Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-14 / 294. szám, csütörtök
Vannak megválaszolatlan kérdések Vélemények a Csehszlovák Mezőgazdaság Párt megalakításáról A Csehszlovák Mezőgazdaság Párt megalakításán munkálkodó, előkészítő bizottság - az efsz-ek XI. országos kongresszusán tett ígéretéhez híven - a múlt héten programot hirdetett, és nyilvánosságra hozta a leendő független politikai párt alapszabály-tervezetét is. A dokumentumok a Dél-szlovákiai mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak körében is élénk érdeklődést váltottak ki. A kialakult vélemények felől ezúttal a Komáromi (Komárno) járás néhány szövetkezetében érdeklődtünk. A Marcelházi (Marcelová) Efsz-ben Varga Pál elnök mondta el véleményét.- Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki a korábbi csalódások ellenére a Szövetkezeti Földművesek Szövetségétől remélte, hogy végre síkra száll az érdekeinkért. S szintén nem én vagyok az egyedüli, aki keserűen számolt be otthon az efsz-ek XI. kongresszusán szerzett tapasztalatokról. A vitában sok jó ötlet és javaslat elhangzott, de ezeket a határozat nem tükrözi. A problémák megoldásának halaszthatatlanságáról papolunk, a vállalkozás szükségességéről, önállóságról beszélünk, de az élet egészen más.- Ez így meglehetősen formálisan hangzik.- Jó, legyünk konkrétak. Itt van például ez a minisztériumi körlevél. A lényege, hogy minden gazdaság köteles az utóbbi három legjobb év átlagának megfelelő gabonahozamot tervezni a jövő évre. Mi négy év alatt 2250 tonna gabonat termeltünk terven felül. Gondoltuk, ha már ennyi előnyünk van, jövőre 50 hektáron gabona helyett szóját vagy napraforgót vetünk, javítunk valamicskét a pénzügyi helyzetünkön. Hát megtehetjük? Csak tudnám, minek a távlati terv, ha fentröl úgy rángathatnak bennünket, ahogy nekik tetszik. Talán, ha lesz egy mezőgazdasági párt...- Jó ötletnek tartja?- No, hallja, ilyen tapasztalatok birtokában. Hisz piacgazdálkodást ígér, amit régóta szeretnénk. A magam nevében akár a kongresszuson is megszavaztam volna, de nyolcszáz ember nevében nem mondhattam igent ügy, hogy ne kérdezzem meg őket.- Azóta megkérdezte-e?- Itthon beszámoltam a kongresszuson történtekről, természetesen a mező- gazdasági dolgozók érdekeinek képviseletére alakítandó párt előkészítő bizottságának megalakulásáról is. A véleménykutatással meg kellett várnunk a program- nyilatkozatot. Most létrehoztuk az előkészítő bizottságot, melynek aktivistái megismertetik a dolgozókollektívákat a párt közzétett dokumentumaival. A vélemények felmérésére rendkívüli taggyűlésen kerül sor. Zsidek Géza a zárszámadó közgyűlés óta áll a Madari (Modrany) Efsz élén. Vele a múlt hét végén megtartott, rendkívüli járási pártkonferencián beszélgettem.- Az efsz-ek kongresszusának küldötteként már Prágában tanulmányozhattam a Csehszlovák Mezőgazdaság Párt programnyilatkozatának tervezetét. Az utolsó pontig egyetértek vele, s ha nálunk is lesznek szószólói, támogatni fogom a megalakítását.- Nincs öt perce, hogy a pártkonferencia nagy szavazattöbbséggel az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának tagjává választotta.- Ez igaz, de ez nem lehet akadály abban, hogy pártoljam és segítsem annak a pártnak a létrejöttét, amely „első kézbőr kívánja képviselni a mezőgazdaság és a falu érdekeit. A formálódó párt alap- szabály-tervezetében azt olvastam, hogy az új párt a konkrét programok megvalósításában szorosan együtt kíván működni valamennyi párttal és társadalmi szervezettel. Ez biztató, viszont a másik oldalon elgondolkodásra késztet, hogy Csehországban egy hasonló, magát Szabad Földműves Pártnak nevező mozgalom is zászlót bontott. A pluralizmusnak nem vagyok ellensége, de az erők tárcán, ha