Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-17 / 11. szám
Egy darab papír a levélszekrényben. Rajta kusza sorok. Első ránézésre úgy tűnt, mintha valaki új örökíróját próbálgatta volna, s az hol fogott, hol nem. Azt hittem, ismét a gyerekek „szórakoztak" s el is akartam dobni a papírdarabot. Ám valami arra késztetett, olvassam el előbb. Megtaláltam a névjegyedet. Lehet, nem is tudod, ki vagyok. Én vagyok az a narkós lány az elmegyógyintézetből, Mária. Amikor ott jártál, akkor ünnepeltem huszadik születésnapomat. Tudod, Mario tanácsára szakítottam meg a kezelést. Emlékszel, ő a fiúm, együtt narkózunk. Med megint elkezdtem. Pedig eleinte nem akartam és azt hittem, sikerül. Hát nem jött össze. Mellettem mindenki szívta ,,a rongyot", mindenki a fellegekben járt, nem tudtam józanul figyelmi őket. Mario ismét kezelésen van, nem is látogathatom. És én? Ten- gek-lengek a bandával. Egy idős néninél lakom, de ha belövöm magam, inkább messziről elkerülöm a házát. Mit ijesztgessem, nem igaz? Most azért Írok, mert bajban vagyok. Nem mintha segíteni tudnál, de jó leírni félelmemet. Terhes vagyok. Éddig soha semmi ilyen, és most bumm... A fenébe... Mario nem is tud róla, nem medem megmondani neki. Igaz, felpörgetve nem is jutott volna el a tudatáig. A bajom az, hogy már több mint egy éve ismét narkózom. Gyógyszereztem, szipuz- tam, néha szívtam egy kis füvet, ugyanaz a mese, amit már elmeséltem egyszer. Milyen lehet két narkós gyereke? Mi lesz velünk? Félek... “ Ennyi a levél, alatta reszkető írással utóirat: „Nálam lakott". Név és teljes cím. Madárcsontú, hajlott hátú anyóka pyitja ki a kerti kaput. - A levél miatt jöttem Máriát keresem. - Igen, értem. Menjünk talán beljebb. A konyhában hellyel kínál. Nagyot sóhajtva ő is leül. - Mária levelét a szekrényben találtam. Nem is tudom, mikor í'háttá. Gondoltam, úgy illik, hogy eljuttassam a címzettnek. - És Mária? Már elköltözött? - vágok szavaiba türelmetlenül. - Szemét könny borítja, köténye zsebéből előveszi zsebkendőjét.- Nincs már Mária, nincs már senki... Mária! - kiáltanám, de nem jön ki hang a torkomon. Lehunyom a szemem és megjelenik előttem törékeny alakja, félig lenőtt szőke haja és rostirónnal másmás színűre „lakkozott" körmei. És szemének huncut fénye.- Karácsony előtt temették. - És a gyerek? - kérdezem, de a csöndet a csengő hangja zavarja meg.- A szomszédasszonyom jön, ő vásárol be nekem - közli a néni, mielőtt a kapuhoz sietne.- Én dobtam be a levelet. Szegény lány... - kapcsolódik a beszélgetésbe, majd ő is helyet foglal. - Épp a gyerekről érdeklődtem - folytatom, mert látom rajta, jól ismerte Máriát. -1987-ben, úgy karácsony előtt fogadta őt be Magdi néni. (Én szeptemberben beszéltem vele - nyilallt belém a felismerés.) Azt mondta, nincs senkije, a városban dolgozik, de a leányszállásról a többiek kiüldözik. És hogy elég neki egy ágy is a konyhában. Magdi néninek megesett rajta a szíve. Eleinte nem is volt vele semmi gond, reggel elment, este lefeküdt, azt mondta, fáradt. Néha ugyan úgy tűnt, mintha lázas volna, szemei csillogtak és furcsán viselkedett. Arra gondoltunk, attól olyan, mert nagyon sovány, nálunk sem akart semmit enni. Én naponta átjártam Magdi nénihez, ha valami finomat sütöttem-föztem, hoztam egy kis kóstolót. És Magdi néni a tésztafélékből mindig félrerakott Máriának is. De ő soha nem nyúlt az ételhez. Tavaly tavasszal egyre gyakrabban kimarado- zott, volt úgy, hogy 2-3 hétig se láttuk. Azt mondta, a városon kívülre helyezték, ezért nem érdemes naponta utaznia. Mi elhittük. Aztán nyáron ismét megjelent, gömbölyödö hassal. - Már csak ez kellett neked - mondtam neki. Magdi néni nyugtatta, hogy amíg nem szerez lakást, gyerekestül is nála lakhat. De Mária csak sírt, idegesen járkált, s azt kiabálta, neki nem kell debil gyerek. De volt, hogy csak ült, a szeme a távolba meredt és a hasát simogatta.