Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-17 / 11. szám

Tévé- Cupido Az olasz 5. csatornán egyre többen várják a tizenöt napon­ként jelentkező Házasságközve- titö ügynökség című műsort, mely egy ideje egyre előbbre tör a népszerűségi listákon. Nem véletlenül. Egy szőke fiatalasz- szony, bizonyos Marta Flavi, nagy tapintattal és jó érzékkel vezeti a műsort, melynek ered­ményességét a műsor indulása óta mintegy tucatnyi, már meg­kötött házasság is bizonyítja. Az ötlet kitűnő, de nem mond­ható teljesen újnak. Néhány év­vel ezelőtt, Vito Oliva, a Giornale magazin szerkesztője azt java­solta egy vidéki stúdiónak, hogy időről időre látogasson el egy- egy házasságközvetítö irodába és közöljön onnan ajánlatokat híreket. A javaslatot megfogad­ták, néhány hét után azonban a kísérlet félbeszakadt, sok ér­dekelt ugyanis tit(Skd£Qtt nevé­nek vagy fényképének nyilvá-" nosságrahozatala ellen. Végül is Berlusconi, az olasz médiakirály műsorba vétette a gondolatot, melyről ó maga is egy újságban olvasott. A műsor nem vájkál senki ma­gánéletében: lehetséges házas­társi partnereket állít a képer­nyőre, akik annyit mondanak el magukról, amennyit akarnak, és vagy egy postafiókon, vagy a te­levízió közönségszolgálatán ke­resztül léphetnek érintkezésbe egymással. Ami a helyi adásban nem vált be, az országos adásban siker lett, hiszen korunk „a televízió kora", mint Gore Vidal, a neves amerikai író mondta, „olyan kor, melyben minden, még a magán­élet eseményei is ~a kamerák előtt zajlanak". Nyilvánvaló azonban, hogy ez a műsor elsősorban kitűnő mű­sorvezetőjének, a „Tv-Cupido“- nak is becézett Marta Flavi ügyességének köszönheti nép­szerűségét, amit az is bizonyít, hogy eddig az adás legtöbb há­zassági ajánlatát éppen a mű­sorvezető kapta... O. V. J ellegzetes arca van, olyan, mint Velázquez vásznain a spanyol főméltóságoknak. Keskeny, éles metszésű, merészen ívelt homlok­kal és nagy, sötét szempárral.- Az ilyen arc általában határozott, magabiztos egyéniséget takar.-Jó, én örülök, ha ilyennek lát... valóban ilyennek kellene már lennem. Na, tessék, most lelepleztem magam. Ahelyett, hogy legalább egy kicsit titokzatoskodnék, füstbe burkolózva nagyo­kat hallgatnék, mint ahogy tudok is olyan kollé­gákról, akik ezt remekül csinálják, én hagyom, hogy a „kártyáimba" lessenek. Úgy látszik, ne­kem ez a sajátom. Egyszerűen ki kell hogy tegyem a lelkemet. Kulka János a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház tagja. A színpadon: torkos, játékos dauphin a Szent Johannában, hivatástudatától fűtött orosz értelmiségi Az öngyilkosban, mások bol­dogságát nehezen viselő Jágó az Othellóban. A tévében: előkelő „szalonvendég" A kaméliás hölgyben, egy elmegyógyintézet elmebeteg igaz­gatója a Peer Gyntben, és kéthetente: dr. Magen- heim Ádám a Szomszédokban. Úgy dohog most is, akár a képernyőn, a men- tökocsiban: inkább magának, mint a mellette ülőnek.