Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 10. szám
Z árszámadó közgyűlés. Több évtizedes múltra visszatekintő földműves-szövetkezeti hagyomány, évenként ismétlődő, mégis mindannyiszor nagy esemény a tagság életében. Ezt bizonyítja az ünnepi külsőség és öltözet, de még inkább a felelősségtudat, hogy az elemzés, értékelés pontos legyen, mert csakis az ilyen mérleg mutatja meg, hogy hol vannak még tartalékok, fejlesztési lehetőségek. Ezek a közgyűlések jellemzői, s ilyen szellemben, céllal tartották zárszámadásaikat évről évre a Bátorkeszi (Vojni- ce) Efsz tagjai is. Napokkal ezelőtt Szegi István alelnök, a pártalapszervezet elnöke idei közgyűlésüket mégis rendhagyónak minősítette.- Sorrendben immár a huszonhete- dik közgyűlésünk volt a legutóbbi, mégis új és nagyszerű élménnyel gazdagított. Először választottunk elnököt két jelölt közül, titkos szavazással. A 478 szava- zocédula között csak tizenhét volt az érvénytelen. Például azért, mert valószínűleg idősebb tagjaink közül néhá- nyan a figyelmeztetés ellenére nem az egész nevet, hanem csak a vezetéknevet húzták át, vagy áthúzás helyett az egyik jelölt nevét bekeretezték. Rosszindulatot bizonyító áthúzási mód, bejelölés vagy megjegyzés egyetlenegy sem akadt. Ez egyrészt tagjaink felelős gondolkodásmódját bizonyítja, másrészt azt, hogy a választást sikerült valóban gondosan előkészíteni. önértékelésből jeles Szlovákiai méretű kimutatás hiányában egyelőre csak találgatni lehetne, hogy hány földműves-szövetkezet elnöke mondhatja el azt, amit Cséplő Gábor mérnök, a bátorkeszi elnök: „Engem két jelölt közül, titkos szavazással választott meg a tagság". Háromszázhetvenen adták rá voksu- kat. A tények ismeretében a helyzet egyértelmű, de mintegy két hónapon át, a jelölési időszakban nem így volt.- Idegesítette a bizonytalanság? A vesztés lehetősége?- Nem. Különben aligha vállaltam volna a jelölést, hiszen mindkettőnk esélyei azonosak voltak. A pártbizottság, majd taggyűlésükön a kommunisták is úgy látták helyesnek, ha a szövetkezet tagsága az új elnököt a legdemokratikusabb formában választja meg. Kommunista vagyok, a döntés valódi célját megértettem és elfogadtam.- És ha vesztett volna9 - Ugyanazt mondanám, amihez a választást megelőző két hónapon át tartottam magam. Közel másfél évtizeden át zootechnikusként dolgoztam. A szakmámat szeretem, értem, és életcélomnak is el tudom képzelni. így annak a belső érzésnek még csak a legkisebb jelét sem tapasztaltam önmagámban, hogy ha rám szavaznak kevesebben, vesztes leszek. Remélem, senki sem veszi túlzásnak, ha úgy fogalmazok, hogy jelölttársammal, ágazatvezető kollégámmal mindvégig kéz a kézben haladtunk. Nem ígértek teljesíthetetlent-- A két jelölt öt részleggyűlésen lépett fel közösen választói előtt. De nem amolyan szokványos életrajzszerü bemutatkozások voltak ezek, hanem véleménycserék a javából. Egy-egy alkalommal három-négy órán át sorolták a jelenlévők kérdéseiket, észrevételeiket és javaslataikat egyik vagy másik, esetenként mindkét jelölt címére. Semmi sem maradt megválaszolatlan, öröm volt hallani, tapasztalni azt a nagyarányú véleménycserét, amit a tagok között ezek a „korteshadjáratok" kiváltottak - hangsúlyozta a pártelnök.- Egyikünk sem ígért lehetetlent, kevés munkát és nagy keresetet - így az elnök. - Éppen fordítva, nagyon reális képét adtuk lehetőségeinknek és a gazdálkodási elvárásoknak. Elmondtuk, hogy a megnehezedett feltételek közepette hol látjuk a járható utakat. Azt, hogy munkadíjat csakis a valós munkáért, a teljesítményekért adhatunk. Az önellátás és az önfinanszírozás ezt egyszerűen szükségszerűvé teszi.- A bizalmat megkapta. Titkos szavazáson. Mint embernek ez mit jelent?- Egyetlen szövetkezeti elnökről sem feltételezem, hogy tisztségét félvállról veszi, vagy helyzetét saját előnyére hasznosítja. Még akkor sem, ha kézfelemeléssel választották meg. A titkos szavazás erősíti a felelősségtudatot. Bizonyítanom kell azok előtt, akik rám szavaztak, de annak a közel száznak is, akik úgy vélték, hogy az elnöki tisztségre jelölttársam lett volna alkalmasabb És ami még ezeknél is fontosabb, bizonyítanom tettekkel és eredményekkel kell. Nem szépen megfogalmazott szólamokkal, hogy mit és miért nem teljesítünk. Nehéz lesz, de nem lehetetlen Azt, hogy Cséplő Gábor mennyire nehéz időszak kezdetén lett elnök, az üzemgazdász, Veronika Kubovicová rövid összefoglalója mindennél jobban érzékelteti.- Tavaly a tervezett 9,1 millió korona helyett 5,5 millió korona nyereséget értünk el. A 75 millió korona bruttó mező- gazdasági termelés három millióval volt kevesebb a tervezettnél. Ugyanennek az idén 107 milliónak kellene lennie. A hatékonysági mutatókat szintén javítani kell, hisz 1988-hoz viszonyítva a földadó több mint kétszeresére nőtt, a tavalyi nulla értékkel szemben a munkadíjak adójaként az idén 11 millió koronát fogunk kifizetni, és kerek száz százalékkal nagyobbak a kölcsönök kamatai. Az elnök mindennek ellenére bizakodó. A falunkban élő családok többsége a szövetkezetben dolgozik, életüket a közös eredményei nagy mértékben meghatározzák. Ez adja a reményt, hogy javító szándékú elképzeléseink valóra váltásához tagjaink többségét sikerül felsorakoztatni. Egységesen és egy emberként, ahogy az a választáson is volt. Erősíti az elnöknek a tagság segítségébe vetett bizalmát, Jiogy csakis természetes és teljesíthető terveket szőnek.-A munkaidő és a gépek jobb kihasználása, -a napi egyéni teljesítmények pontos nyilvántartása;- az érdem szerinti munkadijazás általánossá tétele és elmélyítése, a személyes munkafeladatok és a felelősség pontos meghatározása, illetve következetes számonkérésé, a szövetkezeti vagyonnal való bánásmód - sorolta jelszavasán az alapvető követelményeket. További mondatai bizonyították, hogy valamennyi mögött konkrét elképzelés áll.- Legkésőbb márciusban a szövetkezet az elnöktől kezdve, és mondjuk a telepőrrel végezve, mindenkivel szerződést köt. Kinek mi a konkrét feladata, miért (elel, mit kell elérnie. Aki kötelességeinek teljesítésére nem lesz képes, annak megköszöni az együttműködést. Bevezetjük az éjszakai műszakokat, hogy kevesebb géppel is győzzük a munkát, valamint azt, hogy mindenki naponta jelentse, milyen munkát végzett, mennyit teljesített. Ahogy az ágazatvezetők látják Hogy mindezt komolyan gondolják, arról már az elnökkel folytatott megbeszélésünket megelőzően meggyőződhettünk. Miközben Mácsadi József mérnök, föagronómus részletezte az ágazatra váró feladatokat, eszmecserénk két kiegészítő beszélgetéssel gazdagodott. Egyik látogatója jelentette, hogy aznap a munkacsoport mennyi istállótrágyát hordott be a melegágyakba. A másik jelentés a lucernatáblákon időszerű, vegyszeres gyomirtással volt kapcsolatos. Ennek a munkának az ágazatvezetö személyesen is utánanézett Rövid távollétében Katus József mérnök, fözootechnikus összegezte a fő feladatokat.