Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-17 / 11. szám
A -m év elején létrehozott /AZ. AQUACOOP közös csehszlovák-szovjet vállalat már csak azért is figyelmet érdemel, mert tevékenysége környezetvédelmi célokra irányul. Az olomouci székhellyel működő közös vállalatot az olomouci Sigma Konszern, állami vállalat, valamint a moszkvai Kommunális Gazdasági Akadémia alapította. a Sigma pedig termelési kapacitásaira támaszkodik. Mi a közös vállalkozás keretében 12 olyan fejlesztési irányzatra tettünk javaslatot, ahol a kutatási eredmények a jelenlegi nemzetközi csúcsszínvonalnál jobb megoldásokat ígérnek, s mindkét fél számára előnyös lesz, ha ezeket kooperációban valósítjuk meg. Ebbe a munkába azonban szovjet vállalatok is bekapcsolódnak, hiszen számos vonatkozásban már eddig is együttműködtek velünk a kutatási eredmények kivitelezésében, s néhány esetben már a sorozatgyártás is elkezdődött. A legtöbb előnyt azonban azzal akarjuk elérni, hogy a munkamegosztás új rendszerében bevezetjük az egyes részegységek és komplett berendezések szakosított gyártását, s a feltételek mérlegelése alapján megrendeljük ezeket a munkákat a kiválasztott vállalatoknál. Ezek egyaránt lehetnek szovjet, csehszlovák, lengyel, bulgáriai vagy NDK-beli vállalatok. Fontos kérdés azonban, hogy miként fogunk fizetni a megrendelések teljesítéséért. Igyekezni fogunk teljes mértékben kihasználni a szocialista áru- és pénzviszonyok előnyeit. Miit iramul az AQUACOOP programja? A vállalati tanács elnöke Valentyin Skirjatov professzor, a Kommunális Gazdasági Akadémia igazgatója, vezérigazgatója pedig Zdenék Zap- letal mérnök, kandidátus. • Milyen irányokban fejlődik majd az AQUACOOP közös csehszlovák -szovjet vállalat? - tettem fel a kérdést Valentyin Skirjakov profesz- szornak.- A környezetvédelmi problémák megoldása az emberiség legfontosabb feladatai közé tartozik. Ugyanakkor a környezetvédelmi gépek és berendezések gyártása csak lassú ütemben fejlődik. Ez nemcsak nálunk van így, hanem más külföldi országokban is hasonló a helyzet. Ezért vállalatunk létrehozását az első lépésnek tekintjük a környezetvédelmi gépgyártás kifejlesztéséhez vezető úton. Olyan berendezések gyártásával számolunk, amelyek ebben a kategóriában nemzetközi csúcsszínvonalat fognak képviselni. Közös vállalatunk partnerei ebben a fejlesztési irányban egymásra találtak. A Kommunális Gazdasági Akadémia szakemberei már számos korszerű technológiai eljárást, berendezést kifejlesztettek, ezek a kísérleti üzemeltetés folyamán beváltak, de nincs olyan gépipari kapacitásunk, hogy képesek lennénk nagyobb mennyiségben is gyártani ezekből a berendezésekből. A Sigma viszont olyan élenjáró gépipari vállalat, amely számos országba szállít szivattyúkat, szerelvényeket, hidraulikus és öntözőberendezéseket, s mindez nagyon közel áll a környezetvédelmi berendezések gyártásához. • Úgy értsem ezt, hogy önök nem jöttek üres kézzel a közös vállalatba, hanem olyan terveket hoztak, amelyeket csak meg kell valósítani?- Az önálló elszámolás feltételei között az üres kézzel érkezőket senki sem fogadja be. Az viszont külön örömömre szolgál, hogy az AQUACOOP olyan nemzetközi vállalat, amelyben a Szovjetunió tudományos kutatási eredményekkel vesz részt. Konkrét példát is említhetek. Akadémiánk kutatói olyan rendszereket fejlesztettek ki az ivóvíz fertőtlenítésére, valamint az ipari szennyvizek, főleg az élelmiszeripar vállalatoknál keletkező szennyvizek tisztítására, amelyek teljesen eredeti megoldásokat tartalmaznak. Egyes megoldások még a nemzetközi csúcsszínvonalat is meghaladják, ami ritkán fordul elő. Ebből a szempontból különösen sikeresnek tekinthető a húsipari és a tejipari szennyvizek tisztítására kidolgozott eljárás. • A szovjet fél tehát elsősorban ötleteket visz a közös vállalatba, a csehszlovák pedig realizálja azokat.