Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-14 / 294. szám, csütörtök

A hallgatás ideje lejárt. Néhány tény dr. Vasil Bil’ak villájáról Először csak suttogták, aztán „egymás között" beszélték, később hangosan a már nyilvánosság is, milyen magasak is a legfőbb tisztségviselők jövedelmei, milyen összkomfortos villákban, lakásokban laknak, és hogy titokzatos manipulá­ciók során az állam zsebéből milyen sok pénz folyik át magánpénztárcákba. Igaz? Nem igaz? Az egyik dolog hallgatni a ,,jólinformáltakat“, a másik dolog megis­merni az objektív valóságot. Ez utóbbit vajon ki tudta? Huszadik születésnap Voltak ilyen emberek, nem is kevesen. De hallgattak. Azonban a dokumentumok, például azok, amelyek dr. Vasil Bil’ak- nak, a CSKP KB volt titkárának és lányá­nak, Nad’ának, az SZLKP KB osztályve­zetője Jozef Sevc feleségének a villájáról léteztek A hallgatás ideje lejárt. Valósak voltak ezek az információk? Igen. dr. Vasil Bil'ak és lánya Nad'a Pozsony (Bratislava) lu­xusnegyedében, a Timravina utcában 1979. január 19-én villát vásároltak. A történet A szóban forgó villa, amelyhez nagy kert is tartozik, hivatalosan két parcella­ként van bejegyezve. A beépített terület 513 négyzetméter, az udvar és kert 1337 négyzetméter. A ház földszintes, a szá­zad elején épült és az adásvételi szerző­désben két lakásegységként van feltün­tetve. Az egyik négyszobás, 102,5 lakó- és 168 négyzetméternyi összterülettel, a másik 3 szobás, 81 négyzetméteres. Hogy hogyan is került, figyelemremél­tó tranzakció során ez a villa a nevezettek személyes tulajdonába, ennek történetét a negyvenes években kell elkezdeni. 1941-ben az épület tulajdonosa Hlinka szlovák néppártjának klérofasiszta főtit­kára, Pavol Oplustil lett. Az „ezeréves birodalom1' bukása után Németországba menekült, de így sem kerülte el az igaz­ságos ítéletet. Azután a villában egy ideig a vörös hadsereg tisztjei laktak, később dr. Iván Őtefánikot, a szlovák nemzeti felkelés egyik szervezőjét, később pedig a Megbízottak Testületének tagját költöz­tették be ide. Dr. Őtefánik családja- s meg kell mondani, becsületes, ember­ről van szó - a házban sokáig lakott, de az soha nem volt a család tulajdona egy konfiskált lakóház volt a pozsonyi I. vá­roskerület lakáskezelő vállalatának keze­lésében. Ez a kezelés azonban nem lehe­tett valami jó, mert abból, amit a Őtefánik család lakbérként fizetett, semmit sem fordítottak a ház karbantartására, így az lassanként tönkrement. A lakók egy része be-, majd elköltözött és a villa iránt 1968- ban első tulajdonosának felesége, Őtefá- nia Oplustilová, született Maseková kezdett érdeklődni. Igaz, hogy Bardejov- ban lakott, de bírósági úton igényt tartott a villa értéke felének kifizetésére. Ebből hosszú per kerekedett, amely hivatalosan 1977-ben fejeződött be. A felperes a villá­ért nevetséges összeget kapott és ettől az időtől fogva az épület, mint egész, állami tulajdonba került azzal a gyakran ismételt indoklással, hogy állami és konzuláris célokat kell szolgálnia. Több bírósági, szakértői becslés áll rendelkezésre a ház értékéről, de ezek akár százezres érté­kekben is különböznek. Ez is annak a jele, hogy a szürke eminenciások a hát­térben már 1973-ban dolgozni kezdtek azon, aminek a célja az akkori lakók, a Őtefánik család előtt is ismeretlen volt. Dr. Bil’ak színre lép Az