Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-10 / 10. szám

Tudományos kutatómunka - magas színvonalon

Hetvenéves a brnói J. E. Purkyné Egyetem

A brnói J. E. Purkyné Egyetem ebben az évben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Az 1919-ben alapított „második cseh egyetem“ indulásától kezdve jelentős szerepet játszik nemcsak Morvaország, hanem egész társadalmunk szellemi életében. Nemzetközi viszonylatban is jelentős eredményeket tud felmutatni, elsősorban az orvostudomány és a biológia, a társadalomtudományok közül pedig a történelemtudomány és a filológia területén.

Bedrich Öeresnák professzorral az egyetem rektorával az évforduló alkalmából beszélgettünk.- Professzor úr, mindenekelőtt megkérném, vázolja fel röviden az egyetem történetét. Mikor ünnepük az évfordulót?-Csak ősszel, november 13-15 között, hiszen a tulajdonképpeni oktatás 1919. november 12-én kezdődött meg az orvosi és a jogi karon. A legelső előadást Edward Babák orvosprofesszor tartotta. Egy nappal később volt az első hallgatók ünnepélyes „beiktatása". Bár történészként azt kell mondjam, hogy a kezdeteket 1919. január 28-tól kellene számítani, ugyanis a nemzetgyűlés akkor fogadta el az 50-es számú törvényt a brnói egyetem megalapításáról. A morva történelem ide vezető szálai azonban még ennél is messzebbre nyúlnak vissza. Az ún. második cseh egyetemért már a múlt század közepén elkezdődött a küzdelem, amelyből kivette részét az ún. nagy peticiós mozgalom 1848-ban, majd különböző egyesületek, mozgalmak, intézmények és magányszemélyek hallatták hangjukat. Később a bécsi kormány Bukovinában, a mai Csernovciben alapított egyetemet, majd ismét egy másik, a Ivovi egyetem kérdése került előtérbe. Végül csak az önálló csehszlovák állam törvényhozó testületé döntött egyetemünk megalapításáról. Az intézményt akkor Masarykról nevezték el, nem azért, mert ó volt az elnök, hanem mert, mint Purkyné vagy a nemzeti mozgalom más képviselői, valóban sokat tett az egyetem ügyében. Eleinte négy kar működött, az orvosi, a jogi, a bölcsész- és a természettudományi, de az utóbbi kettőn csak 1922-23-ban kezdődött meg az oktatás. A többi egyetemtől eltérően, nálunk már nem nyílt teológiai kar, ami természetesen összefüggött az „el Rómától" mozgalommal. Ez valóban kivételnek számított abban az időben, amikor a katolikus egyháznak még szilárd pozíciója volt az olomouci egyetemi szemináriumon. A brnói egyetem sorsa eleinte eléggé hányatott volt, abban az értelemben, hogy az oktatás voltaképpen provizórikus körülmények között folyt. Az épület, amelyben most tartózkodunk, ha nem tévedek, csak 1961-ben készült el. A jogi kar volt épületét az Antonín Zápo- tocky Katonai Főiskola használja. Az egyetem körüli viták különösen 1923-ban és 1925-ben éleződtek ki, amikor az oktatásügyi minisztérium részéről olyan konkrét javaslatok hangzottak el, hogy a bölcsészkart át kell helyezni a bratislavai Komensky Egyetemre, amely egyúttal Morvaország részére is képezhetne szakembereket. 1933-34-ben pedig - takarékossági okokból - egyenesen meg akarták szüntetni a bölcsészkart és a természettudományi kart. A helyzet 1939. november 17-én vált kifejezetten válságossá, amikor a többi cseh felsőoktatási intézményhez hasonlóan, a Gestapo és az SS elfoglalta az egyetem épületeit, kollégiumait, s még azon a napon „átnevelés" céljából elhurcoltak vagy háromszáz diákot a Sachsenhausen- oranienburgi koncentrációs táborba. Az egyetem tanárai közül is sokan váltak a Heydrich-korszak áldozataivá. A háború utáni indulás új fejezetet jelentett az egyetem történetében. 1946-ban megnyílt a pedagógiai kar, amelyre égetően szükség volt Morvaországban. Extenzív tanfolyamok formájában ugyan már 1921-től kezdve létezett nálunk pedagógusképzés, különböző speciális főiskolai tanfolyamok nyíltak tanítók számára. A kar megnyitását éppen a szervezetten fellépő morva pedagógusok harcolták ki. Érdekességként elmondom, hogy a kar első dékánja a nagy tekintélyű Frantisek Trávnícek akadémikus volt, aki később az egyetem rektora lett.- Milyen karok vannak ma az egyetemen?-Orvostudományi, jogi, természettudományi, pedagógiai, valamint bölcsészkar.