TISZTELT SZERKESZTŐSEM Az Új Szó nagyon régi olvasója vagyok. Birtokomban van (bizonyára az önök archívumában is) az Új Szó I. száma - amely 1948. december 15-én jelent meg - egy könyvkötésben őrzöm. Muzeális emlék ez nekem és minden magyarnak. Megjelenésekor a ,, Csehszlovákiai magyar dolgozók“ hetilapja alcímet viselte. Bibliaként olvasta akkor minden magyar ember, főleg azok, akiket Csehországba munkára kitelepítettek. Az idő múlásával a dolgozók lapja a kommunista párt központi bizottságának a lapja lett, amely kisajátította magának a lapot, azért továbbra is olvasója maradtam. 1968. márciusában két őszinte újságíró, Benyus József és Szarka István panaszlevelem kivizsgálása után cikket írtak „Tiszta vizet a pohárba" címmel. Ez némileg sikerült is akkor. A cikk gazdasági jellegű volt. Ma azt szeretném leírni, hogy miért és hogyan let! ez a ,.víz“ a trágyalétől is sötétebb színűvé. Szándékomban áll visszaemlékezéseimből cikkeket írni arról: hogyan látja egy nyugdíjas a múltat, a jelent és jövőt. Ezt csak olyan újságnak szánom átadni, ahol csak a helyesírási hibákat kijavítva a teljes szöveget aláírásommal közük le. Bizalmamat az új Szóval szemben elvesztettem, a Panorámát bíráló és elítélő cikkeivel betelt a pohár. Az újságot lejelentettem. „Nem teszek többé olyan lóra, amely futás közben a színét megváltoztatja.“ 1990. január elsejétől nem járatom. Ezen szándékom megváltoztatom abban az esetben, ha az újság visszakapja az 1948. december 15-én „felvett “ alcímet és a csehszlovákiai magyár dolgozók lapja lesz vagy megváltoztatja nevét, Igaz Szó vagy Szabad Szó néven fog megjelenni. Ezt közvélemény-kutatás útján is meg lehetne csinálni. Ha ezt megteszik, újból megrendelem. Lassan tíz éve annak, hogy csak azért járattam és sok ezren mások is, hogy a tévéműsort megnézzem, támogassam a magyar kultúrát, és legyen mivel a kályhába begyújtani. A szellő, amely a Kelet felől hozta el nekünk a demokráciát, a szabadságot, lehetőséget nyitott a szabad sajtónak és így más lapok is meg fognak jelenni. Tudom, ez idáig az újságíróknak meg volt kötve a kezük, mást írtak le, mint amit érzett a szívük. Ez a foglalkozásuk, ebből élnek. Az én szakmám fából alkotni, amit lehet, önöknek ettől fontosabb a hivatásuk, formálni az emberi szíveket, lelkeket, felvilágosítani a valóságnak megfelelően. Erre azért is szükség van, mert már lesz konkurencia... Kérem önöket, újságírókat, mint a csehszlovákiai magyarság „papjait", írásaikban pártatlanul írjanak. Segítsenek levenni azt a nyomasztó érzést az emberek szívéről, mely még mindig sokakat nyom. Legyen ez a karácsony az igazi megbékélés ünnepe. Lehullott a vasfüggöny a határokon, az emberek szájáról a lakat. Régi közmondás, hogy „nagypéntek nélkül nincs feltámadás“. A nagypéntek 1968 nyara volt, a feltámadás két évtized múlva, vagyis most. Ennek a vértelen, igazi forradalomnak hősei a diákok és a színészek. Nevük a történelem nagykönyvébe aranybetúkkel lesz beírva. Azok a fiatalok, akik testükön érezték az elnyomók ütéseit, büszkék lehetnek: hazájukért szenvedtek. Tisztelt szerkesztőség! A szombat délutáni pozsonyi magyar adásban kiéreztem az Új Szó egyik munkatársának az aggodalmát az újság jövőjét illetően. Ezt úgy értelmeztem, hogy a vezetőségben vannak, akiknek „kemény a gallérjuk. ..