események 1973-ban gyorsultak fel, amikor különböző funkcionáriusok és a nemzeti bizottság dolgozói győzködni kezdték a Őtefánik családot, hogy költöz­zenek el. Különös igyekezetet fejtett ki ebben bizonyos Tomás Masika. A család számára ez a név nem mondott semmit, mi azonban jegyezzük meg. A több mint 80 éves Őtefánik úr végül is hagyta magát rábeszélni, elköltözött egy kisebb lakás­ba. (1979-ben halt meg.) A villa újra árván maradt, és az érdekeltek most már hoz­záfoghattak terveik megvalósításához. 1974-ben megkezdődött a nagyjaví­tás. A megmaradt dokumentumok alapján tudjuk, hogy 1974-ben ennek az épületnek a felújítására a lakáskeze­lő vállalat 1 615 531 koronát, 1975-ben 100 965 koronát, a következő évben 17 819 koronát, és hetvenhétben 73 601 koronát költött. Ez összesen 1 millió 807 ezer 916 korona. A fővárosi nemzeti bizottság egyetértett azzal is, hogy kifizessék azt a 91 433 koronás számlát, amit külön rendelt berendezésért- függönytartók, konyhai berendezés, ki­egészítő bútorok stb. - 1974-ben a topol- canyi Mier vállalat nyújtott be, és amelyen jellemző felírás található: „Bil'ak elvtárs részére". Tehát már 1974-ben minden érdekelt fél - dr. Vasil Biíakot is beleértve - tudta, hogy rendbehozása után ki fog a villában lakni. A lakáskezelő vállalatban törhették a fejüket, honnan is kerül ennyi pénz egyetlen villa rendbehozására. Választ az SZSZK Kormányhivatalából kaptak annak vezetője, Dániel Matejka mérnök aláírá­sával 1974. április 23-án. Ebből idézünk: „1974. március 13-án küldött 929-es szá­mú levelünkkel kapcsolatban közöljük önökkel, hogy a rendelkezésére bocsátott kvóták merítése a javításra és karbantar­tásra nemcsak a külképviseleti hivatalo­kat érinti, hanem az SZLKP KB, az SZSZK kormánya és az SZNT vezető képviselőit is.“ Es még mindig a szóban forgó levélből idézünk: „Közöljük önökkel, hogy az SZSZK Kormányhivatala meg­bízza a diplomataszolgálat építési igaz­gatóságát, építési és szerelési munkák elvégzésével alkotmányos tisztségviselők részére. Ebből kifolyólag Masika elvtárs műszaki leírásokat ad majd, amelyek alapján az igazgatóság kiadja a megren­deléseket. Ezeknek az akcióknak a finan­szírozását abból a különleges alapból merítik, amelyet önök számára megálla­pítottunk." Állami villa? A lakáskezelő vállalatnak eggyel keve­sebb gondja lett. Az állami villa fogalma nem jelent semmi rendkívülit. Ez lehet szolgálati lakás, ahol a vezető képviselők laknak tisztségük betöltésének ideje alatt. Ebben az esetben a villa használatáért rendes lakbért fizetnek. Dr. Bil'ak eseté­ben is így volt ez 1978 végéig. Ekkor lépett életbe ugyanis a 47/78 sz. Tt. rendelet a lakások személyi tulajdonba való eladásáról. A felsőbb rétegek sok érdeklődőjének névsorában szerepel dr. Vasil Bil'ak is a Timravina utcai 8-as számú lakás lakója. A villa műszaki álla­potáról, minőségéről és egyéb szükséges tulajdonságairól a szakvéleményezést mint már előtte néhányszor, most is dr Őtefan Cigánek, a kerületi bíróság jogi szakértője dolgozta ki. A dokumentumot a 2166/67 szám alatt iktatták Bratislavá­ban. Pontosan a rendelet értelmében járt el és a számítások során levonta az amortizációt, felszámolta az első kategó­riáért járó többletköltségeket, a „javítás" költségeit és az engedményt azért, mert Utóirat: Egy általánosan elterjedt hír alapján Vasil Bil’ak vője, Jozef Őevc a Timravina utcai telek kertjében egy másik házat is épít. Ez nem igaz. Tény azonban, hogy Dimitrij Bil’ak (dr. Bil'ak fia) jelenleg a Timravina utcai 8-as számú ház lakója 1980. október 27-én a pozso­nyi 1. városkerületi nemzeti bizottságot írásban kérte, egyezzen bele, hogy a 3080/2 számú parcellán családi házat építsen. Viszont három-emeletes ház felé­pítésére a környéken, a legközelebbi szomszédok beleegyezésével, 1985. ápri­- A CSKP kongresszusa választott meg a központi bizottság tagjává. Ha a központi bizottságot összehívják még a rendkívüli kongresszus előtt, akkor ezen az ülésen a tagságomról lemondok. Egyébként nem látom értelmét ennek a kongresszus előtt, ahol tudom, hogy nem választanak meg. A kongresszusra biztosan nem hívnak meg, mivel semmi­lyen tisztségem nincs. Minek mondjak le azonban nyolc nappal a kongresszus előtt, amikor tulajdonképpen a központi bizottság sem létezik. • Hogyan ítéli meg a november 17-e utáni helyzetet7- Nagyon rosszul. Annak, ami történt, nem lett volna szabad megtörténnie. Ma­gyarázatot sem tudok arra adni, hogyan lehetséges, hogy ez, így megtörténhetett. • Mi a véleménye a Varsói Szerződés öt országának katonai intervenciójáról 1968-ban?- Már kimondták, hogy bizottság ala­kult, amely ezt kivizsgálja. Nem akarom átértékelni azt, amit majd ők átértékelnek. • Felelősnek érzi-e magát 1968. augusztus 21-ének eseményeién? az igénylő a házban lakik. A villa eladásá­nak javaslatát - és itt már hivatalosan is két lakásegység szerepel - a pozsonyi I. városkerületi nemzeti bizottság helyi gaz­dálkodási, kereskedelmi, közlekedési és mezőgazdasági osztályának akkori veze­tője, Ludovít Glbác terjesztette elő a vá­roskerületi nemzeti bizottság tanácsának ülésén 1978. december 28-án, kellemes „ünnepek közötti" atmoszférában. Az adásvételi szerződést Vasil Bil’ak, felesé­ge és lánya, Nad’a írta alá férjével, Jozef Sevccel együtt 1979. január 19-én. Esze­rint a szerződés szerint a villa nagyob­bik része, teháta nagyobb lakásdr. Vasil Bil'ak személyi tulajdonába került 250 966 koronáért. A dokumentumok alapján ebbe az összegbe beszámolták a különleges felszerelésért kifizetett 91 433 koronát is. Nad’a Őevcová férjé­vel együtt a másik lakás tulajdonosa lett 86 745 koronáért. Az adásvételi szerződés (a minimális törvényes száza­lékos részarányon kívül) egyáltalán nem veszi figyelembe a villa nagyjavítására fordított összeget, noha a városkerületi tanács 1978. december 28-i ülésén meg­említették, hogy „1974-77 között a villát átépítették és modernizálták. Könnyen ki­számíthatjuk az említett összeg különb­ségét: ez 1 460 205 korona. Alapos vizsgálatot! Hogy hová tűnt ez a különbség és ki felelős érte, ezek azok a kérdések, ame­lyekre a nyilvánosság előtt a CSKP Köz­ponti Ellenőrző és Revíziós Bizottságá­nak most létrehozott vizsgálóbizottsága kell hogy választ adjon, de nemcsak eb­ben az ügyben, hanem más lakások és épületek személyi tulajdonba történő ela­dásával kapcsolatban is. A szerkesztőség a bizottság tagjainak minden rendelke­zésre álló tényt, okiratot és információt a rendelkezésére bocsát. Az a vélemé­nyünk, hogy a Büntető Törvénykönyv ide vonatkozó részei és a hatósági szemé­lyekről szóló rész értelmében (figyelmen kívül hagyva most az etikai elveket és a kommunista erkölcs elveit) az alsóbb szinteken az