• Bedrich Ceresnák professzor, az egyetem rektora

A jogi kart negyvenkilencben megszüntették, hatvankilencben pedig - húsz év szünet után - ismét megnyitották, akkor újra szükség lett jogászokra.- Milyen kutatási feladatokon munkálkodnak?- Bekapcsolódtunk például a szovjet In- terkozmosz programba. Ludvík Novák professzor vezetésével a mi fiziológusaink oldották meg a szövetek különleges körülmények közötti oxigénellátásával és a hócserefolyamatokkal kapcsolatos problémákat. Egy újabb együttműködés lehetősége ismét előtérbe került a múlt évben, az Interkoz- mosz program huszadik évfordulója kapcsán. Másik jelentős kutatási területünk a szívsebészet. Vaskő professzor vezetésével jelentős eredményeket értünk el a szívműködés művi úton történő serkentése, a múszíwel történő helyettesítés, valamint a szervezet immunitásának kérdéskörében. Az imént járt itt éppen Dvorak professzor, a szocialista országok tekintetében első lombikbébi „atyja". Kutatócsoportja ezen a téren azóta is sok jelentős eredményt mutatott fel. A természettudományi karon elsősorban szilíciumkutatással és szilárdtestfizikával foglalkoznak, együttműködve a roznovi Teslával. A biológiai és a paleontológiái tanszéket tavaly Állami Díjjal tüntették ki. A társadalomtudományok közül pedig főleg történelemkutatásunk jelentős. Morvaország történelmével foglalkozunk, és olyan munka összeállításán dolgozunk, amely a modern történelemfelfogás értelmében Morvaországot nem regionális szemszögből láttatja, hanem a cseh nemzeti történelem részeként fogja fel múltját.- Jelentős kutatási eredményeik hallatán, felmerül bennem a kérdés: milyen az egyetem műszaki ellátottsága?- Erre igyekszem úgy válaszolni, hogy ne tűnjék dicsekvésnek, de olyasminek sem, hogy túl sötéten látom a helyzetet. Tavaly volt a leggazdagabb évünk: a nemzetközi vásáron hatmillió korona értékben vásárolhattunk külföldi műszaki berendezéseket. Ez az összeg nem kevés, de ha azt vesszük, hogy a leggyorsabban fejlődő szakágazatokban évről évre óriási mértékben emelkednek a kiadások, azt kell mondjam, hogy még sokkal több pénzre lenne szükség. Semmiképpen sem kell azonban attól tartanunk, hogy szakmailag nem tudjuk kellőképpen felkészíteni a hallgatóinkat. Végzőseink szakmai tudására még nem volt panasz. Más kérdés, hogy a fiatalokra ma általában jellemző a passzivitás, az, hogy kerülik a személyes felelősségvállalást, nem törekszenek vezető beosztásra. De maradéktalanul elvégzik és szeretik is a munkájukat. Visszatérve az egyetem műszaki ellátottságára, tudvalévő, számos műszer annyira drága, hogy számunkra gyakorlatilag hozzáférhetetlen. Ezeket a gondokat úgy próbáljuk megoldani, hogy üzemekkel működünk együtt. Az ő laboratóriumi berendezéseiket használjuk, vagy a közvetlen segítségükkel igyekszünk elkészíteni a szükséges berendezéseket. Ilyen például a roznovi Tesla, a Slovácke Konzervárny. A helyzet azonban korántsem kielégítő, még így sem. Az oktatási intézmények műszaki ellátottságát ugyanis olyan szintre kellene emelni, hogy az iskolák határozhassák meg a műszaki fejlődést a gyakorlatban, nem pedig fordítva.- Vannak-e olyan szakterületek, amelyeket országos viszonylatban csak az önök egyetemén tanítanak?