erről a Stavopro­jekt illetékes szakemberét Martin Svatík mérnököt kérdezzük.- Mint ismeretes, vállalatunk már csak Szlovákia fővárosának fejlesz­tési terveivel foglalkozik. Rengeteg a munkánk, ezért nem tudtuk vállalni az iskolaépület nagyjavítása tervé­nek elkészítését. A közvetítő szere­pére azért vállalkoztunk mégis, mert az épületet mi terveztük. A terv ide­jében való elkészítésével járó fele­lősséget azonban így sem hárítjuk a trnavai Stavoprojekt tervezőire, in­kább velük együttműködve azon igyekszünk, hogy a kitűzött időpont­ban megkezdődhessenek a javító­munkák. Tudómásom szerint erre egyelőre megvan minden esély. Szivmelengető, hogy az ügyben végül is ilyen hozzáállást tanúsít minden érintett szervezet. Minden jó, ha a vége jó - zárhatnánk le részünkről az egészet. Igen ám, de ha a tervdokumentációt a trnavai Stavoprojekt tervezői készítik, úgy a helyzet kulcsát jelenleg ők birto­kolják. Edita Kolesárová mérnök ez­zel kapcsolatosan sajnos, akarata ellenére sem tudott igazán jó hírt mondani. Mivel az uszoda légkon­dicionáló berendezésének tervét egy harmadik szervezet készíti, újabb problémák adódtak, amelyek veszélyeztetik a terv elkészítésére vonatkozó határidő megtartását. Lehet, hogy a huzavona folyta­tódik? A látszat újra csal? Kár lenne! Több értelémben is. A több mint 32 millió koronás beruházás­ból tíz éve az uszoda legalább 3-4 milliót ért. Átépítése a terve­zők becslése sze­rint már most sem fog sokkal keve­sebbe kerülni. Ez már önmagában véve sem csekély népgazdasági kár. Amelyről pe­dig Czigler Sán­dor, a gimnázium egyik testnevelő­tanára beszélt, pénzben nem mérhető: a „ sor­köteles fiúk erőn­léti állapota, edzettsége egyál­talán nem kielé­gítő, és jó, ha kö- zülük*minden má­sodik tud úszni. Lehet, hogy nem csupán a szóban forgó is­kolaépület szorul gyors orvoslásra, BARANYAI LAJOS • A főszereplő: felboncolt, „beteg“ födémmel • Lám, milyen hiba volt könyveket tárolni a könyvtárteremben! (Lőrincz János felvételei) felelősségre vonja azokat, akik az építés során sorozatos hibákat kö­vettek el. Neki az a dolga, hogy gondoskodjék a zavartalan, színvo­nalas oktatásról. S az igazgatónő­nek tökéletesen igaza van. Azzal, hogy végül mégis kötélnek áll, s im­már nem először panaszolja el nyil­vánosság előtt gondját-baját, nem saját munkáját igyekszik megköny- nyíteni, hanem a két gimnázium mintegy 570 diákja és a város többi iskolájának tanulói érdekében teszi.- A kilenc tömbből álló iskolaépü­let háromemeletes tantermes részét 1977-ben fejezték be az építők, és még abban az évben meg is kezdő­dött benne a tanítás. Tudomásom szerint két év múlva készült el a két tornaterem, 1981-ben pedig az uszoda. Engem 1985-ben helyeztek át ide Vágsellyéről (6a!a), s neveztek ki igazgatónak. A falakon már akkor is voltak kisebb-nagyobb repedések. Olyanok, mint a legtöbb új épületen. Ezért nem is tulajdonítottunk nekik különösebb jelentőséget. Akkoriban más dolgok jelentettek számunkra gondot. Például a város vezetői ve­lünk együtt szerették volna, ha bán oda fordult segítségért. Azon­ban az időközben többször is át­szervezett vállalatnál már kicserélő­dött a dolgozógárda is, felelősséget senki sem vállalt elődei munkájáért. Ehelyett - megfelelő szakember- hiányra hivatkozva - azt tanácsolták az iskola vezetőségének, hogy a te­tő és az épület állagáról az egykori főtervezőtől, a bratislavai Stavopro­jekt tervezővállalattól kérjen szakvé­leményt. Májusban meg is történt a szakértői vizsgálat. A terjedelmes jelentés többek között a következő­ket tartalmazza. A B épületszárny homlokzati, illetve tornaterem mel­letti falán minden szinten repedések vannak... A D épületszárny I. és II. szintjén, a könyvtárhelyiségek 25 cm vastag közfalai súlyától és az ideiglenes terheléstől (könyvespol­cok és könyvek - a szerző megj.) meghajlott a födém, mert a tervezett 120 cm széles födémpanelek helyett 60 cm-eseket épített be a kivitelező. Ezért repedeznek a közfalak, ame­lyeket le kell bontani és könnyű építőelemekkel kell helyettesíteni. A könyvtárszobák nem használha­tók további eredeti céljukra, a köny­veket egy földszinti helyiségben kell

Next

/
Thumbnails
Contents