- Nem tudom, mások hogy vannak vele, én néha nagyon nem szeretem, ahogy játszom. Ezt most nem azért mondom, mert divatos dolog lett. elégedetlenkedni, nem! Vannak percek, vannak helyzetek, amikor önkéntelenül figyelni kezdem magamat a színpadon. Hallom a hamis hango­Beléptem a színpadra és Gothár azt mondta: menjek ki és jöjjek be újra. Nem tetszett neki a járásom. Kimentem és vissza. Húszszor egy­más után. Először azt hittem, így akarnak meg­bántani, aztán persze, rájöttem: szó sincs ilyes­miről. Tehát elég küzdelmes hetek voltak azok és kát, érzem, hogy rosszul színeztem a szavakat... ilyenkor ki tudnék szaladni 3 világból. Vagy ha lehetne, leállnék a szövegemmel és bejelente­ném: elnézést, nekem ez ma nem megy. De ott ül egy csomó ember a nézőtéren, és játszanom kell. Akkor is, ha képtelen vagyok olyan állapotba kerülni, hogy a lehető legjobbat nyújtsam.- Mi jön egy ilyen előadás után? önmarcan- golás?- Vagy az, vagy jön a rendező és marcangol ő. És bár fájni tud az is, nekem sokkal jobban fáj, ha szóra sem méltatják az embert. Ha hagyják, hogy kínlódjon saját magával. Rólam, akik ismernek, azt állítják: én az a típus vagyok, akinek kímélet­lenül meg kell mondani az igazat. Hogy engem „ütni-verni-rugdalni" kell, mert az jót tesz nekem. Lehet, hogy így van, nem tudom. Egy biztos: ha nem érzem, hogy szeretnek és hogy fontos vagyok valakinek, akkor egyszerűen rosszul „működöm". Ha valaki vagy valami nem lök rajtam, elkeseredek és képes vagyok feladni mindent, de mindent. Ezért is szeretem én a ka­posvári színházat. Ott nincs semmiféle széplel- kúség, pozíciótisztelet vagy rossz értelemben vett kíméletesség. Ott az ötven felé járó vezető színész ugyanúgy megkapja a magáét, mint a huszonéves kezdő. Ami így van rendjén, külön­ben nem történne semmi. Negyedik évadomat töltöm a társulatban... ha belegondolok: az első volt a legnehezébb. Königsmark Agyő, kedve­sem! című darabját próbáltuk, Gothár Péter ren­dezésében. Én egy pincér voltam, kaptam három dalt és egy piros zongorát, azon játszottam. vártak még rám mélypontok később is. Főleg akkor, amikor nem játszottam. A Szomszédok mentöorvosa egyébként épp a kaposvári munka- nélküliségem idején talált rám, s akkor azt mond­tam: más dolgom úgysincs, hát elvállalom. Már javában forgattunk, amikor vendégként Zalaeger­szegen rám osztották Goethe Egmontját. De hogy Kaposvárral folytassam: Most mind együtt címmel tavaly februárban egy olyan angol dara­bot mutattunk be, amelyben profi karmesterként egy szétesőfélben levő vidéki zenekart viszek sL- a csúcsra. Szólt a zene és én végig vezényel­tem... aztán jött a Szent Johanna és lassan kezdtem talpra állni.- Az, hogy édesszájú lesz a dauphin, hogy a döntő pillanatokban mindig bonbonért nyúl, kinek az ötlete volt?- Az enyém. Arra építettem, hogy a dauphin egy felnőtt gyerek, aki egyetlen tettéért sem hajlandó vállalni a felelősséget. És amíg mások a fogukat piszkálják vagy a körmüket rágják, ő cukorkát szopogat. Néha ilyen vagyok én is... infantilis. Elmúltam harminc, de egyre nehezeb­ben fogadom el, hogy felnőttem. Tizennégy éves kamaszként büszke voltam arra, hogy tizennyolc­nak néztek. Két lépéssel a húsz előtt annak örültem, hogy huszonötnek láttak. Most meg, ha arra ébredek, hogy jó esetben túl vagyok életem felén, megremegek. Tényszerű, az történt velem, de igazán fontos...? És jó ideje már mindenért, amit teszek, én vagyok felelős. Egyedül én, senki más. Nyomasztó érzés ez számomra.