Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 9. szám
Beszélgetés SIDÓ ZOLTÁNNAL, a Csemadok KB elnökével- Javaslom, tekintsünk el az évfordulós beszélgetésekre jellemző tiszteletköröktöl, az elmúlt negyven évben elért eredmények felsorolásától. Tudjuk, mi a Csemadok, mit tett le a közös asztalra, amiként többé- kevésbé közismert az is, hogy voltak eddigi életében nemcsak sikerek, hanem ugyanúgy kudarcok, volt idő, amikor a legmagasabb politikai fórumokon szóltak róla elismeréssel, és volt olyan, amikor maga a tagság nem érezte jelentőségét, némely értelmiségiek meg csupán legyintettek, mondván, ha Csemadok, akkor cimbalomzenekar, semmi több. Vajon napjainkban mi a helyzet, milyen a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének, mint egésznek, a társadalmi rangja?- Induljunk ki abból, hogy szövetségünk a Nemzeti Front társadalmi szervezete. Ez azt jelenti, hogy sajátos feladatai mellett olyan társadalmi feladatok megoldásán is fáradozik, melyek a Nemzeti Front ismert dokumentumában találhatók. Ez a dokumentum a politika alakítására, megvalósítására és ellenőrzésére ösztökéli az egyes szervezeteket, ami esetünkben azt jelenti, hogy a Csemadok tagságának, szerveinek és szervezeteinek nemcsak lehetőségük, hanem egyenesen kötelességük foglalkozni minden olyan kérdéssel, amely szövetségünket, illetve tagjait érinti.- Például?- A települések közellátásával, a munka- lehetőségekkel, a környezet alakításával ugyanúgy, mint a kulturális vagy oktatásügyi problémákkal. Ezeket a helyszínen kell, kellene megoldani, a különböző szintű nemzeti bizottságokkal közösen. A nemzeti bizottságokról szóló törvény kimondja, hogy a Nemzeti Front szervezeteinek ajánlásaival és észrevételeivel érdemben kell foglalkozni, és ami jogos igényként merül fel, arra meg kell találni a megoldást. A szövetségünket érintő kérdések megoldása a Csemadok választott központi szerveinek a feladata. Elmondhatom tehát, hogy hazánk politikai, állami szervei partnerüknek tekintik a Csemadokot. Erről tanúskodik az a tény is, hogy szövetségünk vezetői olyan fontos testületek tagjai, mint az új alkotmányt előkészítő bizottság, a politikai rendszert vizsgáló szövetségi és szlovákiai választmány, az emberi jogok csehszlovákiai bizottsága, a Nemzeti Front szövetségi és szlovákiai központi szervei.- Ez lenne az egészről. De elmondha- tók-e hasonlók a járási bizottságokról, illetve titkárságokról, valamint az alapszervezetekről?- A Nemzeti Frontba tömörülő társadalmi szervezetek legfontosabb láncszeme az alapszervezet, hiszen tulajdonképpen az valósítja meg az alapszabályzatban is rögzített célokat, a tagság mozgósításával. Mi ezen a szinten még nem lehetünk elégedettek ilyen szempontból, mert itt nem a központi szervekhez hasonló a társadalmi-politikai elismerés. Ennek egyik oka többek között az, hogy a Nemzeti Front többi szervezetei sem állnak a helyzet magaslatán, számos településen csupán formálisan léteznek. Járási szinten másként mutatkozik ez a probléma. A tizenöt járásunkból csupán háromban van képviselve szövetségünk a Nemzeti Front járási elnökségében, s úgy érzem, ez nem felel meg kulturális szövetségünk társadalmi súlyának.- Az okok után kutatva, másra is rábukkannánk, azt hiszem. Gondolok például arra, hogy nem mindenütt a legrátermettebb ember, illetve vezetőség áll az alapszervezetek élén. Aki éppen akadt, vagy hajlandó volt elvállalni a Csemadok-tisztséget, vagy akire sikerült ráerőltetni. Azaz, nem az érdeklődés, tehetség, képesség döntött a választásban. örömmel tapasztaltam az utóbbi években, hogy sok helyütt változott a helyzet e téren. Másrészt, úgy vélem, meg kellene erősíteni a Csemadok járási titkárságait. Elképzelhetetlen, hogy ezeket az apparátusokat alkotó, a titkárral együtt két- három ember felelősségteljesen és hatékonyan tud dolgozni több tucat alapszervezettel, hogy rugalmasan képes átfogni valamennyi tevékenységi területet, amiként az is, hogy kellő súllyal tudja képviselni a Csemadokot és tagságát az adott járás társadalmi-politikai életében.