Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 5. szám
- Nos, kis haramiák, hogy aludtatok?- kérdezi, miközben szeretettel nézi a pizsamás, meleg tejet kortyolgató apróságokat.- Most bekapjátok a gyógyszert, azután jöhet a lázmérés. De nehogy azt halljam, hogy valaki beteg - int a kicsik felé, s a rendelőjébe kísér.- Ez így megy nap mint nap, immár 1982 óta - közli mosolyogva dr. Alzbeta Mázorová immunológus, a bratislavai 4. városkerüíetí szanatórium vezető orvosa. Elmondja, a szanatórium a felső légúti betegségekben szenvedőknek, az asztmás és allergiás gyerekeknek létesült. A negyven személyes egészség- ügyi intézménybe azok a 2-5 évesek kerülnek, akik idült betegségben szenvednek, s állapotuk nem javul az ismételt gyógyszerszedés ellenére sem, ami a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az anyák több napot töltenek beteg gyermekük mellett, mint munkahelyükön. Hogy ez mivel jár, annak sok édesanya az elmondhatója.- Ha tehetném, megszüntetném a bölcsődéket, szerintem a gyakori betegségek oka ott keresendő. Persze a levegő szennyezettsége is közrejátszik abban, hogy növekszik a légúti megbetegedések aránya. Míg 1982-ben az allergológiai rendelőmben 600 gyereket kezeltem, 1988-ban számuk meghaladta az 1800-at. Ma már Bratislava minden városkerületében létesült allergológiai rendelő és heti szanatóriumból is három üzemel a városban. Az allergiás megbetegedések kifejlődésében nagy szerepet játszik a hajlam, ám vallom, az anyák is felelősek. Mégpedig abban, hogy nem szoptatják, illetve rövid ideig szoptatják a csecsemőket, „megtagadva" tőlük az ellenálló anyagok kifejlődésének lehetőségét. De beszéljünk inkább a szanatóriumról.-A gyerekek általában 6-12 hetet töltenek nálunk ám, nem kivétel az sem, ha tizennyolcat. Közösségben élnek, s az aiapba/ukon kivül nem betegesek. Miből áll tehát a gyógymód? - kérdezném, de az orvosnő olvas gondolataimban. - Elmondom a napi programunkat. Megtudom, a gyerekek naponta még az ágyban meleg tejet isznak, utána beszedik a gyógyszert, majd a lázmérést reggeli torna követi. Az alapos mosakodás után kiadósán megreggeliznek, majd játszanak, illetve a kertben tartózkodnak. Hetente kétszer szaunáznak, ebéd után pihennek. Az uzsonnát követően ismét levegőznek, hiszen ezzel is edződnek. Besötétedés után játszanak, mesét néznek, hallgatnak, majd a vacsora és az esti tisztálkodás után csend borul a szanatóriumra.- Természetesen minden újonc alapos kivizsgáláson esik át - magyarázza szimpatikus lelkesedéssel az orvosnő, - de hétfőnként valamennyi gyerek gyors vizsgálaton megy keresztül. Nekem fontos, hogy lássam, Vidáman lubickolnak a hideg vízben is... (Lörincz János felvételei) ápolónők szeretetét is. A szülők pénteken viszik haza csemetéjüket, s hétfőn reggel megnyugodva hozzák vissza a szanatóriumba. - A szerdát látogatási nappá nyilvánítottuk, ám bevallom, nem örülünk annak, ha a szülő él ezzel a lehetőséggel. Az elválás miatti stressz felzaklatja a gyereket, elhúzódik beilleszkedése. A szülők megértették ezt, s inkább telefonon érdeklődnek gyermekük hogyléte felől. A szülőnek ahhoz, hogy megnyugodjon, az kell, hogy lássa gyermeke állapotának javulását. És ez nálunk többnyire megtörténik. Sőt, a gyerekek itt kezdik kinőni elkényeztetettségüket is. És mert látja csodálkozásomat, azonnal magyarázatba kezd.