Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 12. szám
[ szív és ész ázasságának celebrálása runk, ha nem azért, hogy jól szedjük össze magun- igy belépünk az iskolába, s darabokra szed: megta- hogyan szakítsuk el a lelttől, a rációt a szívtől, ibiai partok halászai keltnek az Etika és Erkölcs )ktorai, akik kitalálták az folkodó, sentipensante kiírna a nyelvre, amelyen az kimondható. :elebrálása és hidegtől cserzett ke- re, napégette bőrükre: Kecskét akart, egy kislány fiások madarat, ég maga- epülő madarakat, szép íadarakat, beszélő papa- ijesztő baglyokat, sőt akadt, aki azt kérte, hogy vagy kísértetet rajzoljak. kor, a tumultus közepette ány kis emberke, aki alig méternyire a földtől, meg- a karját, amelyre fekete így óra volt rajzolva: nagybácsim küldte Limá- >ndta. I jár? - kérdeztem, k egy kicsit - válaszolás F. ATTILA fordításai ámtalan érdekesség van a Boldogság kávéházban. Ezek egyike Bors, egy olyan tizenkét éves vagy talán valamivel nagyobb fiúcska. Valódi neve Taha Szanquar, de mindenki csak Borsként ismeri. Kora reggeltől késő estig a kávéházban sürgölődik, hogy tüzet adjon azoknak a vendégeknek, akik vízipipára akarnak rágyújtani. Köztudomású, hogy az efféle ragadványnevek nem éppen alaptalanok, de ez aztán különösen találó: a gyerek élénk, fürge, darázsként cikázik ide-oda és felbukkan, még mielőbb a vendég teljesen kimondaná a nevet. Jóformán egyvégtében mozog, és közben be nem áll a szája. Egy esztendeje dolgozik itt napi egy piaszterért, ezenfelül a maga vízipipájáért meg egy csésze reggeli és ebéd utáni teáért. Ezzel aztán fölöttébb elégedett. Nagyon büszke önmagára, valahányszor csak eszébe jut, hogy megkeresi a mindennapi kenyerét, s a tetejébe még egy piasztert is kap, úgyhogy, amint ó mondja:- Boldog vágyók és elégedett: De azért nem gondolja azt, hogy most már minden el van rendezve. A legfőbb vágya az, hogy eljöjjön a nap, amikor a tulaj felhatalmazza, ő töltse meg és szolgálja fel a vendégeknek a vízipipát. S ez a munka a kávéházi ranglétrán a ,,gyerekétől a ,,fiú“-ig való emelkedést jelenti... azután... Ki tudná megmondani, mi minden lehet még belőle? Becsvágyával összhangban, hangszálai szünet nélkül működnek - nagy hangon kiáltja, ki mennyit fogyaszt. És, meg kell adni, egy forgalmas kávéházban a jó torok éppolyan nélkülözhetetlen, akár a zeneművészeti főiskolán. Borsnak a Boldogság kávéházban, egyebek közt, az ünnepek estéjén meg a szünidőben összegyűlő diáktársaságok vannak leginkább a kedvére. Beveszik magukat valamelyik sarokba. Csevegnek. Dámáznak. Teát isznak meg gyömbért. Egyszerű emberek, szegények, akár a többi vendég, de a tudomány a fejükbe szállt, s minden más halandó fölöttinek képzelik és távol tartják magukat tőlük. Már nem vesznek magukra jillabot, bár egyikük-másikuk még fapapucsban csoszog. Egybegyúlnek, hogy szórakozzanak. Miközben a teájukat vagy a gyömbérjüket szürcsölimondtak, esetleges Itak! andóikkal 1 nem volt rán: e kották! Ki-ki beszéde- necserét, jussanak, ég teljes! vbersem tott, amíg ivalóját. ’ú, évtize- tek voltak t is nyer- ja volt, ha ezték ezt. 'langu falhat bárki, alom volt nyithattál, t. Kitárul- ha, senki 'kor jöttél, c naponta ztek már <at veszíAzt mondjuk: nem szórakozhatunk! Nincs idő beszélgetni, mert,.sietnünk kell“I Csakhogy azt tartja a közmondás: ,,Lassan járj, tovább érsz!" Én harmincnyolc éves vagyok. Talán kétszer fordult elő velem harmincnyolc év alatt, hogy valaki bekopogtatott volna hozzám azzal, hogy ,,Egyedül vagyok... Bejöhetek?" Tudom, mi az egyedüllét, tudom, mi a magány. Tudom, hogy a magány többet pusztít bennünk, mint a háború! Mégis, csak a háborútól félünk... Nagyot alkonyult azóta az idő. És mi egyre inkább szinte csak álmodjuk létünket! Féloldalasán élünk! És ezt általában észre sem vesszük: vagy, ha észre is vesszük: életmódunkon nem