- Ez a kérdés összefügg azzal, hogy tevékenységünket évek hosszú során a Nemzeti Fronton kívül végeztük, az állam- igazgatási szervek irányítása alatt. Ez elsősorban az alapszervezetek tekintélyének, választott szervei jelentőségének a csorbításához vezetett. Természetesen, ezenkívül mást is figyelembe kell venni. Csak azok közül választhatjuk ki szervezeteink vezetőit, vezetőségi tagjait, akik elvállalják ezt a felelősségteljes munkát. Szeretném megjegyezni, valóban, a XIV. országos közgyűlésünktől számítva, valamint azóta, hogy újra tagja vagyunk a Nemzeti Frontnak, pozitív átalakulás tapasztalható alapszervezeteink vezetőségeiben. Ami a járási titkárságokat illeti, mi szintén megoldatlan kérdésnek tartjuk, hogy mindössze három ember végzi a teendőket még olyan járásokban is, ahol ötven vagy nyolcvan alap- szervezet, tízezer tag tevékenykedik. És a rendezvények száma több száz évenként. Nem a többi társadalmi szervezetre irányuló mutogatással akarom jelezni igényeinket hanem az elvégzett tömegpolitikai munka mennyiségére és minőségére hivatkozom. Ez teszi szükségessé járási titkárságaink személyi állományának bővítését.- Van rá esély?-Az átalakítás létszámcsökkentéssel is jár, szinte minden szférában. Szükségszerű folyamat. Ez azonban nem zárhatja ki a jogos igények kielégítését. A Nemzeti Front központi szerveiben is ez a vélemény. Ebből eredően vagyok derűlátó. Ki kell emelnem, hogy a Nemzeti Front Bizottsága jóakarattal kezeli az anyagi és műszaki ellátottságunkkal kapcsolatos kérdéseket is. Ennek eredményeképpen újult meg rövid idő alatt autóparkunk, s szerezhettünk be a mai kornak megfelelő tárgyi-műszaki eszközöket.- Ezek után hadd kérdezzem meg, véleménye szerint mennyire aktív a Csemadok- tagság. Mert az örvendetes tény, hogy különösen a közelmúltban jelentős mértékben növekedett a létszám - ma kilencvenöt ezer körüli -, ám eredményezett-e ez egyúttal erőteljesebb jelenlétet is, több és jobb munkát. Vetem fel ezt azért, mert például, ahogy hallottam, sok helyütt továbbra is a szokásos módon zajlottak le a legutóbbi értékelő gyűlések, azaz a beszámolókon kívül jószerivel egy-két protokoll-felszólalás hangzott el csupán, az emberek ültek és hallgattak. Mintha még mindig nem érződne eléggé, hogy a Csemadok a Nemzeti Frontba tartozik, következésképpen, hogy tagjai úgyszólván minden közérdekű problémához hozzászólhatnak.- Számot tartalmaz a kérdés, hadd válaszoljak én is számokkal először. A különböző művelődési és művészeti rendezvényeinket mintegy másfél millió érdeklődő látogatja évenként. Nyolcszáznál több az amatőr művészeti csoportok száma, ezekben közel húszezer ember tevékenykedik. Nem kívánom felsorolni az egyes művészeti ágazatokban, illetve művelődési formákban megvalósított rendezvényekről szóló adatokat, de azt azért megemlítem, hogy például csak az írószövetség magyar szekciójának harmincöt tagjával egy-egy járásban húsz író-olvasó találkozó jön létre évenként, ami még akkor is figyelemre méltó, ha ez az átlag az egyes járások között mutatkozó lényeges aránytalanságok alapján alakul. Én a tagság aktivitását nem a énekkarokban, tánccsoportokban, színjátszó együttesekben, a közművelődési klubok pódiumain fellépő szereplők számával mérem. Nem mindenki táncolhat, dalolhat, szavalhat. Szükségünk van pártoló tagokra is. Vajon az nem aktivitás, ha valaki több száz kilométert tesz meg, mondjuk a Csallóközből, Mátyusföldröl, hogy ott legyen Gombaszögön? Vagy a nyári művelődési táborban, rendes szabadságának rovására? Közhasznú tevékenységünk szintén aktivitásról tanúskodik, hiszen csak tavaly több mint négyszázezer órát dolgoztak tagjaink társadalmi munkában, segítséget nyújtottak földműves-szövetkezeteknek, részt vettek környezetük szépítésében. A Nemzeti Front választási programjának és a már említett dokumentumban szereplő feladatoknak a teljesítésében valóban aktívabb munkát végezhetett volna szövetségünk. Sajnos, a legutóbbi értékelő gyűléseken nem mutatkozott meg még a kifejtett sokrétű tevékenység színvonala, hatékonysága sem. Úgy érzem, még mindig kísért a múlt, amikor leginkább csak daloltunk és táncoltunk, és csak erről adtunk számot tagságunknak. Amely viszont igényli az új szemléletet.