ilyen akciók közvetlen vég­rehajtóit nem terheli közvetlen felelősség. Az egyének valódi bűneit - hisszük - a bi­zottság pontosan megállapítja. lis 12-én engedélyt kapott Tomás Masika és neje, (Masika úr 1983 óta rokkant) és vőjük, Marian Riegel a feleségével. A fenti írás december 12-én kedden jelent meg a Pravda napilapban, és a teg­napi számban, a témával kapcsolatos még egy hír látott napvilágot: Az SZSZK legfőbb ügyésze úgy döntött, megvizsgál­ja dr. Vasil Bil’ak ingatlanvásárlásával kapcsolatos adatokat a Pravda fentebbi cikkének adatai alapján. A vizsgálat ered­ményeit nyilvánosságra hozzák.- bgyáltalán semmiféle felelősséget nem érzek, mert mindenkinek tudnia kell, milyen volt akkor a helyzet és mit akartak a szövetségesek. Attól féltek, hogy har­madik világháború fenyeget, ezért biztosí­tani akarták a határokat, a szocialista társadalom biztonságát, ön elhiszi azt, hogy öt hadsereg rögtön megindul anél­kül, hogy tudná, kell-e vagy sem? írtak a Praga vállalat dolgozói, több ezer em­ber. Egyáltalán megnézi-e valaki az ar­chívumokat, noha lehet, hogy azóta már megsemmisítették őket, hogy mennyi le­vél érkezett akkor a CSKP Központi Bi­zottságára, amelyben megírói valamilyen segítséget kértek. A szövetségesek arra a döntésre jutottak -, és én emlékszem, hogy ezt Moszkvában megmondták, ami­kor mindannyian ott tárgyaltunk -, hogy ők valóban nem nézhetik el, mindannak likvidálását, amiért 20 millió ember meg­halt. Ennek veszélye fennállt, s ezért döntöttek úgy, hogy valamit tenni kell. Ők szükségesnek látták, hogy országunk te­rületére lépjenek. Ne higyjék azonban, hogy ha ma írnának levelet, hogy jöjjenek, akkor eljönnének ők, vagy bárki más. (ŐSTK) Egyetértésben Köznap van, a munka ideje, adu- naszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrofrigor Közös Vállalat központi telepe mégis csendes. Leálltak a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó gépsorok, és a targoncák is pihen­nek, amelyekkel máskor almával te­li, hatalmas ládákat emelnek le a hű­tőházakban összerakott ládator­nyokról, hogy az üzletekbe küldés előtt ügyes kezű asszonyok, lányok válogassák át a gyümölcsöt. Az üvegházak is csendesek. Nincs aki levágja és szállításra előkészítse a különböző színű krizantémokat, hogy másnap az ország távoli vidé­kein fejezhessenek ki velük tisztele­tet, együttérzést. Mindezt ma hiába keresnénk. Az Agrofrigor 230 fős gárdájának tagjai és a harmincöt taggazdaság képvi­selői ugyanis ünnepelnek. Húszéves a vállalat, két évtized eredményeit és gondjait veszik számba, egyetér­tésben és jó hangulatban. A városi művelődési otthonban együtt mérle­gelnek és terveznek vezetők és „sorkatonák", kommunisták és pár- tonkívüliek. Nem kis dolog ez nap­jainkban, amikor a politikai és társa­dalmi élet demokratizálódása tör­vényszerűen felszínre hozza az el­lentéteket, s indulatokat kavarnak az évek során felgyülemlett csalódá­sok, kiábrándulások.