Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-14 / 294. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1989. XII. 14. Tiszta vizet a pohárba A Rudé právo beszélgetése Vasil Mohoritával, a CSKP KB Elnökségének tagjával, a KB titkárával Először is térjünk vissza a közelmúlt eseményeihez. Azon a november 17-i tüntetést követő, szenvedélyektől és jo­gos felháborodástól fütött demonstráción felszólalt Vasil Mohorita, a SZISZ KB akkori elnöke is. A Vencel szobor előtt vitaba bocsátkozott a körülötte összegyűlt tömeggel, egyedül, magányosan. • Tudja mi az, ami bennem és bizo­nyára a sorpárttagok százezreiben nem kis megütközést keltett? Hogy a novem­ber 17-ét követő napokban sok magas tisztségviselő és a kormány emberei be­ásták magukat a kabinetjükbe és nem szálltak le piedesztáljukról a forrongó nép közé.- Hagyjuk ki ebből az én személye­met, egyszerűen azt tettem, amit a lelkiis­meretem diktált. 0 Jól van, de mégis hogy történt, hogy mint a SZISZ KB elnöke kiment az embe­rek közé?- Ezt már előbb is megtettem. És no­vember 17-ét követő napokban tudtam, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a CSKP jó hírneve forog kockán. Sokat- mondóak voltak számomra azok a felszó­lalások is, amelyek az országos SZISZ- konferencián hangzottak ei. Ez már, hogy úgy mondjam, az utolsó jelzés volt, hogy a helyzeten a közeli napokban, hetekben változtatni kell, különben... • Minden hiábavaló, ha valaki sükei és vak.- Sajnos, ezt a november 17-e és 24-e közötti napok bebizonyították. • Bocsásson meg, de a süketség álla­pota a pgrtvezetőség egyes tagjai eseté­ben továbbra is fennáll.-Hát igen, a régi beidegződések. . Csakhogy az, aki az embereket képviselni akarja, nehezen védi meg pozícióját, ha még azt sem igen tudja, kit képvisel, s hogyan gondolkodik, mit kíván és mit nem kíván az, akit képvisel. Ugyanez vonatkozik néhány képviselőre is. • Térjünk a lényegre. Már csak né­hány nap választ el bennünket a rendkí­vüli pártkongresszustól. Mindabból, ami a CSKP KB rendkívüli ülése óta és most a járási és városkerületi konferenciákon történt, úgy vélem, a párt ugyan ugyanaz mint régen, de azért már mégis más.- Ha nagyon egyszerűen kellene meg­fogalmaznom a dolgot, akkor úgy monda­nám, hogy pártunk ízzig-vérig a nép párt­ja kell hogy legyen a szó legteljesebb értelmében, nyitnia kell a nép felé, vele lenni, vele élni, tehát a nép akaratát kell képviselnie, s nem mint a múltban, mani­pulációs eszközt csinálni a funkciókból, néha egyesek ezt úgy állították be, mint pártunk vezető szerepét. 0 Bizonyára akad, aki nem hisz önnek és azt mondja, Mohorita úr vagy elvtárs, önök kommunisták ismét magukhoz akar­ják ragadni a hatalmat és meg szeretnék ismételni a történelmet.- Nem lenne logikus, ha másként vi­selkednénk, mint a többi párt a többpárt­rendszeren belül, vagyis ha nem kíván­nánk valamikor a jövőben az 1946-os évhez hasonlóan győzni a választásokon. De amíg élek és a pártot szolgálhatom, mindent megteszek, hogy ne térhessenek vissza azok az idők, amikor a vezető tisztségviselők szűk rétege bitorolta a ha­talmat az egész párt és a társadalom más rétegei rovására. Hova jutottunk? Ha va­laki az életben el akart valamit érni, amennyiben az illető helyen a nomenkla­túra érvényesült, párttaggá kellett lennie. Ez valamiféle