-A szóban forgó értékelő gyűléseken tükrözték ezt legalább felszólalások?- Sok esetben igen. Sok esetben azonban, sajnos, például, nagyobb városi szervezeteinkben, még nem tapasztalhattuk. Ahol felvetették a Nemzeti Front dokumentumából is adódó feladatok teljesítésének a színvonalát vagy hiányosságait, ott a Csemadok-vezetöség kénytelen lesz a gondok leküzdésén fáradozni, közösen a nemzeti bizottsággal és a többi társadalmi szervezettel. Mindenesetre, úgy vélem, egyre erőteljesebben érzékelhető az alulról építkezés, és ez jó jel.- Mi a helyzet az ifjúsággal, melynek a Csemadok is oly nagy figyelmet igyekezett szentelni az elmúlt időszakban? Menynyire sikerült mozgósítani, bekapcsolni a munkába ezt a nemzedéket?- A fővárost, a Kassa- (Kosice) vidéki és a Rozsnyói (Roznava) járást kivéve, a többi járásban megfelelő tagságunk korösszetétele. Hogy meg tudjuk tartani a fiatalokat, hogy aktivizálni is tudjuk őket, ahhoz egyrészt megfelelő program kell, másrészt rendszeres közművelődési és kulturális tevékenységet kell végezni az alap- szervezetekben. A fiatalokat csak a konkrét munka vonzza, az olyan, amely megfelel igényeiknek, amely lehetőséget kínál az önmegvalósításra.- Igen, de mi van akkor, ha nincsenek meg hozzá a feltételek?- Sok kis településen ez valóban gondot okoz, és számunkra annál is inkább, mert, mint köztudott, nemzetiségünk jelentős része falun él. Ott, ahol a körzetesítés elvitte az iskolát és a pedagógust, nemhogy a fiatalok, egyáltalán a lakosság megtartása gondot okoz. E probléma megoldása nem - nem lehet - csak a Csemadok feladata. Még ha férfikorba ért is szövetségünk. A továbblépés érdekében azonban mindenképpen egyik fontos célunk, hogy törődjünk a munkás- és tanulóifjúsággal. Ebben látjuk további eredményeink zálogát. BODNÁR GYULA ÚJ szú K I 1 N em is tudom, gyermekkorom óta hányszor láttam, de a Kassa- (Kosice) vidéki járásban szinte alig volt olyan nagyobb szabású kulturális rendezvény, ahol alakja fel ne tűnt volna. A nézőtérre ritkán ült le. Mindig tele volt valamilyen izgalommal, leginkább, persze, akkor, ha az övéi, az abaújszinai (Sena) Rozmaring néptáncegyüttes tagjai léptek színpadra. Ilyenkor a leggyakrabban hátul vagy oldalt állt meg. Kezét hátratette vagy összekulcsolta maga előtt, és figyelt. Két irányba is: a színpadra és a nézőkre. Minden idegszálával arra összpontosított, hogy hiteles tanúja legyen, milyen hatást vált ki a műsor a közönség soraiban. Többször megfigyeltem. Sokszor volt boldog. Arcán szelíd mosoly jelent meg, szeméből tiszta elégedettség sugárzott. Zavarba csak akkor jött, ha gratuláltak neki. A szinai Rozmaring jövőre már negyvenéves lesz. Eddig még mindig ott voltak Gombaszögön (Gombasek) és Zselízen (Zelie- zovce). Mitro László okleveles mérnöknek 1950 óta szívügye a Rozmaring és a szinai Csemadok-szervezet helyzete. Személyére leginkább a József Attila-i megfogalmazás illik: műveli a csodát és nem magyarázza. Talán éppen ezért lehetséges, hogy eddig interjút sem készítettek vele, portrét sem írtak róla. Hogy velem mégis elbeszélgetett, annak két oka van. Először is az, hogy a családjáról akartam írni, mégpedig azért, mert tudom, hogy a felesége figyelmet érdemlő irodalmi összeállításokat készít, a lánya - Csilla - a Rozmaring Új Hajtását, vagyis a gyermektánccsoportot nevelgeti, a fia - Csaba - pedig a Rozmaring táncegyüttes vezetője, maga Mitro László a Csemadok alapszervezet elnöke. Szándékomat visszautasította, mondván, Szinán az Eröss, a Koncsol, a Ficzere, a Mura, a Hadas család is legalább olyan érdemdús munkát fejtett ki, mint ö, ha nem különbet. A családriportról tehát le kellett mondanom, de arról már nem, hogy a Csemadok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából számba vegyem az abaújszinei eredményeket. Mitro Lászlótól ezért legelőször is azt kérdezem, hogy falujukban milyen körülmények között alakították meg a Csemadokot?