Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-10 / 6. szám

- Általános hívás... általános hívás... itt az Oszkár, Károly három, Károly, Ibolya, Cecília hivójelú állomás, vétel... Búg a készülék, Kamenár Imrének azon­ban nem kell sokáig a válaszra várnia.- Oszkár, Károly három, Károly, Ibolya, Cecília. ..itta Hedvig, Géza kettő, Pál, Alma hivójelú állomás, a készüléknél Misi operá­tor, a hívásod vettem... Néhány szót váltanak a vétel minőségé­ről, sikerekben gazdag új évet kívánnak egymásnak. Nem először találkoznak az éter hullámain. A pápai operátortól azt is megtudjuk, hogy költözködés előtt áll.- Tizenhét évesen kerültem ebbe a rádiósklubba. Ma is jól emlékszem, hogy mit jelentett számomra, amikor felügyelettel sikerült az első összeköttetést létrehoznom. Azóta már mintegy ötezer QSL lappal visz- szaigazolt összeköttetést teremtettem. Sa­ját használatra vásároltam egy készüléket, így ha munka után hazamegyek, bekapcso­lom, kézbe veszem a mikrofont, s az éteren keresztül„beutazom" a fél világot. Érdekes és szép hobbi. Igaz, sokat kell tanulni, de megéri. A közelmúltban engem neveztek ki az OK 3 KIS hívójelű kollektív adó-vevő állomás vezető kezelőjének. Harminc éve múlott annak, hogy a Hon­védelmi Szövetség galántai (Galanta) rádi­ósklubja megalakult. Az alapító tagok közül a mai klubnapra már csak Vámos Béla, Jaroslav Slezák és dr. Karol Káig! jött el, a többiek később kerültek közéjük. Mintegy harmincán vannak. Ma már hozzájuk tarto­zik az elektronikai szakkör is, amelyet a klub tagja, Kovács Pál vezet, de a sorkötelesek felkészítéséből is kiveszik a részüket, Mod- rovics György az egyik oktatójuk. Jaroslav Slezák a szövetség szlovákiai központi bi­zottsága rádiótanácsának is tagja, Kosúton (Kosuty) pedig, ahol iskolaigazgató, új rádiósklubot alakított. Nemrég kapták meg a kollektív adó-vevő állomást. A galántai klub munkáját így jellemzi:- Hetente összejövünk, hogy kicseréljük a tapasztalatainkat, megvitassuk a tenniva­lókat. Munkánk nem olyan mint szeretnénk, de ennek több oka is van. Csak akkor lehetne eredményesebben dolgozni, ha a közös készülék 5-6 kilométerre lenne a lakott területtől és a jelenleginél nagyobb teljesítményű lenne. A mostani, hazai gyárt­mányú készülékkel csak a szomszédos or­szágok rádióamatőreivel tudunk kapcsola­tot teremteni. Ezért a klubon belüli tevé­kenység sok kívánnivalót hagy maga után, de a klub tagjai egyénileg jó eredményeket érnek el. A rádiótávírászat a hobbija, percenként 140 jelzést fog. Eddig több mint harminc­ezer visszaigazolt összeköttetést sikerült létesítenie. Az egyik este egy komáromi (Komárno) amatőr hívását vette, aki a brati- slavai hajózási szolgálatot hívta egy külföldi gyógyszer miatt. Miután a vételt visszaiga­zolta, a telefonhoz sietett. Hogy ne szaporít­suk a szót, a beteg idejében megkapta az orvosságot. A szlovákiai versenyen kétszer a harmadik helyet szerezte meg, 1980-ban pedig a rádióamatőrök országos versenyé­ben a tizedik helyen végzett Az OK CAU hivójelú állomása este és ünnepnapokon is mindig adásra és vételre kész.- A rádiózással a bmói főiskolán jegyez­tem el magam. Túl vagyok már a hatvanon, de ma is úgy érdekel, mint amikor kezdő voltam. Magam készítettem az adó-vevő készüléket. Eddig több mint kétszáz or­szággal létesítettem kapcsolatot, több mint tízezer QSL-lapom van - mondja Karol Kaigl a szemüveges állatorvos. - Ahogy mondani szoktam, én csak értékes trófeák­ra vadászom. Csupán olyan hívásokra je­lentkezem, amelyek számomra érdekesek. Ilyen például a Fidzsi-szigetek, Új Zéland, Argentína vagy egy északi-sarki expedíció hívása. Kísérletező ember vagyok. Hama­rosan felállítjuk az új