- Ez nem egészen felel meg a valóságnak. Az a tény, hogy a Kommunális Gazdasági Akadémia elsősorban elméleti viszonylatban erős, A fizetést lehetségesnek tartjuk bármilyen nemzeti valutában, vagy pedig barter-ügyletként megvalósuló elszámolásban, a részegységek, alkatrészek kölcsönös szállításával, továbbá a kutatási eredmények, találmányok, technológiai eljárások átadásával. • Milyen nagy szellemi háttérre támaszkodhat a vállalkozás?- Akadémiánkon létrehoztunk egy adatbankot, amely több mint 160 tudományos intézetet kapcsol össze. Ezeknél néha olyan eredeti megoldásokat találunk egyes területeken, amelyek teljesen új irányokba vezetik a fejlesztést. Ez az adatbank lehetővé teszi a környezetvédelmi gépgyártásban érdekelt szervezetek erőinek összpontosítását. A fejlesztési irányzatok között elsősorban az ivóvíz kezeléséről, a szennyvizek tisztításáról- és a szennyvíziszap hasznosításáról van szó. A továbbiakban a háztartási szilárd hulladékok hasznosításával is foglalkozni akarunk, ami világszerte súlyos problémát jelent. • Termékeik iránt külföldről is lesz érdeklődés?- Elsősorban Kína, India és Ausztrália részéről tapasztalható érdeklődés, Ausztráliába már jelenleg is szállítunk ivóvízkezelő berendezéseket. A háztartási szilárd hulladékokat hasznosító berendezéseknek főleg a dél-amerikai országokban lesz piacuk. Jelenleg főleg arra törekszünk, hogy növeljük a berendezések külföldi versenyképességét, amiben fontos szerepük lesz a világszínvonalú csehszlovák nagynyomású szerelvényeknek. • Az AQUACOOP vezérigazgatójának milyen elképzelései vannak a tevékenységről? - tettem fel a kérdést Zdenék Zapletalnak.- Én úgy látom, hogy a közös vállalat tevékenysége két párhuzamos irányban fog fejlődni. Az egyikbe a gyorsan megoldandó operatív feladatok tartoznak. Meg kell kötni az első szerződéseket, létre kell hozni a nyereséges termelés feltételeit, hogy mielőbb talpra állhassunk, s megvalósíthassuk távlati elképzeléseinket. Ezzel együtt a fejlesztési feladatok előkészítésére is nagy figyelmet fordítunk, amiben azonnal kihasználhatjuk az alapítók tapasztalatait, s integrált tudományos-kutatási alapot hozhatunk létre. Nálunk Csehszlovákiában a szennyvíztisztítás problémájának a megoldása állami feladat. A szovjet szervezetek bevonása lehetővé teszi a berendezések hazai előállítását. A prágai víztisztítókat például már saját magunk látjuk el a szükséges berendezésekkel, amelyek jelentős hányadát szovjet vállalatok szállítják. Az AQUACOOP programja állandóan bővülni fog. Nemrég a Szovjetunió Faipari Minisztériumának egyik vezető munkatársával is találkoztam, aki jelezte, hogy a szovjet cellulóz- és faipar nagyarányú fejlesztéséhez különböző szivattyúkra és szerelvényekre lesz szükség. Megemlítette azt is, hogy a faiparban kifejlesztettek egy nagy hatékonyságú és víztakarékos szennyvíztisztító eljárást, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülálló a maga nemében, s szóba jöhet, hogy ezek gyártásába mi is bekapcsolódjunk. • Hány dolgozója lesz a közös vállalatnak, s milyen kezdeti nehézségekkel kell majd megbirkózni?