- A beteg gyereket a szülök elkényeztetik. Minél betegebb, annál inkább. Bármit kérhet, minden a rendelkezésére áll. Ez természetes reakció. Igen ám, de negyven gyereket elkényeztetni nem lehet. Nincs olyan, hogy ha nem kéri a húst, zöldborsólevest kap, ha nem kéri a főzeléket, pudingot teszünk elé. Itt nincs válogatás, de nincs gond se, hiszen megennék a vasszögeket is. A rendszeres koszt, a rendszeres levegőzés, a szauna étvágygerjesztőként hatnak. Lényeges persze az is, hogy szakácsnőink kiválóan értik mesterségüket és tulajdonképpen az étrendet a gyerekek ízlése szerint állítjuk össze. Megvan az anyagi fedezetünk, tehát nem kell mindenáron takarékoskodnunk. Egy példa a sok közül. Hetente egyszer száraz vacsorát kaphatnának a gyerekek, ám szakácsnőink jobban bíznak főztjükben. Nem vitás, a gyerekek is jobban szeretik a főtt ételt. Azt, hogy naponta többször esznek gyümölcsöt, ugye hangsúlyoznom sem kell. Beszélgetőtársam csak mellesleg jegyezte meg, hogy egy asztmás gyerek kezelése óriási költség, évente 10-15 ezer korona. Szanatóriumi szemle közben észre kellett vennem, hogy a volt bölcsőde épülete nagyon is megfelel erre a célra. Csak a berendezés tűnt szegényesnek. Rákérdeztem erre is.- Az, hogy nincs szőnyeg, sötétítő függönyök, sőt néhol függöny sem, alapvető higiéniai követelmény. A gyerekek többsége porérzékeny, s a szőnyeg tisztán tartása szinte lehetetlen. Ám a padlót naponta többször fel milyen állapotban vannak az otthoni tartózkodás után. Elmondja, a kicsik 80 százaléka néhány nap alatt megszokja a szülőtől való elszakadást és mivel ez idáig is közösségben éltek, szinte valamennyien élvezik a gyerekek társaságát. Elfogadják és viszonozzák az Alzbeta Stropková ápolónő meleg takaróba takarja zuhanyozás után a kisfiút- Itt belefújsz, és meglátjuk milyen erős vagy... Alzbeta Mázorová vezető orvos kis betegével lehet mosni. A port is nedves ronggyal töröljük, a gyerekek naponta többször is mosnak nemcsak kezet, hanem arcot is. A növények sokasága is a levegő összetételét javítja, ám a napokban túladtunk a fikuszokon, mert kiderült, az új hajtás kibomlása előtt allergéne- ket lövell ki a levegőbe.- Na srácok, kijön a szaunába?- kérdezte az önfeledten játszó apróságoktól Alzbeta Stropková ápolónő, és mire kimondta, már körülötte tolongott a gyereksereg. - A kicsik élvezik a szaunázást, élvezettel lubickolnak a hideg vízben is, majd miután megisszák a kötelező ásványvizet, lepedőbe, pokrócba burkolva pihennek egy fél órát- közli készségesen. Elmondja azt is, az újonnan érkezőknek előbb megmutatják, mi is a szauna, s csak ha látják, a gyerekben nincs félelem, viszik magukkal. A gyerekekkel kor szerint, két csoportban foglalkoznak az ápolónők, s mig nappal tizen viselik gondjukat, éjjel elegendő a két fős ügyelet. Vannak gyerekek, akiken a szanatóriumban sem tudnak segíteni.- Azokat a Cierna ~Hora-i gyermekgyógyfürdőbe küldjük, de eljutnak a Magas-Tátrá- ba, sőt (igaz kevesen) Jugoszláviába is. A hegyi, illetve a tengeri klíma csodákat művel. A gyerekek gyógyulása érdekében a szülőknek is engedményeket kell tenniük. És ez az, amit gyakran elmulasztanak. Ismét egy példa. Ritka az a család, ahol felszedik a szőnyegeket, eltávolítják a függönyöket, ám nemcsak a gyerekszobában, hanem az egész lakásban! Pedig ez is kell a gyógyuláshoz.- Nagyon szeretem a munkámat- vallotta az orvosnő - és örülök annak is, hogy valaha az immunológiát választottam. Külön öröm, hogy gyerekeket gyógyítok. És ezt akkor is így érzem, amikor a rendelő váróterme megtelik (hetente 17 órát rendelek), de akkor is, ha tudom, hogy hamarosan a szénanáthában szenvedő 400 gyerek injekciózását kezdem meg. És mindenkit hatszor oltok be. Elvből nem csapom be a kicsiket, soha nem mondom, hogy a szúrás nem fáj. Többnyire rhege- gyezünk, s ők hősiesen vállalják a fájdalmakat. Az is jó érzés, hogy az utcán sokan megszólítanak, rámköszönnek. Kell ennél több? PÉTERFISZONYA- Nem adjuk fel - szólt közbe Róbert. - Nevén kell nevezni a dolgokat, a rosszra nem szabad azt mondani: jó, vagy ez még elfogadható. Itt a városban és a vasműben is azt tapasztalom, hogy az emberek mindnyájan szeretnék, ha a gazdasági átalakulás meggyorsulna, ha a régi, megkövesedett szemléletmód valóban változna már - csakhogy valahogy a kezdeményezést mástól várják, nem önmaguk- tól. Változni és változtatni persze sohasem könnyű... A múltkor elküldött a feleségem, nézzem meg, milyen üzletet nyitottak meg itt nem messze tőlünk. Elmentem. Kiderült, hogy az nem üzlet, hanem könyvtár. Az építők átestek a ló másik oldalára. Eddig mindig azért bírálták őket, hogy a kulturális létesítmények átadását a legvégére hagyják. Hát most, változtattak. Felépítették a legkönnyebbet. A kultúra ezzel el van intézve. Hogy mozi vagy művelődési ház mikor lesz, az már nem számít. De még hentesüzlet és zöldségbolt sincs. Úgy tűnik, nemcsak a termelésben, a gondolkodásban is szükség lenne a minőségi változásra... Erzsébet:- Vagy legalábbis a megbillent értékrend helyreállítására. Mondok én is valamit. Nézd, apám a vasműben a meleghen- gerde vezetője. Mehettem volna ebbe az üzembe dolgozni, de éppen azért nem mentem, mert ő ott a főnök. Nem akartam, hogy segítsen, az elhelyezkedésben sem. Nehéz volt munkát találnom. Főiskolai végzettséggel a vasmű karbantartó üzemébe vettek fel, munkásnak. A pótalkatrészgyártó részlegen a technológiai folyamatok előkészítésénél dolgoztam, az egyes adatokat tápláltam be a számítógépbe. Másfél évig csináltam ezt.- Mire szakosodtól a főiskolán?- Vas- és acélgyártásra. A szakmából sajnos teljesen EÚ kiestem, amit eléggé sajnálok. Ha csak egy mód adódna, ■ szeretnék a szakomnak megfelelő munkabeosztást találni. Protekcióval bekerülhettem volna a beruházási osztályra, de ezt a módot elvből nem választottam. Nekem a főiskolai felvételikor és tanulmányaim alatt sem kellett a ,,befolyásos egyének segítsége“. Igaz, itt a vasműben közel két év alatt gyakran összeszorítottam a fogam, amikor láttam, hogy ,,ismeretség" révén, tehát nem a tudást és rátermettséget nézve, ez is, az is jó beosztásba került, még ha utánam jött is oda dolgozni. Ezt látva sokszor legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Hát, ez a valós helyzet!