- A körülményeket a történelem határozta meg. Nálunk a második világháború alatt hat hétig állt a front. A falut eléggé szétlőtték, és ez nagyon megviselte az embereket, aztán sok más is, aminek terhelő nyomai erős félelemérzetként megmaradtak az emberekben. A Csemadok megalakítását nálunk az egykori vöröskatonák, illetve a kommunisták kezdték el Béres József és a kassai Kiss Béla irányításával. Húsz belépési nyilatkozatot kellett aláírni ahhoz, hogy a Csemadokot megalakíthassák. Béres József huszonhat aláírást szerzett, de az alakuló ülésen a falu apraja-nagyja megjelent. Kultúrműsort a kassaiak adtak. Az est jó hangulatú volt, azonban a Csemadokba a mintegy kétezer lelket Müveid a csodát számláló községből még százan sem léptek be. Elnöknek Korpa Imrét választották meg. Az ötvenes évek elején a taglétszámot már sikerült közel százötvenre növelni. Korpa Imre később a kassai Prior áruház igazgatója lett, majd nyugdíjba vonulásáig a Cedok utazási iroda keletszlovákiai kirendeltségét igazgatta.- ön szintén Kassán dolgozik, a Mélyépítő Vállalat főosztályvezetője. Tehát a műszaki értelmiséghez tartozik. Éppen ezért érdekelne, hogyan alakult ki a kultúra iránti vonzalma?- ötvenben a kassai ipari szakközépiskolában a magyar tagozaton is megindult az oktatás. Az induló osztály diákjai között voltam. A kultúra ápolásának fontosságára itt döbbentettek rá, itt szerettették meg velem, ötvenegyben három zsák csizmát hoztam Szíriáról Kassára, ugyanis az ipariban tánccsoportot alakítottunk. Az érettségiig százhúsz fellépésünk volt. Közben otthon a Csemadok vezetőségébe is beválasztottak, úgy, hogy 1950-töl én a mai napig megszakítás nélkül tagja vagyok az alapszervezet vezetőségének. Az elnöki tisztséget előttem a már említett Korpa Imrén kívül Berta Bertalan, Makó Pál, Kuzma János, Koncsol András, Mura Ferenc látták el. A néptáncegyüttesünket KontúrHámorszky Mária alakította meg, majd Erőss Pálné vezette, utána pedig Koncsol András, Érőss Zoltán, Mura Ferencné és Csurilla Erzsébet. A tánccsoportunkban eddig csaknem háromszázötven fiatal ismerte meg a néptánc gyönyörűségét, jellemformáló erejét.- A néptáncon kívül futotta-e erejükből más jellegű tevékenységre is?- Az indulást követő években eleinte több ismeretterjesztő, tudományos előadást szerveztünk, majd különböző kultúrműsorokat állítottunk össze, sót, részt vállaltunk az egységes földműves-szövetkezet megalakításából. Kultúrműsort még a mezőn is adtunk. A hatvanas években a műkedvelő színjátszásban szintén voltak szép sikereink- Hány tagja van most Szinán a Csemadoknak?- Évek óta 100-130 körül mozog. Nem sok, de ezek az emberek legalább aktívak. Az 1980-as népszámlálási adatok szerint községünknek 1947 lakosa volt, akik közül 266- an vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Ez tehát az érem egyik oldala, a másik pedig az, hogy minden Csema- dok-rendezvényünket telt ház előtt tartjuk. Fenntartások nélkül elmondhatom, hogy Szinán a Csemadok a legtevékenyebb tömegszervezet, jóllehet azt azért fájlaljuk, hogy az elismerések ellenére szervezetünknek nincs képviselője a nemzeti bizottság tanácsában.- Milyennek tartja a szervezet jelenlegi helyzetét és milyennek látja a jövőt?- Nagy pozitívumnak tartom, hogy felnőtt egy jól képzett, sokoldalúan müveit értelmiségi réteg a falunkban, akik közül néhányan két-három éve magukhoz ragadták a kezdeményezést alapszervezetünkben. Kultúrfelelósünk dr. Hadas Katalin pszichológus lett. Berta Ildikó vegyészmérnök a Csemadok művelődési klubját vezeti, ifj. Mura Ferenc villamos- mérnök a parasztzenekarunkat, Csaba fiam, aki gépészmérnök, a tánccsoportot. De Így sorolhatnám a többieket is. Mondom, ennek örülök. És ezek a fiatalok az anyanyelvükön, magyarul sajátították el az alap- és középfokú ismereteket. Példa tehát van, éppen ezért szomorít el, hogy a szinai alapiskola magyar osztályaiba járó tanulók száma mégis egyre csökken. Kenyhecröl (Kechnec), Miglécröl (Milhosf) és tőlünk jelenleg mindössze hetven gyerek jár a magyar iskolába. .. SZÁSZAK GYÖRGY 1989. III. 3.