- A magam és kolléganőim nevé­ben is kijelenthetem, jó érzésekkel és elégedettséggel készülünk a jubi­leumi összejövetelre - mondta rö­viddel az ünnepi nagygyűlés előtt határozottan Bőgi Janka, a gyü­mölcs- és zöldségfeldolgozó részleg raktárosa. Az üvegházban a virágot szállí­tásra előkészítő asszonyok szinte szó szerint megismételték szavait. Tengeri Márta mérnök, a virágkerté­szet agronómusa így egészítette ki munkatársai szavait:- Személyes sérelmek, a helyze­tükkel visszaélő egyének, akiknek most a leváltását kellene kérnünk, vállalatunkban szerencsére nincse­nek. A pártalapszervezet és a szak- szervezet képviselőinek, az állam- polgári kezdeményezések aktivistái­nak, valamint a gazdasági vezetők­nek a közös ülésén nyugodt volt a hangulat. Viszont meglepődtem, hogy a nyílt véleménynyilvánítás le­hetőségének ellenére alig esett szó a munkafeltételekről. Mintha az em­berek tartanának valamitől. Szerin­Közvélemény-kutatás az SZSZK-ban (ŐSTK) - Az elmúlt napokban a Szlovák Statisztikai Hivatal Közvé­leménykutató Intézete az SZSZK ál­lampolgárainak nézeteit fölmérő közvéleménykutatást rendezett. A felmért mikromodell hatszáz ál­lampolgárt tett ki, tizennyolctól het­venéves korig. Arra a kérdésre, mi gyorsíthatná meg jelenleg társadal­munk demokratizálását, a megkér­dezettek a feleletek nagyon széles skáláját adták, olyanokat, mint ká­derváltozások, a gazdaság és ha­sonló. A legtöbb válaszadó össze­sen 37 százalék, a politikai kérdések megoldását találta legfontosabbnak, közülük 12 százalék a szabad de­mokratikus választások híve, 11 százalék pedig a CSKP vezető sze­repe ellen foglalt állást. Érdekesség, hogy a megkérdezetteknek csupán 9 százaléka tekinti a lelkiismeretes munkát és a rendet a legfonto­sabbnak. Viharos előzmények után, ame­lyekből nem hiányzott az alulról jövő kezdeményezések összefogá­sa, de a személyeskedés, egymás sértegetése, fenyegetése, ablakki- verés sem, lemondott a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz elnö­ke, Horváth István. A robbanássze­rűen felszabaduló, eddig elfojtott emberi és politikai indulatok a veze­tési hibák következtében oda vezet­tek, hogy a szövetkezetben megala­kult Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom ultimátumszerű nyomá­sára a szövetkezet elnöke egész­ségügyi okokra hivatkozva decem­ber 12-én írásban benyújtotta a le­és elégedetten tem ezt a zárkózottságot kell felol­dani. Röviddel később a vállalat nagy­raktárában személyesen is tapasz­taltam, hogy az emberek nem szíve­sen nyilatkoznak. Az^almát osztályo­zó asszonyok hosszas unszolásra elmondták, elégedettek a munkájuk­kal, a közösségben megértő és jó a hangulat, viszont problémát okoz, hogy esetenként kevés a láda, nincs mibe átrakni az almát. Teljesítmény­bérben dolgoznak, és ha áll a mun­ka, nem keresnek. Azok is nagyon rossz hetek, amikor a nagy tárolólá­dákat készítik. A kalapács nem ép­pen női kezekbe való.- Ezt meg is írja? - kérdezte egyikük, s elcsodálkoztak az igenen, akárcsak én, amikor panaszukhoz egyikük sem akarta a nevét adni. Alaptalan az aggodalmuk, arról is meggyőződtem.- Amióta vállalatunkat a mostani vezetőség irányítja, figyelnek a sza­vunkra. Meggyőződésünk, hogy amit az érdekünkben tenni tud, meg­teszi - mondta Kázmér Benjámin, és a karbantartó részleg hat dolgozója fejbólintással igazolta szavait. Ravasz Gábor bizonyságul a de­mokratizálódás jegyében megtartott üzemi „kerékasztal" tárgyszerű eszmecseréjét említette, majd Ke­nyeres György még hozzátette:- Ott ült az asztalnál a pártelnök is. Mint raktáros, a feladatait becsü­letesen elvégezte, tisztségével so­sem élt vissza. Csak azért támadjuk, mert pártelnök? Ugyanezt mondha­tom a vállalat elnökéről. Az elégedettség háttere sokolda­lú. Az emberi vonatkozások mellett a gazdasági eredmények is szere­pet játszanak benne. Az elnök, Ján Knezovic mérnök ezekről beszélt.