- Aztán kora ősszel - folytatta már Magdi néni - éjjel rosszul lett. Kiabált; pedig alig jutott levegőhöz, hol reszketett, hol görcsbe rándult a teste és folyt róla a veríték.'.. Elöntötte a vér... A szomszédba szaladtam segítségért.- Koraszülés volt - mondták nekem az orvosok és megkérdezték, én vagyok-e az anyja - magyarázta a szomszédnő. - Azt is megkérdezték, tud- juk-e, hogy kábítószert szedett, mert hát azért halt meg a gyerek. És hogy beszéljük rá, kezeltesse magát. Mária a kórházból kijövet, nagyon megváltozott. Gondoltuk, a gyerek miatt. . Egyszer sírva jött haza, valami Máriot emlegetett. Hogy elvitték és ővele most mi lesz? Aztán hirtelen nevetésbe csapott át, megölelt, megcsókolt minket. És néhány napra ismét eltűnt. Amikor megjött, azt hittem részeg. Csak tántorgott, beszélni sem tudott rendesen. Olyan furcsa volt. Megint a szomszédba szaladtam segítségért - mondta csendesen Magdi néni. - Mint az alvajáró, úgy jártkelt. A szemei csillogtak, hideg veríték folyt róla. Kérdeztem, hivjak-e orvost. Azt motyogta, ha megtesszük, a vonat alá veti magát. És megint elment. December elején láttuk utoljára. Csont és bőr volt. A karját éktelen sebek csúfították. Mielőtt lefeküdt, azt mondta, őt már senki ne keresse. Nála van az „arany adag". És nevetett. Én meg nem értettem. De hát honnan tudtam volna, mire készül?! Mária a kórházban sem tért már magához. a PETERFISZONYA A bírák bevonulnak. A teremben feszült, várakozással teli csend. A bírói tanács elnöke méltóságteljesen feláll, tekintetét a vádlottak padján ülő 32 éves T. K.-ra szegezi, majd röviden ismerteti a tényállást, és kérdést intéz hozzá: - Ismeri az ön ellen emelt vádat? - Mindenki figyel, mindenki fülel, de válasz nem érkezik. A jelenlévők csak akkor találnak magyarázatot a csöndre, amikor észreveszik a védőügyvéd mellett ülő, kézzel, fejjel mutogató, de néha egész lényével kommunikáló jeltolmács jelenlétét. Aztán a vádlott artikulátlan szavakkal kísért magyarázkodása következik, melyet újból a mankóval járó férfi fordít élő beszédre. A terembe mindenki, a bírák, a vádlott, a hallgatóság és jómagam is egy embernek köszönheti, hogy egyáltalán létrejöhet a tárgyalás és mindenki figyelemmel kísérheti annak lefolyását. Dirbák Pál makkegészségesen látott napvilágot. Középiskolai tanulmányait a Losonci (Lucenec) Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte, majd egy állatorvos segédje lett. Éppen a továbbtanulás kérdését fontolgatta, mikor súlyosan megbetegedett. Több mint egyéves intenzív gyógykezelés után huszonhét évesen nyugdíjas lett. Rengeteg szabadidejét próbálta hasznosan eltölteni, el-eljárt felesége munkahelyére, a Losonci Magyar Tanítási Nyelvű Siketnémák Alapiskolájába. Itt került először kapcsolatba hallássérültekkel: játszadozott, szórakozott és beszélgetni is igyekezett a lurkókkal. Később nevelőként őt is alkalmazták, így fokozatosan megismerte viselkedésüket, lelki világukat és a nyelvüket is. Ekkor született meg benne a szilárd elhatározás, hogy hivatalos jeltolmács lesz. Sokat tanult a gyerekektől, majd rendszeresen eljárt a rokkantak klubjába, ahol nem egy hallássérülttel is találkozott, 1979-ben részt vett a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége egyhetes tolmácstanfolyamán. Itt nyert képesítést, de továbbra is azt tartja, ezt a nyelvet csak a mindennapos kommunikációval lehet elsajátítani. 