tudunk változtatni. Ketyegő órákkal vettük magunkat körül! A mindennapokban és mozaikjaikban: percekben, másodpercekben gondolkodunk. Magamban kis számvetést végzek. Az utóbbi fél esztendőben talán kétszer beszélgettem kiadósán a barátaimmal! És két alkalommal csak úgy, futtában! Ennyi volt az én ,.közösségi" életem! Szinte magam előtt látom a városunkban élő egykori mesteremet, a nyugdíjas pedagógust (de említhetnék másokat is), aki már kora reggel az utcákat járja, hogy az emberi arcokon túl, végre emberi hangokat is halljon... De hangot már jó ideje nem hallhat, ő sem, meg más sem, legfeljebb szájmozgást láthat! Aktív emberi beszéd... Aktív emberi beszédet...! Mert hiszen van passzív is: a rádió- és a tv- állomások géphangja. Az a semleges hang, amely szinte kísérletként tör be a magányos ember mindennapjaiba. Na, és a levelek hangja... A megírt és elküldött leveleké, amelyeket már-már kegytárgyként őrizgetnek idős és kevésbé idős emberek a lassan alázuhanó házak szekrényeiben... getik, egyikük fennhangon olvas valamelyik esti lapból. A többiek hallgatják. Ezután, az olvasottak alapján, hosszas magyarázatokba, szenvedélyes vitákba vetik magukat. Egyik este Bors első ízben értette meg, miről beszéltek, s ez nagy örömmel töltötte el. Többek közt egy magasrangú tisztviselő ellen megvesztegetés vádjával indított bírósági eljárásról szóló hírt olvastak el. Abban a pillanatban elkezdődött a vita...- Ez tisztára véletlenül került a törvény kezére. Sokan vannak még, akiknek börtönben a helyük, de az igazságszolgáltatás szemet huny elkövetett bűneik fölött. ... és egyre nyíltabbá, egyre kevésbé visszafogottá vált:- Nemcsak a tisztségviselők a rosszak, vannak mások is... értitek, ugye, rosszabbak, és még nagyobb gazemberek. Ha ebben az országban az igazság mérlege jól kiegyensúlyozott lenne, a börtönök mind megtelnének, a paloták meg kiürülnének! Egymással versenyezve,, izgatott hangon, már-már magukból kikelve neveket soroltak fel, és rágalmazták, sárral dobálták meg őket.- Figyeljétek csak meg X. Y.-t, hogy ne menjünk messzebbre... Tudjátok, hogyan harácsolta össze hatalmas vagyonát?... Ezt követően felsorolták a csalásokat és rablásokat, amelyek során pénzt sikerült szereznie. Annyi részletet hoztak fel, hogy úgy tűnt, mintha az illető titkára vagy ügyintézője tette volna ezt. Nem mulasztották el egyetlen valamirevaló személyiség ízekre szedését sem. Természetesen mindegyik életét a saját szájuk íze szerint mutatták be. Meghányták-vetették a hibáit. A kiindulópont mindig ez a mondat volt:- Tudjátok, hogy s mint gyűjtötte össze a vagyonát X. Y? Ezután következett a többi. Egyikük dühösen erre a következtetésre jutott:- Ebben az országban szabad a rablás! NAGIB MAHFÚZ* Bár ez a mondat irodalmi nyelven hangzott el, Bors minden nehézség nélkül megértette. Tetszett neki. Egy elfeledett gondolat tört fel a bensőjéből: „Milyen jól hangzik, hogy ez a tolvajok országa! Az áldóját, szóval a tolvajlás itt meg van engedve!" Borsnak a vérében van a lopás; a tolvajkodás emlőjén nevelkedett. Már a bölcsőtől hozzászokott: az anyja, szabad idejét annak szenteli, hogy „találjon" egyet s mást, akár a többi „semmirekellő" tyúk; az apja, Szanqar bácsi, az utcai vándorárus, azonkívül, hogy földimogyorót kínál a járókelőknek, igen járatos az udvarokon kiterített ruhanemű elemelésében és fölöttébb ügyesen tud elrejtőzni. Mind e „segítség" ellenére a család sehogy sem boldogul. Az az est Bors számára meglehetősen kellemetlenül fejeződött be. Amikor haza -, jobban mondva abba a helyiségbe ment, ahol a család lakott, az anyját még fent találta. Gondterhelt volt és szomorú, s körülötte ott sírdogáltak a lányai. A fiúcska ezt látva megijedt. De mielőtt még bármit is kérdezhetett volna, az anyja igy szólt:- Apádat elvitte a rendőr. Bors megértette, miről van szó. Legidősebb nővéréhez húzódott, s ez még egyebeket is mondott neki: hogy feljelentették, mert ellopott néhány inget és nadrágot, meg hogy a rendőrségre vitték. Pillanatnyi szünet után még hozzátette, hogy legkevesebb néhány hónapot, hacsak nem néhány évet. Bors szinte soha nem látta az apját: este már aludt, amikor az hazatért csavargásaiból, reggel pedig már elment a kávéházba, mielőtt az öreg felkelt volna. Ennek ellenére, a környezet hatására ö is elszomorodott és sírva fakadt. Egyszerre csak eszébe jutott, amit aznap este a kávéházban hallott és anyja mellé húzódott, hogy elmondja neki... hogy az ország tele van tolvajjal, meg hogy a lopás tulajdonképpen nem tiltott cselekedet... Az anyjának azonban nem efféle elmélkedéseken járt az esze. Ellökte magától, ingerülten rákiáltott, hogy hallgasson, végül pedig egy pofont is lekent neki. Másnap reggel, amikor Bors tolébredt, már el ír feledte az előző napot. Mintha újjászületett volna. Szapora léptekkel a kávéházba sietett, anélkül, hogy egy pillanatra is megállt volna. Nem ez volt az első eset, hogy az apját börtönbe vetették. ASZTALOS LAJOS fordítása * Nagib Mahfúz Kairóban született 1912-ben. 1934-ben bölcsészetet végzett a kairói egyetemen, ezután minisztériumi tisztviselőként dolgozott. 1957 után a Művészeti Alap egyik vezetője. Első műve, egy elbeszéléskötet, 1938-ban jelent meg (A téboly moraja). Ezután három, tárgyát az ókori Egyiptom korából merítő regény következett, amelyekben a harmincas-negyvenes évek társadalmát bírálja. 1945-tól új, realista stílusban ír, ilyenek az al-Qahira aldzsadida (Az új Kairó, 1945), Khan al-Khalili (a kairói piac-bazár neve, 1946), Szu- qaq al-Midaq (egy kairói utca neve, 1947), asz-Szarab (Délibáb, 1948), Bidaja va-nihaja (Kezdet és vég, 1949). E terjedelmes munkáiban már megmutatkoznak igazi regényírói képességei. 1956 után három kairói negyed nevét viselő hármas regénye jelenik meg. Ezért 1957-ben Állami Irodalmi Díjban részesült. Az 1960-as években ismét stílust vált, e műveire a belső monológok, a villanásszerű képek, a rövid, tömör mondatok a jellemzőek: Aulád haratina (A negyedünkben fiúk, 1959), al-Lissz va'l-kilab (A tolvaj meg a kutyák, 1961). A hatnapos háború számos elbeszélés megírására ihlette. 1988 őszén az irodalmi No- bel-díjat is megkapta. A. L. Rozmaring (Szlovák népköltés) JÚLIUS LENKO Tavaszének Zsenge tavasz, füttyögö táj, füttyögő berek, hintáznak a fényben, pislognak a napban a pelyhes rügyek. Mozdul a világ is, nyújtózkodik, erdő, mező leveti téli gönceit. Érzed, mily lázak gyúlnak, hallod a zenét, hallod a csobogó patak ütemét? Ifjú mosollyal sajdul már a rög, cikáznak az égen aranyló körök, gurul a magasban arany karika, a dombhajlatban halvány ködök, talán a téli álom oson. Szívemben sajog s jajdul a dal már, madárszárny veri az édes leget, dobogja szívem lázas örömmel evőé, tavasz, üdv, üdv, kikelet! Légy a föld csókja, virága, méze, halk léptű tündér repeső fák közt, ocsúdó fák közt fuss tova könnyen, lengesd a fátylad bimbós örömben. Vártalak, vártunk zimankós télben, vártalak, vártunk csikorgó fagyban, álmodtunk veled, ' megálmodtunk, te hóvirágarcú, ibolyaszemű, csábos kikelet. Rozmaring, rozmaring, itt a kikelet megint. Kinyílik a viola, nem búsulunk már soha. Bokrosodik a csalán, szeretsz-e még igazán? Ha nem szeretsz, elmegyek, emberkerülő leszek. De ha szeretsz, rád rakom minden fényes csillagom. Te leszel majd az egem, jóra fordult életem. Kipattant a somvirág, ringatózik minden ág, csupa füttyszó a berek, de szép is a kikelet. Vigadnak a faluban, hiszen húsvét napja van, föl-fölbuzog az ének, mulatnak a legények. Jómagam is indulok, tudom, virágot kapok, kalapomnál rozmaring, rozmaring meg rózsa ring. Hej, ti ifjú legények, beállók most közétek, várnak reánk a lányok, cseperedő virágok. DÉNES GYÖRGY fordítása
