Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 5. szám
Egyesek szerint a hosszabb időn át hivatásszerűen végzett munka bizonyos fokig átformálja az embert. Bartos Andor is igazolni látszik ezt az állítást. Higgadt, megfontolt beszédstílusa, el- __ képzelései olyan emberre vallanak, aki évtizedekig a Csallóköz mezőgazdasági világában élte dolgos hétköznapjait, akinek gyors reagálóképessége viszont a kereskedelemben is jártas szakemberre vall. Sok kitüntetést őriz, köztük található a Kiváló Munkáért, az Építésben Szerzett Érdemekért és a Munkaérdemrend állami kitüntetés is. 1982-ben a Magyar Népköztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma a Kiváló Munkáért érdeméremmel tüntette ki. • A legtöbb embernél a szülőföld, a természet szeretete általában már gyerekkorban megnyilvánul, ön hogyan választotta ezt a szép hivatást?- Itt, a Csallóközben - ahol olyan sok szép erdő és jó termőföld van - parasztcsaládban születtem és nőttem fel. Fiatalságom egynéhány esztendejére azonban nem szívesen emlékszem vissza. Háború, gyüjtőtábor, elveszített szülők, testvérek. Aztán a hazatérés szülőfalumba, Gellébe (Holice). A felszabadulás után érettségi bizonyítvánnyal a kezemben gépkocsivezetőnek álltam, majd segédtiszt lettem a Nyékvár- konyi (Vrakún) Állami Gazdaság földjein. Egy év múlva gazdaságvezetővé, aztán fözootechnikussá léptem elő, végül pedig igazgatóhelyettes lettem. 1961-tól Dunatökésen (Dunajsky Klátov) az állami gazdaság igazgatója voltam, 1963-tól itt, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási mezőgazdasági igazgatóságon dolgoztam főmérnökként, ahol 1968 óta vagyok, illetve - hej, de nehéz megszoknom! - január 1 -jéig igazgató voltam. Időközben persze 1958-ban diplomát szereztem a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán. Akkoriban még kevés volt a diplomás szakember, ma - ha jól vagyok informálva - van vagy 300-350 mezőgazdásza a járásnak. • Ez év január 1-jétöl nyugállományba vonult. Több mint negyed évszázadig irányította ezt a „ nagyüzemet". Saját bevallása szerint az ember mindenekelőtt a munkájával képes megvalósitani önmagát, ön azt vallja, hogy olyan jelentős eseményekből vehette ki részét, amelyek tartós átalakulás folyamatukból eredően megváltoztatták az itt élő emberek életét. Véleményem szerint mindezt munkabírás, tenniakarás és természetesen hozzáértés nélkül aligha sikerülhetett volna.-Természetesen. Azonban én nemcsak egyedül álltam a töméntelen gonddal a vállamon, hanem mellettem voltak azok a kitűnő, kiváló szakemberek, akikkel együtt dolgozhattam hosszú éveken keresztül. Bár szakmai berkekben ismert, hogy a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar kapcsoa Csallóközben indult útjára. Abban az időben égetően szükség volt a sikeres állattartáshoz nélkülözhetetlen fehérje- tartalmú eleségre. A tengerentúlról képtelenség lett volna szóját behozni, magunk pedig csak kevés lucernát tudtunk az állománynak juttatni. Évekig szenvedtünk, próbálkoztunk, hiába. Akkor léptünk kapcsolatba a magyarországi Hegyi professzorral, aki felajánlotta segítségét. Neki is köszönhető, hogy ma elegendő lucernát termelünk, s önellátók vagyunk lucernamagból is. 0 Az utóbbi években szétnéztek a nagyvilágban is. Ez minden bizonnyal ugyancsak hasznos volt.- Járásunkból nagyon sok mezőgazdásznak nyílt alkalma arra, hogy megismerkedjen a külföldi munkamódszerekkel, hogy legalább vizuálisan szerezzen tapasztalatokat. Jómagam is jártam Kínában, Japánban, Dél-Amerikában, az NSZK-ban, Dániában, Hollandiában és Olaszországban. Vallom, hogy a csallóközi ember is van olyan okos, mint a legfejlettebb országok mezőgazdászai. Talán csak nem merünk bátran lépni, bátran kockáztatni, mert mi mindig arra várunk, hogy ezt majd valaki megteszi helyettünk. Sajnos, ez már egyfajta beidegződés. Nagyon gyorsan változtatni kell rajta. • Ezen a felismerésen kívül ön például milyen tapasztalatokkal tért haza Japánból?- Négy évvel ezelőtt egy vezető mezőgazdasági szakembereket tömörítő csoport tagjaként látogattam el a Tokió melletti Cukuba, ahol volt alkalmunk megtekinteni a „Világ 2000-ben“ című kiállítást. Attól a naptól kezdve meggyőződésem lett, hogy előbbre kell lépni az automatizálásban, az elektrotechnikában és a számítástechnikában is. Rádöbbentem, hogy nem lehet nyilvántartási lapok szerint dolgozni. Úgy is mondhatnám, hogy a gondolkodás tudományát hoztuk el Japánból. • Az eltelt pár év alatt tehát kézzelfogható, illetve szemmel látható eredmények születtek a külföldi tanulmány utakból.- Nézze. Nem ritkaság ma már a dunaszerdahelyi járás egy-egy mezőgazdasági üzemében, hogy a szarvasmarhaállományuk minden egyes darabját számítógép segítségével „kezelik". Számitógép irányítja a takarmányadagolást, az összetételt stb. Az adatfeldolgozást, s különféle papírmunkákat már számítógépes irányítás segítségével oldják meg. Aztán itt van a környezetvédelem, a vizek tisztasága, a föld védelme. Ezekkel a törekvésekkel is először külföldön találkoztunk. Sajnos, követtünk el mi is hibát a vegyszerezésben, a talajvédelemben. De ahogy rádöbbentünk ezekre, okultunk belőlük. Ma milliókat költünk a helyrehozásra, a biológiai egyensúly visszaállítására. • Milyennek ítéli meg a mezőgazdaság jövőjét?- Véleményem szerint a mezőgazdaság jövője elsősorban két dologtól függ: mennyire okos, szakképzett emberek lesznek vezető posztokon, és milyen rugalmasan fogják tudni alkalmazni azokat a szabad eszközöket, amelyek rendelkezésükre állnak a további gyors fejlesztéshez. Másodszor pedig, ha a pénzt nem úgy fektetik be, hogy ki hová való, kinek ki a barátja - hanem kinek van rá nagyobb szüksége, ki tudja jobban kamatoztatni. Ha tehetetlen emberek kezébe adják az anyagi eszközöket, akkor az előbb-utóbb - úgymond - elfolyik. • Közel négy évtizedig dolgozott mezőgazdasági pályán. Véleményem szerint ezt a munkát ennyi ideig csak egyfajta makacs szeretettel, egyfajta makacs odaadással lehet végezni.- Én nagyon szeretem a földet. A föld örök. örök és elpusztíthatatlan. Gyermekkoromtól magához láncolt, fogva tart még most is. Nélküle, s munka nélkül nyugdíjasként sem tudok élni. Nem szeretném tétlenkedéssel tengetni napjaimat. SZITÁS GABRIELLA Bartos Andor latában vannak ellentmondások, mi mindig igyekeztünk az érdekellentéteket feloldani. Tudja, mi sohasem csak magunkra, hanem a jövőre, az elkövetkezőkre gondoltunk. Mindig is a céltudatosság hívei voltunk. • Lapozzunk kicsit vissza a múltba. Vajon mi tette szükségessé azt, hogy 1963-ban létrejöttek az egyes járásokban a mezőgazdasági igazgatóságok? Tudvalevő viszont, hogy január 1-jótól ötvenszázalékos létszámcsökkenés mellett a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium járási osztálya lettek. Vajon nem egyfajta felszámolása az egy intézménynek?- Szó sincs róla. A mezőgazdasági üzemeknek továbbra is kell, hogy legyen járási fórumuk. Tanácsért, útmutatásért ezután is fordulni kell valakihez. Törvényszerű, hogy összetartani az egyes gazdaságokat csak intézmény képes. Enélkül átmenetileg egyfajta anarchia lépne fel. Ami a kezdetet illeti, s aminek a tavalyi évben érett be a gyümölcse: a rekordtermés, a 7,11 tonna hektáronkénti szemes termés. Fantasztikus eredmény, amit a kívülálló csak akkor ért meg, ha ismeri a történelmet, a Csallóköz mezőgazdaságának történelmét. Tehát, valamikor a hatvanas évek elején 1,75 tonna gabona termett meg ezen a területen. Csapnivaló volt az állattenyésztés színvonala is, s ha jól belegondolok, nem volt a mezőgazdaságban olyan produktum, amivel akkor dicsekedni lehetett volna. Nagy volt a bezártság, a kívülre figyelés pedig minimális. Ez utóbbihoz még annyit, hogy sem szakirodalommal, sem pedig szakfolyóiratokkal nem voltunk ellátva. Ma is elevenen emlékszem arra, amikor a hatvanas évek közepén egy nap kikölcsönöztünk egy mikroszkópot a mezőgazdasági iskolából és a pártbizottság üléstermében a mezőgazdasági üzemek vezetőinek alkalmuk volt látni az úgynevezett kipreparált vegetációs csúcsot. Sokan közülük addig a napig még nem láttak ilyesmit. • Említette a tavalyi rekordtermést. Föltételezem, hogy mindez nemcsak az ön által is nagyra értékelt emberi felelősségnek és céltudatosságnak köszönhető.- Részben annak, részben a kedvező idöiérasnaK, reszoen pedig az új gabonafajtáknak, amelyekkel az évtizedek során kísérleteztünk. Jómagam személyesen hoztam Krasznodar- ból, Lukjanyenko professzor kísérleti intézetéből a „Kaukázus" és az „Auróra" búzafajtákat, amelyek aztán 5 tonnás hozamokat adtak. Kapcsolatot tartottunk az újvidéki Drezsgics és a hazai Őpaldon professzorokkal. Később nagyon jól együtt dolgoztunk a sósszigeti (Solary) s a bucanyi kutató- és nemesítő központokkal. Ennek köszönhető, hogy a járás az első közt van a gabonatermesztést illetően. Ki ne felejtsem aztán a másik nagy sikert, ami hazánkban szintén itt nálunk, idén felidézzük azoknak az embereknek az úttörő tetteit, akik négy évtizeddel ezelőtt ott voltak a szövetkezeti mozgalom bölcsőjénél. Elindultak a számukra ismeretlen úton, hogy jobb életet teremtsenek falujukban. Ezek közé tartozik Bartal Lajos, az egykori nincstelen zsellér, aki megjárta a második világháború poklát, és a Duklai hágón keresztül tért vissza Svoboda tábornok hadtestével. A Szovjetunióban hallott a kolhozmozgalomról, a földművesek sikereiről és nehézségeiről. Hazaérve az Ipoly mentére, a vele azonos sorsú szegényemberekkel együtt úgy döntött, hogy szövetkezetét alakítanak. Az elhatározást tett követte. Először létrehozták a gépszövetkezetet, később pedig az egységes földmúves-szövetkezetet, amely a színvonalas irányítás és rugalmas szervezés eredményeként aránylag rövid idő alatt országos hírre tett szert. A történelmi időket elvenítettük fel takaros családi házában. Amikor asztalán elrendezgette a sajtótermékeket és belelapozott az Új Szó egyik számába, ezt mondotta:- A jégtörő február után az Új Szóval együtt indultunk. Nagyon örültünk annak, hogy anyanyelvűnkön olvashatjuk a sajtóban: mi történt a nagyvilágban, és mit kell megvalósítanunk a párthatározatokból eredően a mezőgazdaságban. Olvastuk és terjesztettük szeretett lapunkat. Jómagam 50 előfizetőt szereztem. Akkoriban Ipolyviskre (Vyákovce nad Iplöm), az ezer lakosú faluba 120 példány járt. Az állandóan művelődő tagokkal köny- nyebben lehet dolgozni. Az Új Szó hasábjairól értesültünk, hogy hol, milyen sikerrel gazdálkodnak az egységes földműves-szövetkezetek. Elsárgult példányokban lapozgat, és közben leemeli a polcról Szabó Bélának a Mint szemünk fényét című regényét. Kinyitja és felolvassa belőle a következő ajánló sorokat: „Bartal Lajos elvtársnak, az ipolyviski szövetkezet elnökének tisztelettel és szeretettel ajánlom első regényemet. Ha könyvemnek iÚ sikere lesz és eléri célját, akkor ebben az I ipolyviski szövetkezeti tagoknak is része van". Elgondolkodik, emlékezik:- Nagyon igazak ezek a sorok, mert mi- 3- után a könyvet többször is elolvastam, rájötBartal Lajos tem, hogy apámat és az egész szövetkezeti családot formálta meg könyvében barátunk és elvtársunk. Életünket tükrözte ebben a könyvben. Az író több hónapig itt lakott nálunk, és élményeket gyűjtött. Részt vett gyűléseinken, és megtekintette a határi munkát is. Szívesen elbeszélgetett esténként a falubeliekkel. Az emlékezés kerekét visszaforgatva az Új Szó akkori újságírógárdájából említ néhányat:- Méry Ferenc, Szarka István és még sok tollforgató gyakori kedves vendég volt nálunk. A riportok felvétele után először az irodában, később pedig a lakásomon vitatkoztunk arról a tapasztalatokat hozókkal, hogyan lehetne jobban gazdálkodni. Ezeket a sokszor hajnalba nyúló véleménycseréket sosem felejtem el. összegezi a pártsajtó szervező és nevelő szerepét. A legnagyobb segítség a kollektív felelősségre és a közösségi életre ösztönző újságírás volt. Kedvelték Bátky Lászlónak jól érvelő, társadalmi kérdésekkel foglalkozó cikkeit. Ezekből sokat merítettek, és még a taggyűléseken is idéztek belőlük. Zárszámadó közgyűlések idején vagy más összejövetelek előtt a hangos híradóba sokszor beolvasták az Új Szó vezércikkeit.- Ezeket a cikkeket többször is fel kellett használni irányító- és szervezőmunkánkban - mondotta mert a nemrég még egyénileg gazdálkodó földművesek bizony még szövetkezetünkben is nehezen fogtak össze. Érveltünk minden nap és minden gyűlésen. A sajtó felhasználásával folytattunk eredményes harcot a visszahúzó erők ellen. Belőle merítettünk erőt a gyorsabb előrehaladáshoz. Hamarosan áttértünk a negyedik típusú gazdálkodási formára és bevezettük a szilárd bérezési rendszert. A termelési és eladási terveket mindig példásan teljesítettük, és a jó jövedelemből annyira megerősödtünk, hogy saját alapunkból fizethettük a tagoknak a családi segélyt és betegség esetén a táppénzt. Egyre kisebb mértékben szorultunk állami támogatásra. A Vörös Lobogó Efsz, amely most az ipolysági (Sahy) Vörös Zászló Efsz-hez tartozik, fokozatosan fejlődött, országos hírnevet szerzett. Állandóan erősítették a szövetkezeti .jelleget.- Magyaráztuk a tagoknak, ha pontosan elvégzik munkájukat és gazdaságosan termelnek, akkor elsősorban ók járnak jól. Ha több a bevétel, akkor több pénz jut a munkaegységre. Mert akkoriban pénzt és természetbenit is fizettünk a munkaegységnek nevezett teljesítménynorma után. Sikerekről, buktatókról esik szó. Véleménye szerint az elburjánzott direktív irányítás jelentős károkat okozott a szövetkezeti mozgalomnak. Szövetkezetükre gondolva azt állítja, hogy egyes szervek inkább fékezték munkájukat, mintsem segítették. Egyes vezetők kedvét elvették a sok kockázattal járó vállalkozásoktól. Utalva a népgazdaságban történő változásokra ezeket mondja:- Helyesnek tartom a gazdasági mechanizmus átalakítását. Mi már akkor is azt szerettük volna, ha önállóbban gazdálkodhatnánk. Igaz, kevés tapasztalatunk volt, de máris kerestük a lehetőségeket az önálló elszámolási rendszer alkalmazására. Minden vezetőtől és beosztottól nagy fegyelmet követeltünk. A két csoportvezető például írásban megkapta, hogy a növénytermesztésben a tervek teljesítéséhez mennyi munkaegységet használhatnak fel. Ha túllépték volna, bizony kevesebb prémiumot kaptak volna. Ez nem törént meg, ellenkezőleg, minden évben csökkentettük a termelési költségeket és növeltük a bevételeket. Számolgattuk, mennyibe kerül egy liter tej előállítása, és ha úgy láttuk, hogy pazarlásra került sor, akkor megtettük a szükséges intézkedéseket. Sokat olvasom a párthatározatokban, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés között nincs meg az összhang. Nekünk abban az időszakban nagy takarmánvtartalékaink voltak. Elég sok szénát adtunk el a rászoruló mezőgazdasági vállalatoknak. A szövetkezeti veterán újságokkal, könyvekkel körülvéve gondol vissza a szövetkezet és a falu útjára. Hangoztatja, hogy a párt mezőgazdasági politikája helyes volt, mert a felismerhetetlenségig megváltozott a falu. A valamikor nélkülöző földmunkások, zsellérek és középparasztok ma már fürdőszobával ellátott, korszerű lakásokban laknak. Csak azt sajnálja, hogy mint nyugdíjas szövetkezeti elnök nem vehet részt azt efsz-ek prágai XI. kongresszusán. Mert fiatalabb korában a párt- és a szövetkezeti kongresszusokon nagyon sok tapasztalatot gyűjtött munkájához. Talán most is jól jönne egy kis eszmecsere és ösztönzés azon a fórumon, annak ellenére, hogy ma már csak a kertbarátok helyi alapszervezetét irányítja. BÁLLÁ JÓZSEF JÓ ÚTON Egy nyugdíjas szövetkezeti elnök visszaem lékezése