“így talán kérésem süket fülekre talál. Ezen esetben kénytelen leszek a Nap újságnak nyilatkozni, amelynek minden bizonnyal előfizetője leszek. Nincs szándékomban önöket terrorizálni ezzel a kijelentésemmel, de nagyon szeretném, ha az újság visszakapná a 41. születésnapi,, tortájára ' ‘ a születésekor felvett nevét, vagyis, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók lapja, hisz' 1989. decembere szintén történelmi mérföldkő, akárcsak az 1948-as év volt. Válaszukat várva, maradok tisztelettel RÉMES FERENC, nyugdíjas Tallós (Tomásikovo) 1989. december 10. v Köszönet az őszinte szóért! Legyen a tarsolyban bőven, kifogyhatatlanul mind több és több; köszönet az osztrák tv-műsorért - rég rászolgáltunk. Köszönet az információkért, rövid híreken - nőjön számuk hasznunkra, s legyen a lap hasábjain igazán szembetűnő, ami nagyon fontos lehet. Kívánok sokások kellemes napot, apró örömök sokaságát, jó hangulatot, éberséget, bátorságot, a szerkesztők tollából az IGAZ SZÓT, mit nem ,, tollbamondanak“, hanem az ó szívük diktál, mélyből fakad; a józan ész szolgálatában mindenkor. Kívánom nőjön nagyra, mind nagyobbra a lap olvasótábora. Üdvözlettel Kecskésné Érsekújvár (Nővé Zámky) úgy tetszik érdekszférán belüli megosztásának nem örülök. Baráth Imre, a csicsói (Cicov) Wilhelm Pieck Efsz elnöke másfajta aggodalmának adott hangot.- Már a perbetei (Pribeta) szövetkezetben megtartott tájékoztatón kifejtettem, hogy alapjában véve helyeslem a vidék politikai érdekképviseletének kialakítását. Ugyanakkor azon is elgondolkoztam, nem vezet-e majd ez a lépés beláthatatlan bonyodalmakhoz? Csak ígéri vagy valóban hajlandó lesz az új párt együttműködni a megtisztult kommunista párttal? Nem fenyeget a veszély, hogy ma bábáskodunk a megalakulásánál, holnap pedig a lemondásunkat fogja követelni csak azért, mert kommunisták vagyunk? Mielőtt igent vagy nemet mondunk, ezeket a kérdéseket is végig kell gondolnunk. A társadalmi-politikai megújulás eddigi tapasztalatai azt jelzik, hajlamosak vagyunk az általánosításra, pedig valamennyi kommunista vezető talán mégsem korrumpálódott. A napokban többeket foglalkoztató kérdések valóban figyelmet érdemlőek, de bízva abban, hogy pártatlan bírák lesznek, a megválaszolásukat bízzuk a legilletékesebbekre, a szövetkezetek tagjaira és a mezőgazdasági vállalatok dolgozóira. Biztos tudják, hogy az egészséges fát nemcsak hasznos, kötelesség is megkímélni. ^ (kádek) Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság alakul (Munkatársunktól) - A Csemadok KB néprajzi szakbizottsága 1989. december 9-én tartott ülésén javasolta a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megalakítását. A társaság az 1969-1974 között már tevékenykedett azonos nevű szervezet örökébe kíván lépni, ezért függetlenül a Csemadok KB elnökségének várható pozitív értelmű döntésétől, önálló működési szabályzatot dolgozott ki. Létrehozásával nemcsak az akkori haladó törekvéseket kívánja feléleszteni, hanem a csehszlovákiai magyarok nemzetiségi kultúrájának a néprajz művelésében máig jelentős eredményeket elért kutatóit, önkéntes gyűjtőit és a néprajz iránt érdeklődőket szeretné összefogni a szakágazat kívánalmainak megfelelő keretek között. Az érdeklődök a Csemadok járási bizottságain és a Csemadok pozsonyi (Bratislava) Május 1. téri székházában Kocsis Aranka néprajzkutatónál írásban, telefonon vagy személyesen jelentkezhetnek. (d-n) Cigány-ige Szabadság. Végre roma vagyok (leszek). Nem erőszak által beolvasztott. Tenni fogunk, akarunk! Istenem, mennyi hiányosságot kell pótolnunk. A lehetőség adott. És most mégis úgy tűnik, akárha utolsóként állnánk mindezért a sorban. Csehszlovákiában élünk. Csehek, szlovákok, magyarok mellett (után). Egy etnikum. Mi az, hogy etnikum? Cigányszármazású. Hogy kell ezt érteni? Sóhajok. Hogy legyek ember... Van nyelvünk. Sokak számára nevetséges és primitív. Miért? Mert a hatalom azzá nyilvánította. Ez nem igaz. Nem lehet igaz. Romákon kívül ismeri-e még valaki más a nyelvünket? Lehetett-e ez egyáltalán igény? Nem jött felénk senki. Senki, aki közelségével jelezte volna, veletek vagyok! És most én, az a többszörösen kisebbségi, várom a holnapot. Azt a napot, amikor a sorsunkat a jövőnkkel együtt a tenyerünkbe vesszük. Vezetőinket mi választjuk ki (meg). Nem lehet többé „cigány ügy“, cigányok nélkül. Mert azok az „idegenek" egy másik útra irányítottak bennünket - minél távolabb önmagunktól - tudatos identitás-vesztőhelyekre, döngetve büszkén mellkasukat. Szabadság. A hívást mi is tudomásul vettük. „Tegnaptól11 más az emberi arc. Az előítélet- fal is mintha ráunt volna a csillagok közelségére. Nem lehet nem látni, elkezdte önmaga rombolását. Lassan hajnalodik. De mi, mindannyian hiszünk is benne, hogy eljő a délceg-hajnal. Nem elég a papír, oly nagy optimizmussal ébredek. Az álmaimat a valóság váltja fel. A hazaszeretet. A tenniakarás láza buzdít. Nap mint nap. Cigány-igeként mormolom jövőmet (jövőnket). Nem, nem kell félnem (félnünk), hogy ismételten eltaposnak. Demokrácia. Ezt meg kell tanulnunk. A „mi ügyünket" nem adjuk többé idegen kézbe. Hol vannak azok az épületek, melyekhez annyi gyalázat tapad? Nekünk, romáknak építették (e fedőnév alatt) és mi ez időig tűrtünk, hallgattunk, mert... A mi ügyünket többé nem szolgálhatja idegen! Nincs többé félelem, önmegtagadás. Hiszen élünk. Vannak művészeink, orvosaink, jogászaink, mérnökeink és még sorolhatnám tovább. Élni fogunk alkotmány adta lehetőségeinkkel. Hiszem, hogy a demokrácia a népemnek is tavaszt hozott. Novemberi virágot. RAVASZ JÓZSEF Piaci mechanizmus, versenyképesség... Interjú a CSSZSZK egykori kormányeinökével (CSTK) - Oldrich Cerníkhez, aki 1968 és 1969 között a CSSZSZK kormányelnöke volt, a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa néhány időszerű kérdést intézett. 0 Hogyan értékeli az új szövetségi kormány összetételét?- Egészében véve pozitívan. Azt gondolom, tükrözi a Csehszlovákiában kialakult politikai helyzetet és az új erőviszonyokat. Ez a nemzeti egyetértés kormánya, amelynek feladata törvényes keretek között a szabad választások előkészítése és lebonyolítása, hogy nyilvánvalóvá váljon a politikai erőmegoszlás, hogy a nép jogát végre elismerjék az uralkodásra és az ügyek intézésére. • ön szerint mi a legfontosabb a gazdasági reform sikeres megkezdése szempontjából?- Ez rendkívül összetett kérdés, és munkát ad a tapasztalt szakemberek egész csoportjának. Gondolom, hogy a gazdasági vezetés elsőrendű feladata minden tekintet nélkül megállapítani a gazdasági egyensúlyhiány mértékét. Azt gondolom ugyanis, hogy az eddig előterjesztett munkák nem ismerik egész mélységét. Továbbá elkerülhetetlen a lehető leggyorsabban a legkisebb mértékre korlátozni a régi adminisztratív irányítási mód hatását, amely csökkenti az új gazdasági eszközök hatékonyságát, következetesen meg kell tisztítani tőle az új gazdasági mechanizmus modelljét, amelynek január elsején kell életbe lépnie. Ugyancsak elkerülhetetlen az inflációellenes jellegű lépések tervének kidolgozása és gyakorlati megtételük, össztársadalmi megtakarítások segítségével a jelenlegi központi társadalomirányítás mellett, meg lehetne tenni az első lépéseket a gazdasági egyensúlyhiány csökkentésére. A kormánynak továbbra is dolgoznia kell a gazdasági mechanizmus további változtatásain, amelyeknek el kellene vezetniük a csehszlovák gazdaságot a piaci mechanizmushoz és nagyobb versenyképességhez a nemzetközi munka- megosztásban és az európai piacgazdaságban. Az európai piaci helyzet tükröződése a csehszlovák gazdaságban egyrészt lehetővé teszi a reprodukciós folyamatban ható negatív elemek kiküszöbölését, másrészt a termelő és egyéb ágazatok és termékek fejlesztését. A csehszlovák népgazdaság forrásait azokba az ígéretes ágazatokba lehet irányítani, amelyek nemzetközi mértékben gazdaságunknak maximális rentabilitást biztosítanak. 