1979-ben megalakult Losoncon a hallássérültek járási szervezete, melynek ő lett az elnöke, a rokkantak járási szervezetének pedig alelnöke. Nem sokkal később a szövetség szlovákiai központi bizottsága tagjává és a hallás- sérültek központi tanácsadó testületének tagjává választották. Ezeket a funkciókat napjainkban is betölti. Rendszeresen látogatja a központilag szervezett és irányított jelbeszéd-tanfolyamokat. A Gong-nak, a hallássérültek országos havilapjának szintén aktív munkatársa. A szerkesztőbizottság taja és mint szerző ismert. Főleg a magyarországi Hallássérültek című szaklapból fordít nagy előszeretettel, de önálló rovatot is vállal!, melyben az emberi kapcsolatokkal foglalkozik. Dirbák Pál elismert szakember. Hetedik éve a hallássérültek országos szövetségének hivatásos tolmácsa. Jeltolmács - így hívják a szakemberek. Szlovákiában mindössze négyen vannak. Ő Közép-Szlovákiában működik, a magyar és szlovák nyelv( valamint a jelbeszéd jó ismerője. Egyben bírósági szakértő is. Ahhoz, hogy a hallássérültek érdekvédelmét képviselni tudja, hogy hivatalában a szakmai tanácsadáson kívül jogi tanácsokat is adhasson mindenekelőtt a törvényrendeletek, szabályok, a Munka Törvénykönyvének és sok egyéb jogszabály ismeretére van szüksége. Jeltolmácsként nemcsak a bíróság munkáját segíti ott van a rendőrségi kihallgatásokon, sőt a hallássérültek házasságkötéseinél is. Évente három-négy házasságkötés, egy-két válás és öt-hat kihallgatás, illetve bírósági tárgyalás kerül a tolmács munkafüzetébe. Ézen kívül minden olyan összejövetelen, előadáson, gyűléseken is tolmácsol, ahol hallássérültek is részt vesznek. A bírók felállnak - ítélethirdetés következik. Ismét az elnök szava töri meg a csendet. - A tárgyalás folyamán bizonyítást nyertek a T. K. ellen emelt vádak. A vendéglátóipari központban elkövetett garázdálkodásért és testi bántalmazásért a bíróság először az okozott kár felének, azaz kétezer korona megtérítésére kötelezi, másodszor... A jeltolmács munkába lép. A vádlott izgatottan fészkelödik, szemét a tolmácsra mereszti, majd feje lekókad, látni rajta, hogy megértette az ítéletet és utólag szánja-bán- ja bűnét. POLGÁRI LÁSZLÓ Nyolcvanéves a tátrai vasút í ^ A tátrai villamosvasút télen-nyáron a legfontosabb tömeg- közlekedési eszköz, amely egymáshoz fűzi a Popradi völgyet ^ a Magas-Tátra klimatikus övezetével és Strbské Plesótól ^ Tatranská Lomnicáig magashegységünk turisztikai, illetve ^ gyógyközpontjait. Télen előnyben részesítik sokan azok közül, ^ akik szabadságuk színhelyére gépkocsijukkal érkeznek. Sűrű ^ havazásnál, a hótorlaszokat váratlan feltornyosító hófúvások- ^ nál kétségtelenül megbízhatóbb és biztonságosabb a többi ^ közlekedési eszköznél. ^ Hadd figyelmeztessem azonban az ide igyekvőket, hogy ^ ebben a téli idényben erre a vasútra megkülönböztetett ^ figyelemmel tekintsenek, hiszen túljutott fennállásának nyolc- ^ vanadik jubileumi esztendején. Ne tévesszen meg jelenlegi ^ állapota sem, mert ez tükörképe a gyakori „kozmetikázásnak" ^ is. Á tény tény marad - ez a „villamos" nyolc évtizede pezsgő ^ forgalmat bonyolít le. ^ Megépítésének szüksége közvetlenül azután került szóba, ^ hogy elkészült a fontos Kassa (Kosice)-Bohumín vasútvonal. ^ Különféle műszaki megoldásokat és útvonalakat vitattak meg. ^ A vasút ugyanis mind szükségesebbé vált azt követően, hogy a tátrai szálloda- és szanatórium tulajdonosok igyekeztek ^ meggyőzni a nyilvánosságot, milyen csodálatosan szép ez ^ a hegység télidőben is és miután a századforduló körül teret ^ hódított itt a síelés s az egyéb téli sportok. ^ A Szepesi Hitelbank a tulajdonában levő gyógyfürdőben, | Stary Smokovecben 1903-ban kezdte építeni nagyszállodáját, ^ a Grand-hotelt. S ez a vasúttal kapcsolatban is kezdeménye- ^ zésre késztette. Miután csődöt mondott kísérlete, hogy pop- ^ rádi székhellyel részvénytársaságot hozzon létre - a potenciá- ^ lis részvényesek érdektelensége miatt -, a vállalkozáshoz ^ megnyerte az újpesti Phoebus részvénytársaságot. ^ Az egy méter nyomtávú vasút építése 1906 tavaszán indult ^ meg s a Poprádból Stary Smokovecbe vezető első szakaszt, ^ napi öt járattal, 1908. december 17-én adták át rendeltetésé- ^ nek. Az építkezésen ötszáz munkás dolgozott kezdetleges ^ szerszámokkal, Hermán mérnök építésvezető felügyeletével. ^ A trolivezetéket eredetileg faoszlopokra erősítették. A 40-40 ^ utast befogadó első nyolc kéttonnás vagont, továbbá három ^ teher- és egy szerelövagont a Ganz és társa budapesti cég ^ készítette. Az 500 volt feszültségű villamos áramot eleinte ^ a velickái vízi-, 1912-töl pedig a popradi hőerőmű szolgáltatta. ^ A vasútépítés 1909-ben folytatódott, majd 1911 decemberén ^ közhasználatra átadták a Stary Smokovecból Tatranská Lom- ^ nicába vezető szárnyágat s a következő év nyarán már beindult a közlekedés Stary Smokovec és Strbské Pleso ^ között is. ^ A vasútvonalat azóta több ízben is kiigazították, néhány $ helyen áthidalták az utakat, építették a vasútállomásokat, § illetve újakat építettek, felújították a vagonparkot és a műszaki ^ berendezést. Az eredeti Ganz-szerelvényeket 1931-ben fel- ^ cserélték a smíchovi Tatra üzem jobb teljesítményű, nagyobb ^ és kényelmesebb szerelvényeivel. Az ötvenes években közle- $ kedni kezdett itt a Skoda gyár öt új, nem nagyon sikeres ^ szerelvénye, amelyek már nem feleltek volna meg 1970-ben, ^ amikor is a Tátrában megrendeztük a sívilágbajnokságot. ^ A régebbi, egyszerűbb, viszont tartósabb szerelvények kiöre- ^ gedtek s így 1969 óta ezen a vasútvonalon 18 háromrészes, ^ kétcsuklós, Tatra EMU 8901-18 típusú szerelvény, a prágai § CKD üzem gyártmánya üzemel, amelyet népszerűén „hár- ^ masikreknek" neveznek. ^ Az első világháború után a tátrai vasút átment a prágai ^ Légióbank tulajdonába, majd 1948-ban államosították és ^ azóta a Csehszlovák Államvasutak igazgatják. Ugyanez tör- § tént a Stary Smokovec és az 1285 méter tengerszint feletti $ magasságban fekvő Tarajka közötti felszíni drótkötélpályával, ^ amelyet 1908. december 21-én helyeztek üzembe, vagyis $ csak négy nappal a villamosvasút első szakaszának megnyi- $ tása után. ^ Magashegységünkben a jövőben is erre a vasútra fog $ hárulni a tömegközlekedés fő terhe. Ezért legforgalmasabb $ ■ szakaszán - Poprad és Stary Smokovec között - megkettőzik ^ vágányait és úgy fogják vezetni, hogy ne szelje át a Poprad ^ környéki fő közutakat. Viszonylag nem túl sok idő elteltével ^ tervezik azt is, hogy a vonalat Tatranská Lomnicából - az ^ Eurocamp érintésével - meghosszabbítják Vel'ká Lomnicáig, § ahol Poprad és Kezmarok között kötődni fog a poprádvölgyi ^ vasúthoz. Az elképzelések szerint 1992-ben ezt a villamos- ^ vasutat ellátják a szükségletnek megfelelő 35 kényelmes és ^ korszerű vagonnal. Addig is az 1984-ben létesült popradi ^ vasúti javítóműhelyben igyekeznek „életben tartani" a nap i nap után túlterhelt és elfáradt, csaknem negyed századra $ visszatekintő „hármasikreket". A Magas-Tátrába látogatva $ próbálják ki őket. Három év múlva ugyanis átadjuk őket 5 a múltnak. IVÁN BOHUS ÚJ 1989. qT | U I > 0) >w 3 £ O CD C (0 _> i «) I i 2 Cfi § m 0 5 5 S 1 '2