- Vállalatunk 54 millió korona alaptőkével indult, ezt a taggazda­ságoknak eddig 140 százalékban fizettük vissza. Az első évet kivéve nyereséggel és növekvő hatékony­sággal termelünk. Jubileumi össze­jövetelünk mottójában az intenzív fejlesztés szükségszerűségét hang­súlyozzuk, s magamat is beleértve, mindenkinek ennek szellemében kell dolgoznia. Az elnök a konkrétumok embere, amit mond, azt tényekkel is alátá­masztja. Felsorolta, milyen korszerű technológiákat alkalmaznak és mi­lyen fejlesztési elképzeléseik van­nak. A devizahiányt kooperációs kapcsolatokkal és közös vállalkozá­sokkal ellensúlyozzák. Jól alakul az együttműködés az NSZK-beli part­nerrel. A fóliafektető gép és a spe­ciális kertészeti vetőgép használatá­val, amelynek gyártására már ké­szen állnak, a termelők kisebb ráfor­dítás mellett hetven százalékkal nö­velhetik a zöldségfélék hozamát. Már jövőre szeretnék megoldani a gyökérzöldségfélék komplex ter­mesztését, a konyhakész piaci ki­szerelést is beleértve. A Dánszent- miklósi Tsz-szel folytatott együttmű­ködés eredményeként a gyümölcs- termesztésben is nagyot léptek elő­re. Az idei eredmények biztatóak, s amit megtanultak, később rend­szergazdaként is kamatoztatni sze­retnék. Mindez együtt adja az alapot ah­hoz, hogy ma a nagy család tagjai egyetértésben, jó hangulatban ülhe­tik körül az ünnepi asztalt. EGRI FERENC mondását. Az új, demokratikus vá­lasztásokig az elnöki teendők ellátá­sával az eddigi alelnököt, Kará­csony Sándort bízták meg. A szö­vetkezet vezetői még aznap párbe­szédet folytattak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Ma­gyar Kezdeményezés helyi képvise­lőivel. Megállapodtak az új választá­sok alapelveiben, valamint abban, hogy a vezetőségi ülésekre ezentúl' meghívják mindkét mozgalom kép­viselőit. A kialakult helyzet előzmé­nyeiről lapunk következő számainak valamelyikében riportban számo­lunk be.-tszl­Az ilyen személyes meggazdagodást szolgáló esetektől a kommunista pártnak egyértelműen el kell határolnia magát. Ez a célja ennek a cikknek is. Tudatosíta­nunk kell, hogy hol van a választóvonal: nem a kommunisták és a többiek között, hanem a becstelen és a becsületes állampolgárok között, s ez utóbbiak közé tartozik a CSKP tagjainak nagyobb része is. Sokan megkérdik majd, miért írunk erről az esetről (másokról is írni fogunk) éppen most, amikor a párt meggyengült. Kötelességünknek tartjuk elsőként rámutatni ezekre az esetekre, hogy világos legyen ki kicsoda, hogy mindannyian, és nemcsak a pártban, tudjuk ki szégyení- tette meg a pártot. A bíráló elemzés - és ennek folytatása a törvény szellemében - kell, hogy a párt megtisztulásának és megújulásának alapjává váljon. PETER ONDERA, PRAVDA Egyáltalán nem érzem magam bűnösnek Beszélgetés Vasil Bil’akkal Nem a fenti témával, csak annak főszereplőjével kapcsolatos az a beszélgetés, amelyet a sajtóiroda tudósítója folytatott Vasil Bil’akkal, a CSKP KB titkárával. Az első kérdés arra vonatkozott, mi a véleménye a CSKP KB felhívásáról, hogy a központi bizottságból távozzanak azok, akik elérték a nyugdíjkorhatárt és senkit sem képviselnek. Lemondott a hidaskürti efsz elnöke ÚJ SZÚ 6 1989. XII. 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents