Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-17 / 11. szám
;zú . 17. T öbb ízben foglalkozott a kormány 1961-től a gyógyászati segédeszközök kérdésével. Ismételten meg kellett állapítania, hogy a kitűzött feladatokat nem teljesítették. Sajnos, így volt ez a CSKP KB Titkárságának tavalyi decemberi ülésén is. Mi okozza a lemaradást, miért nem sikerül az évek óta ismert problémákat megoldani? Ezekre a kérdésekre keresett választ Zdena Stépanková, Jana Casnochová, Zdenék Smísek és Petr Závozda. Ha összehasonlítjuk a mai ellátást a néhány évvel ezelőttivel, a helyzet kétségtelenül javult, de célkitűzéseink egyre magasabbak. Azt tartjuk mércének, amit az egészségügyi háttériparnak nyújtania kellene ahhoz, hogy a mozgáskorlátozott állampolgár a lehető legrövidebb idő alatt szakmailag és társadalmilag beilleszkedjen, vagy pedig a súlyosabb esetekben legalább önellátóvá váljon. Az idejében nyújtott segítség sok esetben visszaadhatja az egészséget. Mit értünk a gyógyászati segédeszközök, az ortopédiai-protetikai ellátás alatt? Mindenekelőtt az elvesztett vagy korlátozott mozgáskészség pótlását. A legismertebbek a különböző protézisok, de ide tartoznak az ortopéd cipők, a hallókészülékek és a rokkantkocsik is. Közelebb a beteghez Egy 1961 évi kormányhatározat értelmében minden kerületben protetikai osztályt kell létesíteni, amely el tudná látni az összes rászorulót a szükséges segédeszközökkel. Sorozatban csupán néhány részelemet, alkatrészt gyártanának. Ez azonban továbbra is csak követelmény marad. A protetikai osztályokat még nem építették ki. Vagy pontosabban mondva, egy létezik- üstí nad Labemban. A három évvel ezelőtt átadott alacsony épület építészetileg úgy van megoldva, hogy a mozgáskorlátozottak is megközelíthessék. Az épületben rendelők, műhelyek, kisebb tornaterem, kondicionálóterem és a rehabilitációhoz szükséges termek vannak. Harminc ágy van a szálloda típusú szobákban és csupán hat ágy kimondottan kórházi jellegű. Hiányzik még a medence, de építését már tervbe vették. Drahomira Knytlová ápolónő szerint a betegek szívesen vennék, ha a közelben egy üzletet, vagy legalább újságkioszkot nyitnának. Tehát néhány apróságtól eltekintve valóban korszerű létesítmény.- Véleményem szerint jó európai színvonalat értünk el - mondotta dr. Eduard Cmunt főorvos. A betegeket a legkülönbözőbb protézisekkel és ortézisekkel tudják ellátni (a protézis a hiányzó végtagot, mig az ortézis az egyes végtagok funkcióját pótolja.) A segédeszközök készítéséhez nagyrészben külföldről, így például a világszerte ismert nyugatnémet Ottó Bock cégtől vásárolt részelemeket és alapanyagokat használnak. Lehetőség nyílik arra, hogy itt a segédeszközöket a páciensekkel közvetlenül kapcsolatban álló szakemberek készítsék el. Ennek ellenére itt is kevés a szakember. És a várakozási idő? - Országos viszonylatban nálunk kell a legkevesebbet várni - válaszolta Eduard Cmunt főorvos.- A nálunk elszállásolt páciensek egy hetet, tíz napot várnak, a járóbetegeket 5-6 hét alatt látjuk el. A kórházi kezelés után a rászorulókat kivizsgálásra hívjuk és ennek alapján esetleg beutaljuk őket intézetünkbe. Van, amikor mindjárt, de előfordul, hogy néhány hónapot is várniuk keli. Egyrészt kapacitásunktól, másrészt a beteg állapotától is függ, mikor kaphatja meg a segédeszközt. A gyógyászati segédeszköz elkészítésével azonban nem ér véget a mozgáskorlátozottakról való gondoskodás Ústi nad Labemban. Nagyon fontos, hogy a beteg megtanuljon együtt élni a segédeszközzel. Erről a rehabilitációs nővérek gondoskodnak. Róluk mindenki dicséröleg szólt. Szenvednek a betegek és az orvosok is A bratislavai Egyetemi Kórház ortopédiai-protetikai osztályáról minden túlzás nélkül elmondhatjuk, nem felel meg a követelményeknek. Az osztály a város négy pontján működik és mindenütt helyiséghiánnyal küzdenek. így például a Svátopluk utcában egy lakást alakítottak át, a Bazova utcában egy pincét használnak. A munka- feltételek természetesen befolyásolják a szolgáltatásokat és az orvosok egyelőre képtelenek változtatni a helyzeten. Más nehézségek is nehezítik életüket. Ezekről dr. Ján Kóréh, a főorvos helyettese beszélt.-A Nyugat-szlovákiai kerület és Bra- tislava város tartozik hozzánk. Miután a beteg megkapja a segédeszközre vonatkozó orvosi ajánlást, felkeres bennünket. A segédeszközt vagy mi készítjük el, vagy pedig, és ez van az esetek többségében, műszaki ellátottságunk ezt nem teszi lehetővé, és ezért a Protetika vállalathoz fordulunk. Mindkét esetben sokat kell várakozniuk. A betegnek rendszerint háromszor kell minket felkeresnie. Először mintát veszünk, aztán kipróbáljuk a félig kész segédeszközt, majd átadjuk a kész művégtagot vagy más eszközt. Amennyiben a Protetika készíti, a próba után vissza kell küldenünk a félig kész segédeszközt, de akkor is, ha valamit módosítani kell rajta. Ez persze mind időbe kerül. Annak érdekében, hogy segítsenek a Bratislaván kívül lakóknak, szakembereik kiutaznak a járásokba, és ott keresik fel a rászorulókat. Az lenne az ideális, ha a segédeszközöket ők készítenék. Ehhez azonban szakemberekre, gépekre, alapanyagokra és ágyakra lenne szükség.- Ha legalább néhány ágyunk lenne, sokkal könnyebb lenne a helyzetünk- jegyzi meg dr. Ján Korén. - A betegeket a nálunk töltött idő alatt kivizsgálhatnánk, elkészíthetnénk a segédeszközöket, és ki is próbálhatnák azokat. Az ortopédusoknak és a gyógyászati segédeszközök készítőinek azonban megfelelő alapanyagokra is szükségük van. A bőrök rosszak, kemények és sok alapanyag hiánycikk. Számontartanak például egy beteget, aki már szeptembertől vár a segédeszközre, mivel a Protetikának nincsenek megfelelő sínéi. 1991-ben egy új épületet adnak át, ide költözik majd a protetikai osztály. Az eredeti tervben egy műtővel is számoltak, de sajnos, ebből nem lesz semmi. Minden zugot ki kell használni Szinte hihetetlen, milyen kis területen készítik a segédeszközöket a Prága és a Közép-csehországi kerület betegei számára. Jirí Kaizr, a protézisek pavilonjának vezetője megjegyzésünkre elmosolyodott.- Nemrég még csak két kis helyiségünk volt- mondta. A közelmúltban a prágai Egyetemi Kórház vezetői megértésének köszönhetően megkaptak egy melléképületet, a betegek itt próbálják ki az itt készülő segédeszközöket. Jelenleg nem lenne értelme az újabb bővítésnek, annak ellenére, hogy köztudott, Prágában a legkedvezőtlenebb a helyzet a köztársaságban. Az idén áprilisban ugyanis megkezdik az új protetikai osztály építését, és mivel kiemelt építkezésről van szó, remélhető, hogy a határidőket be is tartják. A terv szerint 1992-től az osztály már fogadhatja a betegeket. Lényegében olyan lesz, mint Ústi nad Labemban, 30 ágy, és a megfelelő műhelyek, tornatermek tartoznak majd hozzá. S ha már a jövőről beszélünk, ez az osztály fokozatosan az egész Cseh Szocialista Köztársaság műszaki ortopédiai központjává válik majd. A hallókészülékekből még mindig kevés van Egytől hat hónapig kell várni a hallókészülékre. Főleg Prágában aránytalanul hosszú a várakozási idő. A gyerekeket rendszerint gyorsabban látják el, egyszerűen azért, mert előnyben részesítik őket. A halláskárosultaknak gyakrabban kellene új készüléket kapniuk. Kevés az elem, ezeket kevésbé megfelelő akkumulátorokkal pótolják. így tehát a hallássérültek ellátása a választék és a minőség javulása ellenére, még mindig gondot jelent. Mi az oka ennek? A hallókészülékekhez speciális alkatrészek kellenek, egyszerű kapcsolóktól integrált áramkörökig és miniatűr mikrofonokig. A hazai piacon ilyenek nem kaphatók. 1986-ban az elektrotechnikai ipari miniszter kollégiuma úgy döntött, hogy Csehszlovákiában nem is vezetjük be a hallókészülékek alkatrészeinek gyártását. A brnói Métában (az egyedüli hazai gyártó) tehát a készülékeket csaknem kizárólag importált alkatrészekből állítják össze. A legfontosabb partner a dániai Rexton cég. Amint Jaroslav Paur, a Cseh Rokkantszövetség Központi Bizottságának vezető titkára elmondta, a Méta valamennyi hallássérült számára megfelelő választékban tudna készülékeket készíteni. Termékei jó színvonalúak. Csakhogy a Méta nem tud eleget tenni a mennyiségi követelményeknek, mert nincs elegendő deviza az alkatrészek megvásárlására. A Szövetségi Kohó-, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium és a két köztársaság egészségügyi és szociálisügyi minisztériuma 19 millió koronát fordít erre. 1986-ban ebből az összegből 22 520 készülékre (két típusra) futotta. A választékot most bővítették. Az egy évre tervezett 25 000 készülék elkészítéséhez azonban semmiképpen sem elegendő a kapott összeg, még akkor sem, ha a 19 millióhoz hozzáadják azt a csaknem 2 millió devizakoronát, amit a vállalat exportjával szerez.- A Méta a tervezettnél nagyobb mennyiségű hallókészüléket is készíthetne, de a rendelkezésünkre álló deviza csak 15-16 ezerre elegendő - tette hozzá Jaroslav Paur. Ezért kell sokáig várni egy-egy készülékre. Hiánycikk az import elem is, így a hallójáratba elhelyezhető készülékekből az idén csak 500 darabot gyártanak, pedig nagyon keresettek. Egyelőre csak álmodhatunk a programozható, táwezérlésú, a világszínvonalat jelentő készülékekről. Rokkantkocsik Egy rokkantkocsi 6800 koronába kerül. A mozgáskorlátozott beteg a járási egészségügyi intézet igazolása alapján ingyen jut hozzá. Megkaphatja két hónap alatt, de inkább fél évig, sőt többet is kell várnia. A termelők még nem pótolták az elmúlt évek lemaradását. A legfontosabb szállító a mélníki gyerekkocsi-gyár A nyugatnémet Ortopedie Kiél cég licen- ce alapján, a behozott részelemekből 1985- ben kezdték gyártani a kocsikat. A következő évben áttértek a saját elemek gyártására és az azzal járt, hogy nem teljesítették a tervet. A termelés felfuttatása után, 1987- ben már 2000, 1988-ban pedig 2500 rokkantkocsit készítettek. Évről évre csökken a behozott részelem mennyisége, de sokat továbbra is be kell hoznunk. Egyrészt olyan elemekről van szó, amelyeket mi nem tudunk elkészíteni, másrészt olyanokról, amelyeknek gyártása senkinek sem kifizetődő. A deviza kiutalása azonban hosszas folyamat, ráadásul a devizából is kevés van, a behozatal nem folyamatos, és így a termelés is akadozik.- Az első negyedévre még nincsen devizánk - mondta Miroslav Minár igazgatóhelyettes. - Nem tudunk tehát semmit se vásárolni. Havonta 250 rokkantkocsi gyártásával maradunk le, és ezt aligha tudjuk bepótolni. Ahhoz, hogy folyamatosan termeljünk, devizaalapra van szükségünk, felettes szervünknek már tolmácsoltuk ezt a kérésünket. A licencben gyártott rokkantkocsik minősége jó. Hiba azonban, hogy csak két típust készítenek: egy keskenyebbet és egy szélesebbet. Gyermekkocsikat egyáltalán nem gyártanak, ezekből néhányat külföldről hozunk be. A rokkantkocsikból tehát nemcsak hogy kevés van, hanem a választék sem megfelelő. Például az említett Ortopedie vállalat, amelytől a két típus licencét megvásároltuk, csupán sportoláshoz 25 típust kínál a mozgássérülteknek. Az elektromos rokkantkocsikat is csak importáljuk. Évente 50-60 darabot, de sokkal többre lenne szükség. A rokkantkocsik másik gyártója az Ergon vállalat. Évente mintegy 500 darab olcsóbb, rosszabb minőségű kocsit készít. Az adott helyzetben azonban ezekre is szükség van. Csakis azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rokkantkocsikra szoruló polgártársainkról nem gondoskodunk jól. Még csak pontos nyilvántartásunk sincs róluk. Nem hivatalos adattal csupán a rokkantszövetség rendelkezik, miszerint Csehországban mintegy 15 000 mozgásképtelen, vagy nehezen mozgó állampolgár van, közülük 10 000 munkaképes korban. A betegek más akadályokkal is találkoznak. A körzeti egészségügyi intézet nem ad mindjárt utalványt a kocsira, amennyiben a kérvényezés idejében kimerítette a rendelkezésére álló keretet. A követelmény? A beteget fölveszik egy jegyzékbe és otthon, ágyhoz kötötten vár. A javítás sem megoldott. Javul a helyzet?- Az összegyűlt problémákat nem lehet azonnal megoldani. - Helytelen lenne azonban, ha nem látnánk, hogy az utóbbi időben sok minden javult - jegyezte meg dr. Jirí Vosátka, a CSSZK Egészség- és Szociális Ügyi Minisztériumának szakembere. 1987-ben új kerületi protetikai osztály építését kezdték meg a Dél-csehországi, a Közép-szlovákiai, a Kelet-szlovákiai kerületben és Bratislavában a város és a Nyugat-szlovákiai kerület számára. Csupán megjegyezzük, hogy Prágában eredetileg 1961-ben kellett volna megkezdeni az építést. Jövőre a Kelet-csehországi kerületben is építeni kezdenek. Miért olyan fontos a kerületi osztályok hálózatának kiépítése? - Ha valóban megfelelő ellátásban akarjuk részesíteni a rászorulókat, akkor az osztályoknak fekvő és rehabilitációs részlegből kell állniuk. Egyelőre ez csak Ústi nad Labemban van így. A prágai Ergon és a bratislavai Protetika vállalatnak ezután csak bizonyos elemeket, részeket és alkatrészeket kell majd gyártania és ezeket az osztályokon szerelik össze a betegek szükségleteinek megfelelően. Prágában 1987-ben megkezdték az Ergon új üzemének építését. A terv szerint 1992-ben kell üzembe helyezni, vagyis a protetika osztályok átadásával egyidőben. A sokéves tapasztalatok alapján azonban felvetődik a kérdés: betartják a határidőket? Ki ellenőrzi ezeket? Egyelőre nem mondhatjuk, hogy a kerületi nemzeti bizottságok megkülönböztetett figyelmet szentelnének az építkezéseknek. Az idei tanév elején megnyílik az a szakmunkásképző iskola, ahol az ortopéd szakembereket képezik majd. Ez az iskola gondoskodik majd a továbbképzésükről. Jelenleg nagy problémák vannak az ortopéd cipők gyártásával, nincsenek cipészek. - Az új koncepció szerint a gyógycipőket is az Ergon gyártja majd. A mai helyzeten úgy próbálunk segíteni, hogy a Snaha ipari szövetkezetből különböző típusú női és férfi cipőket vásárolunk félkész állapotban és ezeket a protetikai osztályokon a betegek szükségletei szerint fejezik be. Már a termelőknek is gondolniuk kellene azonban az ortopéd cipőkre - mondta dr. Jirí Vosátka. A protetika osztályokon nem dolgozhat akárki. Mi mindent kell tudniuk a szakembereknek? Egyrészt szükségük van kézügyességre, ismerniük kell az emberi testet és egy kicsit pszichológusnak kell lenniük, hiszen egészségkárosult emberekkel dolgoznak. Munkájuknak azonban nem felel meg a bérük. így aztán a szakemberek távoznak, inkább olyan munkát vállalnak, amit mások is el tudnának végezni, miközben a protetikai osztályokon nincsen, aki a helyükre állne. A gyógyászati segédeszközöknek pótolhatatlan jelentőségük van a mozgássérültek életében. A megkésett vagy nem megfelelő ellátásuk miatt gyengülhet az izomzatúk, csontjaik, megkésve vagy lassabban nőhet fejlődő szervezetük. Az alkalmatlan vagy rosszul elkészített segédeszköz lehetetlenné teszi az optimális rehabilitációt, sőt a beteg életét is veszélyeztetheti. A lelki megpróbáltatásokról nem is beszélve. Ezért, a mozgássérültek ellátása olyan kötelesség, amelynek mindenképpen eleget kell tenni. Mi változott a gyógyászati segédeszközök gyártásában? Q) m ^ m I a> p ~ *i > BE* le M o c Q> & a>-9) (0 .0) í