- Látja, őszintén szólva, ezen még sohasem gondolkodtam. Megpróbálom ezt most megtenni. Tény, régészeti tanszékünk egyedülálló az országban olyan tekintetben, hogy két saját „kutatóállomása", feltárási területe van: az egyik a Breclav melletti Pohansko, ahol egy ószláv település ásatásai folynak, a másik a Znojmo melletti Tésetice, ahol festett morva kerámia található. Az ásatásokat a mi archeológushallgatóink végzik tanáraik szakmai felügyeletével. Ezenkívül talán még a latin az a szak, amely az idén csak nálunk nyílt. Persze én csupán a csehországi helyzetet ismerem. A néprajzoktatásnak is jelentős hagyományai vannak nálunk, a latinhoz hasonlóan. Nem véletlenül emlegetjük olyan gyakran Ludvíkovsky, Novotny és Stiebitz professzorokat, akik az ókori kultúrák tanulmányozása terén értek el kimagasló eredményeket. Szintén egyedinek számít, hogy földrajzosaink - bár ezt a tárgyat tanítják nálunk másutt is - tavaly már másodízben vehettek részt egy sarkköri expedíció munkájában a Spitzbergákon, a Szovjet Tudományos Akadémia jóvoltából. Nyelvészeink is járnak külföldre, az angol szakos hallgatók például tízhetes tanfolyamokra Angliába, a leedsi egyetemre, amellyel baráti kapcsolatokat tartunk fenn.- Tanulnak-e egyetemükön magyar nemzetiségű diákok?- Igen, méghozzá nem kevesen! Éppen most olvastam egy érdekes felmérést arról, hányán végeztek itt, de a számadatok a mezőgazdasági főiskolára is vonatkoztak, és az mégiscsak nagyobb arányban vonzza a magyarokat. Mivel itt hagyományos tantárgyakat tanítunk, amelyek másutt is elérhetők, nem mindig mutatkozott irántunk különösebb érdeklődés a magyarok részéről, meg Szlovákiából általában. A magyarlakta területekről, azt hiszem, csak az utóbbi tíz- tizenkét évben tapasztalható megnövekedett érdeklődés, már amennyire én ezt meg tudom ítélni, hiszen csak azóta van erről áttekintésem, amióta a rektorátuson dolgozom. A magyarok leginkább az orvostudományi karon tanulnak.- Milyen a magyar hallgatók felkészültsége? Elégedettek lehetnek-e velük?- Mindig is értékeltük, hogy nagyon ügyes, tehetséges diákok jönnek hozzánk, tudásukkal, felkészültségükkel soha nem volt gond. Nyelvi nehézségeik kezdetben vannak, hiszen a cseh nyelv a szlovákhoz sokban hasonlít, ugyanakkor mindkettő meglehetősen távol áll a magyartól, az agglutináló nyelvtől. Ennek ellenére, azt hiszem, a magyar nemzetiségű hallgatók nyelvi nehézségei megszűnnek az első évfolyam befejezésével, miután átverekedték magukat az első akadályokon, és nem utolsósorban az igényes anatómiavizsgán.- Oktatnak magyar nyelvet is egyetemükön?-Hogyne. 1966 óta hungarológiai kabinet működik nálunk, Prazák docens vezetésével, aki 1955-tól dolgozik itt a cseh-ma- gyar történelmi és kulturális kapcsolatok elemzésén. Ö mint hungarológus nemcsak a magyar történelmet ismeri, hanem behatóan foglalkozik a magyar irodalommal is. Régebben szintén tanítottak nálunk magyart, de azután egy hosszabb szünet következett, be kellett látnunk, hogy a magyar nem épp könnyű tárgy a mi cseh anyanyelvű hallgatóink számára. Pillanatnyilag nem is tudnám megmondani, hogyan és hol érvényesültek ezzel a nyelvvel akkori ab- szolvenseink. Egyébként éppen a minap beszélgettem a tanszékvezető tanárral, akitől megtudtam, hogy megérkezett Magyar- országról az új lektor. Ez azzal jár, hogy átdolgozzák az egész tantervet. A magyarságkutatásnak is megvannak nálunk a hagyományai. Harmincötben jött hozzánk Jo- sef Macűrek professzor, aki Délkelet-Euró- pa történelmével foglalkozott, és valóban elkötelezett, fanatikus kutatója volt a magyar történelemnek. Azt hiszem, nálunk ö írta meg elsőként - ahogy ö nevezte a „magyarok történetét". (Déjini MacTarű a uhorského státu - a szerk. megj.) Annak idején nagyon színvonalasan működő hungarológiai osztálya volt az egyetemnek, Macűrek professzor jóvoltából. Az átlala megkezdett munkára épített ezután Prazák docens. Az elmúlt évben magyar-francia szak nyílt nálunk, az idén pedig magyar-angol kombináció, ami azt tükrözi, hogy a modern filológia értelmében a magyart is a modern nyelvek közé soroljuk. Talán még azt tenném ehhez hozzá, hogy tovább építjük kapcsolatainkat a szegedi, a debreceni és a budapesti egyetemmel is.