udvari bonton volt, miköz­ben más politikai pártok tagjai, vagy a pártonkívüliek hogy úgy mondjam, csak másodrendű állampolgárok voltak, a hí­vőkről nem is beszélve. A kongresszuson nyíltan meg kell mondanunk, mivel és kivel szakítunk, mi­közben radikálisan alapjaitól változtat­nunk kell a parton belül azokon a struktú­rákon, amelyek bürokratikusak, műkö­désképtelenek, beleértve az apparátuson belüli változásokat is. 0 Ez az ön személyes véleménye. Mi a véleménye az elnökség tagjainak?- Azt hiszem, hogy abban a beszélge­tésben, amelyet ön folytatott Miroslav Vá- lekkel, s amely a Rudé právoban jelent meg, ugyanez hangzott el, amit most mondok. Különben ma már a vezetőség többi tagja is ugyanezen a véleményen van, ami ugyan nem döntő, de döntő az, hogy az egész párt ezt kívánja. • Csakhogy az egyik konferencián azt hallottam, hogy a párton belüli és kívüli platformokkal „paktálni“ annyi, mint,.elá­rulni'" a CSKP eszmei tisztaságát.- Itt valószínűleg a dolgok meg nem értéséről, vagy a politikai valóságérzék hiányáról van szó. • Csak hát sok tisztségviselő és sor­párttag esetében nem lesz könnyű meg­szabadulni a régi beidegződésektől. A lentről jövő instrukciók hiányában bizo­nyos tanácstalanság lett ott úrrá.- Sok szervezet tudatából kiveszett az önigazgatás jelentősége, noha elisme­rem, hogy rá volt kényszerítve a demok­ratikus centralizmus olyan értelmezése következtében, hogy a felsőbb láncszem utasítgassa az alsót. Kezdeményezni, önállóan gondolkodni és cselekedni egy­szerűen nem illett. De most nincs idő az ilyesmire, most tartalommal kell megtölte­ni az önállóság, az instrukcióktól mentes akcióképesség fogalmát, s mindezt a he­lyi konkrét helyzet és szükségletek figye­lembe vételével. Mindenre operatív mó­Lépéshátrányban, de előrehaladva Kollektíván lemondott az SZISZ KB vezetősége. Majd hogy nem megszoktuk már ezt a „lelépési“ formát, mégis mellbe vágó volt a hír, hisz még a pár héttel ezelőtti konferenciájukon is - ahol a közel ezer küldöttből mindössze 8 volt a magyar! - annyi szép és jó hangzott el a tevékenységükről...! Vagy az is csak felszínes máz volt a hibák, a túlkapások, a pangás felett? Bizonyára. Tény, hogy országszerte tömegesen adják vissza a SZISZ-igazolványukat a középiskolások, a főiskolások, a szakmunkásképző intézetek tanulói és a dolgozó ifjúság. Tehát ebből a szervezetből is a kiábrándult, csalódott emberek távoznak. Elhangzottak olyan kijelentések, miszerint a SZISZ elavult, vagy olyanok, miszerint a SZISZ nem szólalt meg időben. Nos, mindkét állítás helytálló, főleg azok után, hogy a novem­ber 17-i diáktüntetés leverése után csak napokkal később foglalt állást. Pedig ugye, épp a SZISZ-nek kellett volna az elsők között lennie, aki elítéli az erőszakot, a demokrácia sárba tiprását. Ez a mulasztás akár a szervezet megszűnését is eredményezheti, ha az elkövetkező nagyon rövid időszakban nem bizonyítja be életképességét. A vágsellyei (Sala) Duslo állami válla­latban 2100 olyan fiatal dolgozik, akinek életkora nem haladja meg a 30 évet. Közülük 910-en tagjai a SZISZ-alapszer- vezetnek, s a tagság 40 százaléka fejt ki aktív tevékenységet. Tudom, hogy ezt az állítást már túlhaladta az idő, de Botka Ferenc mérnök, a jelenleg még működő SZISZ-alapszervezet elnöke cáfolta a ké­telyeimet.