antennát, amely jobb vételt teremt számomra. Vámos Béig, a harmadik alapító tag, a járási szaktanács és a klub elnöke, kevés ideje jut a rádiózásra. Menedzser típus, törődik a pótalkatrész-ellátással, ö szervezi az akciókat. Egy ideje a szövetség városi szervezetének elnöki tisztségét is betölti. Azt mondják róla, ha tudomást szerez arról, hogy valahol, valamilyen híradástechnikai berendezést kiselejteznek, azonnal csele­kedni kezd. így kapta meg a szövetkezetek kiselejtezett URH-adóit. Egy részükből al­katrész lett, a többit rendbe tették, hogy azoknak a fiataloknak, akik érdeklődnek a rádiózás iránt, legyen készülékük.- Amint látja, nem vagyunk már a legfia­talabbak, ezért itt az ideje, hogy gondos­kodjunk az utónpótlásról - mondja. - Még akkor is, ha a fiatalok közül a tényleges katonai szolgálat után kevesen jönnek visz­Vámos Béla Kamenár Imre sza hozzánk. Az elektronikai szakkört, ahol számítógépekkel is foglalkoznak, tizennyolc fiatal látogatja és a már említett kosúti rádiósklubnak is tizenkét fiatal tagja van. Egyébként a számítógép ma már az amatör rádiózásban is nagy szerepet tölt be. A klub tagjainak egy része is használja már. Olyan sok a verseny, hogy az amatőrök­nek meg kell válogatniuk, melyiken vesznek részt hiszen egész nap nem lehetnek a ké­szülék mellett, dolgozniuk is kell. Melicher Dezső az OK 3 WMD hívójelű adó-vevő operátora tavaly harminc versenybe kap­csolódott be. Az európai versenyben a negyvenharmadik helyet sikerült megsze­Karoí Kaigl Jaroslav Slezák reznie. Hívójelét vették és visszaigazolták Korzikáról, és nemrég Bakuból is, ami ha igaz, rekordnak számít.- Több mint hatezer visszaigazolt össze­köttetésem van. Este, ha tehetem, a készü­lék mellé ülök. Kedvelem a rádiózást, az állítható antennát is magam készítettem- mondja. - Fiatalon kezdtem, rövidesen már öt unokám lesz de úgy látszik életem végéig megmaradok rádióamatőrnek. Ettől szebb időtöltést el sem tudok képzelni.-Minden ősszel találkozunk az egyik közeli üdülőben, s ilyenkor a családtagokat is magunkkal visszük - magyarázza Dusán Dubecky, aki civilben számítógép-progra- mátorként dolgozik. - A klub tagjai jól felké­szültek.- Ez így igaz - helyesel Kamenár Imre.- Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek. Igaz, nem a legjobbak a feltételeink, de tenni kell azért, hogy ne csak az egyéni hívójeleinket ismerjék, hanem a kollektív állomásét is. Tagjaink a járás különböző falvaiban laknak, de ez nem akadálya an­nak, hogy klubunkra kerületi szinten is felfi­gyeljenek. Egyre többen az órájukat nézik, attól tar­tanak, hogy lekésik a autóbuszt. Dr. Ka­rol Kaigl és egynéhányan helybeliek, ók nem sietnek. A vételi viszonyokról, a tenni­valókról folyik a szó, no meg az utánpótlás neveléséről, hiszen a járásban a mintegy harminc egyéni rádióállomás kezelője közül csak négyen tartoznak az ifjúsági kategóriá­ba. Valamennyien egyetértenek abban, hogy sokéves tapasztalataikat át kell adniuk a fiataloknak. A vezető operatőr még egyszer bekap­csolja a készüléket.- Általános hívás... általános hívás... Az Oszkár, Károly három, Károly, Ibolya, Cecil vételre kész. Egy szombathelyi és egy peremartoni rádióamatőr válaszol a hívásra. Néhány szót váltanak, aztán kikapcsolja a készülé­ket. Későre jár az idő, bezárul a klub ajtaja szétszélednek a tagok, hogy vacsora után odahaza készülékeikhez üljenek. A jövő héten ismét összejönnek, hogy megbeszél­jék, milyen eredménnyel vadásztak az éter­ben. NÉMETH JÁNOS Régóta ismerem. Nemcsak én, ha­nem több száz volt tanuló is, akik a Brati- slavai Magyar Tanítási Nyelvű Alapisko­lát látogatták. Tizenhat éven keresztül pionírcsapat-vezetöként ténykedett, s tapasztalatból mondhatom, örömmel mentünk minden olyan rendezvényre, amelyet Juci néni szervezett. Nem hi­szem, hogy az iskola volt növendékei között akad olyasvalaki, aki találkozás­kor ne borulna a nyakába, ne ölelné meg, s ne emlékezne az együtt átélt napokra. Az én szememben Juci néni kortalan. Valahogy nem látom rajta az idő múlá­sát, talán csak a sima, kontyba fésült haja változott meg kissé. No meg a frizu­rája, a haja színe. Diákéveim alatt sötét hajába néhány ezüst hajszál vegyült, ma ősz hajába csupán néhány sötét hajszál keveredik. Kedélye, lendülete a régi. Annak ellenére, hogy megözvegyült, hogy nyugdíjas lett, hogy egyre gyakrab­ban fáj a lába, a dereka. Illatos feketekávéval kínál, saját ké­szítésű aprósüteménnyel. Hangulatos lakásában sok a könyv, rengeteg a szebbnél szebb növény. - A munká­ban eltöltött órák után nagyon szeretek hazatérni. Ilyenkor mindig megnézem a virágaimat, megöntözöm őket, megsi­mogatom, dicsérgetem az új hajtáso­kért. .. Amikor megkérem, meséljen élete alakulásáról, nem gondolkodik sokat, ar­cára mosoly ül, úgy emlékezik.- Nagyon szép volt a gyermekkorom. Talán édesanyámtól örököltem optimiz­musomat, hisz a családban ő volt az, aki a rosszban is megtalálta a csöppnyi jót, a sötétben a fénysugarat. Apám meg mélyérzésú, mindent nagyon átélő típus volt. Tanultam, aztán jött a háború, majd férjhez mentem. A párommal úgy gon­doltuk, míg három gyermekünk föl nem cseperedik, otthon maradok. Varrással egészítettem ki férjem keresetét, de be­vallom, ez volt az egyedüli munka, amit nem szerettem. Elnevette magát, majd folytatta. - Tudod, ez idáig mindig azt mondtam, hogy az ember amit csinál, azt szeresse is. De a varrást nem lehet szeretni... Amikor gyermekei nagyobbak lettek, dolgozott a testnevelési szövetség váro­si, majd kerületi bizottságain, de arra ügyelt, hogy mindig fiatalokkal legyen. 1962-től pedig a Duna utcai iskola Juci nénije lett. Beszélgetésünk itt megakadt, az emlékek felelevenítése közben egy­más szavába vágva idéztük a múltat. A nyári pionirtáborokat, az éjszakai ria­dókat és a tábortűz melletti beszélgeté­seket. Az erdei túrákat, az uzsonnaké­szítés „gyötrelmeit“, az önfeledt fürdő­zéseket. - Emlékszem, amikor este le­fekvés előtt felváltva mentünk a kicsik sátrába, hogy elalvás előtt megpusziljuk őket? És amikor lavórban fürdettünk? - záporoztak a kérdések. Nem tudom, hogy csináltam, de mindig, amikor szólt hozzánk, megtalálta a helyes hangne­met, s elérte célját. És nemcsak a kirán­dulások, a táborozások ideién, de isko­laév alatt, csapatvezetőként is, értett a diákok nyelvén, s aki bűvkörébe került, lelkesen dolgozott a pionirszervezetben. 1978-ban ment nyugdíjba. - Aktív nagymama voltam és vagyok, s ha ki­lenc unokám közül bármelyik megbeteg­szik, szívesen gondoztam, gondozom őket. Igaz, nem csak ebből áll az életem. Éreztem, keresnem kell magamnak olyan elfoglaltságot, amiben örömet le­lek. Az unokák nőttek és én hasznosan akartam tölteni nyugdíjas napjaimat. Volt kolléganőmmel. Mikus Annával elhatá­roztuk. továbbtanulunk. Világéletemben a pszichológia érdekelt. Csapatvezető korombam a gyerekekkel folytatott véget nem érő beszélgetések már tulajdon­képpen csoportos terápiák voltak. A problémák felvetése, azok boncolga­tása, a pionírok véleményének meghall­gatása, a viták vezetése jó előtanulmány volt, egyetemi éveim alatt volt miből merítenem. Az 1982-83-as iskolaévtől négy éven át Laukó Judit nyugdíjas rendkívüli hall­gatóként egyetemista lett. Lapozgatom Juci néni indexét, a négy év alatt húsz beszámitót és tizenkét vizsgát tett le. Az oktatók, a „diáktársak" eleinte csodabo­I 198!

Next

/
Thumbnails
Contents