9 Mit csinál ön ezekben a napokban?- Mint ismeretes, már nyugdíjas vagyok. A jelenlegi események nagy érzelmi hatással vannak rám, mivel igazolták, hogy egész reformpolitikánk 1968-ban soha nem látott teret nyitott a társadalmi változások előtt. Nagy kár, hogy az akkori megújhodási folyamat durva aránytalan eszközökkel végrehajtott beavatkozás miatt megszakadt. Végtelenül boldog vagyok, hogy megérhettem a mostani eseményeket, főleg a neosztálinista vezetés bukását, s annak az életképtelen korum- pált modellnek az eltűnését, amely kénytelen volt átadni helyét az új, reménytkeltő nemzedékeknek. Természetesen készen állunk teljes erőnkből segíteni azokat a politikai struktúrákat, amelyek érdeklődnek munkánk iránt. Háry János megmagyarázza A füllentéséről legendás hírű Háry János nem halt meg. Él. Megjelenik magas hivatali székekben, képernyők, az újságok hasábjain. És mesél... Hihetetlen történeteket. A nagy hallgatóság csak akkor mosolyodik el, ha a vén mesemondó nagyokat (nem tüsz- szent!) csuklik. Mert hát János bátyánk mindig akkor csuklik, ha éppen füllenteni talál.- Vitéz uram, Háry János, mesélne kend legutóbbi kalandjáról, a csehszlovákiai bevonulásról?- Szörnyűséges nagy haditett vót! Ló, ló hátán... Lám, má’ megbotlott a nyelvem... Tank, tank hátán. Fenemód dübörgő masinák áradata...- Hát az ellenség?- Á, nem vót a' sehol.- Akkor minek volt a sok tank?- Tudod, öcsém, furcsa egy hadjárat. Megkövetem, nem hódítani mentünk, mint a hajdani szép időkben. Ááá... Csak hát baráti segítséget vittünk... Hukk!- Tán csak nem csuklik, bátyám?!- Nem a ’, csak böffentettem.- Kinek vitték azt a ménkű nagy segítséget?- Jaj, de furcsákat kérdezel, öcsém. Hát a szocializmus híveinek.- Kérték?- Má ’ hogyne kérték vóna!- Kik?- Ej, mondtam má hogy a szocializmushoz hű, becsületes emberek. .. Ük mondják így magukról.- Sokan vannak-e?- Egész kis csoport.- Tán ismeri is őket?- Én nem. Tudjátok (erre szája elé teszi lapátnyi tenyerét és lehalkítja hangját), nagy titokban cselekedtek. ..- Miért kellett titokban?- Ej, ti bárgyúk, hát hogy az ellenfelet megtévesszék.- Az meg ki?-Akik meg akarták gyorsítani a... a... jobbratolódást. Az árgyé- lusát, hogy is hívják ükét...- Csak nem ellenforradalmárok?- Hogy nem jutott az eszembe! Biz’ azok ám!- Rajtuk csaptak?- De rajtuk ám! Azaz a parancs emígyen hangzott: „Megfékezni az esetleg nyíltan, fegyverrel fellépő ellenforradalmi eröket“... Szóról szóra. Pontosan így.- Esetleg fellépő?- Ha netán felléptek volna...- Nem léptek fel?- Azért siettünk, hogy megelőzzük őket. Addig oda érjünk, amíg fel nem lépnek. Tyű, magas politika ez, hékás!- Dehát hiábavaló volt minden, ha ellenséget sehol nem találtak...- Nem oda Buda! öcskös, ti még zöldfülűek vagytok a politikában! Nem értitek? Tudjátok-e, hogy a világ minden táján mennyien törnek még a mások szabadságára?!- Maguk tán szabadságot vittek a szomszédainknak!- Igyekeztünk...- Es hogy fogadták magukat?- Módjával. Mert hát tudták jól, hogy nem hódítani jöttünk és nem szólunk bele a hazai dolgaikba...- Az ország vezetőit elfogták... Ez se beavatkozás?- Segítő szándékkal tettük... Hukk...- Miért nem a nép ellenségeit fogták el?- Ejnye! Úgy kérdezősködsz, mintha a Szabad Európa küldött vó’na!- Az egész világ tiltakozik, hogy Csehszlovákiát lerohanták...- Körmönfont hazugságok! Épp az ellenkezője az igaz? Hukk... Ejnye, ez a csuklás... Hukk...-És meddig maradnak Csehszlovákiában?- Csapataink a rendezést segítik elő...- De meddig?- Míg le nem törik azt a... hogy is mondják... ellenforradalmat...- De hisz János bátyám mondta, hogy ilyet nem is találtak...- Lám, azért jöttünk, hogy megkeressük. .. Hukk... ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1989. XII 14.