- Tavaly elértük a 4088 literes fejési átlagot, így tejeladási tervünket túlteljesítettük. Az idén a tejhozam állandósítása mellett a minőség javítására összpontosítjuk a figyelmet. Mindenekelőtt ösztönzőbb díjazási rendszert vezetünk be. Húseladási tervünk teljesítésében tavaly 17 százalékkal maradtunk adósak. A sertéshizlaldában rövidesen befejezzük a technológia korszerűsítését. Az ún. nedvesetetéssel, valamint az élelmiszer-ipari melléktermékek hasznosításával és az ösztönzőbb bérrendszerrel az említett hiányt pótolni lehet, sőt kell. A legnagyobb gondot a marhahús-eladási terv teljesítése okozza. A fejlődést feltételező típusváltás előnyei legkorábban két-három év múlva mutatkoznak meg, addig a takarmányozásban és az állatgondozók munkájában rejlő tartalékokat kell jobban kihasználnunk. A növényfermesztési ágazat felelős irányítói is a hatékonyság fokozásának lehetőségeit keresik.- Közel 3200 hektár szántón gazdálkodunk, öntözési lehetőség nélkül. Az idén 1988-hoz viszonyítva 50 hektárral csökkentettük a búza, ugyanakkor 140- röl 200-ra növeljük a napraforgó vetés- területét. A rendszerben és nagy gonddal termesztett cukorrépa jövedelmező növény, akárcsak a sörárpa, Így vetés- területüket növeljük. A tavalyi szinten tartjuk a szemes kukorica vetésterületét, a zöldségkertészetben pedig kihagyjuk a hat hektáron ipari célokra termesztett paradicsomot. Tavaly az eladási-felvásárlási bonyodalmak miatt jócskán ráfizettünk a termesztésére, s ezt a kockázatot nem vállaljuk újra. A föagronómus szavai tükrözik, hogy az új gazdálkodási feltételek közepette a növénytermesztők tervezetét milyen szempontok határozták meg. A kötelező tervmutatók és a társadalmi megrendelés mellett nem hagyhatják figyelmen kívül a hatékonyságot, de azt sem, hogy a felvásárlók és feldolgozók felelősségérzete és a termelőkhöz való viszonya mennyiben könnyíti, illetve nehezíti az adott növény termesztését. Ez utóbbi tények meghatározó szerepe a jövőben csak növekedni fog, amit egyetlen megrendelő sem hagyhat figyelmen kívül. EGRI FERENC Lehet, hogy kissé fellengzős, ám minden hatáskeltést mellőző a címbe foglalt állítás. A másfél órás beszélgetés közben ugyanis riportalanyom többször említette, s bizonyítandó aprólékosan elmesélte életét. Persze már amire emlékezett. Hiába. Nem fiatalasszony Bíró Júlia. Augusztus 17-én kilencvenéves lesz. Ülök vele szemben, hallgatom, és az emlékfoszlányokból, élettöredékekből kirajzolódik előttem egy küzdelmekkel teli élet. Könnyű kiszámítani, mikor született, mégis leírom: 1899-ben. Enyhe borzongással nézem az évszámot. Hiszen ez még a múlt század! Mennyi eseményt, a történelem egy darabját megélt asszony!-Az első világháború a szülőfalumban Nádszegen (Trstice) ért. Éppen folyt az aratás, jöttek az emberek a hírrel, hogy kitört a háború. Jóformán még gyerek voltam, mit értettem a szón! Aztán a bátyám eltűnt a harcokban, s nagy sokára tudtuk meg, hogy valahol Doberdónál lelte a halálát. Szegény jó édesanyám majd belepusztult a bánatba. Pedig hat gyereke volt. Aztán az idősebb nővérem és férje hajóra szálltak. Az újvilágba indultak a vélt jobb élet után. A nyílt tengeren elsüllyesztették a hajót... meghaltak mindahányan. Én voltam a legfiatalabb, én még tartom magam. Csak hát, kedves, ebben a korban már ajándék minden nap. Tavaly még a kertben is dolgoztam. Termeltünk paradicsomot, uborkát, még eladásra is. Kicsit elóreugortam; szóval ott hagytam abba, hogy... (vége volt az első világháborúnak) ...igen, igen. Utána nem sokkal férjhez mentem Bratistavába. Az uram a bíróságon dolgozott, szépen éltünk, két fiunk született, aztán épp hogy csak tíz hónapos volt a gyerekek közül a kisebbik, amikor meghalt az apjuk. Gondolja el! özvegyen maradtam a régi, mostoha világban Most már ötvenegy éve egyedül, társ nélkül élek. A kicsinyke segélyből, meg a fehérneműk javításából élünk. A Duna utcában laktunk, ott ért bennünket a második világégés. Hát, kedves, azok valami szörnyű esztendők voltak. A bombariadókat, a szirénák hangját nem tudom elfeledni. Ahogy rohantunk az óvóhelyre, hallottuk a becsapódást. Elvesztettük ismerőseinket, barátainkat...! 