- Az öngyilkosban játszott Arisztarh Dominyi- kovics Goloscsapovért tavaly a legjobb epizód­alakítás díját kapta a kritikusoktól, népszerűségét azonban mégsem az Erdman-darabnak és nem is a korábban bemutatott Szent Johannának, hanem a Szomszédoknak köszönheti.- Látja, ez is egy színészi gőg, hogy miért nem a színpadi szerepeim révén vagyok ismert? Pél­dául a dauphin által. Úgy látszik: én már megma­radok doktor úrnak, de úgy kell nekem, én mondtam igent erre is. Pedig sejtettem én jól, hogy nem lesz ez igazi érték, tudtam, hogy mit várhatok tőle, mégsem vagyok képes megbékélni vele. Bár, ha a nyugati szappanoperákat nézem, amelyekre sokkal több pénz van, azok jobbak, tartalmasabbak? Nem. Voltaképpen egy bajom van csak a Szomszédokkal. Hogy döcög, lassan megint befullad. Volt már ilyen hullámvölgy, talán fél éve lehet? Én pedig, mintha csak erre vártam volna, kértem a rendezőt, engedje meg, hogy kiszálljak belőle. Nem tesz jót nekem ez a sorozat, úgy érzem, rossz hatással lesz az elkövetkező éveimre.- Erre ó?- Kért, hogy maradjak még. És hogy „felráz- • zák“ a történetet, kitalálták, hogy az orvos eluta­zik. Aztán mégsem ment sehová. Mindegy. A lé­nyeg az, hogy most, amikor jókat játszom a szín­házban, nem zavar annyira a Szomszédok felszí­nessége. Nem lázadozom, hiszen Kaposvárott vaiorf^hy(ÓIWfí)m<észesevSgyok. A rendezők persze, másképp látják a dolgokat. Dömölky János például azt mondta: képtelenségre vállal­koztam. Hogy bízzon rám egy komoly szerepet, ha kéthetente én vagyok a Nagy Magyar Mentő- orvos. Ez zavaró. Nem megy együtt. Én minden­esetre szeretném, ha mégis menne. Ezért is örültem a Peer Gyntben az önzés császárának, Begriffenfeldnek. Az egészen mást kívánt tőlem, mint bármelyik korábbi szerepem. És ami külön élmény volt számomra: Kairóban forgattunk a pi­ramisok közt, és én felmásztam a Szfinx tetejére. Azóta, nagy boldogságomra, újra jártam Afriká­ban. Turistaként, Tuniszban. Amit soha az élet­ben el nem felejtek: a tengerparti séták, éjszaka, fél lábbal a vízben...- Ha folytatja, ha nem: ez már színtiszta ro­mantika.- Pedig nem vagyok romantikus, inkább szen­timentális. Egy nagyszívú, szentimentális ember, aki nem ér rá szeretni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jó éjszakát, gyerekek! ,,...Én nem szeretem a tévés meséket. Nem tetszik, amikor a kakas úgy beszél a tyúkkal, mintha ember lenne. Az sem, amikor ülnek a széken, főznek meg bekapcsolják a televíziót, mintha lenne kezük. Ez butaság, nem?" - mondja a kislány Klára Jarun- ková egyik meséjében. Azzal elindul igazi mesét keresni... Ez mind rendben van, de azért a Kukori és Kotkodát nem hagyom bántani. Annak viszont örü­lök, hogy ez a mesebeli kislány a múltkor nem nézte a Csehszlovák Televízió esti meséjét, a Vadorzó című rajzfilmet. Még elképzelni is rossz, miként dolgozta volna fel magában a mese útján érkező üzenetet.,. (Mindenesetre kedvem lenne erről kifag­gatni a meseműsor-szerkesztőket!) Gondolják meg, a mesében egy közönséges házi­egér ... (mezei pocok nemigen lehet, ha sárgarépát cipel a hátán és almát görget), és most figyeljenek: hatalmas • késeket röpít az egérfogóval közlekedő vadorzó fenekébe! És a mesének minden részlete hasonlóan brutális „ártatlan tréfa"... Szó ami szó, a Tóm és Jerry meg a legtöbb amerikai - de ugyanígy a Na, várj csak! című szovjet- rajzfilmsorozat is, csupa rosszindulatra épül. Mind­ahány epizód körmönfont rászedések végtelen so­rozata. De ezek valahogy igazi tréfaként sülnek el, valóban élvezetes történetek, amelyeket imádnak a gyerekek. Akkor meg mi bajom a Vadorzóval? Talán csak az, hogy a Vadorzó - ember? Bántja netán az önérze­tünket, hogy ezúttal velünk űznek az állatok „ember­hez méltó" kegyetlen tréfákat? Nem. A baj ott van, hogy a cél - megbüntetni az állatkínzó vadorzót- még a mesében sem szentesíti az eszközt. ,.Jellemző, hogy a felnőttek gyakran botcsinálta cenzorként lépnek fel és bizonyos - szerintük - félel­metes meséktől eltiltják csemetéiket" - állapítja meg Pálos Miklós egyik cikkében. Respektálni fogom intő szavait, bár eddig sem tudtam volna eltiltani senki csemetéjét, hiszen az említett mesében kirajzolódó látvány olyannyira megdöbbentett, hogy hirtelen szó­hoz sem tudtam jutni. Ezért is szólok most. Azt kell mondjam, valóban létezik az ún. „buta mese" kategória, amelyben díjazásra javasolnám a prágai Rövidfilmstúdió Vadorzó című rajzfilmjét, amelyet Pavel Zhorel ötlete és Mikuláé Fehér forga­tókönyve alapján Zdenék Ostrcil készített. Hogy a rajzfilm elkészült, hagyján. Csak ne került volna képernyőre. Ráadásul egy este két ízben! Haraszti Ildikó Egészen röviden — AZ EIFFEL-TERV 1889. május 15-én avatták fel korunk egyik csodáját, az Eiffel-tornyot; az idén ünnepük meg fennálásának 100. évfordulóját. Az Eiffel-torony Francia- ország legnagyobb antennatornya, többek között hat tévécsatorna műsorát sugározza. Háromszáz méter magasságban, a torony harmadik emeletén működik a vezérlószoba. A jubileumra való tekintettel tervezik az Eiffel Tower World NetWork - az Eiffel-torony nevét viselő világhálózat - létrehozását, amelyhez Földünk bármely állomása csatlakozhat. Már tervezik azt a kopro­dukciót, amelyben azon országok vennének részt - így Magyarország is - ahol Gustave Eiffel dolgozott. 1989. január 1 -én kezdődtek az ünnepségek, a párizsi Concorde térről 24 órás műsort sugároztak, amely a világ országainak a jubileumot köszöntő filmjeiből, valamint a francia tévék műsoraiból állt. FOLYTATÓDIK A COLOMBO Már több mint egy évtizede annak, hogy a világsikert aratott Colombo című sorozat abbamaradt. Most az NBC igen kedvező anyagi feltételeket kínált Peter Fáiknak, aki újból vállalta a további epizódok főszerepét, és ezáltal új életre kelti a csaknem elfelejtett sorozatot. KÉT FÉRFI - EGY ESET Renz ügyvéd (GünferSfrackalakítja), a népszerű nyugatnémet krimisoro­zat főhőse végképp búcsút vett a produkciótól. Az olaszországi Toscanában telepedik le, és igyekszik nyugalmasabb életet folytatni. A sorozat azonban tovább fut; szerepét Rainer Hunold veszi át, aki a jövőben Dr. Frankként fog a sorozatban szerepelni. Oldalkocsis motorkerékpáron közlekedik majd, állandó társa lesz a kutyája. Claus Theo Gártner, filmbeli magánnyomozó partnere azonban változatlanul szereplője lesz a folytatandó sorozatnak. ÚJ SZÚ 14 1989.111.17. A Nagy Magyar MentóOrvos (Oláh Csaba felvétele) _

Next

/
Thumbnails
Contents