HARASZTI ILDIKÓ

lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll

Viszockijnak — szeretettel

A moszkvai közönségnek nem kellett bemutatni Manna Vladyt, a népszerű, orosz származású francia színésznőt, amikor január végén a Taganka színház színpadára lépett. Ezúttal azonban egészen új szerepben mutatkozott be a szovjet fővárosban - a Vlagyimir, avagy a szárny aszegett repülés című könyv írójaként, amelyben Viszockijnak, a negyvenkét éves korában, 1980 nyarán tragikusan elhunyt színész-költö- dalénekesnek, volt férjének állít emléket. Az orosz nyelven most először megjelent kötetet Viszockij születésnapjára, január 25-re időzítette a Progressz könyvkiadó. (Az 1987-es francia kiadás megjelenését követően hozzánk, a magyar olvasókhoz is eljutottak a könyv egyes részletei Ádám Péter fordításában, melyeket a Filmvilág 1988/2., 3., 4. száma közölt.)

..Mindenféle koncepció nélkül fogtam hozzá az Íráshoz - mondta Marina Vlady -, mintha csak levelet Írnék neki. Mintha csak egy időre kellett volna elválnunk. Azt akartam érzékeltetni, hogy Vologya mennyire szerette a hazáját, mennyire sebezhető ember volt, menyire szenvedett, ha bármiféle igazságtalanságot tapasztalt Ha elolvashatná ezt a könyvet, megértené, hogy a szeretet vezérelte a toliamat."

A könyv nem egyszerű „anekdotagyűjtemény", nem pletykákat halmoz egy híres emberről, hanem vallomás a szerelemről, egy mély kapcsolatról, egy házasság viharos tizenkét évéről, kép egy önpusztító művészről, aki alkohollal, majd morfiummal siettette korai halálát, s aki hazája talán legnépszerűbb embereként hiába várt hivatalos elismerésre egy életen át.

A hatvanas-hetvenes évek művészetpolitikája Viszockijt nem fogadta be. Megalázott és kiszolgáltatott volt az élete. Mindvégig egyetlen verssora sem jelent meg, nemhogy kötete. Egyetlen lemezét sem adták ki életében soha Pedig népszerűsége „felért a csillagokig": a szovjet űrhajósok űrutazásaikra is magukkal vitték kazettáját. Ot évvel halála után a krími obszervatórium csillagászai róla nevezték el Vladviszockijnak a Mars és a Jupiter pályája között felfedezett új aszteroidot. Hét év telt el halála után, amikor posztumusz Állami Díjjal tüntették ki. Lemezei, magnófelvételei (amelyeket rajongói azelőtt csak fellépésein rögzíthettek, majd terjesztettek szerte az országban) ma a Szovjetunióban állami üzletekben kaphatók. Verseinek eddigi legteljesebb gyűjteményes kiadása most van előkészületben.

Marina Vlady visszaemlékezéseiben felidézi Viszockij Hamlet-alakítását, Ljubimov híres Shakespeare-rendezé- sében.

„Az előadás után egy véres, életre-halálra vívott harc képe marad meg a nézőben - emlékezik könyvében Marina Vlady. - A hős elbukik, de az igazság napfényre kerül. A kétségek közt gyötrődő Hamlet végül kezébe veszi sorsát, és kierőszakolja a tragikus végkifejletet. Amikor halálra sebzetten elmondja az utolsó szavakat, a nézők a fájdalomtól bénán, még hosszú percekig nézik dermedten a színpadot. Te pedig félmeztelenül, görcsbe merevült izmokkal, csatakosan, mint egy megfuttatott paripa, a sok őrjöngéstől és üvöltéstől három kilóval soványabban, csak azután egyenesedsz fel, hogy eltöltöttél néhány percet az előadást lezáró teljes sötétségben. "

Egy ilyen Hamlet-elöadás közben, Szamarkandban jelzett először Viszockij beteg szíve, amikor összeesett a színpadon. Akkor még visszahozta öt az életbe a szivébe adott injekció. De pontosan egy év múlva, 1980. július 25-én meghalt.

Idei születésnapján újra feltámadt a híres költő és színész képe szeretett színházában, a Tagankán, a Vlagyimir Viszockij című előadásban, és csakúgy, mint nyolc évvel ezelőtt egy bemutatón, a közönség a darab rendezőjeként a nagynevű Jurij Ljubimovot köszönthette ismét. (hó)