- összesen mintegy 60-80 alkalmazottunk lesz, beleértve a prágai, a moszkvai és a leningrádi, esetleg más városokban létesítendő kirendeltségeink dolgozóit. Az AQUACOOP engineering típusú szervezet lesz, terveinket és fejlesztési programjainkat a velünk együttműködő vállalatokban fogjuk realizálni. A kezdeti nehézségekkel körülbelül fél éven belül szeretnénk megbirkózni, bár az önálló elszámolás feltételeinek megteremtése nem csekély gondot jelent. ANATOLIJ GYORGYIJENKO ROMÁNIA: Hiányos tervteljesítés, pozitív külkereskedelmi mérleg Bukarestben február 4-én adták ki a hivatalos jelentést Románia elmúlt évi gazdasági és szociális fejlődéséről. A jelentés megállapította, hogy a fő gazdasági mutatók növekedése lényeges mértékben elmaradt a tervben előirányzott mértékektől. A statisztikai jelentés szerint Románia gazdaságában a nemzeti jövedelem a tervben előirányzott 9-10 százalék helyett csak 3,2 százalékos arányban növekedett. Nem sikerült elérni az ipari és a mezőgazdasági tiszta termelési érték előirányzott növekedését. Míg az iparban a terv 11-12 százalékos növekedést írt elő, a valóságban csak 5 százalékot ért el, a mezőgazdaságban pedig a tervezett 6-6,5 százalék helyett csak 3 százalékos arányban növekedett ez a mutató. Gabonafélékből 32,6 millió tonnát takarítottak be. A jelentés szerint az iparban főleg az energiaellátás terén, valamint a termelési folyamatok és a termékek korszerűsítésében fordultak elő problémák. A külkereskedelmi forgalom elmúlt évi összértéke 329,5 milliárd lej volt, ebből 196,4 milliárd lej volt a kivitel, 133,1 milliárd lej pedig a behozatal értéke. Az 1987-es évhez viszonyítva a külkereskedelmi forgalom 6 százalékkal növekedett, ezen belül a kivitel 10,5, a behozatal pedig 0,1 százalékkal. A kivitel maximális mértékű növelésére és a behozatal korlátozására irányuló gazdaságpolitika eredményeként az elmúlt évben körülbelül 4 milliárd dollár értékű külkereskedelmi aktívumot sikerült elérni, s a jelentés szerint ezzel jelentős mértékben csökkentek Románia külföldi adósságai. (S. H.) A szófiai Vitosa textilüzem dolgozói Japánból és egyes nyugat-európai országokból importált gépeken és berendezéseken divatos férfi és női ruhákat varrnak. A termékek 30 százalékát külföldre, főleg a Szovjetunióba, Franciaországba, az NSZK-ba, Líbiába, Kanadába, Dániába és Ausztriába szállítják. A felvételen a Hriszto Botev nevét viselő ifjúsági kollektíva tagjai láthatók, akik a Vitosa textilüzem legjobb dolgozói közé tartoznak. (A ŐSTK felvétele) Időszerű és alapvetően fontos kérdés Ötletek és javaslatok a rubel átválthatóságának elérésére A Szovjetunióban a konvertibilis rubel bevezetésének szükségességéről már nemcsak a legradikálisabban gondolkozó közgazdászok beszélnek, hanem a legmagasabb szintű párt- és állami szervek is tárgyalnak róla. A kitűzött cél eléréséhez azonban számos gyakorlati problémát kell megoldani. Emellett az is egyre nagyobb gondot jelent, hogy még megoldatlanok a szocialista pénz konvertibilitásának elméleti kérdései. Ez abból következik, hogy évtizedeken át olyan nézet uralkodott, amely lehetetlennek és szükségtelennek tartotta a rubel konvertálhatóságát, ezért ez a kérdés teljesen ki volt zárva a tudományos kutatás témaköreiből. Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg különböző feltevések és mérlegelések a szovjet sajtóban, de megalapozott elemzések ritkán fordulnak elő. A közgazdászok egyetértenek abban, hogy konvertálhatóvá kell tenni a rubelt, de az átmenetre nincs még kidolgozva egységes koncepció. A vélemények főleg a határidők és a feltételek kérdésében eltérőek. A kérdést sokan csak a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak a tökéletesítése szempontjából vizsgálják, s nem veszik figyelembe a belső gazdasági reform folyamatait. Gyakran már konkrét javaslatok is elhangzanak, hogy miként kellene elkezdeni a rubel konvertálhatóvá tételét, ezért ezekre a javaslatokra fel kell figyelni. A rubel konvertálhatóságát csaknem mindenki úgy értelmezi, hogy az korlátlan mértékben, illetve szabadon lehetővé teszi a szovjet fizetési eszköz átváltását külföldi valutákra. Más szóval ez azt jelenti, hogy a rubelnek szabad, kemény valutává kellene válnia. Ebben a felfogásban azonban rendszerint