- De nem adtad fel?- Nem. Dolgoztam becsületesen, és ha úgy gondoltam, hogy szükség van rá, a megfelelő fórumokon nem maradt csukva a szám.- Mi lett mindennek az eredménye?-A múlt év decemberétől áthelyeztek az ökonómiai részlegre. Most anyagbeszerzőként dolgozom. A Keletszlovákiai Vasmű számára én vásárolom a villanymotorokat.- Elégedett vagy?- Szakmai tudásom kamatoztatására és a továbbfejlődésemre itt nincs lehetőség. A feladatomnak természetesen igyekszem eleget tenni. Hogy elégedett vagyok-e? Munkám során vannak sikerélményeim - és ez kétségtelenül jó, de hát nem erre a munkára készültem, nem ezt tanultam. A tenniakarás belőlem nem hiányzik. A fölös energiámat a SZISZ-munkában igyekszem kihasználni. Egy húsz fős ifjúsági csoport vezetését bízták rám. A SZISZ-ben végzett tevékenységemért a múlt nyáron részt vehettem Franciaországban egy nemzetközi ifjúsági építőtáborban. Csodálatos volt ez a hónap. Párizsban egy hetet töltöttem, majd Issoire mellett egy kastély tatarozásán dolgoztunk. Az ottani ifjúsági szervezet szállóként fogja majd hasznosítani. Az utat ugyan a saját zsebemből kellett kifizetnem, de így is megérte, mert egyrészt tökéletesíthettem angol nyelvtudásomat, másrészt megismerhettem ezt az országot. Csak azt sajnálom, hogy Róbert nem lehetett velem. De hát még fiatalok vagyunk, biztosan lesz rá mód, hogy együtt is elmehessünk.- Ha már a jövőhöz értünk, előbb még arra lennék kíváncsi, mit szeretnétek az idén megvalósítani? Róbert:- Jelenleg ugyan a feleségemnek nagyobb az átlagkeresete, de én mégis szerenécsebb vagyok, mert pályámat a végzettségemnek megfelelő munkabeosztásban kezdhettem. Bár igaz, hat hónapig ón is munkásként dolgoztam, de utána a kokszoló üzem beruházási osztályára kerültem, ahol azon nyomban egy fontos beruházás kivitelézését bízták rám. A szakmai továbbfejlődéshez nekem jó lehetőségeim vannak. El kell mondanom, hogy a vasmű tavaly is rendkívül jó eredményeket ért el, és én remélem, hogy az idén sem adjuk alább, hiszen úgy látom, hogy munkánkban még elég sok tartalék és javítanivaló van. Szó van arról is, hogy állami vállalattá válunk. Ha ez megtörténik, biztos vagyok benne, hogy a hatékonyság kérdéseivel még többet fogunk foglalkozni - következésképpen a dolgozók tudása, helytállása is felértékelődik. Erzsébet:-Az SZLKP KB támogatja a vasmű állami vállalattá válását, de a végső döntést Prágában mondják majd ki. A jövőnket illetően én is bizakodó vagyok. Érre az évre különösebben nagy terveink nincsenek. Én - mint már mondottam - szeretném, ha végre a végzettségemnek megfelelő munkakörbe kerülnék. Itthon pedig a lakásunk berendezése vár ránk. Nincsenek különleges elképzeléseink. A lakásberendezésnél a célszerűséget tartjuk a legfontosabb elvnek. Mit mondjak még? Nekem az is fontos, hogy megfelelő kulturális közegben éljek. Jó lenne, ha a Csema- dok alapszervezetei az idén már a mi lakótelepünkön is megalakulnának, s rajtam kívül mások is járnának innen a Csermely kórusba, ahol részesei lehetnének annak az örömnek, ami a karéneklés lelket gazdagító erejéből fakad. SZASZÁK GYÖRGY II.3. mTMTi uTT^B Ilii Uh II | I i||B || || 'I Í£ I lj ; : ; . ^ ' : || . I