1949-re aztán olyan légkör alakult ki a városban, ami miatt az elköltözést választottam. Kisebbik fiammal először a nővéremnél, később itt Nagyabonyban (Veiké Blahovo) húztuk meg magunkat. Itt aztán végleg letelepedtünk, házat építettünk a fiammal közösen. Úgy az ötvenes évek elején, - várjon, mikor is alakult a szövetkezet? Hát ha jól emlékszem, ötvenben.. ., na szóval én is beléptem, aztán arra a hamrincvalahány szövetkezeti tagra főztem, akik az alapítók voltak. A későbbi években inkább a szabadban való munkát választottam, talán mert valamivel többet fizettek érte, pedig az is igencsak kevés volt. Tíz évig voltam aktív tagja a gazdaságnak, s megfordultam a növénytermesztés különböző részlegein. Dolgoztam a szőlőben, a dohányban, a kertészetben, de akármilyen társadalmi munkát szerveztek én a jelentkezők között voltam. Jaj, maga még milyen fiatalka! De soha nem fog annyit dolgozni, mint én. Ez a világ már nem olyan. Itt mindenkinek megvan a lehetősége a munkához, biztosított a betevő falat. Én mindenkit szeretek. Ha kértek, segítettem a rászorulókon. Látta a ház falán a vöröskeresztes táblát? Hosszú-hosszú évek óta tagja vagyok a szervezetnek. De ugyanúgy a nöszövetségnek és sokáig a Csemadoknak is. Funkciót soha nem vállaltam egyik szervezetben sem. Nem köthettem le magam, a ház körül itt ez a nagy kert, sok munkát adott mindig. A nagyobbik fiam már nyugdíjas, ott két fiú unoka van, meg már négy dédunoka is. A kisebbik fiam még dolgozik, fia, lánya van. Nézze, ma kaptam levelet a katonaunokámtól. Jaj, drága jó gyerek, még 226 napja van hátra, istenem, alig várom, hogy itthon legyen. Tudja majdhogynem én neveltem kicsi korától, aztán az ember szeretetre vágyik, megöregedve tán még jobban. Hogy mi a titka a szellemi frissességnek? Az egészségem. Annak a titka pedig a munka a munkaszeretet, a kitartás és a hit. Soha senkit nem bántottam. Én minden embert szeretek, becsülök, még ha úgy érzem, hogy nem jó hozzám, akkor is. Úgy szeretném meghálálni egy-egy ember jóságát. Nézze, milyen kézimunkát ,,gyártok" az abonyi asszonyoknak...! Ugye ilyent még nem látott? Fiatalasszony koromban láttam egy jómódú családnál, most öregségemre ennek készítésével foglalatoskodok Maradék anyagból vannak összevarrogátva. Kézzel, mert így szebb. Csak hát a virágok már nem sikeredtek olyan szépre, mert remeg a kezem. Olvasni már keveset bírok, szemüveggel is nehezemre esik. Az utóbbi időben a televízió sem tud annyira lekötni. Tegnap csirkét vágtam, abból készül a mai ebéd De vegyen, kedves, a süteményből, vasárnap készítettem, a fiam is szereti. Eldolgozgatok így télen benn a lakásban, most meg hogy ilyen szép tavaszias az idő, jobban kimerészkedek Hétvégén az ablakokat fogom megmosni, de a függönyök sem kerülik el a kimosást. Jaj, hát ne nézzen már rám olyan csodálkozó szemekkel. Nem olyan nagy munka az. Nincs nekem semmi bajom. Csak a lábaim fájnak néha De hát csoda? Visznek engem idestova kilencven éve .. SZITÁS GABRIELLA a hrnuh d nwiniiK Rendhagyó elnökválasztás után a hétköznapokról Cséplő Gábor mérnök, a bátorkeszi szövetkezet új elnöke (Dr. Kovács Imre felvétele)