- Szerintem igenis van létjogosultsága a SZISZ-nek. Nem értek egyet azzal az állítással, miszerint a szervezet „lemaradt a vonatról" s akár csomagolhat is, eltűn­het a színtérről. A Vencel-téri ifjúság a fő­iskolásokkal karöltve a szervezet színei­ben lépett fel, hisz a konferencián is ők hallatták leginkább hangjukat. Ők követel­tek már akkor is, ott is nagyobb demokrá­ciát, nagyobb figyelmet a felgyülemlett problémák megoldásához. A vállalatunkban működő ifjúsági szer­vezetben már november 24-én koordiná­ciós bizottság alakult, amely elismerte a diákok 11 pontos követelését, s egyben támogatta a Polgári Fórum és a Közvéle­mény az Erőszak Ellen létjogosultságát. A Duslóban mi voltunk azok, akik ellentét­ben a pártalapszervezetekkel, kiálltunk a 27-re tervezett kétórás figyelmeztető sztrájk mellett, s a vállalat előtti akció 800 résztvevője közt is a fiatalok voltak a dön­tő többségben. Tudatosítjuk, hogy jövőben a SZISZ nem működhet a vállalaton belül. Rend­ben van. Mi is kiválunk a többi szervezet­tel együtt. Annyit azonban szeretnék el­mondani, hogy létrejöhet akár több, füg­getlen ifjúsági szervezet is, a jelenleginek van és lesz is jövője. Nem minden fiatal volt passzív ebben a szervezetben. Van­nak eredményeink, van mivel dicseked­nünk. Tagjaink évente több százezer ko­rona értékű másodlagos nyersanyagot gyűjtöttek össze, nagyszerű sport- és kul­turális tevékenységet fejtettek ki, részt vállaltak a környezetszennyezés csök­kentéséből és még sorolhatnám. A SZISZ jövőjét kétféleképpen tudom elképzelni. Vagy a felére kell csökkenteni a felső irányítást, s megerősíteni a járási és a munkahelyi szervezeteket, vagy pe­dig át kell térni az önelszámolási rend­szerre, egyfajta érdektevékenységet fejt­ve ki. A SZISZ igenis sokat tud tenni a fiata­lokért, de mi készek vagyunk tárgyalni a többi, most alakuló független ifjúsági szervezettel is. Úgy érezzük, helyünk van a haladást sürgető időkben és dolgunk is lesz elég. (szitás) dón kell reagálni, nem szabad késlekedni, kezdeményezni kell. • Ennek ellenére az alapszervezetek bírálják az elnökséget, hogy késlekedik az útmutatásokkal.- Ismétlem; hogy mit is hogyan kell valahol csinálni, azt helyben, az illető munka- vagy lakóhelyen tudják a legjob­ban az elvtársak. Ezt nem tudhatja a párt vezetősége és más dolog az, hogy a vilá­gos akció- és eszmei irányvonal kidolgo­zása még előttünk áll. A legjobb program sem helyettesítheti a párttagok helyben történő, konkrét munkáját. Egyébként egyetértek önnel abban, hogy az elnök­ségben bekövetkezett személyi változá­sok légkörében aligha volt várható, hogy onnan olyan kezdeményezésre való ösz­tönzés induljon ki, amilyenről beszélünk. Azonban hiszek abban, hogy a néhány napon belül sorra kerülő rendkívüli párt- kongresszus hoz ilyen kezdeményezése­ket. Ezt már csak azért is gondolom, mivel a kongresszus, mint remélem, kezdemé­nyezőképes elvtársakat választ a vezető­ségbe, akik nem ismernek lehetetlent és legjobb képességeik szerint dolgoznak majd. 0 Ha most azt kérdezem öntől, mivel töltsük ki azt az időt, amely a parlamenti választásokig marad, hogy ne veszítsünk túl sok szavazatot, mit válaszol?