Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-17 / 11. szám

szú

III. 17.

Sokat nyerhetünk vagy

veszíthetünk a minőségen

Mint ismeretes, január 1-jén olyan időszak köszöntött ránk a mezőgazdaságban, amely nem csupán a teljesítményeink, növelését követeli meg, de egyéb vonatkozásokban is megújulást kíván mindannyiunktól. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert valószínűleg kevés volna, ha egyszerűen csak többet akarnánk, mint eddig, viszont változatlan színvonalon, a feltételek tökéletesebb kihasználására való törekvés nélkül, mellőzve a munkaszervezés és irányítás javítását, a termelés korszerűsítését és a munkához váló hozzáállás megváltoztatását. A gazdasági mechanizmus átalakításának időszaka a mezőgazdaság szocialista átalakításának kezdetéhez hasonlítható, csakhogy most minden eddiginél igényesebb feladatok előtt állunk. Éppen ezért a bíráló igényesség jegyében kell értékelnünk múlt évi tevékenységünket és eredményeinket.

Elmondhatjuk, hogy számunkra sikerrel zárult a múlt esztendő, hisz a tervmutatók zömét teljesítettük, sőt túlszárnyaltuk. Lemaradásról lényegében csak a zöldség-, gyümölcs- és cukorrépa-termesztésben, illetve a tejtermelésben beszélhetünk. A kertészetünk paprika, paradicsom és kései karfiol termesztésére szakosodott, de sajnos sem hektárhozamok, sem bevételek tekintetében nem tudta elérni a tervezett színvonalat. A bruttó mezőgazdasági termelés tervét csupán 74,8 százalékra teljesítette, így - a biztosítótól kapott kártérítést is beleszámítva- a tervezett összegnek alig 89 százalékával járult hozzá közös bevételeink kialakításához. A karfiolnál és a szántóföldi paprikánál volt a legnagyobb a kiesés, ami csak részben magyarázható az időjárás kedvezőtlen hatásával. Nem szabad elhallgatnunk, hogy a szemnek szép, viszont edzetlen palánta kiültetése, a gyakran rosszkor - és rosszul!- végzett ápolási munkák, a helytelen öntözés, no és a minőségből fakadó értékesítési gondok szintén jelentősen hozzájárultak a kudarchoz. Ezeknek a problémáknak a megoldásáért, de főleg a minőség javításáért a jövőben sokat kell tenni, hisz az új feltételek között ezen sokat nyerhetünk vagy veszíthetünk.

A cukorrépa-termesztés számunkra továbbra is veszteséges vállalkozás. Tavaly 37,7 tonna hektárhozammal és 13,71 százalékos cukortartalommal zártunk, messze elmaradva a tervezett szinttől. A melléktermékek értékét is számítva, hektáronkénti átlagban 16 430 korona bevételt értünk el, vagyis tonnánként 135 korona ráfizetéssel termeltük a cukorrépát. Az okokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy főleg a kései fagyok, de részben a technológiai mulasztások következtében nem sikerült biztosítanunk az optimális tőszámot. Javíthat a helyzetünkön, ha a tárca 50 százalékos gépvásárlási hozzájárulását kihasználva, folytatjuk a cukorrépa-termesztés fejlesztését és a géppark korszerűsítését.

Szövetkezetünk másik fő ágazata az állat- tenyésztés, amely a bruttó mezőgazdasági

termelésnek több mint az 55 százalékát adta. Az új felvásárlási árak jelzik, hogy szerepe a nyereségképzésben még nőni fog, tehát fokozott figyelmet kell szentelni a fejlesztésének. Számunkra fölöttébb bosszantó, hogy a tejtermelésben évek óta egy helyben topogunk. Igaz, valamicskével több tejet termelünk és értékesítünk, mint az előző években, de a tervet csak nem tudjuk teljesíteni. Konkrétan tavaly 244 ezer literrel maradtunk adósak, ami már csak azért bosszantó, mert a Komáromi (Komárno) járásban nálunk .a legjövedelmezőbb a tejtermelés. Ezzel szemben örvendetes, hogy más vonatkozásban javult az állatállomány termelőképessége, és egyébként is javultak az ágazat gazdasági mutatói. Például a baromfihús kivételével emelkedett az állattenyésztési termékek értékesítési átlagára, ami a minőség javulását jelzi, s ugyancsak nőtt a 100 korona költségre számított bruttó termelési érték is. Elgondolkoztató, hogy még mindig sokat - konkrétan a bruttó termelés csaknem 11 százalékának megfelelő összeget - költöttünk növendék- és tenyészállatok vásárlására. Ezen igencsak el kell gondolkozni, hisz a tenyészállatok egyre drágábbak, s nem biztos, hogy jövőre is lesz elegendő pénzünk, hogy ilyen úton biztosítsuk a szükséges létszámot. Van kiút, hisz a kimutatások szerint tavaly megint a megengedhetőnél több szarvasmarhát és sertést kellett kényszervágásra küldenünk, és az elhullások is túlhaladták a tervezett szintet. Mindez oda vezetett, hogy a születésekre számítva a sertéseknek a 10,9 százaléka, a szarvasmarháknak pedig csaknem a 47 százaléka kiesett a termelésből. Azt hiszem, mindannyiunk számára világos, hogy nem juthatunk messzire, ha továbbra is ezen az úton járunk és szemet húnyunk az észlelt fogyatékosságok fölött.

NAGY LÁSZLÓ, mérnök, a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Szovjet Hadsereg Efsz elnöke

V

itathatatlan tény, hogy egyes termelési szakaszokon tavaly is elértünk néhány kiemelkedő eredményt, mégis azt kell mondanunk, számunkra a múlt év sem volt mentes a gondoktól és problémáktól. Bizonyíték erre a gazdasági elemzés, melyből kitűnik, hogy nem mindig az elképzeléseinknek megfelelően alakult a termelés és az értékesítés. Sőt, a minőségi és gazdaságossági követelményeknek sem tudtunk mindig eleget tenni.

A zárszámadó közgyűlésünket előkészítő termelési értekezletek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy látjuk és ismerjük a gondjainkat, s a megoldások keresését sem hanyagoljuk el. Ennek ellenére egyes szakaszokon az átlagosnál több fogyatékosság észlelhető.

Minden korona számít

Jó, hogy erről nyíltan beszélünk, mert ez már azt is jelzi, másokkal és önmagunkkal szemben igényesebbek lettünk. Ez a jövőre nézve már csupán azért is biztató, mert mint azt az üzemgazdászunktól hallottuk, hozzávetőlegesen egymillió koronával több nyereségrészesedést fizethettünk volna, ha valamennyi munkaszakaszon eredményesebben gazdálkodunk, és főleg jobban odafigyelünk a termelési költségek alakulására. Vagyis nem lett volna szabad elnézni a pazarlást, megtűrni a munka- és technológiai fegyelem megsértését, a munkaidő ,,kényelmes" kihasználását, a rossz munkát, esetenként a szövetkezeti vagyon dézsmálását stb. Sajnos, ma még ott tartunk, hogy egyesek nagyobb bűnnek tartják a vétségek bejelentését és a visszaélések kipellengérezését, mint magát a vétséget vagy visszaélést.

A részlegek és munkacsoportok szintjén megtartott termelési értekezleteken részletesen elemeztük az eredményeket és a problémákat. Különösen éles vitákra főleg az állat- tenyésztésben, mindenekelőtt a csicsói (Ci- cov) tehénfarmon került sor. Persze nem véletlenül, hisz magától értetődően ettől

A szavak után elérkezett a tettek, az új termés megalapozásának ideje. A duna- szerdahelyei (Du- najská Streda) Duk- la Efsz-ben az elsők között vetették el a tavaszi árpát a Csallóközben.

(Drahotín Sulla felvétele - ÖSTK)

a korszerű teleptől vártunk legjobb eredményeket, mégis itt volt leggyengébb a tejtermelés. Az okokat kutatva arra a megállapításra jutottunk, hogy javítani kell az állomány egészségi állapotát és a telep takarmányellátását. A szakemberek és az állatgondozók egybehangzó véleménye, hogy végre kifutókat is kellene építeni, mert bármilyen korszerű az istálló, a tehénnek mozgásra és napfényre is szüksége van. Jó, építünk kifutókat, de a másik oldalon megköveteljük, hogy javuljanak a termelés emberi feltételei. Az állatgondozók tartsák meg és használják ki a munkaidőt, ügyeljenek a rendre és ne hanyagolják el az állatok tisztogatását. Persze, a fejési átlagon kívül a tej minőségének javítására is gondolniuk kell.

örvendetes, hogy gabonatermesztési eredményeinkkel a legjobbak között szerepelünk, ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a termelés tervezett költségszintjét magasan túllépjük. Nagy gondunk a cukorrépa, s valószínűleg az is marad mindaddig, amíg nem sikerül mindenkit rábírnunk, hogy időben és kifogástalan minőségben végezze el az egye- lést és kapálást. Akárcsak aratáskor, répabetakarításnál és a zöldtakarmányok begyűjtésénél is szinte naponta kell figyelmeztetni a szállító járművek kezelőit, hogy ne szórják úton-útfélen a termést. Olyan nehéz megérteni, hogy ez is a munkához, a közös tulajdonhoz való viszonyulást érzékelteti, és a szövetkezet bevételeinek alakulásával egyetemben valamennyiünk boldogulását befolyásolja? Hasonlóképpen mint a minőség elhanyagolása. Emlékezzünk csak: mennyit boszankod- tunk, amikor a partnereink után magunk is kénytelenek voltunk megállapítani, hogy a saját termésből télire félretett alma nem a legjobb minőségű!

A takarmánytermesztést már érintettük, mégis újra szóba kell hoznunk. Az ok: néhány sikeres év után, ismét vásárlásra szorultunk. A szomszédos állami gazdaságtól 300 tonna tömegtakarmányt kellett vennünk, holott korábban mi kínálgattuk a többletet a környező gazdaságoknak. Az ellenőrző bizottságban tudatosítottuk, hogy a határunkban készült halastó feltöltésekor mintegy 7 hektár szántót elöntött a talavíz, s így a silókukoricát nem lehetett betakarítani, de ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy gondjainknak nem ez volt az egyetlen oka. A problémákat a részleggyűléseken megvitattuk, s örömünkre szolgálna, ha egy év múlva nem kellene megismételnünk a növénytermesztési és gépesítési ágazat dolgozóit elmarasztaló bírálatot.

Az új gazdasági mechanizmus feltételei között minden eddiginél jobban meg kell gondolnunk, hogy mire és mennyit költünk a rendelkezésünkre álló pénzeszközökből. A termékek minőségének javításán és kedvezőbb áron történő értékesítésén kívül, elsősorban a termelési költségek csökkentése lehet segítségünkre a jövedelmezőség növelésében, a bővített újratermelés szinten tartásában. Vagyis tetteinkben az ésszerűség és takarékosság alapelvéhez kell igazodnunk.

RIDLMAJER JÁNOS, a csicsói Wilhelm Pieck Efsz ellenőrző és revíziós bizottságának elnöke

]a®0@s®0G

3H0S0'

Ú

gy vélem, hogy nálunk, a gesztetei (Hostice) Béke Építője Efsz-nél a felemás jelző illik leginkább a múlt évre. A tejtermelés kivételével tulajdonképpen valamennyi fontosabb termelési mutatót teljesítettünk. Ennek ellenére a mérlegkészítésnél mégis azt kellett nyugtáznunk, hogy összteljesítmények tekintetében némileg elmaradtunk a tervezett szinttől. Hosszú évek óta éppen most nem tudtuk elérni a tervezett nyereségszintet. Elhanyagoltuk volna a meghirdetett igényesebb feladatokra való felkészülést? Bátran állíthatom, hogy nem így van. Meglehet, hogy nem használtunk ki minden kínálkozó lehetőséget a termelés színvonalának és jövedelmezőségének javítására, viszont a felkészülés fontosságát nem becsültük le. Éppen ellenkezőleg, a múlt évi feladatok teljesítésével, és általában a 8. ötéves tervidőszak első három évének eredményeivel igyekeztünk hűen kifejezni az átalakításhoz való pozitív hozzáállásunkat. Nem kizárólag rajtunk múlott, hogy az egyes szakaszokon nem az elképzeléseinknek megfelelően sikerült. A holnapra nézve biztató, hogy a mai zárszámadót megelőző részleggyüléseken elhangzott beszámolók és vitafelszólalások egyértelműen arról tanúskodnak, dolgozókollektíváink tagjai nemcsak felismerték, de kijavítani is készek a vétett hibákat.

Szövetkezetünk növénytermesztési ágazatának kialakult szerkezete valószínűleg az elkövetkező években sem változik meg lé- nyegbevágóan, ugyanis olyan kevés a szántóföldünk, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési ágazat között már így is fennálló aránytalanság elmélyülésének kockázata nélkül aligha gondolhatnánk bizonyos jövedelemgyarapító vállalkozásokra. Bármilyen kevés a szántónk, a gabonatermesztés fejlesztését stratégiai feladatnak tekintjük. A hozamokat illetően nincsenek gondjaink - például a múlt évben is 18 százalékkal több gabonát termeltünk a tervezettnél -, viszont annál rosszabbul állunk a minőséggel. Évek óta

tervezgetjük, hogy több kenyérgabonát és sörárpát fogunk értékesíteni, s ezzel javítjuk a hektáronkénti bevételeinket, de az elképzeléseinket a múlt évben sem sikerült maradéktalanul megvalósítanunk. Hasonló kudarcok a jövőben döntően befolyásolhatják gazdálkodásunk eredményességét, sőt veszélyeztethetik pénzügyi önállóságunkat. Ugyanúgy figyelmeztető a hüvelyesek termesztésénél tapasztalt eredménytelenség. A jó elövete- mények területének növelése és a vetésforgó optimalizálása érdekében kezdtünk hüvelyesekkel foglalkozni. A vállalkozás pénzügyi vonatkozásai sem lebecsülendők, viszont bosz- szantó, hogy a kezdeti siker után például a múlt évben csupán 28 százalékra tudtuk teljesíteni a termelési feladatot. Meglátásunk

szerint, nagyobbrészt az emberi hozzáálláson múlik, mikor tudjuk ismét elfogadható szintre emelni a termelést.

A részleggyüléseken sok bírálat érte a takarmánytermesztést. Okkal, ugyanis a növénytermesztés eredményességén kívül az állattenyésztést is kellemetlenül érte, hogy ismét visszaesett a takarmánytermesztésünk színvonala. Ez főleg a silókukoricára vonatkozik, és sajnos nem csupán a mennyiség

tekintetében. Szénából szintén többet és jobb minőségben kell bekészítenünk, mert a drága abrakot csak kifogástalan minőségű tömegtakarmányokkal lehet kiváltani.

Az ún. speciális növénytermesztési ágazatban két fontos növényünk van. Annyi bosszúság után a szőlő némi örömet szerezhetett volna, csakhogy most meg nem bírtunk a lisztharmattal. Nagyobbrészt a munkaerőhiánynak köszönhető, hogy a betegség egyes parcellákon 40 százalékkal csökkentette a szőlőtermést, de jobb munkaszervezéssel talán mérsékelni lehetett volna a veszteséget. Ez azért is megfontolandó, mert a vegyszeres gyomirtást illetően, hasonló problémáink voltak. Ha ilyen gondok miatt a kedvező évjáratokban is csupán 35 százalékra fogjuk teljesíteni a termelési feladatokat, akkor a szőlőt aligha tekinthetjük a nyereségességet javító kultúrának.

Jó hagyománya van nálunk a dohánytermesztésnek. Mint általában, tavaly is jó hozamot értünk el, s hozzávetőlegesen 25 százalékkal több dohányt termeltünk a tervezettnél. Nem sokáig örülhettünk az eredménynek, mert kiderült, hogy az 1985 óta egyre hanyatló minőség ezúttal 400 ezer koronánkba került. Tekintve, hogy nagyrészt a dohánytermesztés jövedelmezőségétől függ szövetkezetünk gazdasági helyzete, ezentúl nagyobb figyelmet kell szentelnünk a minőségnek. Annál inkább, mivel az új felvásárlási árak szintén erre ösztönzik a termelőket. Ugyanúgy, mint például a tejtermelésben, ahol tavaly - részben mennyiségi, részben minőségi problémák következtében - kerek egymillió koronát „sikerült" elszalasztanunk. Elvben sok mindenre hivatkozhatunk, mégis valószínű, hogy bennünk van a hiba, hisz a 32,2 százalékunkkal szemben több mező- gazdasági vállalat a tejnek legalább a 80 százalékát képes a lehető legjobb áron értékesíteni. Lehetőségeinket - és persze a mulasztásunk nagyságát - érzékelteti az a tény, hogy egyike vagyunk azoknak a mezőgazdasági vállalatoknak a Rimaszombati (Ri- mavská Sobota) járásban, amelyek technikai szempontból a legjobban felkészültek a szigorúbb minőségi követelmények teljesítő- sére.

BUDAY ISTVÁN, a gesztetei Béke Építője Efsz elnöke

Élni kell a lehetőségekkel