csak a két alaphelyzet szerepel, a teljes átválthatatlanság és a teljes átvált- hatóság, miközben a részleges átválthatóság lehetséges formáiról nem esik szó. A vita keretében csak a részleges átválthatóság egyik változata merült fel, mégpedig a rubelnek a transzferábilis rubelre és a szocialista országok valutáira való átválthatósága. Ezt a változatot sokan a rubel teljes külföldi konvertibilitásához vezető út első szakaszának tekintik. Az adott témakörben folyó vita a rubel külső és belső átválthatóságának a kérdését is felveti. A belső átválthatóság alatt azt értjük, hogy a rubelért az árukat és a szolgáltatásokat korlátlan mértékben meg lehessen vásárolni, be lehessen szerezni. . Egyes közgazdászok szerint először a rubel belső átválthatóságát kell biztosítani, s csak azután lehet szó a külső átválthatóságról. Mások viszont a külső átválthatóságra való azonnali áttérést tartják célszerűnek. E két nézet között különböző átmeneti állásfoglalásokkal is találkozhatunk. Véleményem szerint a teljes külső átválthatóságra csak akkor lehet áttérni, ha már kialakultak és megszilárdultak a belső átválthatóság feltételei. Ezek a feltételek azonban jelenleg rendkívül hiányosak mind a belső, mind a külső átválthatóság szempontjából. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy más az átválthatóság mértéke a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalmában, és más a szervezetek készpénz nélküli elszámolási rendszerében. A kiskereskedelmi forgalomban a rubelt tulajdonképpen most is szabadon át lehet váltani árukra és szolgáltatásokra, csupán az a probléma, hogy ezek mennyiségi és minőségi kínálata messze elmarad a kereslettől. Itt azonban a rubel átválthatóságát semmi egyéb nem korlátozza. Más viszont a helyzet a vállalati eszközök területén. A készpénz nélküli elszámolásban a belső konvertibilitás eléréséhez több tízmilliárdnyi rubel hiányzik. Ráadásul ez a készpénz nélküli elszámolás egy összefüggő rendszert alkot, amely abból következik, hogy eddig a normális áru- és pénzviszonyokat az alapokból való elosztás rendszere helyettesítette. Ennek következtében a vállalatok pénzét egyrészt nem lehet árura átváltani, mert ehhez engedélyt kell kérni az alapok elosztásáért felelős szervektől, másrészt pedig ez a forgalom teljesen el van zárva a fogyasztók pénzétől. Érdekes koncepciót javasolt V. Belkin közgazdász a rubel belső piaci értékének teljes felújítására, s mások is tettek hasonló javaslatokat. Itt most nem bocsátkozhatunk részletekbe, ezért csak a javaslat lényegét emeljük ki. E koncepció szerint egy bizonyos átmeneti időszakban kétféle rubel létezne egymás mellett, az egyik lenne az „átváltható" rubel, a másik pedig a szokványos fizetési eszköz. A teljes értékű „átváltható" rubel fokozatosan kiszorítaná a jelenleg használt pénzt. Ez egyik lehetséges útja lehetne annak a folyamatnak, amely fokozatosan a rubel teljes külföldi konvertálhatóságához vezetne. A javasolt koncepciónak azonban számos bírálója akadt. Tény azonban, hogy a rubel konvertibilitását a pénzügyi és a hitelrendszer átfogó reformja és megfelelő árreform nélkül nem lehet elérni. Egyesek a rubel korlátozott átválthatóságának egyik formáját a Szovjetunió gazdaságán belül úgy látják megvalósíthatónak, hogy szabad devizabörzéket kellene tartani, amelyeken az exportáló szovjet vállalatok „egyezményes áron" árusítanák devizabevételeiket, s a vásárlók más vállalatok lennének. Ez az eljárás bizonyára növelné a devizagazdálkodás hatékonyságát, s elősegítené a reális devizaárfolyamok kialakítását, azonban nem fér hozzá kétség, hogy nem oldaná meg a rubel konvertálhatóságának a problémáját. ANDREJ CIMAJLO, a közgazdaságtudományok kandidátusa (Tyzdennik aktualít)