- Hogy minden szervezet, minden vá­roskerületi és járási pártbizottság saját maga válassza meg akcióeljárását, a he­lyi feltételeknek megfelelően. Elvégre a pártvezetés nem tudhatja, mi felel meg legjobban ennek vagy annak a járásnak, vállalatnak stb. Azonban fontos, hogy ha­ladéktalanul munkához lássunk az állam­polgárok körében, megismerjük vélemé­nyüket a nemzeti bizottságok jelenlegi képviselőiről, felkeressük az olyan becsü­letes embereket, akik méltóak a képvise­lői mandátumra és élvezik az állampolgá­rok bizalmát, politikai hovatartozásukra való tekintet nélkül. Ami pedig a többi politikai pártot és különböző polgári cso­portosulást - beleszámítva a Polgári Fó­rumot is - illeti, az a véleményem, hogy korrekt kapcsolatokra kell velük töreked­nünk. Meggyőződésem, hogy minden be­csületes és a CSKP-val szemben elfogu­latlan ember ezt tartja céljának, még ha a Polgári Fórum tagjának vallja is magát. 0 Gondolja, hogy a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen csopor­tosulásban olyan emberek vannak, akik­nek van érzéke a politikai realitások és a politikai fair play iránt?- Ez meggyőződésem. 0 És most rá szeretnék kérdezni a Rudé právo helyzetére és szerepére a párton belül, hangsúlyozom a párton, nem pedig a KB-n belül. On szerint mi lesz a szerepe az elkövetkező években?- Nemcsak a párttagság, hanem a la­kosság legszélesebb rétegeinek szócsö­ve kell hogy legyen. A demokrácia és a szociális igazságosságért folytatott küz­delem színterévé kell válnia. Kívánom önöknek, hogy lapjuk az olvasók számára a barát szerepét töltse be, amelynek min­dig hihetnek. . JAN LIPAVSKY, RUDÉ PRÁVO Lehet jobb életet is teremteni Egy földműves-szövetkezeti elnök nézetei Köteles János, az Újbódvai (Nová Bodva) Efsz elnöke agrárértelmisé­günk egyik jeles személyiségének számít. Meghívott vendégként va­sárnap részt vett az SZLKP Kassa (Kosice)-vidéki Járási Bizottságának rendkívüli konferenciáján, amelyen egyúttal a rendkívüli kongresszus küldöttévé is választották. A tanács­kozás szünetében néhány kérdéssel fordultunk hozzá:- Milyen most a hangulat szövet­kezetükben?- Legyen bármilyen is a politikai helyzet, mi abból indulunk ki, hogy országunkban mind az egészség- ügyi-, mind az élelmezésügyi fel­adatokat folyamatosan el kell látni. Mi tehát dolgozunk, de ez nem je­lenti azt, hogy ne várnánk változá­sokat.- Mit szól a CSKP akcióprogram­jához?- Átolvastam és nagyon sok fi­gyelemreméltó elemet találtam ben­ne, noha ezek számomra egyáltalán nem meglepőek, hiszen hasonló lé­pések megtételének szükségszerű­sége korábban is megfogalmazó­dott, csak nem vették figyelembe ezeket. Meggyőződésem, hogy a CSKF^ saját bürokratikus vezeté­sének áldozatává vált. Fő hibája az volt, hogy elszakadt a realitásoktól, elveszítve ezáltal a széles néptöme­gek bizalmát és támogatását. Az átalakítás programját is - amely va­lójában csak a gazdaság egyensú­lyának helyreállítását garantálta vol­na - pusztán szóban hirdette meg, gyakorlati érvényesítéséért keveset tett, ezért nem is csoda, hogy a vál­ság tovább mélyült. Az elért élet- színvonalat is csak úgy tudtuk meg­tartani, hogy a beruházásokat visz- szafogták. A helyzet így persze tart­hatatlan, hiszen tény, hogy üzeme­ink túlnyomó többségében az álló­eszközök állaga nagyon leromlott, sok selejt-árut termelnek, de gyenge minőségük folytán a hibátlanokat is nehéz értékesíteni még a hazai pia­con is, nemhogy külföldön.- Miben látja a kilábalás lehető­ségét?- Nagyon nagy hibának tartom, hogy az ismert problémák orvoslá­sát ilyen hosszú ideig halogattuk. A koalíciós kormánynak - mindhá­rom szinten - azonnal hozzá kell látnia ezek megoldásához. Az az érzésem, hogy egy bizonyos ideig a lejtön nem felfelé, inkább visszafe­lé fogunk csúszni. Ennek ellenére optimista vagyok, mert meggyőző­désem, hogy ebben az országban jobb életet is lehet teremteni.- Hogyan?- A demokrácia létrehozásával. Teret kell adni mindenkinek, minden önszerveződésnek, minden pártnak. Vezetni pedig az a párt vezessen, amelyik élvezni fogja - és rá is szol­gál - a nép bizalmát.- A CSKP érthetően nehéz hely­zetben van...- Igen, mert mint ahogy mondot­tam is, nagyon sok pártvezető elsza­kadt a realitásoktól, elfelejtette, hogy honnan indult, milyen népréteg­ből került ki. Az elkényelmesedett, korrupt vezetőktől a pártnak meg kell válnia és olyan garanciákat kell találnia, amelyek biztosítékot adnak arra, hogy hasonló állapot soha töb­bé ne alakulhasson ki.- ön elég gyakran bírálta ezt a vezetést, jóllehet, legtöbbször in­kább elutasításra és nem megértés­re talált. Nem fásult bele ebbe a hiá­bavalónak tűnő küzdelembe?- Huszonhárom éve vezetem szövetkezetünket. Egész eddigi te­vékenységem során igyekeztem bátran rámutatni a mezőgazdasági termelés irányításában, szervezésé­ben felmerülő hiányosságokra. Mindezt persze csak azért tehettem meg, mert hosszú évek óta egy jól gazdálkodó efsz élén állok, tehát a visszavágáshoz, a bosszúálláshoz feletteseimnek nem volt talajuk. Mindezek ellenére meg kell monda­nom, kritikáimért sokszor kinéztek a sorból, ha megjelentem a gyűlése­ken, nemigen álltak szóba velem, elfordították a fejüket. Ennek ellené­re az elveimet akkor sem és most sem adom fel.- Mit szól a mezőgazdasági párt megalakításához?- Nekem egész életemben az volt a célom, hogy a falun élő emberek jól éljenek, jól érezzék magukat. Meggyőződésem, ha a jövőben két­vagy több párt is támogati fogja a falut, nagyobb esélyünk lesz még a parlamentbe való bejutásra is - és egy ilyen ipari államban, mint a mi­énk, ez a lehetőség egy cseppet sem lebecsülendő. A faluért, a me­zőgazdaság érdekeiért is halasztha­tatlanul tenni kell egyet s mást. Szlo­vákiában jelenleg több mint ötven­ezer elhagyott falusi családi ház van. Ezeket senki sem lakja, mert az emberek elmennek az iparba dol­gozni és a városban vettek lakást. Nagy vétségnek tartom, hogy a centralizációs programok megva­lósításával tönkretették a kis telepü­léseket. A mi szövetkezetünkhöz tartozó falvakból is busszal vagyunk kénytelenek szállítani még az óvo­dásokat is. Ezek a hároméves gye­rekek, akiknek melegségre, szere­tette, dédelgetésre volna szüksé­gük, embertelen körülményeknek vannak kitéve. Ha valamelyik párt meg akarja szerezni a mezőgazda­ságban dolgozó, a falun élő embe­rek támogatását, programjában az ilyen és sok más hasonló gond meg­oldásával is foglalkoznia kell majd. Ha a mezőgazdasági párt a termelői érdekek felkarolásán kívül ezekről sem feledkezik meg és a magyar nemzeti kisebbség jogainak érvé­nyesítéséért is síkraszáll, bizonyára köreinkből is sok támogatóra talál. SZASZÁK GYÖRGY Jöhet a tél! „Az útkarbantartók felkészültek.. Ha nem hull sok hó, és nem válnak jegessé az utak, zavartalan lesz a közúti közlekedés - egészítik ki olvasóink közül bizonyára sokan nem kis iróniával a fenti állítást. Mi tagadás, jó néhány példa volt már arra, hogy - enyhén szólva - túlzott­nak bizonyultak az illetékesek ilyen és hasonló kijelentései. Ezúttal azonban nem más, mint Rudolf Adamcík - az SZSZK Belügy és Környezetvédelmi Minisztériuma közlekedési igazgatóságának veze­tője - szájából hangzott el ez az ígéret, s egyelőre nincs okunk kétel­kedni szavaiban. Igaz, a közelmúlt­ban tartott sajtótájékoztatóján nem azt állította, hogy zord téli időjárás esetén is kizárt bárminemű fennaka­dás a közúti forgalomban, pusztán azt hangsúlyozta: az útkarbantartók ilyen felkészülten még sohasem vár­ták a telet. A sajtó képviselőitől ezért nem toleranciát, hanern - éppen ellenkezőleg - tárgyilagos helyzetje­lentést s indokolt esetben korrekt bírálatot kért, hogy a téli útkarban­tartást irányító stáb azonnal kikü­szöbölhesse az esetleges hiányos­ságokat. Az, hogy mennyi munkát ad majd a tél az útkarbantartóknak, a jövő titka. Egy viszont biztos: munkájukat annyi gép segíti majd, mint koráb­ban soha. A már néhány hete ké­szenlétben álló csaknem 7000 dol­gozó rendelkezésére ugyanis ezút­tal 560 tehergépkocsi, 752 vontató, 860 szórógép, 425 rakodógép, 102 hómaró és 1347 hóeke áll. Ez a gép­park azonban csak addig tűnik ha­talmasnak, amíg nem tudatosítjuk, hogy 171 km hosszú autópálya, 17 343 km országút és 10 153 km városi út - ez összesen Szlovákia úthálózatának legalább 96 százalé­ka - tisztítására szolgál. S ha figye­lembe vesszük, hogy a gépek nagy része túlhaladta a gyártójuk által szavatolt élettartamot, műszaki álla­potuk pedig egészében véve nem kielégítő, máris nem tűnik olyannyira megalapozottnak az optimizmus. A nem túl rózsás helyzetben biz­tosan segítséget jelent, hogy a járási közúti igazgatóságok többségének munkáját kiterjedt rádióhálózat segí­ti s az is, hogy az eddigi gyakorlattal szemben nem korlátozzák számuk­ra a felhasználható üzemanyag­mennyiséget. Az is jó hír, hogy a kü­szöbönálló télen, elsősorban kör­nyezetvédelmi okokból, a tavalyinál mintegy 1700 tonnával kevesebb vegyi anyagot szórnak majd az utak­ra. Ám a kevésbé gazq)asagos, de környezetkímélőbb inért anyagok al­kalmazása - különösen a Nyugat­szlovákiai kerületben - nem eléggé elterjedt. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy hatékonyságuk messze elmarad a vegyi anyagokétól, hiszen a havat nem olvasztják el, csupán a csúszásveszélyt csökkentik. A téli útkarbantartással kapcsola­tos, évente ismétlődő problémákból tehát idén is több van a kelleténél. Sőt egyre nagyobb gondot okoz a fokozódó munkaerő-vándorlás, vagy ha úgy tetszik, munkaerőhiány is, melynek oka nyilvánvaló: az út­karbantartók havi bére jócskán el­marad az országos átlagtól, pedig télen általában nem mindennapi, ne­héz körülmények között dolgoznak. Egy dologban persze egyet kell értenünk az utak téli karbantartásért felelős minisztérium dolgozóival: té­len a biztonságos közúti forgalom­nak csak egyik alapfeltétele a hótól és jégtől megtisztított úthálózat. A motoros járművek műszaki állapo­tán és az adott körülményeknek megfelelő vezetéstechnikán, tehát magukon a gépkocsivezetőkön legalább annyi múlik, mint az útkar­bantartókon. BARANYAI LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents