Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 2. szám
kommunisták és az ifjúság" címmel közölt cikksorozatot a Béke és Szocializmus, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata. ,,Mi az újítók pártja vagyunk, az újítókat pedig mindig szívesebben követi az ifjúság"-írta Lenin. Igazolja-e ezt a tételt a kommunista pártok mai gyakorlata, és ha nem, miért? Mi jellemzi a fiatal nemzedéket, mi határozza meg forradalmi és alkotó potenciálját? Mit tehetnek a kommunisták, hogy a maguk oldalára állítsák a fiatalokat a békéért, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harcban? Ezekre a kérdésekre keresték a választ, miután „Az utánpótlás bevonása, nevelése, megtartása“ témájú kerékasztal-konferencia beszámolóját publikálták 1988. 1. Számukban. Ezt követően a folyóirat nyolc számában jelentek meg cikkek, tudósítások, beszélgetések, különböző szempontból megvilágítva a témát. Costa Rica, a Dominikai Köztársaság, Görögország, Guyana, Jamaica, Kolumbia, Libanon,' Marokkó, Szudán, Svájc, Franciaország, Belgium, Dánia, Argentína, Magyar- ország, Mongólia kommunista és munkáspártjainak képviselői vitatták meg a témát, mondták el véleményüket. A sorozat összegezése minden ország számára tanulságokat kínál, ahol a kommunisták a fiatalok együttműködésére számítanak, arra, hogy átadhassák nekik a stafétát. Határozottan az ifjúság felé kell fordulnunk, rendszeresen tanulmányoznunk kell a mai ifjúság problémáit, foglalkoznunk kell érdeklődési körüket, magatartásukat meghatározó körülményeikkel, mindazzal, amitől türelmetlenek, igényesek, vagy éppen közömbösek. Ez elsőrendű, létfontosságú a kommunisták számára, záloga annak, hogy mozgalmunk minden egyes országban és világviszonylatban megújuljon, hogy a közeli és a távolabbi jövőben betölthesse történelmi küldetését. Hogy az emberiség a közelgő huszonegyedik században a béke, a nemzeti függetlenség, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus útján haladhasson. Ez a feladatkör azonban minden közérdekűsége mellett olyan sokrétű és összetett, hogy csak nagyon érzékeny, differenciált, mindenfajta leegyszerűsítéstől és merevségtől, sematizmustól mentes megközelítéssel lehet reális képet alkotni róla. Például a szabadságért küzdő fiatalokat Palesztinában, Libanonban, Salvadorban vagy Dél- Afrikában egészen más kérdések foglalkoztatják, mint nyugat- vagy kelet-európai kortársaikat. A helyzet nemcsak térségenként, hanem országonként is erősen különbözik. A munkás-, paraszt- és diákifjúságnak megvannak a sajátos érdekei és gondjai. És a fiatal nemzedék beállítottságában, tudatában, törekvéseiben olyan rohamos változások mennek végbe, hogy egyszerűen képtelenség hosszú távú ajánlásokat vagy előrejelzéseket kidolgozni arra vonatkozóan, hogyan foglalkozzanak vele a kommunisták. Sematizmustól mentes megközelítéssel A mai fiatalok egészében véve készek befogadni minden újat, nem félnek a kísérletektől, ellenségei a konzervativizmusnak. Nem szeretik a halogatást, már ma szabadok akarnak lenni, kedvükre való munkát végezni, tanulni, kulturálódni, sportolni akarnak. És készek ezért harcolni. Gyűlölnek mindenféle kioktatást és azokat, akik el akarják fojtani kezdeményezéseiket. Nem viselik el a hazugságokat, a képmutatást, soha nem felejtik el a nekik tett ígéreteket. Lehet, hogy elsőként sértik meg a dolgok igazságtalan rendjét, de határozottan védelmezik azokat az elveket, amelyeket igaznak tartanak. A fejlett kapitalista országokból érkezett vélemények szerint aggodalomra ad okot az ott élő fiatalok magatartása. Belgiumban például sok fiatalnak elképzelése sincs a szociális vívmányokért folytatott küzdelemről, a szakszervezeti munkáról, csak azt tudják, mi a visszaesés, a munkanélküliség. Magukba zárkóznak, individualista hangulatok hatása alá kerülnek, ami gyakran nihilista vagy erőszakos megnyilvánulásokba torkollik. A Franciaországban végzett felmérések a felnövekvő nemzedék mélységes zavaráról tanúskodnak. A fiatalok viselkedésén megmutatkozik a félelem és a kételkedés abban, hogy ki lehet jutni a válságból. A huszonéves svájciak ma hajlamosabbak az individualizmusra és a konformizmusra, mint korábban. Arra „programozták be“ őket, hogy karriert csináljanak, sikereket érjenek el az életben. Ez egyaránt vonatkozik a polgári családból származókra és a munkások gyermekeire. A felmérések szerint nem kerülték el a negatív tendenciák a szocialista országokban élő fiatalokat sem. Az anyagi gondok, a társadalmi igazságosság elveinek következetlen alkalmazása miatt az itt élő ifjúság egy része is kiábrándult, s terjed körükben a társadalmi-politikai passzivitás. Korábban például a magyarországi fiatalok három fő kívánsága a szakmai fejlődés, az önállóvá válás és a személyes boldogulás volt. Az elmúlt évtized végétől viszont az egyéni boldogulás került az első helyre, s ezt a „lakás" és a „sok pénz" követi. A vita során elhangzott, hogy nyugtalanító az a jelenség, hogy a szocialista társadalom fiatal tagjai fokozottan érdeklődnek a vallás iránt. A Dániából és Svájcból érkezett hozzászólások elégedetten állapították meg, hogy növekszik az ifjúság érdeklődése a globális problémák iránt, s ez mindenekelőtt a háborús veszély elhárítására, a környezet egészségesebbé tételére és a harmadik világ társadalmi-gazdasági elmaradottságának leküzdésére vonatkozik. A fiatal nemzedék a lakosság más rétegeinél erősebben érzi a kapitalizmus fogyatékosságait, ő válik az áremelések, alakás- válság, a munkanélküliség első áldozatává. A dolgozó és tanulóifjúságnak nagy a forradalmi potenciálja. Ugyanakkor sok olyan tényező hat rá, amely gyengíti társadalmipolitikai aktivitását, s ez végső soron oda vezet, hogy számos országban csupán a fiatalok elenyésző része csatlakozik a kommunistákhoz. A vita résztvevői a következőkkel indokolták a fiatalok távolmaradását a kommunista mozgalmaktól:- a kultúra és a politikai élet amerikani- zálódik, ez különösen a latin-amerikai és a karib-tengeri országokban szembeszökő;-a lakosság körében erősödik a fogyasztói szemlélet, s ez együtt jár a komoly problémákhoz való felületes viszonnyal és a politikai harc iránti közömbösséggel;- ezzel egyidejűleg folytonos az anti- kommunista és a szovjetellenes propaganda;-fokozódik a kilátástalanság érzése, amely a kábítószerélvezet és a bűnözés terjedésében nyilvánul meg. Különösen károsan hat a fiatalok tudatára az eszményekben való csalódás, az életcél elvesztése és főként a szellemi távlatvesztés. Ez nihilizmust, menekülési vágyat szül, s némelyeket a kispolgári „baloldali" radikalizmus, a vallási szélsőségek, sőt az újfasiszta irányzatok hatáskörébe von. Az imperialista propagandának a tények elferdítésével, a számára kedvező sztereotípiák alkotásával erős a szellemi befolyása. Franciaországban például a televízió, a rádió és a sajtó - beleértve az ifjúsági és az oktató programokat is - szívós, hosszú évekig tartó ideológiai „meggyőző" munkával kialakította az ifjúságban a szocializmus negatív képét. Brazíliában az antikommu- nista propaganda a sztálini kultusz idején elkövetett bűnöket használta fel arra, hogy távol tartsa a fiatalokat a kommunista moz-'’ galmaktól. A szocializmusról szóló, óriási adagokban tálalt hazugságáradat mellett, amely a nem szocialista, különösen a harmadik világban, naponta rázúdul a fiatalokra, gátlástalanul magasztalják előttük a burzsoá életforma előnyeit. A kommunisták és pártjaik eszközei, a kormányzó pártokat is beleértve, nyilvánvalóan nem elegendőek ennek a jól kidolgozott, választékos hatáseszközökkel előkészített propagandának a semlegesítésére. A tárgyilagos tájékoztatás a szocialista országokról, a szocialista társadalom alapelveinek valós ismertetése sok országba nagyon erőtlenül vagy egyáltalán nem jut el. Ebben a propaganda színvonala mellett egy mélyebben rejlő ok is közrejátszik. Belgiumban a kommunisták idősebb nemzedéke a Szovjetunió vonzóerejének, a fasizmus elleni harcban betöltött szerepének hatására lépett a pártba. „Én éppen ellenkezőleg - mondja Eric Remacle, a Belga Kommunista Ifjúsági Szövetség elnöke -, 1980-ban lettem kommunista, mondhatni, mindannak ellenére, amit akkor Afganisztánról beszéltek. És ezt a különbséget nemzedékeink között nagyon fontosnak tartom. A Szovjetunió és a szocialista országok tapasztalatait ma másként - realisztikusabban - értelmezik, mint tegnap." A Szovjetunióban ma végbemenő mélyreható változások visszhangja természetesen kezdi megváltoztatni a szocialista társadalomról kialakult elképzeléseket. Ez utóbbiakra azonban továbbra is erősen rányomják bélyegüket az egymást követő szovjetellenes kampányok. Ma nagy remények fűződnek a peresztrojkához, az elkövetett hibák kijavításához mind a szocialista országokban, mind az egész kommunista mozgalomban. Nagyon fontos, hogy ennek során az ifjúságot ne érje újból csalódás. A legfontosabb az, hogy meggyőzzük a fiatalokat: pártjaink valóban képesek megújulni és válaszolni a kor kihívására. Viszont a türelmetleneknek azt is meg kell magyarázni, hogy az átalakítási folyamatok nem hozhatnak eredményt a szó szoros értelmében egyik napról a másikra. Ebből a szempontból a testvérpártok képviselői a kommunista mozgalmat ma jellemző önkritikus és konstruktív légkörben vizsgálják belső életük, ideológiai és politikai munkájuk megújulásának kérdéseit, hogy visszahódítsák az ifjúságot, megtalálják és megerősítsék vele a kapcsolatot. A dán fiatalok körében például a legutóbbi időkig az a vélemény uralkodott, hogy a kommunisták pártjának tagjai idős emberek, olyan kép alakult ki róla, hogy ez a szervezet nehezen tud fölemelkedni, nehezen tud bármin is változtatni, mert „az idős emberek pártja". „Szemmel látható - írta Öle Sohn, Dánia Kommunista Pártjának elnöke -, hogy pártunk belső élete nem a legjobban szervezett, s a széles közvélemény szemében nem vagyunk annyira »nyitottak«, mint ahogy mi azt olykor véljük. .. Az embereknek többet kellene tudniuk a kommunisták körében folyó vitákról, bírálatról és önbírálatról, s jobban kellene látniuk, miért is lépnek fel. “ A nyolcvanas évek elején sok argentin nem látott különbséget a polgári pártok és a kommunista (járt politikája között, s nem is alaptalanul. „Ma nincs annál fontosabb feladatunk- írta Angel Negri, Argentína Kommunista Pártjának tagja -, mint a fiatalság és az egész argentin nép bizalmának viszszaszerzése a kommunisták és más, a Széles Felszabadítási Fronthoz tartozó baloldali erők iránt. “ Mai ellentétekkel terhes világunkban nem egyenes a fiatalok útja a politikai harchoz, a marxista világnézethez. Ez az út gyakran érzelmi megrázkódtatásokon keresztül vezet, miközben keresik a választ a fiatalokat nyugtalanító problémákra, arra, hogyan vegyenek részt a különböző társadalmi mozgalmak konkrét akcióiban.„És amíg mi, kommunisták nem fordítunk nagyobb figyelmet ezekre a mozgalmakra, nem veszünk aktívabban részt bennük - hangsúlyozta Anjuska Weil, a Svájci Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, - szerintem nem alakíthatunk ki igazi kapcsolatot az ifjúsággal." A Szudáni Kommunista Párt úgy véli, hogy csupán jelszavakkal ma nem lehet bevonni az ifjúságot a politikai harcba. Anyagi eszközökre van szükség. S ezek sokkal inkább a burzsoázia rendelkezésére állnak itt, mivel az imperialista és az arab reakciós erőktől hatalmas támogatást kapnak. A speciális egyházi iskoláik, a különféle tanfolyamok, művelődési és oktatási központok révén a harmadik világ fiataljai az igazi nemzeti szükségletektől idegen szellemben nevelkednek. A Szudáni Kommunista Párt véleménye szerint a reakció of- fenzívájával szemben az ifjúság meghódításában új módszerekre, tartalmilag és formailag újszerű propagandára van szükség. A Dominikai Köztársaságban a kommunisták még nem tudták megtalálni a fiatal nemzedék körében folytatott munka hatékony formáit, s olyan alternatívát sem tudtak ajánlani a mai életforma helyett, amely vonzó lenne a fiatalok számára. A párt foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az ifjúságra vonatkozóan speciális irányvonalat dolgozzon ki. Ecuador Kommunista Pártja szintén fontosnak tartja, hogy ne rekedjen meg a halaszthatatlan, konkrét feladatok megoldására tett kísérleteknél, hanem saját szilárd politikája legyen a felnövekvő nemzedék számára. A Francia Kommunista Párt arra hívta fel tagságát, hogy forduljon az ifjúság felé, mert ettől függ a munkásosztály és a népi mozgalom jövője, Franciaország jövője. Az arab országok fiataljai többségükben muzulmán környezetből származnak. A libanoni és a szudáni kommunisták gazdag tapasztalatokat halmoztak fel a velük kialakított kapcsolatok tekintetében. Libanon Kommunista Pártja legutóbb úgy módosította a szervezeti szabályzatot, hogy a vallásos meggyőződés nem lehet akadálya a pártba való felvételnek, különösen a dolgozó fiatalok esetében. A szudáni kommunisták is tagjaik közé fogadják azokat a hívőket, akik érdekeltek a társadalom forradalmi átalakításában, tiszteletben tartják, hogy eleget tesznek a vallási előírásoknak, s nem szólítják fel őket ateizmusra. Az ifjúság érdekeire A kommunista pártok e sorozat végső kicsengésében nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy helyesen irányítsák a kommunista ifjúsági szervezetek tevékenységét. E szervezetek munkájában fontosnak tartják, hogy miközben a kommunista pártok programját és politikáját követik, s erőfeszítéseiket összehangolják ezekkel, ne váljanak a pártok fiókjaivá, ne másolják munkamódszereiket és hogy ne szorítkozzanak csak annak segítségére. Elsősorban magának az ifjúságnak az érdekeire összpontosítsák figyelmüket. S hogy az ifjúság legszélesebb rétegeivel foglalkozzanak, ne részesítsék előnyben ezt vagy azt a kategóriát. A vita résztvevői felhívták a figyelmet arra, hogy korunkban fokozottan szükséges a fiatalok nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítése, ezen belül a különböző társadalmi rendszerű országokban, illetve a fejlett és a fejlődő államokban élő fiatalok találkozása, érintkezése, eszmecseréje. Megállapították, hogy a szocialista világban végbemenő átalakítási folyamat kedvező távlatokat nyit az ifjúsági munka számára. Ezért hasznos lenne, ha ezek viszonylatában vennék szemügyre a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség tevékenységét, amelyek bizonyos mértékben elbürokratizálódtak. Egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy ennek a sorozatnak a közlésével nem zárulhat le e rendkívül fontos téma megvitatása, folytatni kell az ifjúság problémáinak feltárását, meg kell teremteni eszmei tisztánlátásuk, világnézetük kialakításának feltételeit korunk új követelményeivel összhangban. 1.1.13.
